Hol vagytok Magyarok?
Hol vagytok magyarok,
ősi népek sarja?
Hazát adtam néktek
a zord Kárpátok alatt
virágzó mezőket tarka lepkés réttel,
folyót, forrást, őzet, kincset
tömegével.
Hol vagytok magyarok,
büszke, harcos nemzet?
Hét vezért is adtam vér szent
szövetségben,
hogy erős legyél hitben, szeretetben.
Mutattam az utat a Kánaánba,
védtelek az úton, hogy megmaradhass.
Hol vagytok magyarok,
Szent Istvánnak népe?
Koronát is adtam az ég felé kapocsnak,
hogy csüggedésben Istentől erőt
kapj.
Elhagytad koronád, elveszett a hazád,
vedd fel a koronát, tán megmarad a hazád.
Hol vagytok magyarok,
kik testvért tagadtatok?
Szégyenetekben hová is bújhattok?
Elbújni nem lehet, s ki elől, egek
Ura elől
nincs hová menekvés.
Szégyen tettetek lelketek égeti,
szörnyű bűn súlya térdre dönt
bennetek.
Egyenes tartástok örökre megtörik,
s ezzel már élned, s halnod kell.
Hol vagytok magyarok?
Boldog Asszony népe.
Elhagytad az Istent, gonosz szolgája
lettél.
Pokol kapui vigyorogva nyílnak,
egy tűzre való nép gyalogol be rajta.
Tárt karokkal várnak földi gyilkosaid,
hogy büntessenek itt is gyáva mivoltodért.
Hol vagytok magyarok,
mivé lett hazátok?
Hatfejű sárkány már rég a gazdátok.
Ontja rátok bűzös leheletét, s ti
alszotok,
semmit se láttok a pénz, a kapzsiság,
az irigység pokoli hatalma
már körbezárt bennetek.
Elvette az eszed, a hited, a hazád,
varangyként élhetsz így talán tovább.
Hol vagytok magyarok,
nézzetek a múltba!
Minő dicső ősök alkottak
sorfalat,
hogy te élvezd mindazt, amiért ők
csak haltak,
de szabadok maradtak,
s tartottak egy hazát minden
tűzviharban.
Hol vagytok magyarok,
gyáva lelkű szolgák?
Elveszett hazátok, vissza nem kapjátok.
Bolyongtok a földön, ez a büntetéstek,
s alamizsnát kértek könyörögve térden.
Ez minden, mit érdemeltek.
Hol vagytok magyarok?
Ébresztő magyarok!
Őseitek sírnak, sírjukban forognak,
mert elveszni hagyjátok gyönyörű
hazátok.
Koldus botokat hányjátok halomba,
kétélű kardokat hitben kell edzeni,
hatfejű sárkánnyal kell megküzdeni. ♦
|
Kinek van joga?
Csak a jognak van joga?
Csak a jognak van törvénye?
Hát az erkölcsnek van-e?
A tisztességnek van –e?
A becsületnek van – e?
A lelkiismeretnek van – e?
Az igazságnak van – e?
A hazának van – e?
A bátorságnak van – e?
A szeretetnek van – e?
A népfelségnek van – e?
A hitnek van – e?
Lehet és kell is, hogy legyen,
mert kinek lehetett eddig:
A hazugságnak lehetett,
Az erkölcstelenségnek lehetett,
A nemzet idegeneknek lehetett,
A média guruknak lehetetett,
A gyurcsányiaknak lehetett,
A pénz urainak lehetett,
A gyűlöletnek lehetett,
A hatalomnak lehetett,
A történelemferdítőknek lehetett,
A gyalázkodóknak lehetett,
A talpnyalóknak lehetett,
Egy silány maradéknak lehetett.
Hát állj meg itt gondolat,
csupán egy percre csak,
s rémülj meg gondolat,
már te sem vagy szabad.
Kimondott szavakra keselyűk
vadásznak,
széttépik szavaid, s ellened fordítják
minden betűid.
Ember mit érsz, ha gúzsba vagy,
s csak látszólag vagy szabad.
Nem vagy más, mint rovarok
nagyszámú hada,
mit húsevő növények falnak fel,
hogy hírmondód sem marad.
Hát lehetőséged csupán kettő
marad:
rabszolgaként csak eledel maradsz,
vagy elsöpröd végre
a
„drosera rotundi fóliá”-kat ♦
VÉP,
2006. október
Gombás István
***
/Patakpartján: Neogrády
László festménye/
|
