Hazánkért Online, 2007. június 18. 

 

Kibérelt magyar költők és a szolgalelkű sajtó

Az első világháború után megnyíltak a pokol kapui, és olyan korszak szakadt a magyarságra, amikor idegenek felszabdaltatták és kifosztották Magyarországot, testvéreink milliói kerültek idegen járom alá, a saját szülőföldjükön. A nemzet valóságos haláltusáját vívta, a zivatarokban való túlélés volt a legfontosabb. Akinek volt sok pénze, megvásárolhatta az éhező, nyomorgó színészeket, költőket, újságírókat: „pénz beszél, kutya ugat!” 

A 20. század elején a magyar társadalom nemzeti érzésű rétege Ady Endrét és József Attilát az idegenek szócsövének tartotta, jóllehet számos szép magyar ihletésű verseik is vannak. Talán kevesen tudják, hogy József Attila egyik nővére közismert ügyvédhez, bizonyos Makkai Ödönhöz ment férjhez, aki természetesen támogatta József Attilát.

A történelemben, de még napjainkban is hány és hány közéleti személyt, politikust vásároltak meg a zsidók érdekeik képviseletéhez? Pénz van, mindig is volt – ugye, annak idején erről gondoskodott a Rothschild-család!

De Testvér, ismered-e ezt a József Attila verset? Érdekes módon nem szerepel minden ’Összes Versé'-nek nevezett kötetében! Vajon miért? Az alábbi zsidó honlapon, Raj Tamás rabbi cikkének társaságában azonban megtalálható!  www.zsido.hu/vallas/sma.htm - Nem csoda, ha Ady Endrét és József Attilát, -- többek között, be kell vallani, hogy Petőfi Sándort és Arany Jánost is! -- mint véres kardot hordozták a kommunisták, róluk utcákat, tereket, iskolákat neveztek el.

 

SMÁ JISZRÓEL

 

Szegénység szennylepleiben

én nyughatatlanul bolyongtam

sírt, mint a gyermek, a szívem,

víg nép közt egyedül borongtam.

Hol az ágy, melyben megpihen

e fáradt lélek? – Kiáltottam:

Smá Jiszróel!

 

 

És leste szolga a szavam,

selyempárnán, hűséges nővel

számláltam marhám, aranyam,

gyarapodtam ésszel, erővel

s amikor adtam, boldogan

mondtam magamban s emelt fővel:

Smá Jiszróel!

 

 

És most is akármi jöhet,

dicsőség, sok pénz, nagy betegség;

akárki vethet rám követ

és bár halálos ágyam vessék,

a véghetetlen szeretet

szavát kiáltom, bármi essék:

 Smá Jiszróel!

József Attila

 

  

 „Ezen erős, a nemzet gerincét jelentő réteg híján az említett idegen elem a liberalizmustól

megfertőzött, hedonizmusba züllött (megkülönböztetett tisztelet az amúgy igen számos kivételnek) dzsentrik hátán, sok esetben az ő strómankodásukkal letarolta a magyar életteret. Akárha sáskajárás indult volna. Soha ilyen veszedelem nem zúdult addig a magyarságra." /Trianoni jelenünk okai/

E jelenséget megragadó irodalmi igényességgel tárta föl Bartha Miklós „Kazárföldön” című szociográfiájában, később Dövényi Nagy Lajos „Tarnopolból indult el” című megrendítő regényében. Nem véletlen, hogy e két csodálatos írót ma mély hallgatással igyekeznek kitörölni az emlékezetből, míg a gyenge közepes tehetségű magyar-gyűlölő Imre Kertész Nobel-díjas holocaust-túlélő feje fölé glóriát fon a selypítő-raccsoló média-szekta….

 

„Mi volt előbb? Az "antiszemita" Bartha Miklós „Kazárföldön”-je, vagy a kárpátaljai 1500 százalékos uzsorakamat, idegen bevándorlás, vagy magyar kivándorlás? Gömbös Gyula jött előbb, vagy előtte tán' ott járt Szamuelli Tibor? Az akció és reakció örök társadalmi törvényét kell megkeresni ebben a szellemi Bábelben…”  

[Forrás: www.freepress-freespeech.com]

Könyvismertető

A kommunisták illetve a pénzes zsidók nagyon is jól ismerték a szavak bűvös erejét, és a tehetségeket -- írásaikon, verseiken keresztül -- a saját szolgálatukba állították.

Gellért Vilmos: Sértő Kálmán élete -- 1938 tavaszán betelt a pohár. Sértő Kálmán "köpönyeget fordított". Az akkor már nagybeteg-költő hátat fordított zsidó "pártfogóinak" és jelentkezett az akkori legradikálisabb magyar csoportosulás, a Hungarista Mozgalom szellemi katonájának. Már csak három év adatott meg neki, hogy vele született tehetségét a nemzeti gondolat szolgálatában kinyilvánítsa. A korábban a vérét szívó és belőle is élő szellemi terroristák ezt soha sem bocsátották meg neki és hosszú időre egyszerűen kitiltották a magyar irodalomból. A helyzet azóta is keveset változott. Furcsa játéka az örök magyar sorsnak, hogy Gellért Vilmos is csak néhány évvel élhette túl költőbarátját, mert a "felszabadulás" után - többek között e könyve miatt is - egy internálótábor embertelen viszonyai között, szintén fiatalon kellett elpusztulnia. Sértő Kálmán szomorúan rövid élete és tragikusan érdemtelen halála emlékeztessen minden nemzethű magyart, hogy mit műveltek - és még ma is műve lehetnek - ebben az országban egy nemzetidegen törpe kisebbség dicstelen képviselői, és hirdesse, hogy csak azért is lesz még magyar feltámadás. [ATudás Népe – Internet]

 

A Cion Bölcsek Jegyzőkönyvei

2. JEGYZŐKÖNYV -- Gazdasági háborúk - a zsidó fölény alapja. Névleges kormány és "titkos tanácsadók". A bomlasztó tanok sikerei. Alkalmazkodókészség a politikában. A sajtó szerepe. Az arany ára és a zsidó áldozat értéke.

 

A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a feladata, hogy rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon a nép panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen elégedetlenséget. A sajtóban megtestesül a szólásszabadság diadala. A gójok államai azonban nem tudták, hogyan használják fel ezt az erőt, s így a mi kezünkbe hullott. A sajtó révén szereztük meg a hatalmat arra, hogy befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk. A sajtónak köszönhető, hogy kezünkbe kaparintottuk az aranyat, bár tengernyi vér és könny árán jutottunk hozzá. De kifizetődött számunkra, noha sokakat kellett feláldoznunk népünkből. Isten szemében minden egyes áldozat a mi oldalunkon felér ezer gójjal.

www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek/bolcs1.htm

 

Keserű szomorú egyéni tapasztalatom, hogy igazi magyar szellemiségű és érdekeket képviselő sajtó nem létezhet! Így volt ez a múltban, és így van ez ma is! A folyóiratot, kiadványt előfizetők díjából lehetetlen fenntartani, ha csak milliomos a pénzével nem áll a szerkesztőség mögé, vagy a szerkesztő/kiadó nagyon gazdag ember és a zsírosan kamatozó befektetett vagyonát nem költi a sajtóra. Ebben az esetben a szerkesztőség nincs rászorulva a hirdetők pénzére! Az ilyen személy viszont ritkább, mint a fehér holló! Csak igazi önzetlen munka és áldozatvállalás viszi előre a sorsunk irányítását. De hol van manapság ilyen jelenség? Keresztény papjaink sorra kitiltják a nemzeti szellemiségű kiadványokat, még a templomaik környékéről is, (személyes tapasztalatból írom ezt!), mert ugye a magyar sorsról való beszéd/írás „szélsőséges” és sehogyan sem fér bele a zsidó-keresztény újvilágrend politikájába!

És vegyük már tudomásul, hogy független sajtó nem létezik, --- nem létezhet! Az írott sajtót éppúgy, mint a televíziót és rádiót fizető hirdetők díjából tartják fenn. Amennyiben az üzletembereknek nem tetszik az adott hírszolgálat vagy kiadvány hangulata, irányvonala, lemondják a hirdetésüket (tapasztalatom!) és átmennek olyan helyre, ahol a szájízük szerint szól a nóta, csak egyszerűen felvásárolják maguknak a nemzeti hírszolgálatot! Ez ilyen egyszerű, és ezért ténfergünk folyton a sötétben. Ezért nincs felvilágosítás, és ezért van hazugság, félrevezetés.

 

 

 

Tóth Judit