|
Hazánkért
Canada Online
1492 – 0956
Hazánkért, 2007. június 12. Etetjük a világot
A teljes film magyarul a Duna TV adásából
* A Nestle-cég véleménye a vízhasználatról: "A
víz éppolyan élelmiszer, mint a többi piaci portéka!"
* Hazai Levél
Az ÖSSZES (!) vízzel kapcsolatos cég már most nem magyar, illetve javarészt francia [zsidó] tulajdonban van. A Kossuth Rádióban [a "szavak ereje helyett"!] elhangzott: „Ha megépül a csepeli csatorna-tisztító, háromszorosára emelkedik a csatornadíj Budapesten, hogy hamarább megtérüljön a beruházása az idegen [zsidó] cégnek!” Nem, nem az eddig beszedett csatornadíj szolgál fedezetként a beruházásra, mint szabályos esetben ez elvárható lenne! Az ivóvizet is privatizálhatják – Stratégiai kérdés? Feloldanák a magánosítás alól a zárt … Már most zajlanak az önkormányzati botrányok. És mi történik akkor, ah az ivóvíz tulajdonos elhatározza, hogy túl sok magyar az országban és méreggel tölt fel bizonyos kutakat?
2007. június 13 - Miközben a klímaváltozás miatt az ivóvíz
stratégiailag fontos nemzeti kinccsé válik, Magyarországon a külföldi
tőke kezébe kerülhet az állami és az önkormányzati vízszolgáltatás. Az
eddig lezajlott privatizációk sem nélkülözték a botrányokat. Az ENSZ klímajelentése szerint
Magyarországon az elkövetkező évtizedekben a hosszú és forró nyarak
lesznek a jellemzők. Az éghajlat melegedése miatt a csapadék mennyisége
és a folyók vízszintje jelentősen csökken. A víz jelentősége
felértékelődik, ezért stratégiai kérdéssé válik, hogy kik tulajdonában,
milyen irányítás alatt működik majd a hazai ivóvízellátás. – „Az ivóvíz az egész világon kritikus
tényezővé vált” – állapította meg lapunk érdeklődésére Láng István
akadémikus. Magyarországot a szakember szerint az elsivatagosodás veszélye nem fenyegeti, azonban hátrány
számunkra, hogy az összes vízkészletünk 95 százaléka külföldről
származik, míg az ivóvíz döntő többségét a felszín alatti vizekből
nyerjük ki. S itt már megfigyelhető egyfajta szintcsökkenés az elmúlt év
száraz nyarai miatt. Többek között a Homokháton jelentkeztek vízkivételi gondok.
Ennek ellenére vízhiányra nem kell számítani – jelentette ki Láng István –,
azonban a takarékosságnak mindenképp előtérbe kell kerülnie. Az Országos
Meteorológiai Szolgálat jelentése szerint tavaly szeptember 1. és idén
április vége között az átlagos csapadékmennyiség mindössze 40 százaléka esett
le. Ennek idővel rossz hatása lesz a hazai ivóvízkészletre – tette hozzá
az akadémikus. /MNO/ Vizet! Magyar Nemzet napilap mai számában közölt hír után -- miszerint egyesek fontolgatják az ivóvíz-szolgáltatás magánosítását -- hamar kiszárad a torkom a dühtől, és a haragomat sem akarom visszatartani. A Magyar Köztársaság alaptörvénye biztosítja az egészséges életmódhoz való jogot minden állampolgára számára. Továbbá, az Emberi Jogok Egyetemes Egyezménye is szavatolja az emberhez, méltó életkörülményekhez való jogot. Továbbá, pápai pásztorlevelek sora foglalkozik a földi élet nyomorúságaival. Mint
magyar állampolgár, azt kell gondoljam a fenti újságcikk olvastán, hogy nem
tekint állampolgárának a jelenlegi Magyarország, azon belül is az ország
vezetése - már ha ezek vezetőknek nevezhetők. Ugyanis közvetlenül
az életünket fenyegeti az ivóvíz-szolgáltatás magánkézbe adásával, majd
idegen kézbe juttatásával. Mert senkinek se legyenek illúziói abban a
tekintetben, hogy ez a gazdasági tevékenység csak azt célozhatja, hogy
idegeneknek Ez a veszélyeztetés pedig ilyetén tényként is felfogható. Ugyanis akinek ilyen gondolat csak elhagyja a száját, már az is bűnt követ el. Tízmillió magyar ember életére törnek ezzel, bárki kezébe kerüljön az ivóvíz-szolgáltatási lehetőség. Ez elegendő ok arra, hogy majd adott esetben tömegek jelenjenek meg az utcákon, megvédve saját létérdeküket. Ennek a tömegnek akár joga lehet ilyen cselekményért letartóztatni, minden erő ellenében, a létét fenyegetőket. Mert már most is kiárulták alólunk stratégiai kincseink nagyobb részét, közte az ásványvizek forgalmazásának jogát is, példánknál maradva. A többi közbűntényről már szót se ejtsünk, melyeknek se szeri, se száma, oly olvasatlanul özönlik köröttünk, hogy csak mind kapkodjuk a fejünket! Kiönteni látom a végítélet csészéit, s lészen vizeink neve üröm - ha azt a kezet, kezeket le nem fogjuk - legalább a jog eszközével. A magyar emberek ma viselhetetlen terheit nem maguk keresték! Adóságot nem a magyar szavazópolgárok kértek dédunokáik dédunokái nyakába! Mindazok, akik elherdálták az ország vagyonát közönséges köztörvényes bűnözők -- légyen az egy kis tisztviselő, vagy akármely nagyhatalmú. Mindegy, kik tették! Megtették! És ezért felelni tartoznak az országnak. Felelni tartoznak nekem, a huszadiknak, ezrediknek, és a tízmilliomodiknak is tételesen. Ezt pedig soha nem tették meg. Abban reménykedem, hogy ez hamarosan bekövetkezik! A teljes és részletes felelősségrevonás nélkül Hazánk soha nem veti le öszöd átkát, meg a többi előtte elhangzó hazugság kútmérgező hatásától sem szabadul meg. Páriák, érinthetetlenek vagyunk saját Hazánkban! Az útszéli koldus előttünk hal éhen, és mi nem tudunk rajta segíteni. Fiaink és lányaink nem juthatnak felsőbb tudományok közelébe, mert nem tudjuk megfizetni számukra ezt a lehetőséget. Utcán facsarodik görcsbe a szíve a magyarnak, mert nincs, ki orvoshoz vigye, de ha akad is, messziről jön, vagy nem tudja hová kell vinni a beteget. Fizethetetlen adótól görnyed minden szál gabona, boraink minden kortya ettől ecetes! Akár az árokparton is szülhetnek asszonyaink, porban és szennyben, ha nem jutnak időben szakértő kezek segítsége közelébe, de főleg nem képesek megfizetni azt. Mi végre hát, hogy bármit elfogadjunk a nemzetvesztő politikusok szájából? Mi végre hát a birkák díszére váló hallgatag türelem? Ássunk tán gödröt magunknak? Még a szemfödelet is önkezünkkel húzzuk magunkra, hogy azután idegen érdekektől vezettetve nevünket is levésessék az utókor elől? Mintha nem is itt éltünk volna! Mintha nem is magyarok lettünk volna! Mert ezt várják ezek! Erre hajaz minden gőgös szavuk!
Mindegy, milyen színt hazudnak maguk köré, a céljuk egy. Azt kívánják, kevesebb legyen a magyar ember a Kárpát-medencében, semmi se maradjon nemzeti felügyelet alatt, lehetőleg történjen ez fegyvertelenül, halkan, lopakodva-lopva. Aztán majd a sok mai meráni építtet közpénzen magának lakóparkokat szántóinkon, ahonnan elébb a kupeceikkel kiszorították véreiket. Bérelni fogja tőlük az állam, mint hasznosításra bérbe adott javakat. Idegen zsoldosokat fognak ellenünk behívni saját Hazánkba, személyes érdekeiket országérdeknek kikiáltva, s tarolnak fejet, kezet, ki mit ér alapon. Csak ezeknek több legyen a még többnél. Akár szomjan is halhatunk, s majd azt hazudják beesett szemeink közé, hogy ez így egészséges, de legfőképpen gazdaságos. Szükséges hozzávalók: néhány jól kinevezett miniszter, meg egy jó nagy létszámú agymosott szavazótábor werberizálva. Nem, nem akarok bégetni! Nem akarom hallani a bégető sokaságot! Akarok hallani sok ordító torkot! Magyar emberek torkából áradó tiszta érces üvöltést. Átkot, szitkot. Zúgva, bőgve, mint ahogy azt Petőfi a Tiszáról megénekelte. Egy tisztító áradat nélkül csak az iszap rakódik napjainkra, s abban megterem a hínár. Ez a hínár átöleli az egész országot, és ebből az ölelésből alig lesz menekvés. Ha lesz menekvés. Az ivóvizeink magánosítóiról
pedig az a véleményem, hogy száradjon ki valamennyi korty víz a közelében!
Budapest, 2007. június 13.
|
