Hazánkért Online, 2007. április 13.

«Méltányos alkalmazkodás» québeci módra?

Bár nem magyar téma, mégis néhány példát szeretnék bemutatni az itteni multikulti életünkből. Québec tartományban élek 1957 óta, ahol a francia nyelv a hivatalos, és a nem-hivatalos az angol, a második. A 7,237,479 (Statistics Canada, 2001 Census) québeci lakos nagy része francia származású, de a háború után nagy számban telepedtek ide bevándorlók a világ különböző országaiból, beleértve Magyarországot. Állítólag több mint 40 nemzetiség gazdagítja a tartományt! Québec nemzeti kisebbsége, a több mint 7 milliós lakosság 15 százalékát képezi.

A bevándorlóknak az Alkotmányban minden jog megadatott és biztosított, akinek ugyanakkor alkalmazkodniuk kell Québec erkölcsi értékrendjéhez, hagyományaihoz, ami természetes -- még a multikulti világban is. A különféle kultúrájú, nyelvű és szokású népfajok élhetnek itt békében, dolgozhatnak, tanulhatnak, de nem lehet joguk szélsőséges hagyományaikkal felbontani, megzavarni a befogadó hazájuk kulturális felépítését. Ugye, ha nem teszik az itteni életforma, akkor vagy választhatnak maguknak más országot, vagy visszatérhetnek oda, ahonnan jöttek. Vannak, akik szerint ez elfogadhatatlan, hangosan tiltakoznak, amit a közelmúltban a "felújuló nácizmus, fasizmus, a türelmetlenség, kirekesztés" vészes tüneteinek tekintették.

A legtöbb nemzetiségi csoport könnyen beilleszkedik a mindennapi Québec életébe, ugyanakkor vannak esetek, amikor a befogadó társadalom türelmét próbára teszik. Például a nyolcvanas években történt, hogy a montreáli bíróság tárgyalótermében kifüggesztett feszület sértette azt az amerikai születésű zsidó egyént, aki aztán addig lobbizott a hatóságoknál, amíg a feszület végre lekerült a falról. Az eseményt a torontói The Canadian Jewish News is közölte, és a cikkben arról áradozott nagy büszkén a "sértett egyén", hogy lám csak, a valódi demokráciában semmi nem lehetetlen.

2005. februárjában a montreáli Jewish General kórház éttermében történt, ami a sokszor emlegetett "kirekesztés és megkülönböztetés" iskolapéldája. A mentőszolgálat két sofőrje úgy határozott, hogy délben elfogyasztják az ebédjüket. Gondolkodás nélkül beléptek neves zsidó kórház alkalmazottai részére fenntartott Café de l'Atrium helységbe, ahonnan mint nem-kóser ételt fogyasztó elemeket tüstént kitessékelte a szemfüles felügyelő. Ebből persze Montreálban nem kis botrányt lett, hiszen a helyi népet már amúgyis folyton a kisebbségek iránti türelmetlenséggel, kirekesztéssel vádolják. És most itt van, kérem: ti nem ehettek itt, mert amit esztek az nem kóser, sőt ha jól megnézzük gójok vagytok, tehát takarodjatok!

Verrault, az egyik sofőr azt mondta, hogy "25 év alatt ilyen megaláztatásban, kirekesztésben még nem volt része." De érdekes, hogy a végén még a két sofőr volt a bűnös, mivel nem voltak hajlandóak távozni és "nem tisztelték mások illetve a zsidó kórház vallásos jogait!" Mi több, "azzal, hogy a Human Rights Commission Verrault védelmére kelt, a zsidó kórház ellen vétett, amely „éppen a megkülönböztetett bánásmód ellen harcol. A zsidó kórházat zsidók pénzén, 1934-ben építették, mert akkor zsidó orvosokat nem engedték, hogy hivatásukat gyakorolhassák a montreali kórházakban." /The Suburban/

Azóta, ha a montreáli kórházakat végiglátogatjuk, sok zsidó orvossal találkozunk, (olyanok is, akik nyugodtan az étteremben elfogyasztják a nem-kóser ételeket, és --személyes tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, hogy -- nem tesznek különbséget ember és ember közt), ami arra következtetne, hogy a Jewish General kóser-politikája jóval idejét múlta. Vagy mégsem? … És az emberben felmerül a kérdés, hogy Uram bocsá' az odatévedt nemzsidó betegeket -- a „tisztátalan vérük” miatt --milyen alapon operálják a műtőikbe? Külön nem-kóser műtőket állítanak fel? A Talmud szerint "a gójok tisztátalanok és barmok, beteg gójon nem szabad segíteni."

A Talmudban az Aboda zara 26a. lapján azt olvassuk, hogy "egy zsidó nőnek nem szabad egy nem-zsidó nő szülésénél segédkeznie, mert ezáltal egy gyermeket segít születni a bálványozásra; egy zsidó nőnek nem szabad egy nem-zsidó nő gyermekeit szoptatni".

A botrányos ügy éppen a napokban rendeződött: a Human Rights Commission javaslata alapján a kórház a két sofőrnek személyenként 7500 dollár kártérítést fizetett, jóllehet eredetileg a Human Rights Commission 10 000 dollár kártérítést követelt. További félreértések elkerülése érdekében az ügy látszólag rendeződött: a Café l'Atrium kóser részlegét választó-kötéllel kerítették el. A másik oldalon pedig Henry Mietkiewicz a kórház hivatalos ügyvezetője, mindenki vagy bárki részére lehetővé tette a nem-kóser falatozást.

Megjegyzendő, hogy az Atrium kizárólag fizető vendégeknek szól, akik a helyszínen készített, rabbik által megáldott illetve a zsidótörvények szerint előállított kóser-ételeket vásárolhatnak. Mit jelent a kóser? Hogy „tiszta”. Sertéshúst, sonkát és nem-kóser módszerekkel levágott állatok húsát nem szolgálhatják fel, -- minden második nap, tejtermékeket illetve húsos ételek kaphatók.

Tehát a fentiek alapján, akkor a québeci keresztény lakosság építsen vagy rendezzen be magának külön olyan tárgyalótermet a bíróságon, ahol -- a vallásuknak megfelelően -- kitehetik a feszületet? És legyen egy másik tárgyalóterem, ahol jól érezhetik magukat a nem-keresztények?

Egyéb "méltányos alkalmazkodást" követelnek a montreáli haszid közösségek: (1) tegyék lehetővé a kóser-ételek felszolgálását a börtönök zsidó elítéltjei részére. (2) sürgős betegség esetén, szombati napokon a mentőszolgálatok ne küldjenek női sofőröket, (3) a helyi YMCA sportközpont épületében fessék be azokat az ablakokat, amelyeken át félmeztelen tornázó vagy medencében úszó nők láthatók.

És az élet zajlik tovább ebben az egyre színesebb multikulti québeci világban.

Tóth Judit

Kanada