|
Hazánkért
Hazánkért Online, 2007.
július 14.
Átvett cikk ► Heti Válasz, 2007-07-13.
„Nemzetbiztonsági kockázat, hogy az In-Kal Security Kft. túl közel került
az állam szerveihez” - sugalmazza a Köztársasági Őrezred körüli botrány
egyik szereplője. Az ügyben még folyik a vizsgálat, ám tény, ami tény: az izraeli gyökerű vállalkozást
személyi szálak fűzik a rendvédelmi szervekhez.
 "A biztosítási feladatokra
rendszeresen bevonásra kerül az In-Kal Security olyan szinten, ami már
véleményem szerint a szolgálati titok megőrzésének lehetőségét
veszélyezteti... az In-Kal tulajdonosai egyes alkalmakkor biztonsági
gépkocsiban ülnek konvojban, így lehetőségük nyílik arra, hogy az
őrezred belső kommunikációját figyelemmel kísérhessék" -
panaszolta a Köztársasági Őrezred középvezetője abban a
tanúvallomásban, amelyet az Index tett közzé két hete a szervezetnél
tapasztalt visszaélésekről szóló cikkében. Ha hinni lehet az írásnak,
akkor minden eddiginél súlyosabb gyanú árnyéka vetül az ezernél is több munkatársat
foglalkoztató, tavaly 2,5 milliárd forintos árbevételt elérő magáncégre.
A Magyarországon piacvezető, minősített NATO-beszállítónak
választott biztonsági vállalkozás és az őrezred együttműködése nem
most először áll a viták középpontjában; korábban azonban
jellemzően a sajtóban fogalmazódtak meg bírálatok a vélelmezett
hatásköri túlterjeszkedéssel kapcsolatban. "Az In-Kal Kft. már olyan
pozíciót vívott ki magának ezen a területen, hogy egyes állami eseményeken
nagyobb szerepet kapnak és szélesebb bejutási lehetőséggel rendelkeznek,
mint az őrezred dolgozói" - írta 2003-ban a Magyar Nemzet. Az
Országos Rendőrfőkapitányság közleményben utasította vissza a
felvetést, hangsúlyozva, hogy az állami vezetőket védő szervezet a
feladatait sosem végeztette magáncéggel.
A mostani az
első eset, hogy a botrány belülről robban ki, s az őrezred
magas rangú munkatársának kifogásai kerülnek nyilvánosságra. Az In-Kal
Security 2000 Biztonsági Kft. ügyvezetője szerint azonban a vádnak,
érkezzen mégoly bennfentes személytől, ezúttal sincs alapja. "Ha az
MSZP felkérésére biztosítok egy rendezvényt, s ott megjelenik Gyurcsány
Ferenc, akkor a kormányfő biztonságáról a Köztársasági Őrezred
gondoskodik. Ilyen esetekben a legszorosabban kell együttműködnünk"
- mondja lapunknak ifj. Lasz György. "Sokszor nehéz szétválasztani a két
tevékenységet, a felelősségi kör azonban elhatárolható. Az őrezred
sosem árulja el nekünk a védett személy érkezésének idejét és menekítési
útvonalát; a vádaknak csak akkor lehetne alapjuk, ha ezen információknak is a
birtokában lennénk" - állítja, hozzátéve: a rendőrség mindig
előre elkéri a  rendezvényt biztosító In-Kal-munkatársak
listáját, hogy elvégezze az átvilágításukat.
PIACVEZETŐ MAGÁNRENDŐRSÉG
Az őrezred, illetve a rendészeti tárca még vizsgálódik az Index írásában
megfogalmazottak miatt, így jelen helyzetben nehéz volna perdöntő
ítéletet hozni a kérdésben. A most nyilvánosságra került esetleges bűnös
összefonódás ugyanakkor csak az egyik, s talán nem is a leglényegesebb eleme
az In-Kal ügyleteinek. A cég a rendezvénybiztosítás mellett vagy kétszáz
kiemelt objektum - köztük három minisztérium, számos állami vállalat és az
MSZP ingatlanjai - védelmét látja el, de vállal magánnyomozást, lehallgatás-mentesítést
és még egy sor biztonságtechnikai feladatot. Korábban több mint tíz évig
őrködtek az MTK és az FTC futballmérkőzésein, s ma jelen vannak a takarítóiparban
és az építőipari piacon is. A kiterjedt, bizalmi viszonyt
feltételező megbízások következtében pedig a tevékenységüket
fenntartásokkal szemlélők hamarosan magánrendőrségnek kezdték
nevezni őket, különösen, hogy sokuk a rendőrökéhez hasonlító
motorkerékpárral közlekedik, igaz, In-Kal logóval ellátva.
 Az In-Kal tevékenységének leginkább
vitatható eleme kétségkívül a rendvédelmi szervekkel való, a kívánatosnál
alkalmasint szorosabb kapcsolat. A cég néhány éve a rendőrséggel közös
bűnmegelőzési irodákat állított fel Budapesten, kiképzési
együttműködésben áll az ORFK Különleges Szolgálatával, 2002 őszén
pedig megállapodott Juhász Ferenc
akkori honvédelmi miniszterrel, hogy ő igyekszik alkalmazni azokat a
hadseregbe jelentkező fiatalembereket, akiket nem vettek fel, illetve
várólistára kerültek. Az In-Kal szaktanácsadó testületében több rendőrt
találunk, köztük Garamvölgyi Lászlót,
az ORFK kommunikációs igazgatóját és Sárkány
Istvánt, a Rendőrtiszti Főiskola főigazgatójának
helyettesét - cserébe ifj. Lasz György
helyet kapott a főiskola társadalmi tanácsában. (Ezek után aligha
meglepő, hogy a fiatalember Lamperth
Mónika korábbi belügyminisztertől "a rendőrség munkáját
segítő szakmai tevékenysége elismeréséül" dísztőrt kapott.)
A KORRUPCIÓ MELEGÁGYA
A cég alapító tagja a Szent György Közbiztonsági Alapítványnak, mely
szervezetről a HVG néhány éve azt írta: feltételezhetően annak a
belügyminiszteri utasításnak a megkerülésére hozták létre, amely a
rendőrség kétes eredetű támogatását volt hivatott kiküszöbölni. A
kérdés azért jelentős, mert másfél évtizede makacsul tartja magát a
gyanú: a rendőrségi alapítványok a korrupció melegágyát jelentik, hiszen
azok a cégek, amelyek jelentős összegekkel támogatják a rendvédelmi
szerveket, "joggal" számíthatnak rá, hogy nem kerülnek a hatóság
látókörébe.
A
sárkányölőről nevezett szervezet is - az In-Kal, az Aral Hungária
Kft., a Julius Meinl, Valenta László, Pintér Sándor egykori belügyminiszter volt kabinetfőnöke Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó
Hitközségek ügyvezető igazgatója és mások közreműködésével - a
rendőrség támogatására jött létre 1999-ben. "Az alapítvány
tevékenysége több ponton aggályos" - vetette fel azonban a Fővárosi
Főügyészség, amikor a szervezet a kiemelten közhasznú státusért
folyamodott, az ügyész szerint ugyanis a közbiztonság védelme másra át nem
ruházható állami monopólium. (Az ügyészség végül csak az alapító okirat
módosítása után adta meg a minősítést 2000-ben.)
 A piacon működő több száz
biztonsági cég és a rendőrök között sokáig nem volt tisztázva a munka-
és személyi kapcsolat. Gyakran előfordult, hogy az egyenruhások
mellékállásban őriztek bevásárlóközpontot, közintézményt vagy kísértek
pénzszállító autót - a korábbi rendelkezések szerint ugyanis parancsnoki
jóváhagyással ehhez joguk volt. Egy néhány évvel ezelőtti adat szerint
az ORFK több mint harmincezres
állományából közel ezren kaptak engedélyt ilyen tevékenységre. Az
elharapózó visszásságok miatt - Simon
Tibort, az FTC labdarúgóját is egy biztonsági őri másodállást
vállaló rendőr verte halálra 2002-ben - aztán egy belügyminiszteri
utasítás, illetve Gergényi Péter
országos rendőrfőkapitány úgy rendelkezett: az állomány tagjai csak
tudományos, oktatási és ismeretterjesztési feladatokat végezhetnek
másodállásban. (A helyzet orvoslása végett a Független
Rendőrszakszervezet az Alkotmánybírósághoz fordult, szerintük ugyanis a
tiltás a biztonsági cégekről szóló törvénynek a rendőri
mellékmunkát engedélyező passzusába ütközik.) Az összeférhetetlenséget
igyekszik kiküszöbölni az a jogszabály is, mely szerint, ha egy rendőr a
leszerelése után biztonsági vállalkozáshoz szerződik, korábbi munkahelye
nem végezheti a cég törvényben előírt hatósági ellenőrzését; ez
esetben az országos rendőrfőkapitánynak egy másik területen
illetékes rendőri szervet kell megbíznia.
KAPCSOLATI HÁLÓ
A rendvédelem állami szervei és az In-Kal közötti összefonódásra
mindazonáltal a magáncéghez átigazolt egykori egyenruhás vezetők
személye a legnyilvánvalóbb példa. A vállalkozás szakmai főigazgatója
2003 óta Vágó Imréné (született Kucserka Mária): a hetvenes,
nyolcvanas évek válogatott gerelyhajítója az Újpesti Dózsában került
kapcsolatba a rendőrséggel, majd 1993-ban a szervezet csepeli kapitánya
lett, mely minőségében Zámbó Imre
énekes vitatott körülmények közepette bekövetkezett halálakor vált
közszereplővé. Rajta kívül az In-Kal csapatát erősíti Bökönyi István, a
büntetés-végrehajtás korábbi országos parancsnoka és Kosiczky Attila, a magyar légierő volt vezérkari
főnöke, idén májusi nyugdíjazása után pedig a vállalkozáshoz
szerződött Bendes Győző,
a fővárosi határőrség eddigi vezetője.
Ifj. Lasz György ebben nem lát
semmi kivetnivalót. --"A hivatástudatuk nem teszi lehetővé, hogy
bármilyen összeférhetetlen ügybe bonyolódjanak. Üzleti kapcsolatrendszerüket
egytől egyig maguk mögött hagyják, s csak a szakmai tudásukat hozzák a
cégbe" - magyarázza a vállalkozás vezetője. Néhány hónapja pedig
munkatársa, Vágó Imréné a
budapesti zavargások idején a következőképpen nyilatkozott a
Klubrádióban, amikor a riporter a szélsőséges csoportok
szervezkedéseiről kérdezte.
-"Rendőrként
dolgoztam korábban, nekem több olyan kapcsolatom volt, mondjam azt, hogy
informátorom, aki időnként ellátott információval. Egy ilyen forrásból
jött, illetve nem csak egyből jöttek ezek az információk" -
vallotta meg a cég főigazgatója, hogy a rendőrségnél kiépített
kapcsolati hálóját olykor bizony magánvállalkozóként is használja.
IZRAELI GYÖKEREK
Az In-Kal Kft.
1992-ben a hasonló nevű - a héber kifejezés jelentése: biztos vonal
-, a közel-keleti állam minisztériumait és a világ nagy gyémánttőzsdéit
védő izraeli cég képviseleteként jött létre. Bár a hivatalos zsidó
kapcsolat 1996-ban megszűnt, sokan azóta is kétes izraeli, alkalmasint
titkosszolgálati kapcsolatokat emlegetnek.
"Az
izraeliek soha nem voltak benne [mármint a cégben – Heti Válasz] pénzzel.
Hiába támad Csurka azzal, hogy zsidótulajdon vagyunk, semmi közünk Izraelhez.
Sőt egy ideje már képviselet sem vagyunk, csak kiképzést adnak
nekünk" - nyilatkozta 2002-ben a HVG-nek a cég alapítója, Lasz György
egykori rendőrtiszt, a Belügyminisztérium sajtóosztályának korábbi
vezetője.
Az alapító 2003-as halála után a cég az özvegyére és két fiára - Györgyre és
Zoltánra - szállt, majd még abban az évben csatlakozott Vágó Imréné csepeli rendőrkapitány, valamint kommunikációs
igazgatóként akkori élettársa, Szende
Iván. Utóbbiról a krónikák azt jegyezték fel, hogy 2002-ben megjelent, „Ügynök
voltam Magyarországon” című könyvében beszámolt egykori III/II-es
kémelhárítói tevékenységéről, mely minőségében a hetvenes és
nyolcvanas években jelentős időt töltött a Közel-Keleten,
közelebbről Izraelben. (Mindmáig magyar-izraeli kettős
állampolgár.) Szende a céget hivatalosan
otthagyta, s ma a Hekus Magazin
főszerkesztője. -- (Heti Válasz) 
Megjegyzés
Szóval
elmentek az oroszok, bejöttek az izraeliek – illetve dehogy jöttek be, mindig
is ott voltak megvédeni minket, magyarokat, saját magunktól – hiszen a zsidó Péter Gábornak ávó-jának és ávh-jának
mindig szüksége volt a szakértelemre. Nőszemély létére a főkínzó Rosenberg Ibolya különös kéjelgéssel végezte
a férfiakon az üvegcsövek vezetését, mialatt a Klár Zoltán, Kővágó József által működtetett munkaszolgálatos
partizánszövetség tagjai közül szép számban kaptak alkalmazást zsidók és cigányfiak,
mint verőlegények, -- akiket a velük született tehetségük miatt nem is kellett külön kiképzésben részesíteni -- a
háború utáni első félévben, az Andrássy út 60 pincéiben, mintegy háromezer magyart kínoztak halálra.
Tehát nekünk nem kell bemutatni az országhódítók „honvédelmét”! Kun Bélának
volt igaza: „Mi még vissza fogunk jönni!”
És
most itt vannak körülöttünk és mellettünk, velünk együtt szívják a magyar
levegőt. Elvégre meg kell védeni azt, amit a Torah utasításai szerint
kisajátítottak, és amihez semmi joguk nincs!
Tóth J.
|
