Hazánkért
Canada Online
1492 – 0956
* 2007. augusztus 5. Amerika árulói és lefegyverzői
Harmadik rész
A nemlétező Esélyegyenlőség
Az alább felsorolt
nevek közül egyes személyek kinevezései 2003. március óta
valószínűleg megváltoztak Forrás: ► The Jews who
Run Bush and the USA Pár évvel ezelőtt egy újságíró megkérdezte G. W. Bush-t: - „Elnök úr, Ön szokott újságot olvasni?” - „Nekem nincs szükségem az újságokra, mert a tanácsadóim engem úgyis mindenről pontosan értesítenek!” – válaszolta. Persze neki van igaza, mert az újságok is pontosan ugyanazt írják, amiket a tanácsadói mondanak. Micsoda együttműködés!–tj
Richard Perle,
G. W. Bush egyik külpolitikai tanácsadója, a Pentagon Honvédelmi Ügyvezetés
igazgatótanácsának elnöke. 1970-ben Perle urat Henry Jackson szenátor
hivatalából menesztették miután a National Security Agency /NSA/ rajtacsípte
zárolt NSA-iratok az izraeli követségre történő csempészéséért.
Később a Soltam nevű
fegyvergyárnál volt alkalmazásban. Perle az Irak-elleni háború egyik
elvakultabb élharcosa. Paul Wolfowitz, Honvédelmi államtitkár-helyettes, Perle munkatársa a Pentagonban. Jelentések szerint közeli kapcsolatai vannak az izraeli /IDF/ haderőkkel. A nővére Izraelben él. Ő is az iraki háború egyik megszállottja. Douglas Feith, a Pentagonban a Honvédelmi minisztérium államtitkár-helyettes és politikai szaktanácsadó, Perle munkatársa, a ’Special Council’ tagja. Mint előző két társa, Feith is elvakult és szélsőséges Izrael-szimpatizáns, aki arab-ellenes politikát terjesztett. Kapcsolatok tart fenn a ’Zionist Organization of America’ nevű szélsőséges csoporttal, mely szervezet még zsidókat sem kímél, ha azok véleménye különbözik. Feith vállalatának -- *Feith and Zell* – csak egyetlen nemzetközi hivatala van, az is Izraelben. Tevékenykedésük: ►izraeli érdekek képviselete. Edward Luttwak, a Pentagonban a Honvédelmi Minisztérium ’National Security Study Group’ csoportjának a tagja. Köztudottan izraeli állampolgár, és mint tanár is működött Izraelben. Gyakran ír cikkeket Izrael-érdekeltségű lapokban és kiadványokban. Luttwak egyértelműen szélsőséges, akinek megrögzött elképzelése, hogy az „USA, Irak ellen folytatott háborúja szükséges”. Henry Kissinger, a Pentagon Honvédelmi politika számos tanácsadói közül az egyik. Kissinger sötét múltját Seymour Hersch – „Price of Power: Kissinger in the Nixon White House” – c. könyve tárja fel. Kissinger, az Irak elleni háború hangoskodója – sajnos – az USA Ariel Sharonja! G. W. Bush Kissingert nevezte ki a 9/11 vizsgáló bizottság élére. Ez majdnem olyan, mint amikor egy rablóra bízzák valamilyen csalás kinyomozását. Dov Zakheim, Honvédelmi Minisztériumban államtitkár helyettes, Számvevő és a Minisztérium pénzügyőre (CFO). Felavatott talmud-rabbi és izraeli állampolgár. Zakheim Londonban a ’Jew’s College’ /Zsidók kollégiuma/ diákja volt és ortodox zsidó rabbi képzettségre tett szert, 1973-ban. A new yorki ’Jewish Yeshiva University’ tanára. Kapcsolatot tart fenn az izraeli lobbival. Kenneth Adelman, szintén a Pentagonban egyik tanácsadó, és „Izrael mindenekelőtt” szélsőséges politikus, és persze támogatja az iraki háborút. Furcsa és zavaros megnyilatkozásaiban gyakran nevetséges arab-ellenes vagy muzulmán-ellenes nézetet vallott; - pl. egyszer az arabokat a Fox News (2001.11.28) programján „antiszemitáknak” nevezte. A túllihegő legalább megnézte volna a szótárt, miszerint „az arabok szemita népek.” I Lewis Libby, jelenlegi alelnök Dick Cheney kabinetjébe tartozik, aki a legfőbb pro-Izrael tanácsadó. Libby, az elítélt Marc Rich izraeli kém védőügyvédje volt, akinek Bill Clinton utolsó elnöki napjaiban megbocsájtott.
Elliott Abrams, ’National Security Council Advisor’ nemzeti biztonsági tanácsos. A Reagan-kormány idején a megszállott szélsőséges cionista Abrams a külügyminisztérium államtitkárának volt a segédje, főleg Latin Amerika ügyekkel foglalkozott. Jelentős szerepe volt az ’Iran-Contra botrányban’: -- az USA törvényellenesen árult fegyvereket Iránnak az Irak elleni harcához, és törvényellenesen pénzelte Nicaragua partizánjait a Sandinista-kormány megbuktatásához. Marc Grossman, a külügyminisztérium államtitkár-helyettese politikai ügyekben. A Foreign Service vezérigazgatója… Grossman-t a Clinton-kormányzat Izrael érdekeit képviselő politikusát G. W. Bush nevezte ki fontos állásba. Richard Haass, a
külügyminisztérium tervezési politikájának vezetője és kiküldött, ahová
’amerikai képviselet’ kell. Egyben a „National Security Program”
vezetője és tiszteletbeli tagtárs a the Council on Foreign Relations ( Robert Zoellick, a Bush-kormányzatban az USA kereskedelmi képviselője. Irak megtámadását és megszállását hirdette, hogy az ország egy részében az USA-nak kedvező báb-kormányt állíthassanak fel. Ari Fleischer, a
Fehér Ház hivatalos szóvivője, a zsidó közösségek kiemelkedő
személyisége, állítólag izraeli állampolgár. Fleischer közeli kapcsolatot
tart fenn a szélsőséges ’Chabad Lubavitch Hasid’ szektával, akik a
nem-zsidókról sértő és lealacsonyító nézeteket alkotó Kabbalát követik.
A James Schlesinger, izraeli érdekeket képvisel, a Pentagon tanácsadók közül az egyik, a Honvédelmi tanácskozó testület igazgatósági tagja, az iraki háború híve. David Frum, G. W. Bush beszédeinek a szerzője, tőle ered az „Axis of Evil” /Sátáni Tengelyhatalom/ kifejezés. Összehord hetet-havat, különböző hazugságokkal fűszerezi az elnök mondanivalóját, csak azért, hogy a tömegeket meggyőzze Irak lerohanásának szükségességéről. Joshua Bolten, a Fehér Házban személyzeti főnökhelyettes, valamikor bankár volt és a törvényhozásnál segédkezett. A zsidó közösségek kiemelkedő tagja. John Bolton, a külügyminisztériumban a nemzetközi biztonság és fegyverellenőrzés államtitkár-helyettese. Bolton, Bush elnök egyik tanácsadója, korábban az Izrael-érdekű „AEI-agytröszt” alelnöke volt. 2002. októberében azzal vádolta Szíriát, hogy „atomfejlesztő programja van”, de csak azért, hogy Irak után majd Szíria következzen. Bolton úr közben „elfelejtette”, hogy „Izrael nem kevesebb, mint 400 atombombával dicsekedhet, ezek közül néhány termonukleáris lövedék is!” (U.S. Air Force Report) David Wurmser, J. Bolton rendkívüli munkatársa, az „AEI-agytröszt” tagja. Felesége Meyrav Wurmser és az izraeli felderítő-szolgálat volt ezredese, Yigal Carmon Washingtonban megalapították a ’Middle East Media Research Institute’ MEMRI /Közel-Keleti Média-Kutató Intézet/ intézményt, amely arab nyelvű újságokból lefordított, arabokat rossz fényben beállított cikkeket osztogat szét. Eliot Cohen, a Pentagon Honvédelmi Politikai Bizottság tagja, szintén szélsőséges izraeli érdek-képviselő, muzulmán- ellenes. Mel Sembler, az USA Export-Import Bank elnöke. Fontos Republikánus Párti zsidó. A Bank segít kiépíteni az USA és bizonyos pénzügyi gondokkal küzdő külországok közti kapcsolatokat. Michael Chertoff, az igazságügyi minisztérium Bűnügyi Osztályának a főügyésze (Markus Wolf volt keletnémet Stasi-főnök halála után, nemrégen – G. W. Bush kinevezésére -- Chertoff vette át a vezetést a Homeland Security szervezetnél. ►Addendum G. W. Bush elnök 2005. februárban nevezte ki a kettős állampolgársággal rendelkező, zsidó nemzetiségű talmudista Michael Chertoff ügyvédet – a lényeget persze a politikailag helyes sajtó elhallgatja — a Department of Homeland Security (DHS) élére. Az U.S. Szenátus a kinevezést 98:0 arányban – minden kérdés nélkül – elfogadta. Magyar szemmel ezt a 2001. szeptember után létesített intézményt akár „Államvédelmi Hatóságnak” is nevezhetnénk, hiszen olyan levitézlett volt szakértők vették át az irányítást, mint a volt KGB-főnök Jevgenyij (Finkelstein) Primakov, és a tavaly novemberben elhunyt kelet-német titkosszolgálat STASI-főnök, Markus Wolf. -- Az új „homeland-cár” a Talmud-szakértők családjából származó, sőt maga is talmudista Chertoff, bár Amerikában, New Jersey államban született, (szülők: Gershon Baruch Chertoff rabbi és Livia Eisen), az izraeli törvények szerint de jure ’izraeli nemzetiségű’. /Hazánkért/ Steve Goldsmith, Bush, zsidó-ügyekkel kapcsolatos rangidős tanácsadója, összekötő munkatárs a Fehér Ház-i vallási és közösségi csoportok (White House OFBCI), és az elnök közvetlen végrehajtó hivatala között. Indianapolis korábbi polgármestere, Ehud Olmert jeruzsálemi polgármester barátja. Gyakran látogat Izraelbe és a privatizáció fortélyaira, kioktat polgármestereket. Adam Goldman, rendkívüli összeköttetési ügynök a zsidó közösség és a Fehér Ház között. Joseph Gildenhorn, Bush választási kampányának volt vezetője és a zsidó közösségek felé rendkívüli összeköttetési ügynök. A Bush-kampány pénzügyeinek ügyvezetője, előzőleg az USA svájci nagykövete. Christopher Gersten, az ’Administration for Children and Families ( Mark Weinberger, ’Housing and Urban Development’ közügyekben államtitkár-helyettes. Samuel Bodman, kereskedelmi titkárhelyettes. Bostonban a ’Cabot Corporation’ korábbi elnöke. Bonnie Cohen, a külügyminisztériumban igazgatósági államtitkár-helyettes. Ruth Davis, a ’Foreign Service Institute’ /Külszolgálati Intézmény/ igazgatója. Ez az osztály képezi ki a külügyminisztérium alkalmazottjait, beleértve a külképviseleti személyzetet: konzulokat és nagyköveteket. ♦
Daniel Kurtzer, US nagykövet
Izraelben♦ Cliff
Sobel, US nagykövet Hollandiában,♦ Stuart Bernstein, US
nagykövet Dániában ♦ Nancy Brinker,
US nagykövet Magyarországon, ♦
Frank Lavin, US nagykövet Szingaporban, ♦
Ron Weiser, US nagykövet Szlovákiában, ♦ Mel Sembler, US
nagykövet Olaszországban, ♦ Martin Silverstein, nagykövet
Uruguayban. Lincoln Bloomfield, a
külügyminisztériumban politikai-hadműveleti ügyek államtitkár-segéde. Jay
Lefkowitz, az
elnök mellett ’Domestic Policy Council’ /belügyi politikai bizottság/
államtitkár-segéd. Ken
Melman, a
Fehér Ház politikai igazgatója. Brad
Blakeman, a
Fehér Ház menetrendi igazgatója. ►Megjegyzés A
felsorolt személyek kinevezései és beosztásai, természetesen a 2003-as évre –
az iraki háború előtti időre – vonatkoznak, soknak közülük
valószínűleg nem változott a helyzete, néhányan átmentek máshová. A
nevek és a beosztások tanulmányozása után megállapítottam, hogy G. W. Bush,
-- az elődjei éppúgy, mint az utána következő elnök is --
tulajdonképpen szánalmas alak, aki szolgalelkűen végrehajtja a
parancsokat, ezért hasznos „sábesz gój”. De vajon nem éppen ő az,
akit az *Izrael az első* USA-politika miatt az egész világ gyűlöl,
anélkül, hogy a néptömegeknek lenne valami fogalmuk a hátteret
illetőleg? Elképzelhető,
hogy Bush mindenegyes lépése előre megtervezett, beszéde megfogalmazott,
az „AEI-agytröszt” nyújtja be a határozatokat, a törvény-javaslatokat, az
*ekkor vagy akkor bombázunk egy-egy országot* határozatokat, kiket fogadunk a
Fehér Házban és hogyan viselkedünk velük szemben, melyik ország kap hány
milliárdot és miért, kiket szükséges a nyilvánosság előtt *lefasisztázni
és rasszistázni* … és a Forgatókönyvből a
feladatokat sorolhatnám a végtelenségig! S ha találunk országot, amely nem
felel meg Izrael érdekeinek, akkor küldjük a bombákat! Bármelyik nekünk
nem-tetsző országba bemehetünk és leváltathatjuk a kormányt, akasztófára
vihetjük a politikusokat. Kérem
szépen, a főbeosztásokat elfoglaló kettős-állampolgárok
nyilván a „szakértelmük és tehetségük” alapján kerültek oda, ahová őket
kinevezték. Bár alaposabb körültekintéssel, lehetséges, hogy akadna néhány
tehetség és szakértő, a 300 milliós amerikai polgárból, –
akik nem szükségszerűen a zsidó közösség tagjai, de mondjuk Amerika érdekeit tennék az előtérbe? És beszéljünk egy pillanatra az „esélyegyenlősségről”! Az Egyesült Államok
jelenlegi lakosságának létszáma 300 millió, szemben az USA 6 millió
zsidóságának lélekszámával, (ami benne van a 300 millióban)! A kérdés nem is
annyira a zsidók túlzott képviselete, -- ezen már nehezen lehet változtatni!
-- hanem az, hogy amikor hivatalba kerülnek, akkor nem a nekik lakást és
megélhetést biztosító állam érdekeit képviselik, hanem egy idegen országét –
mindig, mindenkor és mindenben!
* A
kommunizmus, a XX. század elején, «trójai falovon» érkezett az Egyesült
Államokba. Az eddigi sikeres eredményeket nem lehet elképzelni a kommunisták kemény munkája nélkül. Mire az ötvenes
években Joseph McCarthy amerikai szenátor szóhoz jutott, és az
amerikai nép előtt feltárta a kormányba beszűrődött
jelentős létszámú kommunistákat, már túl késő volt. A szenátoron
kívül számos más amerikai is figyelmeztetett a fenyegető veszedelemre. A
század elejétől ötven esztendő sem kellett ahhoz, hogy Washington –
katonai hadműveletek nélkül! -- teljes idegen megszállás alá kerüljön. ►
1951. júniusában, Austinban a texasi törvényhozás előtt mondott
beszédében Douglas MacArthur (1880-1964) tábornok kijelentette: - „Aggódom nagy nemzetünk jövőjéért, nem
is annyira bármilyen kívülről fenyegető veszély miatt, mint azok
miatt az alattomos erők miatt, amelyek belülről dolgoznak és
szembehelyezkedve valamennyi nagy hagyományunkkal, súlyosan legyengítették
amerikai életmódunk szerkezetét és szellemét.” ►Edgar
Hoover FBI-igazgatóval folytatott beszélgetés során kijelentette (1951. március 18/UPI): „A kommunisták
megtervezték az amerikai kormányrendszer megbuktatását, stratégiai
szempontból fontos iparüzemek elpusztítását. Ez a kommunista haditerv az
erőszakos támadásra.” ►George
Meany, az American Federation of Labor szakszervezeti szövetség egyik
vezető személyiségének: „A kommunisták azok,
akik a munkásság soraiban fejtik ki legfőbb tevékenységüket. A
kommunisták azok, akik egész elvetemedett harcukat képmutató módon a világ
munkásságának zászlaja alatt folytatják. A kommunisták azok, akiknek
stratégiája azt parancsolja, hogy mielőtt bármely országban magukhoz
ragadhatják a hatalmat, mindenekelőtt meg kell hódítani a szakszervezeteket.”
[G. Meany, The Last Five Years, 1951] ►Moszkvában,
1956. novemberében mondta Hruscsov, nyugati országok nagykövetei
jelenlétében: -„Akár tetszik, akár nem, a
történelem nekünk kedvez. Betemetünk benneteket!” A
fenti listából kimaradtak a nevek Roosevelttől Clintonig, talán valaki
már ezt összeállította könyv formájában, a terjedelme miatt erre szükség van.
A fenti névsor sokkal hosszabb. Akit érdekel, az angol nyelvű 26 oldal
terjedelmű összeállítás, megtalálható itt: ► The Jews who
Run Bush and the USA Tóth Judit, Kanada
|
