Hazánkért Online, 2007. május 25.
Kovácsy József versei Hösök Napjára Hálatelten Hajtsunk ma fejet halottaink előtt, Kik fegyverrel védték a magyar földet, Kik életüket áldozták érettünk Az utolsó pillanatig, míg léteztünk, Még akkor is, mikor minden elveszett! Hajtsuk meg zászlóinkat hőseink előtt, akik Budát és Pestet védelmezték Hősiességük példáját mutatva, Heteken át vérüket hullatva Megpecsételték a Halált, végzetet! Hajtsunk fejet a megmaradottaknak, Kik kitüntették magukat hűséggel – Kik fegyverrel kezükben époszt írtak, A Sátán ellen dicsőséggel vívtak, Hogy biztosítsanak új ezredet! Hajtsunk fejet vérző nemzetünk előtt, Mi magva volt a hős ellenállásnak – Mi feltartóztatta kelet csordáit, Így nem gázolhattak le a Rajnáig, Védőbástyaként állva a terepet! Hajtsuk meg térdünket Istenünk előtt, Hogy megtartott minket az ősi hitben – Hogy vállalhattuk a véráldozatot, Hogy anyáink szülhettek friss magzatot, Kiknek hangjától a világ reszketett! Hajtsuk meg derekunk fiaink előtt, Kik átvették szerepét e hős fajnak – Hogy legyen erejük a vért csodára, Ha kell új harcra, vagy megtorlásra, Mert bűnhődik, ki ellenünk vétkezett!	„D-DAY” Győzelmet ültek rajtunk a „nagyok” Trianonban, ahol népek buktak el, Hol megásták sírját Európának Megalapozva kócát a világnak, Hőseinket húzva bitóikra fel! Történelmünknek gyászos korszaka ez A ránkerőszakolt gyilkos ítélet – Vérrel szerzett örökségünknek átka, Magyarságunk aljas meggyalázása, Sárbataposása egy nép hitének! De mi töretlenül harcolunk tovább Egy szabad, erősebb Magyarországért – Mi igenis beszélünk Trianonról, Megcsonkításunkról, elnyomásunkról, Ha kell, fegyvert fogunk igazságunkért! Szabadságfánkat néha öntözni kell Hazafiak és bitangok vérével – Ti csak ünnepeljetek, amíg ütünk, míg lefojtva parázslik izzó tüzünk, De jaj nektek, ha robbanunk mérgével! Álljunk teljes erőnkkel csatasorba, Mi nem ünneplünk, míg rabok vagyunk – Az eladott testvér honfi nekünk, Megváltásunkra hitünkkel esküszünk Mert vérünk, rokonunk, génünk és fajunk! Ti csak ünnepeljetek, sorsunk bírja, De ennyi rossz után már csak jobb jöhet, Ha mi ünneplünk – retteg e világ – Kiirtsuk földünkről a rákos csírát, De nem adjuk a szentséges gyökeret!