Hazánkért
Canada Online
1492 – 0956
* 2007. június 25. HAZÁNK SORSA ÖT FELVONÁSBAN
Húsz
esztendő, 80 milliárd dollár adósság ►forrás: Nemzeti Hírháló Mi az igazi probléma? A magyar nemzet sorsdrámája a végéhez
közeledik. Részesei vagyunk ennek a sorstragédiának szereplőként, és
tehetetlen-tétlen nézőként is, hacsak talpra nem állunk. A világot
háttérből irányító szervezett magánhatalom - sorsdrámánk írója és
rendezője - szabadulni akar nemzetünktől, mert szülőföldünket
más célra, másoknak szánja, s ezt nem is titkolja. A dráma első felvonása 1920-ban ért véget,
amikor a történelmi, etnikai és az önrendelkezési elv megszegésével,
igazságtalanul kettős mércét alkalmazva, feldarabolták Magyarországot. A dráma második felvonásaként 1945 után,
megsemmisítették a magyar nemzet vezetőrétegét, amelynek még volt
érzelmi és tudati kötödése az 1100 éves magyar államhoz. A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem
kért az internacionalista kommunizmusból, de helyette nem a mostani
kozmopolita globalizmust akarta, hanem a saját útját akarta járni, az
önrendelkezését visszaszerezni, és munkája eredményével rendelkezni.
Teljesítményét ne vegyék el tőle sem kommunista rendőrállami
erőszakkal, sem eladósítással, pénzügyi módszerekkel történő
folyamatos sarcolással. A már akkor is együttműködő kommunista és globalista
érdekcsoportok vereségre ítélték a magyar nemzet forradalmát. Hogy soha többé fel ne állhasson, új urai
rávették a tömeges agymosásnak kitett lakosságot, hogy állami ösztönzésre,
orvosi segédlettel megölesse saját utódait. A mintegy nyolcmillió abortusszal
kivéreztették a maradék Magyarország törzsmagyarságát. Ezt a veszteséget nem
lehet kiheverni, de túl kell élni. A negyedik felvonás 1989. A pénzimpérium felkészített ügynökei és a hazai kollaboráns
technokraták segítségével - pénzügyi technikákkal, eladósítással - elvette a
magyar nemzet vagyonát. Ma a lakosság 80%-a vagyontalan, nincs
tőkejövedelme. Az új milliárdos réteg pedig teljesítmény nélkül szerezte
vagyonát. Magyarország tartozásállománya külföld irányába meghaladja a 40 ezer milliárd forintot, 210 milliárd dollárt. Ebből
az államadósság 80 milliárd dollár, 15 ezer 500 milliárd forint. Ennek az
összegnek kell a hozamát, tőkejövedelem, profit és kamat formájában a
magyar népnek minden évben kitermelnie és átadnia. Ezt csak maradék vagyona
felélésével és további kölcsönök felvételével tudja ideig-óráig teljesíteni.
Magyarország többé nem a magyaroké. Országunk, hazánk mások tulajdona lett.
Ma már nagyrészt bérmunkásként, cselédként dolgozhatunk mások tulajdonában,
mások hasznára. Az ötödik felvonás, 2004. Magyarország
elveszíti szuverenitását, egy nemzetek feletti birodalmi struktúra autonóm
tartománya lesz, független állam helyett. A szervezett magánhatalom által
létrehozott Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és
igazságtalan feltételekkel, kényszerítették be Magyarországot. 2003-ig 8866
milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való
felkészülés. 2004 óta pedig évi 2500 milliárd forintba kerül a tagság.
Kezdettől nettó befizetők vagyunk. Az un. támogatás nem egyéb, mint
a már átadott összegek egy részének a keserves visszaszerzése pályázatok
útján. A magyar költségvetési-hiány és
külkereskedelmi deficit egyik legfőbb okozója az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem pedig támogatja. Az EU a szervezett magánhatalom intézménye az
ellenségnek számító nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU
természetellenes és fölösleges, elbürokratizálódott vízfejjé vált. Ami jót hozott – emberek és árúk szabadabb mozgása, vámok
csökkentése, szorosabb együttműködés az öreg földrész államai között -
azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti
szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert. Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség,
mint a biológiai ás társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család, és a
nagyobb család, a nemzet. Ez utóbbi teszi lehetővé a történelmi és
kulturális önazonosság megőrzését. E két család az élet nélkülözhetetlen
előfeltétele. Az EU viszont élősködő - funkciótlan -
képződmény. Most a magyar nép sorsdrámájának az
utójátékát éljük. Folyamatban van a termőföld és a lakóingatlanok
elvétele a magyaroktól és átjátszása külföldiek tulajdonába. Már minden
előkészület megtörtént. 2006 fordulópont volt. A magyar lakosság többsége ekkor értette meg, hogy nincs hová
hátrálnia, ha kollaboráns vezető rétegei - a pénzvilág zsarolásának
engedve - beszüntetik a nemzeti kockázatra épülő nagy szolidaritási
rendszerek közfinanszírozását. Az előző rendszer a rendkívül
alacsony munkabéreket kiegészítette béren kívüli juttatásokkal. A közvagyont
magának kisajátító és külföldieknek játékpénzért átengedő kollaboráns
érdekcsoportok arra hivatkozva akarnak most szabadulni a közfeladatok
finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltűnt, és nincs meg már a
belőle korábban befolyt tőkejövedelem. De a lakosságnak sincs
tőkejövedelme, mivel a közvagyon nem az ő magánvagyona lett. A
koalíciós kormányzat akkor hivatkozhatna joggal arra, hogy a magyarok most
már egyénileg gondoskodjanak magukról, ha a közvagyont a privatizáló
érdekcsoportok neki juttatták volna. Ezt a tragikus helyzetet az ideiglenesnek
szánt alkotmány is elősegítette. Tele van szankció nélküli csonka
szabállyal, amelyek nem kikényszeríthetőek. A választási törvény miatt
az állampolgárok fele ki van rekesztve az Országgyűlésből az
antidemokratikus - és mielőbb eltörlendő - 5%-os szabállyal. A tömegtájékoztatás is a pénz-és korporációs
oligarchia tulajdonában és az ellenőrzése alatt van. A lakosság
ténylegesen nem tud élni a szólás és a sajtószabadsággal. Egyedül a gyülekezési szabadság maradt volna
az elégedetlenség kifejezésére, de a nemzetközi pénzvilág és magyarországi
kiszolgálói rendőrállami módszerekkel fojtották el a tüntetéseket.
Először kirekesztették a polgárokat a parlamentből, majd pedig
álszent módon követelték az utcai politizálás beszüntetését. Ahhoz, hogy megmaradjon a magyar nemzet, vissza
kell szerezni Magyarországot, vissza kell állítani a magyarok által
létrehozott nemzeti vagyon magyar tulajdonát. Vagyoni alap nélkül, nincs
sem egyéni, sem nemzeti önrendelkezés. A vagyon hatalom, és a hatalom vagyon.
Őseink megszerezték hazánkat, de újból
meg kell harcolnunk érte. Nincs más választásunk, új honfoglalásra van
szükség, mert a fogyó és mesterségesen csökkentett magyar népesség helyére
tömegesen idegeneket akarnak új uraink betelepíteni. Erre már elkészültek a
tervek.
Melyik birodalom tette gyarmatává
Magyarországot? Hazánk az egyetlen igazi szuperhatalom, a PÉNZIMPÉRIUM
provinciája lett. A magyar közvagyon legértékesebb részét beolvasztották a
nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. A magyarok
bérből-és fizetésből élő függőhelyzetű
munkavállalókká váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett - saját
hazájukban. Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tőkejáradék,
profit és kamat formájában. A magyarok ma pénzfeudalizmusban élnek, és évente
három és fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba
elrejtőzött ismeretlen uraiknak. Kik ezek az új oligarchák? Ők a világ
felett az uralmat megszerzett magánpénz-monopólium tulajdonosai. Erre a monopóliumra
támaszkodva szerezték meg az emberiség termelő vagyona feletti
ellenőrzést. A pénzimpérium törzsvagyona, szuper-gazdag dinasztiák
családi alapítványaiba, holdingjaiba, befektető alapjaiba, több ezer
alapítványba van gondosan elhelyezve, és magántulajdonban lévő kollektív
vagyont alkot. Mértéke több ezermilliárd dollár. Ez az óriási vagyon pedig
állandóan növekszik. A tokiói ENSZ Intézet kutatói állapították meg 2000-ben,
hogy ha az emberiség létszámát 10 főre, a világ vagyonát pedig 100
dollárra redukálnánk, akkor egy emberé lenne 99 dollár, és 9 emberé egy.
Ennek a vagyoncentralizációnak felel meg a hatalom szélsőséges
koncentrációja egy szűk szuper-gazdag csoport kezében. Övéké a világot
uraló pénzimpérium. Ennek lett Magyarország a tulajdona. Pénzügyi
módszerekkel vették el hazánkat, hasonló módszerekkel kell vissza venni
tőlük. Megvannak erre a történelmileg helyesnek
bizonyult technikák. Most csak a közpénzrendszer visszaállítására, a
termelő és infrastruktúra fejlesztő állami programok beindítására
utalok. A központi bankok a pénzimpérium intézményei, magánérdekek
szolgálatában állnak. A közhatalom ellenőrzése alá visszahelyezve
hatékonyan tudnák elősegíteni az állam, a gazdaság és az állampolgárok
adósságfüggésének a megszüntetését. Pénzuralmi korszakban pénzügyi
technikákkal kell harcolni. Így kell most végrehajtani az új honfoglalást is,
hogy nemzetünk fennmaradhasson. A legszégyenletesebb az, ami az egészségügyi
rendszerrel és az iskolákkal történik. Bátor orvosok és egészségügyi dolgozók
úgy döntöttek, hogy ellenállnak a magyar egészségügyi rendszer szétverésének
és szatócs-tevékenységgé silányításának. Létrehozták az Összefogás Népünk
Egészségéért Pártot. Vezetőjük - Dr. Lőke Miklós,
főorvos, egykori kórházigazgató, igazságügyi orvos szakértő - itt
van sorainkban. Sok sikert bátor vállalkozásukhoz!
"Talpra Magyar!
Hi a haza, itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy
szabadok, ez a kérdés válasszatok." Fel
kell állnunk, mert csak az lehetetlen, amit meg se
kísérlünk. Ütött a cselekvés órája. Húsz esztendő, 80 milliárd dollár
adósság A példa nélküli privatizáció ideológiája
mindig az volt, hogy a befolyt összegből a külföldi adósságot
törlesztjük. Mindeközben az eredeti, 1989-es 20 milliárd dollár adósság ma 80
milliárd dollár; az eredeti 20
milliárdot eddig hatvanszor visszafizettük;
mindeközben eltűnt 1500 milliárd forint állami vagyon; túladott az
ország aranykészletén a Surányi György vezetése alatt álló Magyar Nemzeti
Bank; eltűnt a társadalombiztosítás vagyona, a nyugdíjalap; mindeközben
az 1990 óta felvett kölcsöneink mindössze 20 százaléka aktív felhasználású,
vagyis ekkora része fordítódik a gazdaság fejlesztésére vagy
életszínvonal-emelésre. A 80 százaléka kamattörlesztésre megy el - vagyis
kölcsönökből fizetjük a korábbi kölcsönök kamatait; s mindeközben
állítólag eltelt húsz esztendő. ADDENDUM Ha én lennék most a kormány élén, vagy Köztársasági Elnök, aki az 56-os menekülőkre tűzparancsot kiadó Pufajkást készül kitüntetni, vagy hazaáruló politikus az Országházban, bizony aggódnék a biztonságom miatt. Álmatlan éjszakáimban a selyem párnák között
az állandó izzadság és fetrengés gyötörne. Az étel se menne le a torkomon
többé, ami pedig lecsúszott, azt visszadobná a gyomrom. Folyton ablakomon
zörgetne valami félelmetes haraggal, ásóval-kapával felfegyverzett tömeg. És
kiabálnák: «Takarodj, hazaáruló! Pusztulj nemzetgyilkos! Rablógyilkos!» Szobámban megjelennének az igaz magyarok a történelemből és követelnék, hogy «Akasztófára a bitangokat!» És az ő hangjukat hallanám szüntelen: már zúgna az agyam, egyetlen perc nyugtom, pihenőm nem lenne. A lázadó nép odakint még nem törte be az ajtót, de nem sok kell már, itt vannak, értem jöttek, vérszagú a levegő … Mert minden, aminek kezdete van, egyszer van
vége is! -Tóth Judit
|
