|
|
||
|
Hazánkért
Online, 2007. július 22.
I.
«Vásároljatok
fegyvereket, öljétek egymást!»
„Ha tartozást akarunk
behajtani a királytól jó, ha kéznél van egy ellenség”.
A hazaárulás, az ellenséggel való szövetség olyan régi, mint a világ. Ellenszere? Addig, amíg kapzsi, szemét emberek élnek a földön, nincs rá gyógyír, legfeljebb az eddig is bevált módszer: börtön vagy kötél. A fegyvergyárosok ugyanebbe a részlegbe sorolhatók, hiszen ők azok, akik gátlástalanul fegyvereznek fel jó pénzért akárkit, legyen terrorista vagy szabadságharcos. Miután bizonyos ügynökök atomtitkokat csempésznek át olyan országoknak, amelyek kilátásba helyezik a háborúskodást, az emberiséget újabb világégés fenyegeti. Beindulnak a fegyvergyártó gépek és a kereskedők már előre dörzsölik a markukat a pénzre. Ártatlan milliók halála, hazaárulás nem számít, ha pénzről, hatalomról van szó! De megállítja-e őket valamikor valaki? Lehet-e őket nemzetközi bíróság elé állítani emberiség-ellen elkövetett háborús bűnösséggel? Pénzzel, zsarolással, fenyegetéssel minden megoldható! Atom- illetve fegyver-titkok csempészésében, háború idején stratégiai álláspontok átadásában gyakorlatilag számos nemzet különös jellemű, hazaárulásra képes állampolgára részt vesz. Talán azért, mert izgalmasak a titkos találkozók? Vagy, mert így az illető fontos valakinek érzi magát? Vagy talán politikai érdekből; nagyon sokszor csak pénz miatt. Ritkább eset, hogy valaki «a haza érdekében»
csempész államtitkokat valamelyik barátságos
országnak, -- ha manapság még van ilyen -- de ez olyan ritka, mint a
fehér holló, és az illetőnek – aki magára veszi ezt az óriási
felelősséget -- biztosnak kell lennie abban, hogy a kémkedés majd
valóban a hazája előnyét szolgálja, nem pedig a hátrányát. Itt
eszembejut Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki Magyarországot levélben felajánlotta
Moszkvának! Ha élne, vajon a mai magyarországi helyzetben hogyan cselekedne?
A A fegyvergyárosok pedig kéz-a-kézben működnek együtt az ügynökökkel, akik az adatokat átadják az ellenséges államoknak, és érthetően, azoknak «szerszámokra» van szükségük.
Kéz
kezet most Seymour Hersh zsidó
ír szerint: „Számos politikai megfigyelő gyanítja, hogy az izraeliek
újracsomagolták J. Pollard kicsempészett atomtitkait, amiket átadtak
Moszkvának, cserébe a zsidók, tömeges Izraelbe való letelepedéséért. Mások
szerint elhihető, hogy a Szovjetunióban szuper-titkos információkat
csereberéltek magas beosztású zsidókért. Jelentős mennyiségű
Pollard-okmányok, beleértve azt is, hogy amerikai tengerészet hogyan figyeli
a szovjet tengeralattjárók mozgásait. Amerikai történetében ez volt egyik
legnagyobb kémszolgálati veszteség: jelentős számú kelet-európai Jelen írásomban nincs hely a rengeteg titok-csempész-áruló nevének a feltárására, viszont az érdeklődőknek ajánlom a Google-keresőt. Inkább vizsgáljuk meg a fegyvergyártók, politikusok és new yorki bankárok szerepét, visszamenőleg egészen a XX. század elejére. Írásomhoz az Internet-en található anyagot használtam fel. Valaki egyszer azt mondta: «a legjobb védekezés a támadás.» Igen ám, csak ehhez pénz, nagyon sok pénz szükséges, és persze folyamatos hazugság, erőszak, megfélemlítés és megvesztegetés. A
bolsevik forradalom és az első világháború
Woodrow Wilson 1916-ban újra megnyerte a választást, és megígérte, hogy “az amerikai népet nem fogja belekeverni a háborúba.” De Morgan, Rockefeller, House, Schiff, Warburg és hasonmás pénzurak a háborúról álmodoztak, s közülük többen csillagászati hiteleket nyújtottak Angliának. A Morgan Bankház, mint Anglia amerikai pénzügyi ügynöke szolgált az első világháború alatt.
A nemzetközi bankárok számára aranybányának bizonyult az első világháború. Az USA-ra nézve ellenben katasztrófának bizonyult, aminek jelentőségét még ma is kevesen értik. A fehérorosz tábornok, Arséne de Goulevitch ‘Cárizmus és Forradalom’ c. írása a bolsevik forradalom pénzügyi támogatásáról szóló, egyik legfontosabb forrásanyag. Goulevitch megállapítja: „Nem az őrült orosz milliomosok és Lenin banditái voltak a forradalom fő anyagi támogatói, hanem a komoly pénz főleg angol és amerikai körökből jött. E körök már hosszú idő óta támogatták az orosz forradalom ügyét.(..) Magánbeszélgetések alkalmával tudomásomra jutott, hogy Lord Milner több mint 21 millió rubelt költött a forradalom finanszírozására.”
A bolsevik forradalom kapcsán megfigyelhetjük, hogy a világ leggazdagabb embereinek némelyike pénzzel támogat olyan mozgalmat, aminek hirdetett célja Rothschild, Rockefeller, Schiff, Warburg, Harriman, Milner és más kizsákmányolók elpusztítása. Nyilván ezek az emberek nem félnek a kommunizmustól. Tehát ha ők pénzelték és nem is félnek tőle, akkor talán ők is irányítják. Mi más, értelmes magyarázata lehet ennek? Ne feledjük, hogy a Rothschildok már több mint 150 éve rendszeresen pénzelik az ellenségeskedő felek mindegyikét! Ha tartozást akarunk behajtani a királytól jó, ha “ellenség” van kéznél. Tudjuk, hogy amerikai bankárok egy csoportja
nemcsak az oroszországi kommunista állam létrehozásában segített, de azóta is hatalmas erőfeszítéseket tesz annak
életbentartására. 1918-óta e csoport pénzt és műszaki ismereteket
juttat a Szovjetunióba. /2/
1.
Jonathan
Pollard amerikai állampolgár az US tengerészetnél, mint polgári személy volt
alkalmazásban, 1980-ban. A felderítő-szolgálat kiértékelője
titkokat csempészett ki és adott át az izraeli követségnek. A
szélsőséges cionista Pollard, aki természetesen Izraelben „nemzeti
hős”, már elnyerte az állampolgárságot. Cionista ügyvédei azzal érvelnek
a védelmében, hogy „Pollard nem követett el bűncselekményt, hiszen
Izrael baráti ország, Amerika szövetségese.” http://www.againstbombing.com/israelispying.htm 2.
Gary Allen and Larry Abraham: „Non Dare call it Conspiracy” Publisher Rossmoor, California,
Concord Press, 1973 – magyar fordításban kivonatosan Folytatás, 2. rész
|
The
Jewish World, London,
