|
|
||||
|
Hazánkért
Online, 2007. április 17. Már elkopott a
lemez…
Igen, a «holocaust»-ról van szó, és a szót szándékosan írom a megszokott angol betűzéssel, mert azt akarom érzékeltetni, hogy a magyarságnak semmi köze a «holocaust»-hoz, a budapesti Parlamentnek semmi köze hozzá, ~ legalábbis nem azon az alapon, ahogy azt velünk próbálják megetetni! Hogy miért? Izrael állam alapításához szükséges volt a két világháború, amelyben az áldozat ~ a többi népekkel együtt ~ a magyarság volt. Ugyanakkor áldozat volt az európai cionisták uralma alá esett zsidóság is, mert államot nem lehet lakosság nélkül alapítani! Nem kérek bocsánatot a címért, mert a lemezkoptatók nem hajlandóak észrevenni, hogy a lemezük recseg-ropog, szinte sose jár le, mert a barázdák már annyira elkoptak, hogy a tű folyton megakad a «hatmillió áldozat»-nál, és a szót újra és újra megállás nélkül ismétli. Azoknak, akik legalább annyit szenvedtek, mint a zsidók, elviselhetetlen hallani ezt a lemezt, mégis boldog-boldogtalan elé tolják: «hallgassátok és vegyétek tudomásul, hogy népünk milyen szörnyűséges szenvedésen esett át miattatok, mert zsidók vagyunk! A ti szenvedésetek kismiska volt a miénkhez képest.» ~ Ha ez utóbbi gondolatot – egyelőre -- nem is mondják ki, de a hetente ismétlődő emlékeztetésekben kétségtelenül ez az üzenet. (Valamelyik hírközleményben olvasom, hogy Sólyom László köztársasági elnök szerint ’a holocaust-ról nem elég csak egyszer egy évben megemlékezni.’) Bár honlapom Archívumában, számtalan cikkben foglalkozunk a témával, itt most nincs hely a XX. században elpusztított nemzsidó áldozatok sorsának részletezésére. Ám példának, íme csak kettő a sok közül: az 1915-1918 között 1 500 000 örmény és a 7 millió ukrán. (A magyarok sorsával a XX. században külön tanulmányra lenne szükség!) Nem kétséges, valóban borzalmas volt, mármint a második világháború és a tengernyi szenvedés, amit magával hozott, nemcsak zsidóknak, hanem az egész emberiségnek is! Ma már zsidó írók könyveinek tucatjai vádolják árulással a cionistákat és a Nyugatot azzal, hogy nemcsak magukra hagyták az európai zsidóságot, hanem tervszerűen feláldozták – Izrael állam érdekében! Engedtessék meg egy kis szókép-használat: ~ mint általában a politikailag helyes történelemmel szokás, az illetékesek itt is kidobják a csecsemőt a fürdővízzel. Pedig nemcsak a csecsemő a fontos, hanem a tettes is, sőt a fürdővíz is! Ez utóbbi kettőről, illetve ~ a valódi lényegről ~ nem beszélünk, mert nem beszélhetünk! Kizárólag a kidobott csecsemőről beszélhetünk! Miért? Ah….! A «holocaust-vallás» csak néhány éve kezdődött a kártérítésekkel együtt: ~ először itt-ott évente, aztán a nagyobb városokban, adófizetők pénzén Múzeumok nőttek gomba módjára. (A holocaust azért vallás, ~ mert akárcsak már vallásoknál ~ HIT szükséges hozzá. Valaki vagy vakon elhiszi mindazt, amit a törvények is védenek, vagy nem hisz és kételkedik.) A sajtó, hírközlőszervek, könyvkiadók, televízióműsorok – a különböző országokban a pályafutásukat védő politikusokról nem is beszélve! – valamennyien szinte sorbaálltak a lemezkopatáshoz, megfeledkezvén arról, hogy a háborúknak esetleg voltak más népek áldozatai is! Mindenkor nemes dolog megemlékezni áldozatokról, de azért urak és elvtársak! ~ mindennek van határa. Hogy egyszer ezért a kényszer-vallásért – képletesen mondva -- kegyetlenül visszafelé fog elsülni a puska, az nem kétséges. Erre már számos tisztánlátó zsidó is figyelmezteti azokat, akiknek még jó a hallásuk. Persze sajnos vannak, akik soha nem tanulnak a történelemből, és azokkal rendszerint megtörténik az ismétlődés. Ez az élet rendje: minden akcióra van valamilyen reakció! Bíztató, hogy minden, aminek van kezdete, van egyszer vége is! ~ Tóth Judit
«Ne utasítsák vissza és hagyják figyelmen kívül a más népekkel megtörtént katasztrófákat,» – mondta Izraelben Haim Oron parlamenti képviselő, aki a javaslatot beadta. A javaslatot 16-12 arányban visszautasították az amúgy alacsony létszámban megjelent képviselők. A Knesset-ben már többször felmerült az örmények sorsa, de arra még soha nem került sor, hogy ezt tervszerű «népirtásnak» bélyegezték volna, vagy hogy valaki megkérdezte volna: vajon ez a bűncselekmény miért nem jutott el Nürnbergig? Ha a javaslatot elfogadta volna a parlament, akkor Izrael is
csatlakozhatott volna az egyre nagyobb számú államhoz, amelyek az 1915-ös
örmény népirtásról április 24-én immáron hagyományosan emlékeznek meg. Tudnivaló, hogy Izraelnek szoros
kapcsolatai vannak Törökországgal, (kazár testvérek? -tj), és ez az oka
annak, hogy nem hajlandó tudomást venni a népirtásról. Oron képviselő
elmondta az AFP hírügynökségnek, hogy erős nyomást gyakorolt rá a
külügyminisztérium, sőt Ehud Olmert izraeli miniszterelnök is, hogy
vonja vissza a javaslatot. ~ [The
Montréal Gazette, 2007. 03. 16]
Pokorni Zoltán (ma kerületünk polgármestere) javaslatára néhány évvel ezelőtt törvénybe iktatta a magyar Országgyűlés a Holokauszt Napját. A Fidesz alelnökének nem tisztje, hogy külön-külön felsorolja a világ népeinek hatalmas genocídiumait. Szörnyű és rettenetes, amikor egy népnek fiait ezerszám ölik és zárják táborokba. De az is szörnyű, amikor az egész világ csupán egyetlen nép égő áldozatairól emlékezik meg. Hiányosnak találom, hogy lapjukban csupán szerencsétlen zsidó honfitársainkról emlékeznek meg, noha ezt is meg kell tenni. Hol maradnak a chilei, kubai, kínai, vietnami, orosz, örmény (amerikai indiánok! ~tj) - és hogy magunkat se hagyjam ki - a magyar hazafiak esztelen kiirtásáról való megemlékezések? Nemrégiben felhívtam telefonon a Magyar Rádiót, kérdezve, milyen, Interneten is letölthető archív hanganyaguk van? A telefonos kisasszony készségesen válaszolta, hogy a Holokauszt témájában sok ilyen hallható. Amikor rákérdeztem: melyik nép szörnyű holokausztjára tetszett gondolni, ~ erre a vonal azonnal megszakadt. Miért szakadt meg, kit bántottam meg a kérdésemmel? Azóta is tűnődöm ezen, de nem találok rá választ. Tán’ csak nem baj, ha az ember - miközben minden értelmetlenül megölt embert szívéből sajnál - mégis elsősorban saját hazájának fiaiért ejt könnyet? Ha egy anyának elesik a fia a harcban, nem kézenfekvő-e, hogy először saját gyermekét gyászolja? Mi erről az Önök - és az olvasók véleménye? ~ Czékus Jób
|
