Hazánkért Online, 2007. április 21.

«Az Emlékezés Fontossága»

és az elhallgatott történelem

Az alábbi idézeteket a Magyar Rádió Internetes híranyagából állítottam össze.

Jussanak eszünkbe az alább felsorolt politikai kiválóságok aranyköpései, amikor majd a magyar nép emlékezik történelmének gyásznapjaira – például Június 4-re. Jusson eszünkbe a Zéró Tolerancia-javaslat, az emlékezés fontossága, a kirekesztés és megkülönböztetés, az alkotmányosság, az emberi méltóság, szolidaritás és igazi szeretet, a kompromisszumok /egyezségek/, és az idegen megszállás. Ezek egy kiváltságos, magyar-gyűlölő, megkülönböztető – ne is merjék tagadni! -- kisebbségi idegenség képviselőinek a kifejezései. De ha jól meggondoljuk, a gyakorlatban, visszafelé – a mi érdekünkben! -- is alkalmazhatóak.

Résztvevők: Orbán Viktor és felesége, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök feleségével, Kiss Péter, Hiller István és Kóka János miniszterek, Herényi Károly MDF-frakcióvezető, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója. Ott voltak a diplomáciai képviseletek tagjai is. /MR/

A Gulágokban a magyaroknak

nem volt se kirekesztetés,

se megkülönböztetés

A ’holocaust-emlékezés’ nem más, mint nemzeti-vallás népszerűsítése, a történelemből elhallgatott adatokkal, -- (az illetékesek elhallgatják vagy meghamisítják a lényeges, de kényesebb részleteket: kik, miért, hogyan és mikor –ha a valódi tények kimaradnak, akkor beszélhetünk történelemhamisításról.)

Az Emlékezés Fontosságára való tekintettel megpróbálom az idézeteket képekkel és történelmi tényekkel kiegészíteni, -- az érem másik oldaláról. A megjegyzéseim betéteit kék színű betűkkel írtam!

Tudom, az oldalt nem könnyű olvasni a betétek miatt, ezért kis türelmet kérek. Ne hagyják figyelmen kívül a szövegben itt-ott előforduló Web-címeket sem, amelyek további kiegészítő olvasnivalók. ~ Tóth Judit

Törvényjavaslat a gyűlöletbeszéd büntethetőségéről

2007. április 16. ~ Az MSZP módosítaná a Büntető Törvénykönyvet. A módosítás értelmében bűncselekmény lenne a gyalázkodás – jelentette be Bárándy Gergely szocialista képviselő. A javaslat szerint «két évig terjedő szabadságvesztés járna azért, ha valaki nagy nyilvánosság előtt a lakosság egyes csoportjainak becsületét, emberi méltóságát bármilyen kifejezéssel vagy akár testmozdulattal megsérti.» -- A szabad demokraták frakcióvezetője, Eörsi Mátyás a Magyar Rádiónak elmondta: «nyitottak a javaslatra, de vannak kételyei, hogy a módosítás kiállja-e az alkotmányosság próbáját.» Répássy Róbert fideszes képviselő szerint «az Alkotmányban kellene rögzíteni, hogy a véleménynyilvánítás nem sértheti mások méltóságát.» /Magyar Rádió a továbbiakban. MR/

Jáksó László

hivatásos

nemzetgyalázó

Akkor most felfrissítjük Bárándy elvtárs emlékezetét a COOL TV nevű szennycsatorna keresztény-, és magyar-gyalázó műsoraira, amelyek 2006-ban kerek öt hónapig tartottak! Teszem fel, ha a műsorsztár Jáksó, zsidókat vagy cigányokat gyalázott volna, a mikrofonját régen lenyomták volna a torkán. De mivel magyarokról van szó… Nahát, nahát! Az Alkotmányban még Rákosi idejében rögzíteni kellett volna, hogy a véleménynyilvánítás nem sértheti mások méltóságát, csak hogy akkor nagy Sztálin-kultusz-időket éltünk! S mint jól tudjuk, Rákosiék annyira lerögzítették a jogainkat, hogy magyarok ezrei kerültek az ÁVÓ-ÁVH börtöneibe, ha a zsidó Sztálin-Rákosi-kultusz ellen szót emeltek! Az egykori személyi-kultusz helyébe ma a holocaust-kultusz lépett.

A keresztény- és magyarellenességéről elhíresült Tilos Rádió egyik műsorvezetője a 2006. március 16-i adásában a székely nemzetet ”lecsürhézte”. A rádió egy másik műsorvezetője pár évvel ezelőtt a Szent Koronát ürülékhez hasonlította, majd 2003. december 24-i “Kiirtanám az összes keresztényt!” kijelentésével támadta és gyalázta a vallásos (keresztény) embereket.

A COOL TV egyszerre veszi célba a magyarság szimbólumait, hőseit és a kereszténység legalapvetőbb értékeit. Aki az UPC programjára előfizet, amiért havonta több ezer forintot kell fizetnie, ugyanakkor a kábeltelevízió az úgynevezett „családi csomagjában” ezt a mocsokáradatot is együtt sugározza a többi csatorna műsorával.

Szűz Máriát, aki épp egy svájci gárdistával hentereg, prostituáltként mutatja be a rajzfilm, Széchenyi István lovakkal közösül a filmben. Ady Endrét egy majomketrecbe zárják. Kossuth Lajos az orális szexet gyakoroltatja kurvák körében. Dózsa György máglyán égve is orális szexért kiált. Szent István már régóta nem találja a jobb kezét, ezért robotszerű vasmarokkal ragadja meg a „lézerkardot”, hogy ellenfelét, Koppányt megsemmisítse.

Regős Péter

Sólyom László

Ilyesmire csak a fenti mocsok szerzőinek budapesti hitsorsosai képesek, akik az elmúlt években ugyancsak gyalázták – „Zakatol a szent-család”, „Fütyülős-barack és a bőgatya”, a „szentkorona, mint svájcisapka”, a valódi mosléktermék az „Új Hölgyfutár”, aztán 2003. decemberében „a kereszt, mint hirdetőoszlop és/vagy tűzifa” stb…. - nemcsak a keresztény vallást, hanem az egész magyar nemzetet is! Ha Bárándy elvtársnak ez a sebtiben összegyűjtött gyűlölet-kollázs nem elég, vegye elő Huber Lipót ^[1] könyveit és művelődjön!

A hab a tortán a hírhedt new yorki Regős Péter: «gyűlölöm a magyar népet!» kijelentése. Olvasd itt a többit: POZDORJA

Sólyom L.: «A holokausztra nem évente egyszer kell emlékezni»

2007. április 16. ~ «Az emlékezés fontosságára» hívta fel a figyelmet a köztársasági elnök, amikor látogatást tett a budapesti Holokauszt Emlékközpontban a vészkorszak áldozatainak emléknapján. Sólyom László azt mondta, «a holokausztra nem évente egyszer, hanem folyamatosan kell emlékeznie minden európainak. A holokauszt olyan botránya történelmünknek, amelyet fel kell dolgozni, amíg ezt nem tesszük meg, magunkkal sem lehetünk tisztában.» /MR/

A legújabb Sólyom-féle javaslat a náciságában megrögzött magyar társadalom felé: az elzárhatatlan vízcsapból, szünet nélkül kicsorduló vízhez hasonló «folyamatos-holocaust-emlékeztetés»! Ébredéskor, fogmosás alatt, a reggeli sonkástojásnál, a lecsóskolbász vacsoránál, sepregetés, mosogatás és főleg halk szavakkal szeretkezés közben … folyamatosan, megállás és lélegzetvétel nélkül! Emlékeztetjük az elnök urat, hogy az 1919-es bolsevista-zsidó uralom szörnyűségeire – Önt beleértve! – tudomásom szerint eddig senki nem javasolt folyamatos emlékezést, vagy egyáltalán bármilyen emlékezést. (Évekkel ezelőtt Orbán Viktor testületileg vonult ki a Parlamentből, amikor Június 4-re emlékeztek!… Hm! A nemzeti ellenzék álarc nélkül!) Sőt, az egész Tanácsköztársaság, a szovjet Gulágok, az erőszakkal kitelepített felvidéki magyarok, Ceausescu Duna-Deltájába küldött és elpusztult erdélyi magyarok sorsa, a háborús bűnösséggel vádolt és kivégzett ártatlan magyarok százai, Rákosi emberhúsdarálója, az 1958-ban kivégzett 150 kiskorú 56-os fiatal magyar, Jalta, Potsdam, Trianon, Párizs igazságtalanságai és borzalmai, mintha nem is léteztek volna! Pedig ezekre is vonatkozna az Emlékezés Folytonos Fontossága, amennyiben a Magyarországra telepedett kisebbségnek ezek legalább olyan szomorú perceket jelentenének, mint a holocaust! Ha nem tanulunk a történelemből, akkor idő előtt minden újra megismétlődik velünk, --- de velük is! Elnök úr Ön nem is tudja, hogy miközben otthon emlékünnepélyek sorozatát rendezik, sokat szenvedett népünk lelkében, szívében és egész testében valami tűzhányó-hegyhez hasonló, bármikor előtörő keserűség gyülemlik fel!

Prónay-különítményesek

akasztanak,

1919. augusztus 23. ^[3]

Garbai Sándor –

a Tanácsköztársaság

egyetlen keresztény tagja,

baloldalán Kun Béla

1919. márc.23 ^[4]

Több ezren az ’Élet menetében’

2007. április 15. ~ «Egy nappal a holokauszt áldozatainak hivatalos emléknapja előtt zsidókra, romákra és mindazokra emlékeznek, akik szembe mertek szállni a fasiszta diktatúrával. A XX. század népirtásainak – becslések szerint? – három-, vagy akár hatmillió áldozata volt.» /MR/

[Lényeges a különbség, amikor 3 millió vagy 6 millió után kérnek kártérítést! Tessék mondani, melyik számot szabad használni? ~tj]

Gyurcsány: A holokauszt az európai civilizáció közös tragédiája, és az egyes országok saját, nemzeti tragédiája is. Az áldozatok között sok százezer volt a magyar, és sajnos a gyilkosok között is ott voltak honfitársaink.» /MR/

Berend főrabbi levele a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom legfőbb pártvezetőségének /1944/

“Alulírott, főrabbi vagyok, a Zsidó Tanács tagja, meggyőződéses cionista. Fajnak tartom a zsidóságot, külön nemzetiségnek és végleges megoldásnak a Zsidó Országot. Célom azonos az Önökével: a zsidóság kivándoroltatása. De ez csak a háború után lehetséges. Ha ezer évig tudtak várni a zsidókérdéssel, várjanak még néhány hónapot, amíg elül Európában a harci lárma és ezt a problémát az összes érdekelt nemzetek és a világzsidóság hivatott képviselőinek bevonásával, egész világra szóló érvényességgel rendezni lehet. Hiszen nyilvánvaló, hogy ez nem egyedül magyar, hanem európai, sőt világkérdés. Ennek megfelelően, véglegesen és közmegnyugvásra csakis nemzetközi úton oldható meg. (...)” ^[2]

Tovább Gyurcsány: «Fontos, hogy a múlt felidézésén túl szembenézzünk a saját felelősségünkkel, számba vegyük a magunk eszközeit abban, hogy egy befogadóbb, türelmesebb, [fogadjunk el akármit, akárkiktől – gyalázkodásokat, kirekesztéseket, hazugságokat -- és legyünk türelmes keresztények, ugye? ~tj] békésebb világot hagyjunk az utódainkra. Mai szavainkon és tetteinken múlik, hogy milyen lesz a világ holnap. Auschwitz és a holokauszt után a gyűlöletbeszéd, a kirekesztő ideológiák jelképei és zászlói nem tekinthetők ártatlannak, nem számíthatnak elnézésre a túlélők nemzedékeitől. «A nyilas uralom idején, mintegy ötezer embert lőttek a Dunába.» A Holokauszt emléknapon rájuk és arra a 437 402 zsidóra emlékezünk, akiket példátlan gyorsasággal, 56 nap alatt deportáltak Magyarországról Auschwitzba.» /MR/

[különbség: ’a cionista hivatalos 600 ezer – Jad Vashem Múzeum 334 ezer’ - 437 402 = 162 598. Mi történt a «hatszázezerrel»? Itt már a forrás megjelölése is felesleges!]

II. János Pál pápa

Auschwitzban imádkozik

az elpusztított zsidókért

*

Az elpusztított zsidók

lekapart nevei

Emléktábla Auschwitzban

4 millió áldozat

1989 óta 1.3 millió áldozat

Jehuda Bauer: The number is

not reduced, but corrected.

Six million is unchanged.”

“Cipők a Duna-parton” -- “Azért 60 cipő, mert a holocaust 60 éves évfordulójáról van szó” - mondta Pauer Gyula, a ‘cipőkészítő’. Az emlékművet a nyilaskeresztes fegyveresek által 1944-45-ben Dunába lőtt áldozatoknak állították. [Népszabadság] -- “1944. december és 1945. január között a magyar nyilasok 20 ezer zsidót lőttek le és dobtak a Dunába.” [forrás: www.jewishbulletin.ca]

[20 ezer mínusz 5000=15 ezer. Miért kételkedünk?-tj]

„ÖTVEN-PÁR VASCIPŐ” (Hazánkért-cikk!)

A cionista vezér Vlagyimir Jabotinsky mondta:

(1936) “Nekünk nem célunk Palesztinában a népünkből kiválasztottak részére, vagy akár egy kis csoport részére otthont teremteni. Minden erőnket a különböző országokban élő zsidók tömeges és tervszerű elszállítására összpontosítjuk...” ^[5]

Eichmann belegyezésével Rudolf Kasztner kiválasztott 380 zsidót: “Kolozsvár zsidóságának legjobb vezetőit, köztük saját családtagjait és barátait, nagyrészt cionistákat, a többit Budapestről és vidékről.” /Ben Hecht/ De voltak más családok is, akik kikerülték a deportálásokat. Azt meghagyták a nem-cionista kis-zsidóknak, akikről az 1948. májusában létrejött Izrael első miniszterelnöke Chaim Weizmann 1937-ben azt mondta, hogy ‘csak gazdasági és erkölcsi porszemek egy kegyetlen világban.’ ^[6]

Szili Katalin: - «Mementót állítunk azoknak, akik életük árán nemet mondtak az intézményes emberirtás rendszerére. Auschwitz után nem lehet többé büntetlenül zsidózni, cigányozni, még akkor se, ha ezt néhol némelyek akár engedélyeznék is. [Magyarozni azt igen, azt szabad reggeltől-estig, sőt akik ezt a piszkos munkát elvégzik, mint pl. Jáksó László, azokat jól megfizetik! –tj] Nem használhatunk olyan jelképeket és olyan szavakat, amelyekről egyszer már bebizonyosodott, hogy utánuk a füstölgő halál következik. A holokauszt keserű emléke arra tanít minket, hogy a humanizmus és demokrácia iránti elkötelezettségünk alapján lépjünk fel az antiszemitizmus, a kirekesztés, az idegengyűlölet és az intolerancia bármilyen megnyilvánulási formája ellen. Bár azt mondják, a politika a kompromisszumok művészete, ebben nem ismerhetünk alkut. » /MR/

Ezzel az elvtársnő semmi újat nem mond, mert a Rákosi-Kádár korszakban erről már dr. Seifert Géza, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete egykori igazgatója is megnyugtatott bennünket! Rákositól Gyurcsányig «minden fasiszta megnyilatkozás ellen a zsidóság védelme biztosított.» Egy dolog bizonyos: a magyarságot nem rekesztették ki a kommunizmusból, akaratlanul is alaposan kivétették belőle a részét, amiről gondoskodott Péter-Auspitz Gábor, a körmös Bauer, Rosenberg Ibolya és Rákosi, Gerő, Farkas László, a menekülőkre tűzparancsot kiadó Horn Gyula, meg az ÁVH megszámlálhatatlan számú cigány-verőlegényei! Tudniillik, ők meg a zsidó verőlegények végezték a leghatásosabb munkát. ~tj

«A délvidéki magyarság legyilkolása akkor következett be, midőn 1944. októberében a magyar honvédség és a német Wehrmacht kénytelenek voltak Bácskát kiüríteni. A délvidéki magyarok nem voltak partizánok. Nyugodtan vagy legalább is megadással várták sorsukat. Nem emeltek fegyvert a visszatérő szerb csapatokra, sőt még Tito partizánjaira sem. Ami tehát történt, az nem valami partizán cselekmény megtorlása volt, hanem genocide. Közönséges népgyilkosság. Háborús bűntett, mégpedig a javából, mert a betörő szerb csapatok és partizánok több mint 30 000 magyart (más források szerint legalább 50 ezret!) mészároltak le. A háború még folyt s a jugoszláv kommunisták nemcsak a katonákat, a harcoló alakulatok tagjait ölték meg, hanem a védtelenné vált magyar polgári lakosságot, a papokat, nőket, gyermekeket.

A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének valóban hiteles jegyzőkönyvek állnak a rendelkezésére, még ha azok csak igen kis mértékben tudják is feltárni a népgyilkosság minden részletét. - Harmincezer magyart mészároltak le, mialatt a világ csupán csak Auschwitzról beszélt.» ^[7]

Schmitt Mária a Terror Háza Múzeum igazgatója arról beszélt: «a holokauszt nem csak zsidó tragédia, hanem európai és magyar is, mert – mint mondta – mindenhol vétettek a szolidaritás és a testvériség ellen.» /MR/ ~ Akkor pedig ne a magyarokat etessék bűntudattal, hanem menjenek a Hitlerrel szövetséget kötött cionista testvéreikhez, akik az egész katasztrófáért felelősök!-tj

Ajánlott könyvek a témához, kaphatók az «amazon.com» terjesztőnél:

1. Edwin Black: The Transfer Agreement

2. Lenni Brenner: 51 Documents - Zionist Collaboration with the Nazis

3. Norman G. Finkelstein: A holocaust-ipar

Zoltai Gusztáv (MAZSIHISZ)

«Eltelt 63 év, és most a magyar áldozatok zsidó gyökerű maradékára jószerével ugyanolyan Árpádsávos zászló (sic!) alatt hasonló jelszavakkal és azonos durva hangerővel 1944-es irritátorok /???/ rontottak. Auschwitzban, és ezt tudni kell, a morált /???/ gyilkolták meg. És ez az az út, az Élet menete most ennyi év után meg kell, hogy szilárdítsa közös hitünket az emberi szolidaritásban és az igazi szeretetben.» -- A megemlékezésen részt vett az Egyesült Államok elnökének különmegbízottja is, aki a zsinagóga kertjében emléktáblát avatott a zsidó életeket mentő XXIII. János pápa emlékére./MR/

Az angol Times írja 2004. április 16-i számában:

“Magyarország nem nyilvánította ki elszántságát kellőképpen az antiszemitizmus elleni küzdelemben, ezért a megnyíló Holokauszt Múzeum létrejötte jelentős lépésnek számít. A központ és A Múzeum lehetőséget ad arra, hogy a magyarok elismerjék: nem lehet 430 ezer zsidó deportálását -- 1944. május és július között -- kizárólag a német megszállók és egy maréknyi nyilas számlájára írni.” ~ Akkor milyen alapon végezték ki a Szálasi-kormány tagjait, és hogyan lehetséges az, hogy Horthy Miklóst nem ítélték el Nürnbergben?

Gyurcsány: «A szörnyű tettek szavakkal kezdődtek»

2007. április 16. ~ A holokauszt emléknapján egyperces néma felállással emlékezett az Országgyűlés az áldozatokra. Az emléknapon a zsidóság több képviselője mellett Erdő Péter bíboros-prímás is jelen volt.

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke: «magyar érdekekre hivatkozva a Parlamentben hozták egykor a szégyenletes zsidótörvényeket. Nem születhetnek az emberi szabadságjogokat eltipró, a méltóságot tiszteletben nem tartó, a polgári jogegyenlőséget sértő törvények soha többé.»

Hogy Magyarországon miért hozták be a megszorító zsidótörvényeket, két szemszögből lehet tárgyalni: /1/ a zsidó szemszögéből, akinek nem fáj a magyar sors és a magyar történelem, mert csak kereskedelmi lehetőségek országának, lakóhelynek tekinti a befogadó országot, /2/ a magyar nemzet szemszögéből, amely 1867 óta nem tudta megoldani az országhódítók térfoglalását Magyarországon. Senkise próbálja a Szili Katalin féléket meggyőzni, mert ők nem akarják megérteni vagy meghallani, hogy itt nem gyűlöletről van szó, hanem nemzetvédelemről egy olyan idegen fajú, vallású és kultúrájú kisebbséggel szemben, amely éppen most fejezi be a Mózes Montefirore által megálmodott honfoglalást! A vita 1867 óta tart: a két nézet homlokegyenest áll szembe egymással.

S hogy írásomnak mégis mi a célja? Talán valakiket gondolkodásra késztet, mert már egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni azt, amit Budapesten a kirekesztő, megkülönböztető honfoglalókat képviselő és kiszolgáló politikusok nemzetünkkel művelnek! Azt ajánljuk, hogy hagyják abba, amíg nem késő!

Magyar Történet - «A zsidó alkotású kapitalizmus hozzájárult a liberalizmus merev fenntartásához akkor is, amikor annak formái már kiszárítással, megfojtással fenyegették a nemzeti életet. A liberalizmus uralma alatt nemcsak a gazdasági élet vezető beosztásait foglalta el a zsidóság. A bajok súlypontja ebben a korszakban is a keleti bevándorláson volt, mert amiként Széchenyinek nem sikerült ezt megakadályozni, hasonlóképp sikertelen maradt Deák Ferenc fáradozása is.

Deák 1866-67-ben több beszédében sürgette a zsidó-emancipációval kapcsolatban – junktim – a honossági vagy bevándorlási törvényjavaslatot, mely Romániában, Oroszországban és Galíciában sanyargó, alacsony műveltségű zsidóság beözönlését megakadályozná. Az ország azonban Deáknál is liberálisabb volt, ilyen törvényre soha nem került sor, minek következtében a bevándorlás óriási méreteket öltött, pedig ekkor már a bennszülött népek ezrei költöztek át Amerikába.

Az 1848 előtti 241 000 főnyi zsidóság száma 1870-ben már 550 000, 1890-ben 713 000, 1900-ban 831 000, 1914-ben elérte a 935 000-et. Ez a zsidó lakosság lesz elsősorban rezervoárja a fejlődő kapitalizmusnak és szállja meg úgy a hitéletet, mint a kereskedelem, majd pedig az ipar kommercializálásával a nagyipar értelmiségi állásait.

A gazdasági pályák mellett a szabad értelmiségi pályákat öntötte el a zsidóság abban a mértékben, amint mind többen és többen lépték át az északkeleti határokat. 1890-ben a 4807 orvos közül 2321. tehát 48% volt zsidó. Míg az ügyvédi kar száma 1890-1900 között 7.2%-kal szaporodott, a zsidó ügyvédeké ugyanekkor 68.6%-kal.» ^[8]

1920: XXV. TÖRVÉNYCIKK ~ Numerus Clausus

1. §. A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak be, akik nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatóak, és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.

3. §. & Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét. »» Forrás

«Az egyensúly megbontását, amelyet a zsidóság egyes gazdasági foglalkozásokban való aránytalan elhelyezkedése jelentett, még inkább jelentőssé tette az a körülmény, hogy a lakosságnak ez a rétege nagy többségében nem érezte át a nemzet történeti hagyományait. Tény, hogy a hazánkban lakó zsidó népesség nagyobb része és az ország lakosságának többi tömegei között felfogásbeli ellentét van, amely megnyilvánulásaiban áthat a kulturális és politikai élet legtöbb területére, és amelyet csak még jobban kiélez a kereseti viszonyuknak a zsidóság javára történt szembetűnő eltolódása.

Kétségtelen, hogy azok az intézkedések, amelyek ennek az egyensúlynak helyreállítását célozzák, kényszerítően nyúlnak bele egyes társadalmi rétegeknek a gazdasági életben való mikénti részvételébe és kétségtelen az is, hogy az eddigi helyzettel szemben erős korlátozásokat jelentenek. A kormányzat úgy érezte azonban, hogy ezekre az intézkedésekre a társadalom békéjének és a gazdasági rend megóvásának érdekében feltétlenül szükség van.» ^[9]

Gyurcsány miniszterelnök, akit ezúttal minden ellenzéki képviselő is meghallgatott, arról beszélt: «1944-ben a magyar polgárok szótlanul tűrték, amikor elvitték az addig velük együtt élő polgártársaikat, és az állam sem óvta a rábízottakat, hanem közreműködött halálba küldésükben. Magyarország, a harmadik Magyar Köztársaság valamennyi kormánya, legyen az bal-, vagy jobboldali, érti és tudja, hogy Isten és ember előtt van egy meghalaszthatatlan és megfellebbezhetetlen kötelessége: megóvni polgárainak biztonságát és megakadályozni, hogy mégegyszer beköszönthessen a legszörnyűségesebb.

A szörnyű tettek szavakkal kezdődtek, mondta, ezért minden képviselőt kért, hogy írjanak alá egy kiáltványt: nem tűrik a gyűlöletszítást, nem támogatják a rasszistákat és a bűnbakkereső agressziót. A kormányfő felkérte a képviselőket, hogy írják alá a zéró tolerancia kiáltványát, tegyék világossá, hogy nem vállalnak közösséget azokkal, akik kirekesztenek, gyűlöletet szítanak, és különbséget tesznek emberek között.» /MR/

Gyurcsányék nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy az olaj-a-tűzre ’Zéró Tolerancia Kiáltvány’ majd minden zsidókérdést megold Magyarországon. A magyar vér már nagyon sok sebből folyik: a Zéró Tolerancia a magyaroké lesz. Nem tűrünk tovább!

Ben Hecht zsidó író írja: “A Zsidó Tanács Mentő Bizottságának vezetője Itzhak Greenbaum 1943-ban Tel Avívban kijelentette:

«amikor azzal a kérdéssel fordultak hozzám, hogy az európai zsidók megsegítésére juttatnék-e valamennyi összeget az Egyesült Zsidó Alap pénztárából, azt mondtam, hogy NEM!... és megismétlem újból, most is azt mondom, hogy NEM! Ellent kell állanunk ennek a nyomásnak, amely véleményem szerint cionista mozgalmunk tevékenykedéseit háttérbe szorítaná!»

Ben Hecht ezután hozzáadja: «Hátat fordítva az európai zsidóságnak, ugyanezen vezetők később a zsidóirtást arra a célra használták fel, hogy milliókat és milliókat összegyűjtsenek, s hogy kártérítésként milliárdokat követeljenek a németektől.»

«1954-ben Izrael állam főügyésze Chaim Cohen a következőket mondta: «A zsidóság milliói részére valóra vált a régi átok és íme utolérte őket a szégyenletes sorsuk, hogy mint barmokat hajtsák a teljes pusztulásba. Lélektelenek voltak ők, akárcsak varsói testvéreik.» ^[10]

1943 ~ A Zsidó Ügynökség jegyzőkönyvéből:

“Kell-e nekünk mindazokat a zsidókat segítenünk, akiknek szükségük van anélkül, hogy minden egyes személy jellemét megvizsgálnánk? Nem volna-e helyesebb, ha cionista nemzeti jelleget adnánk egy ilyen akciónak, és csak azokat mentenénk meg, akik hasznosak lehetnének Izrael és a judaizmus számára? Világosan ki kell mondanunk, ha az 5 millióból mi képesek vagyunk megmenteni tízezer olyan zsidót, akik hozzájárulhatnak Izrael felépítéséhez és a nemzet újjászületéséhez, vagy pedig 1 millió olyan zsidót, akik felesleges terhet jelentenek a számunkra, akkor nekünk a tízezer zsidó megmentését kell előnybe részesítenünk.”

DavidS. Wyman amerikai egyetemi tanár könyvet írt 1984-ben «The Abandonment of the Jews: America and the Holocaust, 1941-45» címmel, amelyben külön fejezet szól a magyarországi zsidókról:

“A szigorú antiszemita megszorítások ellenére Magyarország megengedte a jelentős lélekszámú zsidó lakosságának, hogy 1944-ig békében éljen, sőt menedékül szolgált több ezer lengyel és szlovák zsidó számára. De Hitler 1944. március 19-én attól tartva, hogy Magyarország a szövetségesek oldalára áll és nem szolgáltatja ki a zsidókat a náciknak, dühében megszálló erőket küldött az országba.”

Horthy Miklós kormányzó 1920-tól 1944-ig ellenállt a németeknek, sőt 1944. júliusában a deportálások felfüggesztését is elrendelte, és megmentette 200 ezer zsidó életét.

A zsidó írónő Lucy S. Dawidowicz «Háború a zsidók ellen 1933-1945» (The war against the Jews 1933-1945. Bantam Books, 1981) című könyvében a következőket írja:

“1944. március 22-én új magyar kormány alakult Sztójay Döme miniszterelnök vezetésével, aki korábban a magyar nagykövet volt Berlinben. Eszerint a tényleges hatalmat Magyarországon az SS és a Birodalmi meghatalmazott, Edmund Veesenmayer gyakorolta. 1944. októberében, miután a Nyilaskeresztes Párt vezetője, Szálasi lett a miniszterelnök, a zsidók ismét német kézre kerültek deportálás céljából. Október 26-ára mintegy 35 ezer zsidó férfit és nőt vittek a táborokba, de mivel Auschwitz ekkorra már megszűnt, ezeket a zsidókat rabszolgamunkára vitték. A háborús károk a vasúti szállítást lehetetlenné tették, ezért a németek 27 ezer zsidót gyalog meneteltettek, mintegy 160 km távon Ausztria felé. De amikor Szálasi megtudta, hogy ez a menetelés sok halálos áldozatot követel, akkor leállította.”

Tudni kell, hogy Szálasi Ferenc a zsidók kiszállításába csak írás ellenében egyezett bele, s hogy a németek munkaszolgálatra viszik őket. Itt tehát Szálasi Ferenc ismét szembeszállt Hitlerrel a zsidók védelmében. A volt budapesti amerikai nagykövet, John Montgomery emlékiratai 1991-ben jelentek meg, A kelletlen csatlós címmel, amelyben leírja, hogy “1944. márciusáig Magyarország egymillió zsidó (?) számára volt biztos menedékhely. Hitler haragját a magyarok ellen nagyrészt a zsidóknak nyújtott védelem provokálta ki. Egész Közép-Európában a magyarok bántak legjobban a zsidókkal.”

[Nem lenne illő ezt beiktatni az «Emlékezés Fontosságába»? ~tj]

Hanna Arendt zsidó bölcsész és történész írja:

[H. Arendt: Eichmann in Jerusalem] - «A gettókba zárt zsidókat vezetőik megnyugtatták, hogy semmi baj nem érheti őket, s így senkinek se jutott az eszébe fellázadni, hanem közreműködéssel néztek a deportálások elé. Becsapván saját hittestvéreiket, 1944. augusztusában és decemberében két különböző vonatszerelvényen külön kiválasztott zsidó családok -- beleértve Kasztner Rezső saját családját és barátait -- nem kevesebb, mint 1700 személy érkezett meg Svájcba anélkül, hogy Auschwitz közelébe kerültek volna.»

Ajánlott cikkeim:

A brit külügyminisztérium 1943. október 13-14-i jegyzékeiből

Cionista partizánok és cinkosaik a háborúban

Már elkopott az lemez…

A Zéró Toleranciára egyelőre nem érkezett válasz, de Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke, akinek minisztersége idején a holokauszt emléknapot elrendelték, hangsúlyozta: «nem bűntudatot akartak kelteni a fiatalokban, hanem felelősségérzetet és erkölcsi tartást. Egy felnőtt népnek őszintén szembe kell néznie saját bűneivel is. Akiket megöltek, magyar emberek voltak, és akik ebben a munkában segédkeztek - nem kevesen - szintén magyarok voltak. Nem mentség, csak magyarázat, hogy mindez nagyrészt idegen megszállás alatt történt.»

Minden képviselő megkapja keddre annak a kiáltványnak a tervezetét, amely a gyűlöletkeltéssel és kirekesztéssel szembeni zéró tolerancia elvét hirdeti meg a magyar közéletben - közölte a kormányszóvivői iroda.

A kormányfő kísérőlevelében azt írja, hogy aki egyetért a kiáltvány tartalmával, aláírva küldje vissza a miniszterelnöki titkárságra, ahol valamennyi példányt egybekötve elküldik az Országgyűlés könyvtárának, hogy ott őrizzék meg őket az utókornak.

A Fidesz és a KDNP frakciószövetség aláírja a gyűlöletkeltéssel, a kirekesztéssel szembeni zéró toleranciáról szól kiáltványt, amelyet Gyurcsány Ferenc terjesztett elő. Ezt Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője tudatta az MTI-val: «furcsának tartják, hogy a miniszterelnök mindenfajta egyeztetés nélkül, napirend előtt állt elő a kezdeményezéssel.» /MR/

Diktátorok nem szoktak kérdezni és egyeztetni, ők cselekednek, akár tetszik, akár nem! A Zéró Tolerancia a magyaroké – nem tűrünk tovább! ~ Tóth Judit

▐ UTÓGONDOLATOK

Távol áll tőlünk a gondolat, hogy a zsidó veszteségeket jelentéktelenítsük, hiszen még egy emberélet- veszteség is túl sok. De vajon miért csak a zsidóság szenvedése számít? A kezelés egyoldalúsága az, ami igazságtalan és felháborító. Állítólagos nemzeti kormányaink Kádár óta következetesen mellőzik magyar népünk szenvedéseinek elismerését, átsiklanak előző testvérkormányaik által a magyar nemzet ellen elkövetett gaztettek felett, (szándékosan?) elfelejtik elődeink a zsidók megmentésére irányuló – még ezek történészei által is elismert – törekvéseit, meg-nem-történtnek tartják a zsidó szervezetek vezetőinek a cinkosságát saját népük szenvedésében. De úton útfélen sulykolnak bennünket népük szenvedéséért, aránytalanul felnagyítva népünk szerepét az eseményekben. Nekünk úgy tűnik, hogy mindennek a magyardöngölésnek határozott célja van: aláásni és gyengíteni népünk önbizalmát, a magasságokig felszítani bűntudatát, hogy aztán szó nélkül tűrje hazája ismételt lerohanását az országhódítók által.

Ma már a világ nagy része beismeri, hogy Trianonban országrablás történt. Mialatt a hazánk részeiből összetákolt, vagy legalábbis megfoltozott környéki országokban egyre-másra történnek határrevíziók, a „magyar” kormány önként lemond mindennemű határrendezési igényről és önkéntesen -----”szerződéseket köt a területrabló szomszédokkal. Nemzetünk kétségtelenül legnagyobb modern idei katasztrófája volt Trianon, s amikor erről megemlékezést tűztek napirendre az ú. n. nemzeti ellenzéki párt tüntetőleg kivonul a Parlamentből? A világ országainak nagy részében az ilyen magatartást hazaárulásnak minősítenék.

Ha visszapillantunk az 1956 óta lezajlott eseményekre, sajnálatosan kell megállapítanunk, hogy a budapesti kormányok mindegyike olyan nemzetellenes politikát folytatott, mintha idegen érdekeket szolgált volna! Ez, a hazánkat körülzáró vad nacionalista tengerben, a második legnagyobb katasztrófa! ~ Tóth Judit

JEGYZETEK ---------------------

1. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység Krisztustól a Középkor végéig I. és Újkori és Modern Zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről, II. Kalocsa, 1933. Otthon újra kiadták 1999-ben.

2. Schmidt Mária: Kollaboráció vagy Kooperáció? Minerva Budapest, 1990. /343. old/

3. Prónay-különítményesek akasztanak, 1919. augusztus 23. Somogyi Ferenc, a tabi járási direktórium tagjának kivégzése. Fénnyel írott történelem. Magyarország fotókrónikája 1845-2000.

Szerkesztette: Stemlerné Balog Ilona és Jalsovszky Katalin. Helikon Kiadó, Budapest, 2000, 168. kép. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, Budapest

http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index9.html

4. Garbai Sándor bejelenti a proletárdiktatúra kikiáltását, mellette Kun Béla, 1919. március 23.

Salamon Konrád: A csonka ország. Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1998, 21. oldal.

5. Ben Hecht, Perfidy, / Julian Messner, Inc. NY, 1961

6. Ben Hecht, u.o.

7. Marschalkó-Fiala: Vádló Bitófák

8. Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar Történet V. kötet, Királyi Magyar egyetemi Nyomda, Bp. 1936.

9. Marschalkó Lajos: Országhódítók, 1986 San Francisco

10. Ben Hecht, Perfidy, 1960 NY.