Hazánkért
Canada Online
1492 – 0956
* 2007. június 23. Gyűlöletbeszéd, türelem és
szólásszabadság
Az Illuminátus újvilágrendetlenségének
a kellékei
1. Olvasom, hogy Erzsébet királynő lovaggá [Knight Bachelor] avatta kiemelkedő irodalmi munkásságáért Sir Ahmed Salman Rushdie indiai (?) születésű írót, most angol állampolgár, aki a 1988-ban, «Satanic Verses» c. világbotrányt keltő, Mohammed-gyalázó könyvével magára haragította az egész muzulmán világot. Irán akkor legfelsőbb élenjárója Ayatollah Ruhollah Khomeini vérdíjat tűzött ki Rushdie fejére, aki emiatt hosszú évekig bujdosott. A világ zsidósága – «a türelem, a szólás- és sajtószabadság» zászlaja alatt -- azonnal a védelmére kelt. Ezt akkor úgy könyvelték el, hogy az írótól «megtagadták a szólásszabadság jogát.» 2. A kanadai zsidó író, ügyvéd, közismert
tevékenykedő a politikai arénában Ezra Levant a Western Standard nevű kanadai
kiadvány alapítója és szerkesztője magára haragította a 3. Amikor az amerikai otthonából koholt vádak alapján elrabolt Ernst Zündel ’kételkedik a második világháború, immáron kőbevésett és politikailag helyes történetében’ nos ez már «gyűlöletbeszéd», ami sérti Kanada 300 ezernyi zsidóságát! Hát, van akinek ez, van akinek amaz áll jogában, főleg ha kétmércével mérjük a dolgokat, attól függően, hogy a barikád melyik oldalán állunk. Hallottál-e már zamatos
«gyűlöletbeszédet»?
«A palesztinok olyanok, mint a krokodilusok, minél többet
adsz nekik, annál többet akarnak.» – Ehud
Barak, Izrael miniszterelnöke, 2000.08.28. Jerusalem Post, 2000.08.30. «A palesztinok kétlábon járkáló barmok.» --Menachim Begin, Knesset 1982. 06.25. «A palesztinokat eltapossuk, mint a szöcskéket.. a fejüket
szétverjük köveken és falakon.» --Izraeli
miniszterelnök, New York Times 1988. 04.01. «Egymillió arab
nem ér annyit, mint egyetlen zsidó köröm.» -- Yaacov Perrin rabbi, 1994. 02. 28. The New York Times. A legmocskosabb
árokparti mocsárból összeszedett gyűlöletbeszéd szerzője, a Zsidó
Világszövetség egyik kiemelkedő alakja ►Regös Péter, aki a magyar nyelvet használja! Kérdezzük: -- ehhez mit szól Lomnici
Zoltán és a MAZSIHISZ? Gyűlöletbeszéd vagy szólásszabadság? A tolerancia
kizárt dolog, -- már fogytán a türelmünk! Ami pedig Magyarországot illeti,
fogadják már meg kedvenc Feró miniszterelnökük javaslatát: ► „El lehet
menni, nem kell ittmaradni!
Regös Péter a magyarokról Lipták Bélához írt levelében: ► „Az igazság az, hogy a gazság méreteihez képest alig voltak. Egy szégyen erre egyáltalán hivatkozni is. Én bátran kimondom - mert én nem egy lehorgasztott fejű, gyáva, szar zsidó vagyok, nekem van vér a pucámban - hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy költő tudná megfelelően szavakba foglalni. Aztán ezért csak nyugodtan húzzátok le rólam a vizes lepedőt. Nem érdekel. Tehát nem Magyarországot utálom, hiszen a fák, az erdők, a mezők, a virágok, a folyók, a hegyek, s a völgyek nekem cseppet sem ártottak. [Persze, mint országhódítónak nagy szükség van az országra! -tj] Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülöző nevetséges magabiztosságát utálom. Azt, hogy annak ellenére, hogy a térképen alig található meg ez a gyűszű méretű ország még nagyítóval is, minden nagyhatalmi vezetőt és nemzetet kioktat (…) Ezt az istenverte népet azonban nemcsak a holokauszt miatt utálom, hanem azért az erkölcsi fertőért is, ami ebben a kis szar országban uralkodik, mindegy hogy a komcsi vagy a náci oldalon vizsgálódunk. \”Engem ez az ország már apámban meglopott\” - írta a költő. Hát engem is. Egyelőre ennyit erről.” +++ Tisztelettel, dr. Regös Péter  ►Költőnek felcsapott zsidó firkász így köpdösi le szülőföldjét, Magyarországot. A verset a Hatikva nevű lap közölte az ötvenes évek elején! «Hol bölcsőm ringott és életem javát leéltem, Magyar föld legyél átkozott! Szégyentől égjen egykor tiszta arcod, Mert miattad vagyok komor, kárhozott. Ki eladtad testem, eladtad lelkem, A sors hasonló sorssal verjen! Bűnödre nincs és ne is
legyen bocsánat! Úri hordádat vad vihar verje szét! Megértem mostmár, hogy századokon át Miért szenvedett oly sokat a nép. Hétszilvafás betyárjaid vad járma Nehezült ott minden szép álmodásra. Maradt zsidózó, úrhatnám naplopók Ostoba gonosz hordája. És a nép Fekete nyomorban, züllött csőcselékké, Rabtartónak gyalázva a keresztet, Szélnek bennünket kajánul eresztett. Ha viszontláthatom még egyszer földedet, Mély megvetésemet szemedbe vágom én S anyám kínját, jó asszonyom keservét Egyre sírom, hogy haljon el a fény Rónáid és vak városaid felett S legyek kergetős én, a megkergetett! Mert földed sötétebb lett Szodománál. Mert árulók és barbárok földje lett, Honfiúba öltözött rajt a gazság. És sátánbogyóvá ért a szeretet. Takard el, süsd le szégyenteljes orcád Ki hazám voltál Magyarország!» Íme egy zsidó, aki a magyar emberiesség és vendéglátás által jutott iskolához, műveltséghez! Így csak az ószövetségi Dávid Zsoltára tud még átkozódni. * Persze lenne még sokkal több gyöngyszem,
csak fel kell ütni a Talmudot meg az Ószövetségben Mózes V. könyvét. További
jó szórakozást kívánunk! Tóth Judit Kanada
|
