|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Hazánkért Online, 2007. július 8. Farkas báránybőrben?
A statisztikában a
tagállamok minimum béreire érdemes először figyelmet szentelni, mint a
szociális gazdaság egyik alapkövére. Az EU tagállamai nagyjából három
kategóriába sorolhatók. A hang- és szavazat-adók csoportja, a rendes
megélhetést biztosítók csoportja és a futottak még csapatába. A minimum bérek
havonta értelmezendők. A statisztika 2007. januárjában készült.
Németország és Olaszország nem szerepel a statisztikában, mert ők
produkció és iparági megegyezés alapján állapítják meg a különböző
munkák után járó minimum bért.
Az első csoport
átlagának (Hollandia) 20%-a a magyar bér, a második csoport átlagának (Málta)
44%-a. A keletiek csoportjában előkelő helyezést értünk el,
ami sajnos nem sokat jelent részünkre. A nullánál az 1 is jobb. Ugyanakkor,
cseh koronában kifejezve az átlagkeresetek összehasonlítása ismét
bizonyítja a nyugat-kelet közötti tátongó szakadékot:
http://www.abcprague.com/2006/11/30/average-salary-in-the-czech-republic Ekkora gazdasági különbségek
(folytatólagos diszkrimináció?) mellett hogyan beszélhetünk „egységes Európai
gazdaságról”? Milyen alapon jelentheti ki bármely politikus, hogy „az EU remek szociális
gazdaságot biztosít tagállamainak”? Remélhetjük-e valaha
is a status quo megváltozását,
amikor a produkciónk ( Felteszem a sokak
számára bizonyosan felháborítónak ítélt kérdést: mi hasznunk lett tízévi EU-tagságunkból?
A felső tízezreken kívül volt-e bárkinek is haszna az EU-akolból? Jobban
él-e az átlagember a csatlakozás óta, vagy csak egyre nagyobb adósságokból képes
a megélhetés látszatát fenntartani és a nyugati tömeggyártás kacatjait
fogyasztani? Az egymást követő
“demokratikus” kormányok csak csillagászati adósságokból voltak képesek az
államgazdaságot ideig-óráig, úgy-ahogy fenntartani, a drákói megszorítások ellenére,
amit ma mindenki saját bőrén Egyetlen kivétel volt
17 év alatt az Orbán-kormány: 2002-ben a gazdasági mutatók kiugróan jók
voltak, ami még érthetetlenebbé teszi gyászos kibukásukat. Ma állam és egyének
egyaránt csak a kamatos-kamatokat képesek fizetni a meggondolatlanul felvett
pénzekre, és úgy egyéneket, mint az államot bármikor elárverezhetik a nyugati
kölcsönzők. Nem vagyunk semmivel kevésbé kiszolgáltatottak a nyugati
tőkéseknek, mint voltunk kiszolgáltatottak 45 éven át az orosznak. Érdemes külön
figyelmet szentelni a külföldi adósságunknak, amely lassan egész
gazdaságunkat ( ► Adósságunk (felvett kölcsönök) mint a
http://www.icegec.hu/hun/_docs/Qreports/Hun_06Q3_eng.pdf Képes lenne-e egy
újabb Orbán-kormány változtatni a fenti siralmas helyzeten? Képes lenne 2010-ben bárki lényeges
változást hozni? Képesek lennénk-e
bátran kilépni az EU-akolból és kiépíteni saját piaci hálózatunkat
kelet felé? +++ M. É.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||