Hazánkért

Canada Online

1492 – 0956

*

2007. augusztus 18.

Miért nem szeretem a demokráciát?

Döményi Irén, Párizs

Mert nem létezik.

Mert nem is létezhet: a „népfelség” elve csak üres szólam, szójáték, a nem gondolkodó emberek számára kitalált hízelgés, fából vaskarika. Ha maga a nép a „felség”, vagyis az uralkodó, az ki felett uralkodik? Ki a „nép” és ki az „alattvaló”? Ki parancsol, és ki engedelmeskedik? Ebben a rendszerben melyik az értelmes ember, aki elfogadja, hogy ő személy szerint nem része a „nép”-nek, vagyis az uralkodó rétegnek, hanem csak az alantas osztálynak, az alattvalóknak? Ezt a kérdést senki sem teszi fel, mert nem lehet rá válaszolni.

Mert a nemzet sorsát sokszor – legtöbbször! – néhányezer, a témához nem értő, tehát nem szakember véleménye dönti el. Mit számít a „vélemény” a tényekkel, az igazi bajokkal szemben? Így a közigazgatásban nem az igazság, mégcsak nem is a közjó érdeke a döntő, hanem a választók számaránya. A számok nem helyettesíthetik az értelemmel bíró embereket!

Mert az értelmes és hozzáértő ember jól átgondolt véleménye nem jut el úgy, ahogy van a közigazgatási, törvényhozási és végrehajtó szervekhez, hanem csak a számos kiküldött véleményén átszűrve, gyakorlatilag megmásítva.

Mert a demokrácia három alapelve: a Szabadság, a Testvériség, az Egyenlőség együtt sehol sem érvényesült! Nézzünk csak szét a mostani, vagy a múltbeli „népi” (népszerű?) demokráciákban! Csak az beszél, vagy cselekszik (aránylag) szabadon, aki közel van a tűzhöz! A „testvériség”-hez azért szülők is kellenek! Kik azok, hol vannak? Az egyenlőség elve is igen változó attól függően, hogy az uralkodó, vagy pedig a dolgozó réteghez tartozunk-e. Mert, hát vannak többé-kevésbé „egyenlő” polgártársak, ugyebár?

Mert a különböző véleményeket valló emberek pártokba tömörülnek, s az igazság, a közérdek ezeknek a harcában legtöbbször elsikkad; mindenesetre e harcoknak a kimenetelétől függ. Márpedig a pártharcokhoz pénz kell, s a gazdagabb párt győz a legtöbbször akkor is, ha elvei a nemzet érdekeivel ellentétben vannak. A gazdagabb pártoknak nagyobb befolyása van a közvéleményre i, mivel ők tartják a kezükben a hírközlő eszközöket. Így a kormányra is nagy -- bár törvényellenes – befolyást gyakorolhatnak. Következésképpen a „demokrácia” nem a nép, hanem a pénz uralma!

Mert a pártrendszer az országban állandó ellenségeskedést szít, viszályhelyzetet idéz elő, a belső (a léthez, a munkához szükséges) békét lehetetlenné teszi.

Mert a demokrácia vallásellenes, Isten- és a valóságtagadó, tehát elfogadhatatlan rendszer. A valóság ugyanis az, hogy minden hatalom és jog Istentől ered; mindenki mindent Tőle kapott. Mi csak az Ő ajándékait használjuk. Ezért az Általa alkotott törvényeket, (az emberi lélek és társadalom életét biztosító „természettörvényt”) nem lehet büntetlenül áthágni, nem-létezőknek, nem-kötelezőknek feltüntetni, mert ezek pontosan a békés és igazságos társadalomnak az alapszabályai! A demokrácia állítólagos vallási semlegessége, (amely szerint a vallásos élet magánügy, s így nem lehet befolyása a társadalmi életre) igazság szerint vallásüldözés. Mivel Isten egyetlen vallást alkotott, amely előbb az izraelita, s Jézus Krisztus után a katolikus keresztény vallásban nyert kifejezést, minden olyan államrendszer, amely e vallásnak a személyes gyakorlatát és a közéletben való érvényesülését megnehezíti, alapjában véve igazságtalan, jogsértő, tehát törvénytelen. A „keresztény-demokrácia” tehát önmagával ellentmondó, ábrándokra épített mozgalom.

Mert az országgyűlési képviselők felelőtlenül, büntetlenül cselekedhetnek és szavazhatnak meg Isten- és nemzetellenes törvényeket. A képviselőket nem, köti írásbeli szerződés a választókkal szemben, csak szóbeli ígéretek. Ha ezeket nem teljesítik, sem személyükben, sem vagyonukban nem esik kár. A tény, hogy képviselő voltukat esetleg elveszítik, nem hozza helyre az általuk okozott bajt.

Mert a pártokat és a választások előtt lezajló választási harcot is az állam, tehát az adófizetők pénzéből vezetik be. Mi jogon? Ezt a sok pénzt a közjó érdekében inkább az iskolák, kórházak, utak javítására kellene felhasználni, s a hivatalokra törekvő egyéneket kizárólag az általuk kidolgozott, nyilvánosságra hozott és őket személyesen kötelező kormányzási terv alapján kellene megítélni és megszavazni. Erre elég lenne a sajtó és a többi hírközlő szerv.

Mert a demokrácia lehetetlenné teszi a nemzet érdekében elindított nagyszabású tervek végrehajtását, mivel a vezetőket aránylag rövid időre választják meg, s általában, az új vezető legelső dolga mindent eltörölni, lerombolni, amit elődje elkezdett.

Mert a demokrácia vezetőit a választások gondja foglalja el, sokkal inkább, mint az ország igazi érdeke, a közérdek. Ezért inkább hízelegnek, ígérgetnek a választóknak, (esetleg le is fizetik őket, mint a pogány görög demokráciában sokszor) mintsem hogy a valóságot tárnák eléjük. Az elmúlt választásuk után már a következőkre készülnek, s a „felsőbb nép”, az, amelyik tényleg uralkodik, egymás közt egyezkedik, s osztogatja már előre a hivatalokat, hogy megtartsa hatalmát és személyes (nem tudjuk, honnan eredő) vagyonát.

Mert Magyarországon a demokráciát mindig idegen felbujtók, idegen pénz, vagy idegen hadsereg segítségével erőszakolták a népre! Tehát, nem igaz, hogy csak a „demokrácia” vagy a parancsuralom között lehetne álalmformát választanunk, s az sem, hogy a királyság feltétlenül kényuralmat jelent. Az egy személy által képviselt felelős hatalom nem egyesít minden hatalmat egy kézben. Hazánkban, legalábbis az Árpádházi királyok alatt, ez sohasem volt így.

Ezen az alapon tehát, Isten segítségével új, a magyarságnak megfelelő, annak igazi érdekeit képviselő, a múltat nem gyalázó, s a jövőt nem ábrándokra, hanem a valóságra épülő, egy arra alkalmas és választott király (lásd vezető egyéniség) személyére alapuló, életképes társadalmi rendszert tudnánk kialakítani.

Mi a demokrácia?

„Ezek a szép lövedékek itt

a demokrácia magvai,

amiket most elültetek.”

Görög eredetű szó: demos = nép és kratos = uralom, vagyis demokrácia = „népuralom”. Mi az igazság? Napjainkban a NÉP szót a ZSARNOK szóval kell helyettesíteni, és így lesz zsarnokrácia, vagyis zsarnok-uralom. -- A szót megnéztem a szótárban, és nem létezik!

Ma Magyarországon, a szó legszorosabb értelmében, zsarnokrácia van, mert ez az istentelen újvilágrend szellemisége. - tj