|
|
||||||
|
Hazánkért
Online, 2007. március 22. «Nagyméltóságú
Molotov Úrnak»
E-mailen érkezett az alábbi közlemény:
Bajcsy Zsilinszky Endre, Kiss János vezérőrnagy, Nagy Jenő őrnagy és Tarcsay Vilmos századossal együtt katonai programot dolgozott ki. A magyar honvédség részéről a kommunista párthoz való összeköttetést Pálffy Österreicher vállalta, aki biztosította Zsilinszkyéket, hogy tízezer katonát bocsát rendelkezésükre -- ha arra sor kerül. [Pálffy Österreicher Györgyöt, a katonai ÁVO volt parancsnokát pár év múlva Rákosiék kivégezték.] Az említett katonai terv kiviteléhez szükséges lőszert Makkay Miklós a fűzfői Nitrogéngyár vezérigazgatója adta volna. A terv szerint ennek a tízezer embernek
kellett volna biztosítani a korridort, amelyen át a Budapestet védelmező magyar és német csapatok között a szovjet hadsereg benyomul a főváros szívébe és átkaroló mozdulattal a védőcsapatokat támadta volna meg. Az akciót részleteiben is megbeszélték Malinovszkij szovjet marsall Budapesten tartózkodó ügynökeivel. 1944. november 19-én Bajcsy-Zsilinszky Endre aláírásával az alábbi levelet juttatták el Molotov szovjet külügyminiszterhez és a [zsidó származású] /2/ Malinovszkijhoz, mint a 11. ukrán hadsereg vezetőjéhez. -- Molotov felesége -- Polina Zhemchuzina -- a zsidókat megsegítő ’JOINT’ szervezetben tevékenykedett. /3/
A közölt levél írói egyáltalán nem voltak
tisztában sem a szovjet politikával, mégkevésbé annak terveivel. A katonai szektor mögött
Rákosi vezetésével már régen ott álltak a magyarországi moszkoviták, akik
bizonyára gúnyosan mosolyogtak, amikor később, a Bajcsy-Zsilinszky által
aláírt levél a kezükhöz jutott. De a levél
annakidején nem jutott el sem Malinovszkijhoz sem Molotovhoz. A Zsilinszky-levelet
a későbbi irodalom nem közölte! [N.
B. Akkori kortárs, azóta elhunyt † M.
Katonka Mária, Montreálban
személyesen mondta nekem, hogy a levél igenis eljutott a címzettekhez! --tj] A levélben említett bizottságnak november 23-án kellett volna Moszkvába repülnie, de a magyar nyomozó hatóságok október 19-én pontot tettek az ügy végére. Az előbb említetteken kívül letartóztatták Almásy Pál tábornokot, Révay Kálmán századost, Garay László postaigazgatót, aki a székesfehérvári rádióállomást az ellenálló mozgalom rendelkezésére bocsátotta és végül Szalay Sándor nyomdászt. Az ügy annak rendje és módja szerint magyar katonai hadbíróság elé került és az ítélet értelmében annak vezetőit Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt kivégezték Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla és a többiek csak az orosz felszabadulás után kerültek felszínre. Hogy a kommunisták később a hatalom birtokában mennyire értékelték az előbb ismertetett terv kidolgozóit, azt bizonyítja, hogy Almásy Pál tábornokot 1947-ben életfogytiglani fegyházra ítélték társaival egyetemben. A mór megtette a kötelességét, s még csak kezet sem fogtak vele. Zsilinszky a háború után, mint a magyarság nagy mártírja került be a magyar Pantheonba. Utcákat, tereket neveztek el róla, és követendő példaként állították az ifjúság elé. Sorsa végzetes volt, de ha közéleti pályafutását nézzük ennek a bővérű, zilált lelkű embernek, akkor történelmi szemmel vizsgálva az eseményeket, mondhatjuk, hogy útja nem vezethetett máshová, csak oda, ahová vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre eljutott – az erőszakos halálig. 1944. december 24-én hajnalban a sopronkőhidai fegyház udvarán ért véget ennek a tehetséges, lobbanékony természetű és kordában tarthatatlan embernek az élete.» Forrás - Fiala
Ferenc «Zavaros Évek», Hídfő Baráti Köre, San Francisco 1987.
«A nép, a nemzet, amely nem ismeri a történelmét, mert félrevezették, az arra ítéltetett, hogy megismételje azt,» - szól a bölcs mondás. Az ok? A történelmi események és tények hézagos ismerete és továbbítása a közvéleménybe. Aki nem ismeri a történelmet, mert az elnyomó, hazug, cenzúrázó oktatási rendszerben agymosták, az ne idézzen történelmet addig, amíg nem ellenőrizte a tényeket más forrásokból! És ez sajnos vonatkozik a Jobbikra is, akik valamennyien a kommunizmus tervszerű agymosásának az áldozatai, ami nem bűn, hanem nemzeti katasztrófa! Bajcsy-Zsilinszky (1886-1944) már 33 éves volt mire – szintén hazaárulók miatt -- Kun-Kohn Béla tanácsköztársasága rátelepedett az országra. Elképzelhetetlen, hogy ne emlékezett volna arra a 133 napos terroruralomra, a kivégzett ártatlan magyarok százaira! Mégis, 1944-ben Moszkvától várta a magyarság sorsának jobbra fordulását? Vajon a Jobbikosok honnan és kiktől várják az újabb felszabadulást? Háború volt, mégpedig az ellenséges Szovjetunió ellen folyt az élethalál harc. De ne szépítsük a dolgokat: amit 1944 őszén a szovjet-szálláscsináló Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai elkövettek, az egyértelműen hazaárulás volt! Felajánlották Magyarországot a tömeggyilkos postarabló Sztálin hordáinak és a «Nagyméltóságú Kegyelmes» moszkovita elvtársaknak. Megérdemelték, amit kaptak, akármilyen zászló alatt végezték ki őket. Minden más törvényes állam is ezt tette volna! Bajcsy-Zsilinszky Endre: «Az I. világháborúba huszár hadnagyként vonult be és 1916-ban súlyosan megsebesült. 1918. novemberben a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe kivándorolt, majd visszatérve Szegeden csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz. A proletárdiktatúra megdöntése után a Gömbös vezetése alatti nacionalista és fajvédő csoport (Eckhardt, Kozma stb.) tagjaként a Szózat c. fajvédő lap főszerkesztője lett….» Tovább Ki tudja, ha ma élne, Bajcsy-Zsilinszky talán újabb levelet fogalmazna valahová, --mondjuk Jeruzsálembe -- amiben a Jobbik és a Fidesz felajánlaná Magyarországot! Tóth
Judit *Jegyzet: 1.
Magyar
Életrajzi Lexikon, 1000-1900 Bajcsy-Zsilinszky Endre életrajza a kommunista irodalom
szerint, amiben hiába keresed a fenti levelet! 2. Rodion
Yakovlevich Malinovsky (Russian: Родион
Яковлевич
Малиновский,
(November 23, 1898-March 31, 1967) was a Soviet military commander, Defense
Minister of the Soviet Union in the late 1950s and 1960s. He played a key
role in World War II, including the major defeat of Nazi Germany during the
Battle of Stalingrad; during the post-war era, he had a pivotal contribution
to the strengthening of the Soviet Union as a military superpower. «Malinovsky was of Karaite Jewish decent» [Rossiiskaia Evreiskaia Entsiklopedia, vol. 2, Moscow,
1995, p.232] http://en.wikipedia.org/wiki/Rodion_Malinovsky 3. Molotov's Jewish wife, Polina Zhemchuzina, was involved as well in the
Jewish “Joint” organization. http://www.lrb.co.uk/v21/n23/woll01_.html
Ajánlott olvasmányok a témához:
|