Hazánkért Online, 2007. március.

I. Tények, amikről nem beszélnek «Márczius 15-én»

 

Tóth Judit

 

 

Eugčne Delacroix – «A Szabadság vezeti a népet» című festménye, melyet eredetileg az 1830-as júliusi forradalom emlékére festett. A festményen meztelen női keblek és a vörös rongy, mint kommunista zászló, -- a festő bemutatja a feminizmust, a szabadosságot, a pusztuló embereket.

 

Kétféle történelem van: /1/ amelyiket meghamisítva hitetik el a közvéleménnyel, és amiben kételkedni tilos, /2/ amelyik valóban megtörtént. Az emberek minduntalan az Igazságot keresik, kutatják, de sajnos, legtöbbször csak hivatásos hamisítók által megírt történelemkönyvekhez juthatnak. Elvégre, amiről a jónép nem tud, az nem árthat. Vagy talán mégis?

 Az iskolában úgy tanultuk, hogy «a pirosbetűs magyar Márczius 15-e a magyarság Nemzeti Ünnepe, a forradalom és szabadságharc ünnepnapja.» Azonban amiről nem tanultunk, hogy Európában e nagy események előzményei és előkészítői voltak: - a szabadkőművesek már évtizedekkel korábban megtervezték, kihasználva a nyomorgó néptömegek elégedetlenségét.

Számos szakíró szerint a szabadkőművesség gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, illetve a középkori szervezetekből -- mint a templomosok rendje, a rózsakeresztesek társasága -- fejlődött. A polgári fejlődés élén járó Angliában kezdődött a szabadkőműves-páholyok szervezése a XVIII. Század elején. Az Alapokmányuk, Alkotmányuk (1723) is Angliában készült: James Anderson fogalmazta meg.

 

A «szent tűz szikrái»

A Nagy Francia Forradalom Európa történetének meghatározó eseménysorozata volt. Noha sok tekintetben korábban elkezdődött, 1789. július 14-ét szokás kezdőpontjának tekinteni, amikor a dühöngő párizsiak elfoglalták a Bastille börtönét. Az országot pénzügyi csőd közelébe rángató abszolutista rendszert megbuktatták, de a gazdasági és társadalmi válságot nem sikerült felszámolni, így a köztársasági államrend nem bizonyulhatott tartósnak, és Napóleon Bonaparte, a tehetséges tábornok diktatúrájába torkollt (1799).

A Nagy Francia Forradalom elméletileg a «Felvilágosodás» eszméit (lásd: a szabadkőművesség eszméit!) vitte diadalra. Hármas jelszava, amiből nem lett semmi: «Szabadság, Egyenlőség, Testvériség» (Liberté, Égalité, Fraternité) máig ott díszlik számos középületen. Az elv azonban sok esetben még a forradalom ideje alatt sem valósult meg, elég a jakobinus-terrorra gondolnunk. Hatása mégis óriási volt: a 19. század nagy részét az ide visszavezethető nacionalizmus és liberalizmus, valamint az alkotmányosság iránti törekvés határozta meg számos európai területen, ahol a forradalmak is mondhatni „általánossá” váltak. /Wikipedia/

A ma is dicsőített véres Nagy Francia Forradalmat tehát a szabadkőművesek készítették elő és vezették le, szabadkőművesek találták ki a leghatékonyabb jelszavakat:  „Szabadság, testvériség, egyenlőség és általános emberi jogok.” Pár nappal a tróndöntés után, 1789. július 23-án, a Bastille-on szabadkőműves szónok ezt mondta:

„A mi templomainkból indultak a szent tűz első szikrái, amelyek nyugatról keletre, északról délre szállva minden polgár szívét lángra lobbantották.”

 

«Spartacus Testvér»

… így szólították a becenevén, és már nem érte meg munkásságának legférgesebb gyümölcsét, a kommunizmust. Az Illuminátus (felvilágosodás) alapítója, Adam Weishaupt (1748-1830) Ingolstadt német városban katolikus vallásra áttért ortodox zsidók gyermekeként jött a világra, aki nem a Jeshivában töltötte az idejét, hanem a jezsuiták iskolájában szívta magába azt a vallás-filozófia tudományt, amit később megvetett. Több nyelven megtanult beszélni, apja segítségével még héberül is. 1775-ben egy ideig még az Ingolstadt Egyetem bölcsészeti karán tanított, majd csatlakozott a felvilágosodás egyik legradikálisabb csoportjához, a «szabadgondolkodók» mozgalmához, amelyben otthonosabban érezte magát. 1776. május 1-én, Weishaupt és a szabadkőműves német író, Adolph Freiherr Knigge megalapították az «Order of Perfectibilists» nevű rendet, amit kérőbb Illuminátusként ismernek, céljának az Új Világrend megalapozását tűzte ki. [Amikor Május elsejét látunk ünnepelni, -- amit a kommunisták oly szigorúan megszerveztek minden évben! -- gondoljuk az Illuminátus eredetére!]

 

1820/21-ben a forradalmaknak új szakasza keletkezett. 1907-ben egy szabadkőműves előadáson így mondták:

„Azok a nagy forradalmi megmozdulások, amelyek Olaszországban 1821 óta végbementek, a szabadkőművesek művei voltak.”

 

A szabadkőművesek által megszervezett és 1789-ben kirobbantott Nagy Francia Forradalom nem hozta meg a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" jelszavak ígéreteit, mert félévszázaddal később 1846-49-ben az európai népek ugyanolyan nyomorban éltek, mint azelőtt. Az áremelkedéseket, a szegényes aratást, az életszínvonal hanyatlását a nemzetközi ipar terjeszkedő politikája követte, és látván mindezt, Marx Károly 1848. februárjában kiadta a Kommunista Párt Kiáltványát. Ugyanakkor Párizsban a néptömegek kivonultak tüntetni az utcára, amit a kormány betiltott, miután összetűzésekre került sor a karhatalom és a nép között. Ez volt a forradalom kezdete, ami futótűzként száguldott végig az európai városokon. A köztársaságot kikiáltott nagy városokban -- Bécs, Rajnavidék, Berlin, Milán, Velence stb. -- újságírók, diákok, ügyvédek figyelték érdeklődéssel az eseményeket. A kormány mindenütt rendfenntartókat küldött az utcára a lázas tömeg leverésére. Forradalmárköltőnk, Petőfi Sándor a legszebb költeményeit írta meg, köztük a Nemzeti Dal-t. Mindenki a nagy változásokban hitt.

 

Az üzemek lelke a szabadkőműves Mazzini volt. Az ő céljai közé tartozott Ausztria megsemmisítése, Olaszország egyesítése, a pápai hatalom eltávolítása és köztársaságok bevezetése az egész világon. Mazzini szellemében dolgozott később a szabadkőműves Garibaldi és Crispi. A politikai gyilkosságot, mint megengedett tevékenységet állították be, és ennek megfelelően befolyásolták a tömegeket.

 

1830-ban és 1848-ban, Párizsban a júliusi illetve februári forradalom volt, amelyen ismét a szabadkőművesek vettek részt az élvonalban. Minthogy 1830-ban Franciaország a köztársaságra még nem volt érett, a szabadkőműves Louis Philippe orleánsi herceg lett Franciaország királya, és 1848-ig uralkodott.  Azonban ezzel a szabadkőművesek nem elégedtek meg. Végre, 1848-ban elérték az óhajtott köztársaságot, de mivel semmiféle demokratikus és szocialisztikus kísérletük nem sikerült, a szabadkőműves III. Napóleon elnöksége és császársága következett. Ellenben később éppen ő tette tönkre ezt a rendet; a bukása 1870. november 4-én a szabadkőműveseknek kedvezett. Ezért lehet Franciaországot szabadkőműves köztársaságnak nevezni!

Kossuth Lajos

Az 1848-as februári párizsi forradalom híre Bécsben és Magyarországon is heves forrongásba hozta a kedélyeket. Az események hatása alatt Kossuth március 3-án a beszédében független magyar bank felállítását, honvédelmi rendszer átalakítását, független felelős magyar nemzeti kormányt, az ország alkotmányának képviseleti irányban kifejtését sürgeti, mely kívánalmak országgyűlési felirat alakjában voltak a király elé terjesztendők. [Érdekes, hogy pártpropagandán, nyilasok és az Árpádsávos-zászlók «sátáni jelentésein» kívül, ezekről soha nem beszélnek New Yorkban a Hungarian Human Rights ügynökei vagy a mai budapesti politikusok. Pedig nagyon időszerű gondolatok! De akkor milyen alapon ünneplik Kossuth Lajost?]  /folytatjuk/

 

 

Folytatások:

II. Kossuth Lajos «Nagytestvér»

III. Szabadkőművesség a mai Magyarországon  … /készülőben/

 

----------------

1. Guiseppe Mazzini (1805-1872) olasz szabadkőműves az Omerta Maffia vérszerződés-szertartás megalkotója. Omerta, olasz szó, a viselkedésre vonatkozó „szigorú törvénykönyv”, ami tiltja a hatóságokkal való együttműködést és kapcsolatot.  A 19. században az olasz Mafioso (család) tagjait az Omerta kötötte össze.