Hazánkért
Canada Online
1492
– 0956
Hazánkért, 2007. augusztus 25. * Olaszország halálos csapást mért a szabadkőművesekre Második rész
Részlet Palatinus József: A
Szabadkőművesség Bűnei c. könyvéből A magyarországi
szabadkőművesek mozgalma és külföldi kapcsolatai
1920-tól 1937-ig IV. kiadás 1938. Budapest,
117-125. oldal Umberto Cagni admirális [tábornok] válaszában kijelentette, hogy a szabadkőművesség titkos tevékenysége rombolóan hat az igazságban való hitre és különösen nagy kárt okoz az iskolákban, hivatalokban, az ifjúság és köztisztviselők jellemképzésére. Benedetto Croce gúnyosan nyilatkozott: - «A legádázabb gyűlölet nem árt, ami igazán ártalmas, a nevetségesség és vallom, hogy a szabadkőművesség a ceremóniáival [szertartásaival] és titoktartásával mindenképpen nevetséges és gyanús. Ha én szabadkőműves volnék – mondta – nem voltam az soha, és nem is vagyok az, akkor a szabadkőművesség intézménynek megmentésére minden erőmből harcolnék a ceremóniák és titokzatosság ellen.» D’Ancona szenátor a következőket mondta: -« A szabadkőművesség befolyását a közigazgatásra, a hadseregre és a tanügyre végkép ki kell irtani, mert különben az állam és a kultúra fogja ennek kárát vallani.» Callo tanár, a híres pedagógus, később demokrata képviselő és államtitkár nyíltan kijelentette: - «Nem tudok elképzelni nyomasztóbb, az egyesek jellemére nézve károsabb tevékenységet annál, amelyet egy szekta azzal fejt ki, hogy szövetségen belül és a titok érdekében kioltja az egyéni és kollektív [közös] felelősségnek minden érzését.» * Ez az első eset, amikor Olaszországban nyíltan foglalkoztak a szabadkőművesek ellen hozandó törvénnyel, amely azonban csak 1925-ben került megszavazásra. Mihelyt a fasizmus megjelent azon a politikai és erkölcsi romhalmazon, amit az olasz szabadkőművesek és szociáldemokraták idéztek elő a világháború után, a szabadkőművesek egy része is azzal dicsekedett, hogy hozzájárultak a «Marcia su Roma»-hoz [1]. Ennek is csak az volt a hátterében, hogy a közeledő veszélyt elhárítsák magukról. Ezt nagyon jól tudta Benito Mussolini, aki uralomra jutása után megbízta Alfredo Rocco igazságügyminisztert, hogy dolgozzon ki javaslatot a szabadkőművesek ellen. A fascista nagytanács 1928. február 12-i ülésén, amelyen a fascizmus és a szabadkőművesség témájáról nagy vita volt, amelynek eredményeképp kimondták: -’azok a fascisták, akik szabadkőművesek, válasszanak a fascista párt vagy a szabadkőművesek között, mert fascista számára csak egyetlen fegyelem lehet, a fascista fegyelem, csak egyetlen hierarchia [rangsor], a fasizmusé, csak egyetlen engedelmesség – a fascizmus vezére és vezetője iránti teljes engedelmesség.’ A nagytanács törvényjavaslata különben mindössze két szakaszból állt. Az első arra kötelez minden egyesületet, titkos társaságot, hogy alapszabályait, tagnévsorát, határozatait köteles a rendőrségnek megmutatni. A másik pedig arra, hogy megtiltotta a köztisztviselőknek, katonatiszteknek a titkos társaságba való belépést. Az olasz parlamentben a szabadkőművesekre hozandó törvényjavaslatról szóló vita után, Rocco igazságügyminiszter rámutatott a szabadkőműves veszélyre. - «Bizonyos, hogy a nemzetközi jellegű egyesületek Olaszországban romboló munkát folytattak és éltünk olyan időket, amikor a nemzetközi politikát nem az állam intézte, hanem a szabadkőműves páholyok. Ez pedig semmiképpen sem tűrhető. Nem tűrheti az állam azt, hogy a titkos szövetkezetek és intézmények az állami szervek feje fölött külön nemzetközi politikát űzzenek. És nem lehet tűrni azt, hogy a hivatalos állami hierarchia [rangsor] mellett egy másik titkos hierarchia viruljon, [ i.e. Háttérhatalom! –tj] mely az előbbit háttérbe szorítja. Mert a szabadkőművesek alapszabálya kimondottan ilyen hierarchiát hangsúlyoz.» A vitában felszólalt a Duce is. Elsősorban megemlékezett azokról a tapasztalatairól, melyeket a Szocialista Pártban tapasztalt a szabadkőművességről. - Kormányzásom első hónapjában már tapasztaltam és megállapítottam, hogy a szabadkőművesek főbb embereiket olyan posztokra [kinevezésekbe] állították, amelyeket az olasz élet idegcsomóinak nevezhetek. Bámulatos, hogy legmagasabb állású állami alkalmazottak tagjai a szabadkőműves páholyoknak. Nem lehet kétség abban, hogy az állam legkényesebb intézményei, amelyek az új nemzedéket nevelik, s amelyek a fegyveres erőt képviselik, ahol mindenkinek minden percben készen kell lennie a haza védelmére, továbbra is a szabadkőművesség befolyása alatt álljon, ennek a befolyásnak véget kell vetni. Azt hiszem – mondta a Duce frenetikus [viharos] hatást keltő beszédében, – hogy ezzel a törvénnyel a szabadkőművesség, amelyet más alkalommal spanyolfalnak neveztem, amely nem hegy, mint ahogy messziről látszik, hanem inkább hólyag, amit adott pillanatban át kell lyukasztani. Ezzel a törvénnyel a szabadkőművesség lelepleződik, ami lejárt dolog, melynek többé nincs joga arra, hogy a jelenlegi évszázadot túlélje. Azt mondják nekünk: ez a törvény nem ér semmit, mert ki lehet játszani. Minden törvényt ki lehet játszani, tehát nem kellene egyáltalában törvényt hozni, és mert a mult törvényei is kijátszhatók voltak, ezért az egész törvényhozó szerkezetet szét kellene rombolni. A törvények eszközök és hatásuk egyenes arányban van azoknak energiájával és szívósságával, akik támadják őket. Ez mindenesetre bátor megmozdulás. Tegnap talán még az árral úsztunk, de ma már erélyesen úszunk az ár ellen és ez a lényeges. Én nem is aggódom túlságosan nemzetközi összeesküvés miatt. Ami kárt szenvedtünk e törvényjavaslat miatt, az most már megtörtént, és mi azt már levezekeltük. Nem hiszem, hogy az Alpokon és a tengeren túl lévő szabadkőművesek majd lemondanak érdekeikről, csak azért, hogy Olaszországot erkölcsi és politikai téren ne károsítsák. Lehet, hogy zsarolás lesz ennek az eredménye, de félelmetes nem lesz és nem fog nekünk ártani. Uraim – fejezte be a Duce beszédét – mi a győzelem századában élünk, mi új generáció [nemzedék] vagyunk. Már a háború előtt undorodtam attól az Olaszországtól, mely parlamentáris rendelkezések kicsinyes politikájából tevődik össze, mely fölött átlagemberek uralkodtak, akik csak azért tudtak imponálni, mert a szabadkőművességhez tartoztak. Ez volt a tegnapi Olaszország, melyben nevetséges ellentétet lehetett megállapítani a főváros polgármestere és a Vatikánban élő emberek között. Mindez távol áll a mi szellemünktől, itt van ifjúságunk jele, bátorságunk jele, jövőnk biztosítása!» A király a törvényt lényegtelen formai
változtatással jóváhagyta és szankcionálta [törvényerőre emelte]. (…) ►3. rész
|
