|
Hazánkért
Online, 2007. június 18. Kibérelt magyar költők és a szolgalelkű
sajtó
Az első világháború után megnyíltak a pokol kapui, és olyan korszak szakadt a magyarságra, amikor idegenek felszabdaltatták és kifosztották Magyarországot, testvéreink milliói kerültek idegen járom alá, a saját szülőföldjükön. A nemzet valóságos haláltusáját vívta, a zivatarokban való túlélés volt a legfontosabb. Akinek volt sok pénze, megvásárolhatta az éhező, nyomorgó színészeket, költőket, újságírókat: „pénz beszél, kutya ugat!”
A történelemben, de még napjainkban is hány és hány közéleti személyt, politikust vásároltak meg a zsidók érdekeik képviseletéhez? Pénz van, mindig is volt – ugye, annak idején erről gondoskodott a Rothschild-család! De Testvér, ismered-e ezt a József Attila verset? Érdekes módon nem szerepel minden ’Összes Versé'-nek nevezett kötetében! Vajon miért? Az alábbi zsidó honlapon, Raj Tamás rabbi cikkének társaságában azonban megtalálható! ►www.zsido.hu/vallas/sma.htm - Nem csoda, ha Ady Endrét és József Attilát, -- többek között, be kell vallani, hogy Petőfi Sándort és Arany Jánost is! -- mint véres kardot hordozták a kommunisták, róluk utcákat, tereket, iskolákat neveztek el.
„Ezen erős, a nemzet gerincét jelentő réteg híján az említett idegen elem a liberalizmustól megfertőzött, hedonizmusba züllött (megkülönböztetett tisztelet az amúgy igen számos kivételnek) dzsentrik hátán, sok esetben az ő strómankodásukkal letarolta a magyar életteret. Akárha sáskajárás indult volna. Soha ilyen veszedelem nem zúdult addig a magyarságra." /Trianoni jelenünk okai/
E jelenséget megragadó irodalmi igényességgel tárta föl Bartha Miklós „Kazárföldön” című szociográfiájában, később Dövényi Nagy Lajos „Tarnopolból indult el” című megrendítő regényében. Nem véletlen, hogy e két csodálatos írót ma mély hallgatással igyekeznek kitörölni az emlékezetből, míg a gyenge közepes tehetségű magyar-gyűlölő Imre Kertész Nobel-díjas holocaust-túlélő feje fölé glóriát fon a selypítő-raccsoló média-szekta….” „Mi volt előbb? Az "antiszemita" Bartha Miklós „Kazárföldön”-je, vagy a kárpátaljai 1500 százalékos uzsorakamat, idegen bevándorlás, vagy magyar kivándorlás? Gömbös Gyula jött előbb, vagy előtte tán' ott járt Szamuelli Tibor? Az akció és reakció örök társadalmi törvényét kell megkeresni ebben a szellemi Bábelben…” [Forrás: www.freepress-freespeech.com] Könyvismertető A kommunisták illetve a pénzes zsidók nagyon is jól ismerték a szavak bűvös erejét, és a tehetségeket -- írásaikon, verseiken keresztül -- a saját szolgálatukba állították. ► Gellért Vilmos: Sértő Kálmán élete -- 1938 tavaszán betelt a pohár. Sértő Kálmán "köpönyeget fordított". Az akkor már nagybeteg-költő hátat fordított zsidó "pártfogóinak" és jelentkezett az akkori legradikálisabb magyar csoportosulás, a Hungarista Mozgalom szellemi katonájának. Már csak három év adatott meg neki, hogy vele született tehetségét a nemzeti gondolat szolgálatában kinyilvánítsa. A korábban a vérét szívó és belőle is élő szellemi terroristák ezt soha sem bocsátották meg neki és hosszú időre egyszerűen kitiltották a magyar irodalomból. A helyzet azóta is keveset változott. Furcsa játéka az örök magyar sorsnak, hogy Gellért Vilmos is csak néhány évvel élhette túl költőbarátját, mert a "felszabadulás" után - többek között e könyve miatt is - egy internálótábor embertelen viszonyai között, szintén fiatalon kellett elpusztulnia. Sértő Kálmán szomorúan rövid élete és tragikusan érdemtelen halála emlékeztessen minden nemzethű magyart, hogy mit műveltek - és még ma is műve lehetnek - ebben az országban egy nemzetidegen törpe kisebbség dicstelen képviselői, és hirdesse, hogy csak azért is lesz még magyar feltámadás. [ATudás Népe – Internet] A Cion Bölcsek Jegyzőkönyvei 2. JEGYZŐKÖNYV -- Gazdasági háborúk - a zsidó fölény alapja. Névleges kormány és "titkos tanácsadók". A bomlasztó tanok sikerei. Alkalmazkodókészség a politikában. ►A sajtó szerepe. Az arany ára és a zsidó áldozat értéke. „A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely
irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a feladata,
hogy rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon a nép
panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen
elégedetlenséget. A sajtóban megtestesül a szólásszabadság diadala. A gójok
államai azonban nem tudták, hogyan használják fel ezt az erőt, s így
a mi kezünkbe hullott. A sajtó révén szereztük meg a hatalmat arra, hogy befolyásunkat
érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk. A
sajtónak köszönhető, hogy kezünkbe kaparintottuk az aranyat, bár
tengernyi vér és könny árán jutottunk hozzá. De kifizetődött számunkra,
noha sokakat kellett feláldoznunk népünkből. Isten szemében ► www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek/bolcs1.htm Keserű szomorú egyéni tapasztalatom, hogy igazi magyar szellemiségű és érdekeket képviselő sajtó nem létezhet! Így volt ez a múltban, és így van ez ma is! A folyóiratot, kiadványt előfizetők díjából lehetetlen fenntartani, ha csak milliomos a pénzével nem áll a szerkesztőség mögé, vagy a szerkesztő/kiadó nagyon gazdag ember és a zsírosan kamatozó befektetett vagyonát nem költi a sajtóra. Ebben az esetben a szerkesztőség nincs rászorulva a hirdetők pénzére! Az ilyen személy viszont ritkább, mint a fehér holló! Csak igazi önzetlen munka és áldozatvállalás viszi előre a sorsunk irányítását. De hol van manapság ilyen jelenség? Keresztény papjaink sorra kitiltják a nemzeti szellemiségű kiadványokat, még a templomaik környékéről is, (személyes tapasztalatból írom ezt!), mert ugye a magyar sorsról való beszéd/írás „szélsőséges” és sehogyan sem fér bele a zsidó-keresztény újvilágrend politikájába! És vegyük már tudomásul, hogy független sajtó nem létezik, --- nem
létezhet! Az írott sajtót éppúgy, mint a televíziót és rádiót fizető
hirdetők díjából tartják fenn. Amennyiben az üzletembereknek nem tetszik
az adott hírszolgálat vagy kiadvány hangulata, irányvonala, lemondják a
hirdetésüket (tapasztalatom!) és átmennek olyan helyre, ahol a szájízük
szerint szól a nóta, csak egyszerűen felvásárolják maguknak a nemzeti
hírszolgálatot! Ez ilyen egyszerű, és ezért ténfergünk folyton a sötétben.
Ezért nincs felvilágosítás, és ezért van hazugság, félrevezetés. ♦ Tóth Judit
|
