1. Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar Történet, V. 377-379. oldal

Hazánkért Online, 2007. április 22. I. Az Egyenjogúsítástól az Országhódításig Adalékok a Numerus Clausus körüli vitákhoz A zsidóság asszimilációja ^1 A német értelmiség felszívódásával a németnyelvű lapok szerkesztése átmegy a zsidóság kezébe: 1818-ban kilenc németnyelvű, magyar reformszellemű lap szerkesztősége és írói gárdája áll tisztán zsidó újságírókból, háromban túlnyomó a zsidó befolyás. Rosenthal Sámuel kezében egyszerre három időszaki orgánum van: Der Spiegel, Pester Handelszeitung és a Telegraph. Klein Hermann 1842-ben alapítja a ’szélsőséges nacionalista’ (?) Der Ungar-t. Ezek a zsidó irodalmárok ugyanazon heves. Élcelő és gúnyolódó hangon kísérik és erősítik a magyar reformmozgalmat, mint a német liberalizmus radikalizálódását. Heine és Börne, -- ez utóbbiak tényleg mintái is a hazaiaknak, akik közt a lovasberényi születésű Saphir Móric Gorttlieb, Bécsnek rettegett humoristája a legtehetségsebb. Megjelennek már a következő korszak zsidó tehetségei is, Falk Miksa, Dux Adolf, Gans Mór, az idősebbek között Hugó Károly, Beck Károly külföldi német költők, akik azonban hazájukat nem felejtik. báró Eötvös József De a hazai zsidóságnak minden oka megvolt, hogy a reformpárthoz csatlakozzék, hiszen ennek liberalizmusából szervesen következett a zsidó emancipáció, a korlátok ledöntésével a zsidóság teljes egyenjogúsítása. Az elvi alapokat erre báró Eötvös József fektette le a Szalay László Budapesti Szemléjében 1840-ben megjelent nagy tanulmányával a «zsidók emancipációjáról», amelyben a Talmud keresztényellenes erkölcstanából és masünnen, a zsidóság ellen felhozott érveket cáfolva, nemes humanizmus hangján követelte a felszabadításukat. A liberálisok követeléseit azonban a felsőtábla és az erősen zsidóellenes német városok követei folyvást lejjebb szállították, s így a teljes egyenjogúság helyett csak az 1840: XXIX. Törvénycikk jött létre, mely az országban született, vagy az ittlakásra törvényes úton engedélyt nyert zsidóknak, bárhol megengedi a lakhatást, gyáripart, kereskedést, mesterségeket, tudományok művelését. Szerződéseiket és irataikat valamely hazai nyelven kötelesek kiállítani. A liberális ellenzéknek az 1843-44-i országgyűlésen nem sikerült az emancipációs törvényt létrehoznia, de végigtárgyalt javaslatával azt előkészítette, -- a teljes egyenjogúságot a szegedi Parlament mondta ki 1849-ben, elismerés gyanánt a zsidóknak szabadságharcbeli szerepléséért. A liberális vezetők tulajdonképpen a zsidóság nemzeti asszimilálására [beolvasztására] törekedtek, ami az ő nyelvi programjukból, s a nemzetiség gróf Teleki József taníthatóságára vonatkozó nézetekből logikusan folyt. A pesti zsidó hitközség magyar iskolájában, mely 1834-ben nyílt meg: ~ Fejér György apát, a nagy történész szokott elnökölni próbatételeken, s megjelent ott Bajza, Fáy, Toldy, Fényes Elek. A tudós Bloch (később Ballagi) Mór gondolatát, magyarnyelvű zsidó tanítóképző alapítását illetőleg a reform emberei országgyűlésileg akarták megvalósítani. Zsidók megkereszteltetéséről a lapok örömmel vettek tudomást. Wodianer Samu pesti bankár református hitre térvén, keresztatyja gróf Teleki József koronaőr volt, aki különben a galíciai bevándorlás megszüntetését követelte. Liberális megyék zsidó származású sebészeket tesznek tisztiorvosokká, -- mindebben megnyilatkozik a liberális emberszeretet mellett az öröm, hogy a magyar nemzet értékes egyénekkel gyarapodik. Az ellenszenv azonban tovább él nemcsak a városokban, hanem főként az ország északkeleti részein, ahol a megszakíthatatlan galíciai beáramlás komoly gondokat okoz, hiszen szemmel látható, hogy ez idegen és alacsonyműveltségű tömeg nem lesz képes oly könnyen feloldódni a magyarságban, mint ezt a pesti politikusok elképzelték. Hiszen ekkor már egyedül Szabolcs megyében tízezren felül van a zsidóság száma. Megérthetjük tehát, hogy nemcsak az elvi liberalizmustól távolálló, de ahelyett őszinte humanizmustól lelkesített egyének, élükön Széchenyivel, hanem az erős szabadelvűek is: Vörösmarty Mihály, Pázmándy Dénes, Ghyczy Kálmán a fiatalabbak közt, a bevándorlás eltiltása mellett nyilatkoznak, vagy amellett, hogy az a magyar nyelv ismeretéhez és némi vagyoni cenzushoz köttessék. Távoli zsidóellenes érzelmektől, a magyarság és zsidóság jövő viszonyának biztosítása érdekében merül fel a junktim, a már bennlakós zsidóság egyenjogúsítása és a galíciai határ lezárása között. A korszak szabadságelvi gondolkodása azonban, mint minden korlátozásnak, ennek is ellene volt. Folytatás következik