Hazánkért
Canada Online
1492 – 0956
* 2007. május -------------------------- Váltófutás
III.
rész Tóth Judit Útban a világvallás felé Érdekes, hogy az emberiség milyen keveset tud a szabadkőművességről, pedig a világhálózat ma már lehetővé teszi az alaposabb kutatást: szertartásaik, történetük és egyáltalán titkos szerepük a politikában. De mit mond a Vatikán törvénye a szabadkőművességről? Lehet-e szabadkőműves egy katolikus? Lehet-e szabadkőműves egy katolikus pap, érsek, bíboros? … Hm!
»A szabadkőművesség mai helyzetéről nehéz pontos képet adni, s szinte hihetetlen megállapítani, napjainkban mekkora a befolyása van korunk történetére. A második világháború előtt körülbelül ötmillió tagja volt a szabadkőműves páholyoknak. 1975-ben már 6 millióra becsülték a tagság létszámát -- 5 millió Amerikában, 1 millió Angliában, 200 ezer az európai szárazföldi országokban, 100 ezer Ázsiában és Óceániában, valamint 15 ezer Afrikában. Jelenleg tízmillió lehet a szabadkőművesek száma. A Szentszék álláspontja (1983) -- A megítélés elmarasztaló, mivel a szabadkőművesség célkitűzése ma sem egyeztethetők össze az Egyház hivatalos tanításával. Az Egyház továbbra is tiltja a katolikusok számára a szabadkőműves szervezetekbe való belépést. Azok a hívők, akik tagjai a szabadkőművességnek, súlyos bűn állapotában élnek, s nem részesülhetnek a szentségekben. Két évvel azután, hogy ez az állásfoglalás napvilágot látott, az Angol Nagypáholy, amely a szabadkőművesség egyik legfontosabb testülete, nyilatkozatot adott ki, amelyben mintegy válaszolni kívánt a vatikáni okiratra. Ebben az olvasható: ’a szabadkőművesség nem vallás, és nem is valami valláspótlék. Elvárja tagjaitól, hogy higgyenek egy Legfelsőbb Létezőben, de nem kötődik egyetlen hitrendszerhez sem. Szertartásai - beleértve imádságaikat is – nem támaszkodnak egyetlen vallásra sem. A szabadkőművesség nyitott valamennyi vallás hívei számára, de a vallás nem lehet a páholyban folyó tevékenység tárgya és témája.’ A katolikus
Egyház – különösen a II. Vatikáni Zsinat óta – mindenkivel, minden Önmeghatározásával ellentétesen a szabadkőművesség titkos felépítésével, titokzatos jelképeivel és beavatási szertartásaival ma is egyfajta valláspótlékként működik emberek milliói számára. Ezért nem lehet magát katolikusnak valló ember szabadkőműves.» A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a Vatikán meglehetősen hazug és képmutató politikát folytat. Míg a híveknek megtiltja a szabadkőművességbe való belépést, addig az Egyház alaposan és titokban megtelik vakoló püspökökkel, bíborosokkal és papokkal! A Jalta és a szabadkőművesek Churchill még halála előtt belátta, hogy
bizony Jaltában mégiscsak rossz fát tettek a tűzre. Az Azóta, Amerikában okiratok kerültek nyilvánosságra, amelyek azt mutatják, hogy a Benes jócskán kivette a részét az egyezmények részleteinek megfogalmazásában. A szabadkőműves Benesnek jelentős befolyása volt Roosevelt felett – hiszen mindketten magasfokú tagjai voltak a páholyoknak. Sztálin legnagyobb imádója Benes rávette Rooseveltet arra, hogy a tömeggyilkosnak vakon el kell hinni mindent. Persze Benes előre nem láthatta, hogy az ördöggel való lakomázás nem fogja megmenteni a hazáját, de a saját életét sem. -- A magyarságnak nem kell ismertetni, hogy hazánknak mit is jelentett Jalta! És ez csak a jéghegy csúcsa: ha valakit érdekel, rájön arra, hogy mindenegyes háború, véres-, vagy bársony-forradalom, nemzetközi békeszerződés mögött a szabadkőművességet és ezen belül a nemzetközi zsidóságot találjuk. *
«Az orosz forradalmat 1917-18-ban az első világháború alatt készítették elő a nemzetközi szabadkőművesség segítségével: a Kerensky-mozgalom, amely bolsevizmussá alakult át, -- fő vezetői szabadkőművesek voltak. 1918-ben, a kelet-európai monarchiákat elsöprő forradalmakat szabadkőművesek befolyásolták és irányították, ők foglalták el a különböző kormány-állásokat Magyarországon, Németországban, Ausztriában és Cseh-Szlovákiában. A felfordulást, egyértelműen kommunista célzatossággal, véres társadalmi megrázkódtatások követték Kun Béla, Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg, Kurt Eisner és mások vezetése alatt. Érdekes, hogy például miután Magyarországon Kun Béla megalakította a kormányt, a páholyok forradalmi mozgalommal kapcsolatos adattárait azonnal nyilvánosságra hozta. [Úgylátszik, hogy a cél érdekében, páholy és páholy között akadnak néha nézeteltérések? --tj] 1918. április
29-én a magyarországi szabadkőműves páholy nagymestere dr. Bókay Árpád ezt mondta Bécsben: -- «Magyarország
ellenségei, Ausztria ellenségei is, akik összeesküdtek ellenünk. De ne
feledjük, hogy a Monarchia mindeddig megvédte Magyarország és Ausztria
népeit.» Még abban az
évben, amikor a császári kormány megbukott a bécsi szabadkőműves folyóiratban
ezt írták: -- «Új helyzet állt be,
amely meglepetés mindannyiunk részére. Egyszerre szabad köztársaságiak
lettünk, a magunk saját urai. Nem vagyunk többé az egyeduralomhoz, és
militarizmushoz [háborúzáshoz] ragaszkodó bürökratikus kormány rabszolgái és
vértanúi.» [Wiener Freimaurer Zeitung, No. 1-2. 1919. 05.] A II. Vatikáni Zsinat (1964) … olyan változásokat hozott az Egyház politikájában, amelyek alapjában rázkódtatták meg nemcsak a katolikus vallást, hanem az emberiség életformáját is. Mint írtam előző cikkemben: ránk, magyarokra nézve is szomorú, mivel ezer évvel ezelőtt elvették tőlünk a mi magyar ősvallásunkat, és ránk erőszakolták a nemzetközi katolikus vallást, ami semmiképpen sem versenyezhet a nemzeti jellegű zsidó vallással. A kilencvenes években egyes egyházi
megfigyelők szerint a változások gyümölcse valóban majd a 2000. évben látható
illetve tapasztalható. Igen, pontosan
láthatjuk, érezzük és tapasztaljuk a ránkrontott erkölcstelenséget, a
kisgyermekek megrontását -- hála a bizonyos és egyre nagyobb számú katolikus
papoknak – tisztelet a Ha már lúd, akkor legyen kövér: - a szentmisékre divatba hozták, hogy az oltár előtt fiatal lányok balettöltözékben táncoljanak, és a zenét a mise alatt gitáros-énekesek szolgálják. Az Isten házából valóságos szórakoztató színház lett, gondolván, hogy ez majd biztosan megsokszorozza a látogató hívők számát! A divat azonban visszafelé sült el, mert akik szórakozni vágytak – nevezetesen a fiatalok - nyilván nem a templomban keresték az alkalmat. A hagyományos szertartásokat örző és azokhoz ragaszkodó idősebbek pedig egyre nagyobb számban maradtak el – a templomok ma már szinte konganak az ürességtől. Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) Magyarországon talán még sokan emlékeznek erre a hirhedt kommunista intézményre. Talán az előző cikkemben említett John
O’Sullivan írót kellene egyszer valakinek felvilágosítani, hogy mielőtt
könyvet ír a vallásról és a kommunizmus 1961-ben Olt Károly lett az ÁEH új elnöke. Őt Prantner József követte. A magyar állam megbízottjaként, 1963. május 7-9 között, ő irányította Budapesten az Apostoli Szentszék képviselőjével, Agostino Casarolival folytatott tárgyalássorozat első szakaszát. A következő hónapokban három további megbeszélés volt, váltakozva Budapesten és Rómában. Az 1964. szeptember 9-14-én, Budapesten folytatott megbeszélés-sorozat okmányait és jegyzőkönyvét a Magyar Népköztársaság Kormányának teljhatalmú megbízottjaként Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, a Szentszék teljhatalmú megbízottjaként Mons. Agostino Casaroli, a Rendkívüli Szentszék Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának helyettes titkára írta alá. Az aláírásnál jelenvoltak még többek közt Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes és Miklós Imre, az Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Majd a Vatikánnal történt megegyezés következtében elkezdődött a megtiportak felzárkóztatása a békepapokhoz. Lékai László bíborossá választásával lett teljessé a siker, és Magyarországon gyakorlatilag már mindenki párttag vagy III/III-as volt. A papság pedig felzárkózott a győztes, vatikáni megegyezéses vonalhoz. A legfőbb ideológiai ellenség, tehát az Egyház volt. A terv szerint az Egyházat nem kell megsemmisíteni, hanem csak átalakítani a kommunista rendszer szolgálatára. Tekintettel arra, hogy csak hatalom-átmentés történt, de személyi változás nem, akik ma nagy állásokat töltenek be, azok a párttagok és a III/III-asok megbízható barátai voltak.
A marxista-szabadkőművesek által meghódított Vatikán és Agostino Casaroli irányításával a magyarországi katolikus Egyház csatlakozott az ellenséghez! Az egyházüldözés valójában annyit jelent, hogy a kommunista hatóságok és az egyházi hatóságok közös erővel igyekeztek összetörni mindent, ami még reményt és hitet jelentett az emberek lelkében. Az állam erőszakszervezet, amit az Egyház törvényesít, illetve a hívekkel elfogadtat (!) - Jézus világos tanítása ellenében. A jutalmazások sem maradtak el! Annak idején, akik vinni akarták valamire, Miklós Imre az 1951. májusában létrehozott Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) vezetőjének kegyeit keresték, hiszen az ő szavára és jóváhagyásával nevezte ki a Vatikán a püspököket. Az ÁEH megbízottakat küldött ki az egyházmegyei hatóságokhoz, hogy ellenőrizzék a működésüket, és érvényre juttassák az állam politikáját. Békepapokat helyeztek a püspöki irodákba püspöki helynöknek, irodaigazgatónak és titkárnak. Miklós Imre gyakran hivatkozott VI. Pál pápára, akinek békepolitikáját és szocialista országokkal való kapcsolatait dicsérte: “... aki nem hajlandó támogatni a békepapi mozgalmat,
az szembehelyezkedik a pápával és saját papi működését veszélyezteti.” [2]
------------------ 1. Vicomte Léon de Poncin: Freemasonry and
the 2. Dr. Szántó Konrád: Az egyházügyi hivatal titkai, Mécses Kiadó, 1990, Bp. Negyedik rész / folytatás / ►Ajánlott olvasmány:
|
