Jegyzetek: 1. Kovács M. Mária: A numerus clausus és az orvosi antiszemitizmus a húszas években. 2. Vázsonyi Vilmos (1868 1926), zsidó származású, eredeti neve Weiszfeld volt. A budapesti egyetemen végzett jogot, később ügyvéd lett. 1894-ben megalakította a Demokratikus Kört, s még ugyanebben az évben bekerült Budapest törvényhatóságába is. 1901-ben demokrata párti programmal a budapesti Terézváros országgyűlési képviselőjévé választották, az első polgári demokrata képviselő a budapesti parlamentben. Ügyvédként több, politikai jellegű perben is sikert aratott. 1917-ben az Eszterházy-, majd 1918-ban a második Wekerle-kormány tagja. 1918-ban, a polgári forradalom idején [i.e. még mielőtt Kun Béla bolsevista terroruralma megalakult! –tj] kivándorolt, csak a Tanácsköztársaság bukása után tért vissza Magyarországra. /Wikipedia/ 3. Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar Történet V. kötet, Királyi Magyar egyetemi Nyomda, Bp. 1936. 4. Kunfi Zsigmond, (1879-1929) újságíró, politikus, miniszter, népbiztos. Apja, Kohn Benedek szigetvári tanító 1875-ben magyarosította nevét Kunfira. - 1907-től újságírással is foglalkozott: a Népszava helyettes szerkesztője lett. Csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz. 1908 és 1914 között szerkesztette a Szocializmus című folyóiratot. 1918-ban beválasztották a Nemzeti Tanácsba. A Károlyi-kormányban 1918–1919-ben munkaügyi és népjóléti miniszter, majd Berinkey Dénes kormányhivatalában közoktatásügyi miniszter volt. A Tanácsköztársaság alatt közoktatásügyi népbiztos. 1919. júniusában lemondott hivataláról és követelte a diktatúra felszámolását. A proletárdiktatúra bukása után Ausztriába kivándorolt, ahol az Arbeiter Zeitung főszerkesztője és a Világosság című magyar nyelvű lap szerkesztője lett. 1929-ben Bécsben öngyilkosságot követett el. /Wikipedia/ 5. Tormay Cecile: Bujdosókönyv /részlet/ 6. Marschalkó Lajos: Országhódítók, Hídfő Baráti Köre, San Francisco, 1986. 288. oldal 7. u. o. Marschalkó L. Gyóni Géza: Csak egy éjszakára... Csak egy éjszakára küldjétek el őket; A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek Csak egy éjszakára küldjétek el őket; Gerendatöréskor szálka-keresőket. Csak egy éjszakára: Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának. Csak egy éjszakára küldjétek el őket. Az uzsoragarast fogukhoz verőket. Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepén Úgy forog a férfi, mint a falevél; S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, - Szép piros vitézből csak fekete csontváz. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fáról Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem... Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakító csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet. Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára. Csak egy éjszakára: Hogy bújnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még! Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind-mind, S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet! Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

Hazánkért Online. 2007. április 24. Az Egyenjogúsítástól az Országhódításig II. rész Adalékok a Numerus Clausus körüli vitákhoz Előző írásomban említettem, hogy a Numerus Clausus törvényeket zsidó és magyar szemszögből lehet megvizsgálni. Ehhez remek alkalmat nyújt az Internet gazdag tartalma ~ és ha nincs világhálózat, talán sose találkoztam volna Kovács M. Mária ^[1] MTA-tag/történész nevével, akinek fő témaköre a zsidóság története és a kisebbségek önrendelkezési jogai a XX. században. A számos könyv szerzője, többek között részletesen foglalkozik az első világháború utáni Numerus Clausus, illetve zsidóellenes törvényekkel. Kovács M. bár Magyarországon él és magyar nyelven ecseteli a magyar zsidók sérelmeit, természetesen még véletlenül sem ír a zsidóságot befogadó Magyarországgal történt igazságtalanságokról: Kun Béla terroruralmáról, Trianonban szétszaggatott ország siralmas helyzetéről. Kizárólag magyar kirekesztő bűnökről és zsidó sérelmekről. (Trianont csak futólag említi.) Míg érdeklődéssel olvasom a történész 20 oldalnyi írását, amiben –hasznosak a számos megjelölt források -- tanulmányomat természetesen magyar szemszögből írom, hogy néhány kérdésre választ kapjunk. A rengeteg lábjegyzetből álló tanulmányban Kovács M.-nak nem sok egyéni hozzászólása van. » N. B. A kékszínű betétek tőlem. ~tj Kovács M. Internetes honlapján ezeket olvassuk: A [Numerus Clausus] törvény idevonatkozó bekezdése így szólt: „Az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérő szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét.” [Szegvári Katalin, Numerus Clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon (Budapest, 1988), 122 old.] Majd elsőnek a zsidó-szabadkőműves Vázsonyi (Weiszfeld) Vilmos ^[2] beszédeiből idéz: «Az 1919-es forradalom bukása után az országgyűlés meglepő gyorsasággal látott hozzá az egyetemi felvételi rendszer reformjához, s egy éven belül megszületett Magyarország újabb történelmének első zsidóellenes, diszkriminatív [megkülönböztető] célzatú törvénye. A Numerus Clausus törvény zártszám-rendszerű felvételi szabályozást vezetett be a felsőoktatási intézményekben. Előírta, hogy a felvett diákok számát maximálják, [felülről korlátozzák] továbbá a felvételi keretszámon belül kvótákat állított fel az országban élő „népfajok és nemzetiségek” nagysága szerint. Minthogy ez épp akkor történt, amikor a békeszerződés a kevert népességű területek többségét leválasztotta Magyarországról, nyílt titok volt, hogy a „népfajokra és nemzetiségekre” megállapított kvótarendszer [részesülés-rendszer] mindenekelőtt a felsőoktatásban országos arányszámuknál jóval nagyobb mértékben jelenlévő zsidókra vonatkozik.» A Kun-Kohn Béla terroruralma elől külföldre távozott Vázsonyi-Weiszfeld, -- akárcsak hitsorsosa a mai MTA történésze Kovács M. – előtt érthetetlen, hogy miért volt olyan égetően szükséges a Numerus Clausus törvényesítése! Azért, mert 1867 és 1919 között éppen elég idő volt arra, hogy a magyarság az egyenjogúsított zsidóságot megismerje. A Numerus Clausus a nemzet önvédelmét jelentette egy idegen fajú kisebbség egyre erőszakosabb hataloméhségével szemben. ~tj «Az 1848 előtti 241 000 főnyi zsidóság száma 1870-ben már 550 000, 1890-ben 713 000, 1900-ban 831 000, 1914-ben elérte a 935 ezret. Ez a zsidó lakosság lesz elsősorban rezervoárja a fejlődő kapitalizmusnak és szállja meg úgy a hitéletet, mint a kereskedelem, majd pedig az ipar kommercializálásával a nagyipar értelmiségi állásait. A gazdasági pályák mellett a szabad értelmiségi pályákat öntötte el a zsidóság abban a mértékben, amint mind többen és többen lépték át az északkeleti határokat. 1890-ben a 4807 orvos közül 2321. tehát 48% volt zsidó. Míg az ügyvédi kar száma 1890-1900 között 7. 2%-kal szaporodott, a zsidó ügyvédeké ugyanekkor 68.6%-kal.» ^[3] Vázsonyi-Weiszfeld: «A linch-igazságszolgáltatás sohasem helytálló, de ha az természetes kitörése a népléleknek, akkor meg lehet érteni. Itt azonban nem kitöréssel állunk szemben, hanem jól megalapozott földgázvezetékkel, mely kívánságra, tetszés szerinti helyeken bírható kitörésre. Ezeknek az uszításoknak célja tisztán a gazdasági egoizmus. A magyar államban nehezebb lett a küzdelem a mindennapi kenyérért. Az antiszemita erők ezért arra a területre koncentrálják támadásukat, ahol a zsidó polgárság versenye különösen kényelmetlenné vált. Így keletkeztek a modern keresztes lovagok, akik keresztlevelükből óhajtanak monopóliumot teremteni.» [u. o. Kovács M.] És hazánkban ez a «gazdasági egoizmus» ma is tart, sőt már odáig fajult, hogy az országot – a Kun-Kohn Béla ivadék-kormány segítségével -- az idegenek teljesen kifosztották! Úgy látszik mégegyszer szükség lenne egy újabb linch-igazságszolgáltatásra, ha lenne, igazi magyar igazságszolgáltatás. ~tj Az idegen egyenjogúsított faj bemutatkozik A hírhedt őszirózsás terror-forradalmi idők egyik szemtanúja és kortársa Tormay Cecile írta Bujdosókönyv c. naplójában: «(…) Sok undorítót hallottam már a bolsevizmus új szellemű iskolájáról, de ez volt a legundorítóbb és leggonoszabb. A magyar iskola átalakulása nem most kezdődött el. Már a háborút megelőzőleg, szabadkőműves közoktatási kormányaink és szabadkőműves fővárosi polgármesterek indították meg észrevétlenül. Aztán Károlyi következett, és mint mindenütt, előkészítette a bolsevizmust a fiatal magyar nemzedék oktatásában is. A zsidó szabadkőműves tanárok és tanítók tömeges kinevezése, Lukács-Lőwinger és Balázs-Bauer Béla Hersch bolsevisztikus tankönyvreformálása, a gyermeklélek bomlasztása, a szülői tekintély beszennyezése, az erkölcsi és nemzeti érzés céltudatos irtása és a szemléltető nemi felvilágosítás Károlyi kormányának a műve volt. A szovjet-kormány oktatásának csak egyes embereket és elnevezéseket kellett megváltoztatnia és a gépezet már kizárólagosan a rombolás érdekében működött. Borzadás fogja el az embert, ha megidézi azokat, akiknek ma kezében van a magyar gyermek és a magyar ifjúság. Ezek is mind idegen fajból valók. Közoktatási népbiztosok. Kunfi ^[4] a morfinista, Lukács György a degenerált, Pogány, akiről egyre nyíltabban mondják, hogy embert ölt és Szamuely a fogoly magyar tisztek oroszországi gyilkosa. A főiskolai hallgatók, az úgynevezett ifjúmunkások diktátora pedig egy merénylő, az a Lékai-Leitner, aki Tisza Istvánt a forradalom előestéjén a parlament kapujában akarta megölni. Laza erkölcsű betegek és gyilkosok, akik az iskolában csak törekvésük propagandaeszközét látják, egy démoni laboratóriumot, melyben védtelen lelkeket lehet mérgezni. A forradalmi kormányzótanács megfosztotta a magyar nyelvet attól az ezeréves jogától, hogy vezérlő államnyelv legyen. Lefokozta napkeleti zengő hangszerünket, melyen világosság lett a magyar gondolatból, melyen a magyar vér ősidőktől fogva imádkozott, vallott és énekelt. Egyenrangúsított vele minden más nyelvet, melyet a csonka országban beszélnek. Megérthetik-e a többi népek valaha azt a tehetetlen, égő kínt, mellyel egy legyőzött, megcsúfolt, széttépett országnak még tulajdon iskoláiban is a saját megsemmisítését kell eltűrnie? Az oktatás eszköze a nevelés. A bolsevizmus nevelése az erkölcstelenítés. A leányinternátusok hálószobáiban fiatal zsidó tanítók alusznak, hogy a kis leányok megszokják a férfiak jelenlétét. A közös fürdőkbe zsidó orvostanhallgatók kísérik a leánygyermekeket, hogy a feleslegessé vált tartózkodást nevetség tárgyává tegyék. A nemi felvilágosítás tovább folyik. Az óvodák célja megváltozott. Bizalmasan közölték az óvónőkkel, hogy a játékiskolának el kell idegenítenie a gyermeket az anyától, feleslegessé kell tennie a családot. A játékszer közös, feledje el a gyermek a magántulajdon bűnét. És mialatt a hatalom a mai nemzedéket a vörös hadseregbe kényszeríti, elrendeli, hogy a jövő nemzedékből ki kell irtani a katonásdi játékokat, nehogy a rabszolga valamikor majd lázadásról álmodjék. Parancs jelent meg. A régi olvasó és történeti tankönyveket be kell szolgáltatni. És mialatt a régit halommal égetik, hogy nyoma se maradjon, új könyveket iratnak olyanokkal, akik még csak magyarul sem tudnak. A rombolás műhelyében új ABC könyv készül. És a közoktatási népbiztosság utasítást adott ki, hogy az ABC az osztályharc propagandairata legyen! A magyar irodalmat törölték a tantárgyak közül. Ezentúl a magyar iskolákban csak a világirodalmat fogják tanítani. Történetünket meghamisítják, és céltudatosan mocskolják. "Hunyadi János szemfényvesztő, Mátyás király a legnagyobb csaló, Pázmány Péter gazember." [Mennyire emlékeztet ez a mai budapesti COOL TV magyar-gyalázó műsoraira! ~tj] Most értem meg a kisfiú káromló ocsmány dalának az eredetét. Vessék meg a gyerekek még atyjukat, anyjukat is, hogy a szülők titokban négy fal között se tehessék jóvá a külső rombolást. Egy démoni ellenség ötven év munkájával lassan ellopta a magyar faj lelkét. Most, hogy hatalomra jutott, dühös sietséggel pusztítja el azt a lelket, hogy népünknek, ha valaha még feleszmélne, ne legyen többé mit visszavennie.(..)» ^[5] «Első tekintetre meglepő, hogy az országgyűlés az egyetemi hallgatók számának és vallási összetételének viszonylag csekély jelentőségű ügyére oly sok időt és figyelmet szentelt, holott az országnak ez idő tájt a súlyos területvesztés következményeivel kellett megbirkóznia. „Mintha nem volna elég munkálkodni és szenvedni valónk a magyar kérdésen - írta a vezető liberális politikus, Vázsonyi Vilmos 1919 őszén a Neues Pester Journal hasábjain -, amelynek megoldásától létünk vagy nemlétünk függ, a magyar politika törpenagyságai ”zsidókérdést“ vetettek fel. Ha az ember az állam költségén kiosztott röpirataikat vagy az őrület komikumával ható beszédeiket olvassa, azt kellene hinnie, hogy Magyarország jövője kizárólag csak attól függ, hogyan akarják ők az úgynevezett zsidókérdést megoldani. Igen, ez az örök kérdés, amelynek felvetése olyan könnyű - mert a káromlás és a gyűlölet számára mindenkor hálás talaj található.” [Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai, 2. köt. (Budapest, 1927), 262 old.] Milotay István 1920. szeptember 18-án elmondott beszédéből: «Voltak lapok (1918), mint a Neues Pester Journal, a Neues Politisches Voksblatt, a Neues Budapester Abendblatt, amelynél a zsidók arányszáma megütötte a 99, sőt 100 százalékot. A Magyar Távirati Iroda 20 munkatársa közül 14 volt zsidó, a Népszava 20 munkatársa közül 17, a Magyar Hírlapnál 14-ből 13, a Déli Hírlapnál 23-ból 18, a Friss Újságnál 7-ből 7, a Napnál 20-ból 17 volt zsidó.» A zsidó újságok példányszám szerinti aránya 1914-ben alighanem eléri a 95-96 százalékot is.» ^[6] «Magyar zsidó» nem létezik! Még akkor sem, ha magyarul megtanult beszélni. Elvégre kínai és néger is megtanulhat magyarul, de még nem jelenti azt, hogy ezzel magyar lesz. A "magyar zsidó" képletének végzetes hamisságáról - ugyancsak utólagosan - kitűnő bizonyítékot szolgáltatott bizonyos dr. Klár Zoltán nevű álhírlapíró, aki 1950 után, fajvédő zsidó vezérként próbált fellépni az USA-ban, s a magyarországi zsidóság úgynevezett csúcsszervének egyik gyűlésén, melldöngetve mondta el "magyarságának" hitvallását: "Magyar a nyelvünk, magyar volt az iskolánk és magyar az étlapunk." -- Ez az étlapmagyarság csupán a rántott csirkéhez, vagy az idei libához hasonult át, de nem a lélekhez. A "Három nemzedékben" Szekfű Gyula is látta a zsidó beolvadás babonájának felületes, hamis mivoltát, midőn azt írta a magyarországi zsidóságról: "Lelkébe óvakodunk beletekinteni, megelégedvén ruha - és beszéd külsőségeivel: ... összetévesztettük a nemzetiséget a nyelvvel, a magyarságot a magyarul csevegéssel, a halhatatlan lelket a mulandó, színét váltó külsővel. Vétkünk a legsúlyosabb, mert az Ige a Lélek ellen való." ^[7] Tóth Judit (Kanada) «… magyar vérem ellen soha többet! Csak egy éjszakára küldjétek el őket! » Egyenjogúsítástól az Országhódításig, I. rész Folytatás következik a III. résszel