íí

Canada Online

1492 – 0956

Hazánkért, 2007. augusztus 31.

*

A magyar társadalom politikai erőviszonyai Trianon után

II.

Dr. Baráth Tibor (Kanada, 1953. július-augusztus)

V. évf. 4. sz. Nyugati Magyarság

*

A magyar társadalom a Golgota útján

Horthy Miklós (hivatali idő: 1919-1944) pálfordulása után többé ugyanis nem volt lehetőség arra, hogy a nacionalizmus, szocializmus és demokrácia az állami életben, mint beépített, szerves erők hassanak; azok munkája tehát az állami kereteken kívül, külön utakon indult meg. Az értelmiség, amely ezeket a társadalom-politikai gondolatokat fejtegette, mind világosabban három részre különült el. A magyar lelkülettel áthatott rész, a nemzeti front szerelmesei, politikailag elhallgattak vagy ellenzékbe sodródva parancsuralomra készültek. Akik lelkében a nemzeti érzés kevésbé sajgott, de annál több érzékkel bírtak a földi javak élvezete iránt, a zsidókkal és a velük összerokonosodottakkal együtt, a feudális-kapitalista-klerikális („konzervatív”) irányhoz zárkóztak fel s annak kiszolgálói lettek, az asztalról lehulló morzsák fejében.

Az értelmiség harmadik része viszont a szocializmust Marx világánál fejtegette és forradalomra készült, mind a föld alatt, mind az ellenzékben. A demokráciáról pedig többé senki sem beszélt. Így a magyar társadalom három vezérkarral az élen hovatovább élesen szembenálló részekre bomlott szét: 1. a kormányzatot és közigazgatást kisajátító, uralmon lévő konzervatív részre; 2. a demokráciát kénytelenségből elejtő nemzetiszocialista irányultságú részre és 3. az osztályharcos forradalmi szocialisták csoportjára, a későbbi népfrontosokra és népidemokratákra.

Így a trianoni korszakban az egyesülés, az ideológiai szintézis és a nemzetülés elmaradt. E pozitív vonások helyett az osztályok elszigetelődése, széthúzó és egymásnak feszülő eszmei erők jellemezték a magyar társadalmat.

A Horthy-rendszer - Az 1919-es proletárdiktatúra külföldi nyomás alatt és külföldi hátvéd nélkül, -- Kun Bélának Moszkvával való külön telefonvonala nem pótolhatta az erőt, -- a magyar társadalom ismert erőviszonyai szerint összeomlott s a csonka országban a közhatalom visszakerült történeti birtokosai: a születési és pénzarisztokrácia, az egyházak és a dzsentri kezébe. Ez az együttes a nemzetközi tőke támogatásával megszilárdult (népszövetségi kölcsön), anyagilag konszolidálódott és kielégült. Konzervatív szellemével nem értette meg az idők parancsát, főleg a mának élt, nem tett kísérletet a társadalom szerkezetének megváltoztatására, sem a társadalmi osztályok korszerű eszmei tartalommal való feltöltésére. Mivel így az alapozást nem végezte el, természetszerűen a reáháruló nagy feladatot, a nemzeti újjászületést sem tudta elvégezni.

A Horthy-rendszernek kétségtelenül vannak érdemei, s azokat jelen sorok írója sem akarja elvitatni. De most, amikor a bajok kútfejét keressük, és társadalmi diagnózist végzünk, rá kell mutatni arra, hogy a Horthy-uralom alatt éppen a leglényegesebb feladat maradt el, az ellentétek csak feszültek és növekedtek az országban, S ha nem is volt kifejezett elnyomás, a nyomás mindenesetre nagy volt, és lassan a belügyminiszter posztja lett a legfontosabb állami állás. Így, amikor elérkezett a történelem órája, amelyben a magyarság közép-dunai vezető-szerepének visszaszerzésére alkalom nyílt, a széthúzó erőknek megfelelően a nemzet csak félgőzzel vezetett katonai akciókkal és ingadozó külpolitikával vethette bele tekintélyét a küzdelembe. E félgőzös cselekvés és ingadozás miatt természetesen minden kockán csak veszthettünk.

Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy nemzeti célkitűzéseink és azok megvalósítására irányuló cselekedeteink zsinórmértéke nem az idegenek vagy a külföldiek véleménye, hanem a nemzet egyetemes érdeke. Aki ettől az elvtől eltér, annál súlyosabban vétkezhet a nemzet ellen, minél magasabb állást tölt be. Aki viszont híven szolgálja az elvet, hőssé válik. S ha a hős, a lebírhatatlan idegen erővel szemben elbukik, annak homlokát a mártírság glóriája övezi és az egész nemzet szeretete őrködik álmai felett. (B.T.)

Gömbös Gyula

Miniszterelnök

hivatali idő

1932-1936

A nemzetiszocialista rendszer

A fasiszta Itália és a nemzetiszocialista Németország dunavölgyi gyámkodásának bekövetkezése után, ezek fokozódó világnézeti és társadalmi nyomása alatt a nemzetiszocialista irányzat egyre nagyobb erővel ostromolta a feudális-kapitalista-klerikális szerkezetet.

Gömbös Gyula, aki a Szegedi Gondolat alapítói közt volt, a harmincas évek elején megkísérelte, hogy ennek az elgondolásnak, most már jobb kilátások közt, érvényt szerezzen, hiszen az államhatalomnak birtokába jutott (miniszterelnök lett) és a külső támogatást is megtalálta tervéhez. A Szegedi Gondolat azonban az ismert társadalmi okoknál fogva és az új külpolitikai alátámasztásnak megfelelően csak csonka formában (a demokrácia kikapcsolásával) és egyes vonatkozásaiban eltorzítva (a faji gondolat túlhagsúlyozásával) került a közvélemény elé.

Imrédy Béla

Szálasi Ferenc

A Gömbös-féle program megvalósítását azonban, -- a középosztály, munkásság és parasztság összefogását és hatalomba emelését, -- Horthy Miklós és konzervatív rendszere megakadályozta. A kormányzó az új irányzatnak tett formai engedményeket csupán a Duna-medencében megjelent új nagyhatalmak barátságának megszerzése végett tette, de nem a társadalom, politikai erőviszonyainak átrendezése céljából. A kormányzó egykori eszmetársában és uralomra juttatójában, ez időben már csak ’nyugtalan vérű katonatisztet látott, aki népi származású, szélsőséges tisztekkel fertőzi a honvédséget és a fennálló társadalmi rend felborítására törekszik.’ A kormányzó legnagyobb tévedése, későbbi bukásának és a nemzet tőle való elhidegülésének oka, kétségtelenül a magyar újjászületési kísérlet e második elutasításában és a vele való szembefordulásban rejlik. A kormányzó állásfoglalása a későbbi hasonló kísérletek alkalmával, -- Imrédy Béla és Szálasi Ferenc esetében, -- természetesen megismétlődött. Vannak pillanatok, amikor a nemzet boldogulása legfőbb vezetőjének helyes döntésétől függ. Ezeket a pillanatokat a magyar kormányzó – sajnos – nem a nemzet érdekében használta fel.

A nemzeti alapú szociális mozgalmak a megújulás gondolatát az egyes társadalmi osztályok között mégis állandóan és növekvő sikerrel terjesztették, -- még az arisztokráciában is voltak hívei – és az irányzat tragikus körülmények között, a magyarországi uralom szükségszerű formájában, a diktatúra és külső támogatás bizonyos fokú igénybevételével, 1944. október 15-én átvette a hatalmat. Rövid pár hónapi uralom volt ez a lassan a Dunántúl szegélyére szorítkozó országrészben, de feledhetetlen benyomásokat hagyott hátra a lelkekben, mert ha csonka formában is, és súlyosbodó beavatkozás kíséretében, mégis megvalósult a magyar életben a Szeged óta megálmodott kormányzati formula: a középosztály, parasztság és munkásság Nemzeti Frontja, e három osztálynak nacionalizmus és szocializmus jegyében történt kölcsönös átitatódása és a hatalomba való bevétele.

Vele egyidőben bekövetkezett a feudális-kapitalista-klerikális rendszer fájdalommal járó leváltása és a kormányzó lemondása. Az idő azonban túl rövid volt ahhoz, hogy ez a gondolat intézményekben is testet ölthessen és elvégezze az újjászületés munkáját.

Következő folytatás:

►Útban a népidemokrácia felé