Hazánkért
Canada Online
1492 – 0956
Hazánkért, 2007.
augusztus 26. * Élethalál-harc
a szabadkőművesség
és
a bolsevizmus ellen!
Harmadik
rész * Részlet Palatinus József: A Szabadkőművesség Bűnei c. könyvéből A magyarországi
szabadkőművesek mozgalma és külföldi kapcsolatai
1920-tól 1937-ig IV. kiadás 1938. Budapest,
127-131. oldal * Aki figyelemmel kísérte e munkának egyes fejezeteit, az előtt nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a nemzetközi szabadkőművesség évtizedes és tervszerű aknamunkája indította el útjára a világtörténelem legborzalmasabb háborúját, bomlasztotta szét a központi hatalmak dicsőségesen harcoló hadseregeit, s diktálta Jákob hangján és ratifikálta Ézsau szőrös mancsával a párizs-környéki kényszer-békeszerződéseket, amelyek beláthatatlan időre éket vertek a nemzetek megbékélése elé.
a nemzetközi szabadkőművesség minden egyes ténykedése szoros összefüggésben van a moszkvai szovjet világforradalmasító törekvéseivel. Olasz- és Németország, valamint Ausztria bolsevizálási tervei, a spanyol testvérháború felidézése és Csehországnak a szovjet ölébe hullása mind-mind beszédes bizonyítékai annak, hogy a szabadkőművesség egy húron pendül a szovjettel és annak világszerte ismert terveivel, céljaival. Keserű tanulságok árán előbb Csonka-Magyarország, majd Olasz- s Németország, majd Ausztria rázták le magukról a vörös számum hatalmát és befolyását, majd a spanyol nemzetiek üzentek hadat a Moszkva irányítására és eszközeivel harcoló vörös spanyoloknak, legutóbb pedig Románia eszmélt fel arra, mit jelent a nemzetközi zsidó-szabadkőművesség mozgalma és drákói rendszabályokat léptetett életbe a páholyok és a destrukció szolgálatában álló nemzetközi zsidóság ellen. De nemcsak Európában, hanem távolkeleten is felismerték a szovjet igazi terveit és így jött létre a hatalmas nemzetek szovjet-ellenes ligája [szövetsége], amelynek egyre több és több állam belépése ad jelentőséget a bolsevizmus elleni küzdelemben. Hitler kancellár és vezér uralomrajutása
után a németországi szabadkőművesek – jellemző rájuk -- nem
várták be a páholyok feloszlatását, hanem bőrüket mentve hanyatt-homlok
menekültek Palesztinába, ahonnan annál ádázabb harcot indítottak a Harmadik
Birodalom ellen. A németországi nagypáholyok tehát tulajdonképpen nem is
általános kormányrendelkezés alapján szüntették be németországi
működésüket, hanem maguk oszlottak fel. A nagypáholyok fennhatósága
alatt működött kisebb páholyokat pedig egyes városi rendőrhatóságok
oszlatták fel azzal a megokolással, hogy «a szabadkőműves
páholyok működése nem egyeztethető össze a nemzeti szocialista
állam eszméivel.»
A nemzetközi zsidó-szabadkőművességnek évek óta legfőbb gondja a Németországból kikényszerült zsidók anyagi támogatása és minden eszközzel harcolni a nacionalista államok és azoknak kormányai ellen. Egy másik érdekes körülmény, amire rá kell mutatnom, hogy a nemzetközi szabadkőművességnek a hálójába került a Népszövetség is. Emlékeztetem az olvasót az olasz Corrispondenza 1936. december 17-i számában megjelent és úgy politikai, mint diplomáciai körökben nagy feltűnést keltő cikkére, amelyben Olaszországnak a Népszövetségből történő kilépésével kapcsolatban a Szentszéknek a Népszövetséghez való viszonyát taglalta, és rendkívül keményen bírálta a genfi intézményt. A cikk szerint a Szentszék elvből ugyan nem áll útjában semmiféle vállalkozásnak, amely a legcsekélyebb reményt nyújtja a népek közötti kibékülés megkönnyítésére, a genfi intézményre vonatkozóan azonban huzamosabb ideje olyan anyagokat gyűjtött, hogy a Népszövetség eredeti célkitűzései teljesen kudarcot vallottak, amelyek bizalmatlanná tették a genfi magatartással szemben. Azt a meggyőződést érlelték meg benne, hogy ez a bizalmatlanság még nagyobb lett, amikor kénytelen volt megállapítani, hogy a szabadkőművesség befolyása a Népszövetségre nőttön-nő. A Vatikán különféle okiratok birtokába jutott, amelyek bizonyítják, hogy a «szabadkőművesség Genfet mindig a békére, a világbecsületre vonatkozó ügynökének tekinttette.» - Nem ok nélkül történt, hogy 1923-ban a francia Nagy Oriens alapította nemzetközi szabadkőművesség szövetség székhelyét Genfbe helyezték át. Még bizalmatlanabbá tette a Vatikánt «a demagóg zsidóságnak és a bolsevizmusnak Genfre gyakorolt befolyása.» E cikknek a magyar sajtóban az Esti Újság 1936. december 19. számában megjelent meglepő vezércikke adott visszhangot: «A .:. testvérek ügye megint sokat foglalkoztatja a közvéleményt. Ezúttal a népszövetségi válság ad különös időszerűséget a nemzetközi titkos és a legtöbb nacionalista országban tilos mozgalom újabb működésének. Egy olasz katolikus lapban olvassuk, hogy a Vatikán elvesztette a Népszövetségbe vetett bizalmát, mert látja, hogy a szabadkőművesség befolyása Genfben egyre jobban növekedik. A nemzetközi szabadkőműves szövetség székhelyét annakidején már Genfbe helyezték át, most pedig ott tartunk, hogy a Népszövetség egyre inkább a titkos hatalmak irányítása alá kerül. A Vatikán különféle bizonyítékokat gyűjtött arra nézve, hogy a szabadkőművesség a Népszövetséget egyszerűen ügynökének tekinti, és ezen keresztül akarja érvényesíteni világboldogító eszméit. Ugyancsak aggodalommal látja a Vatikán azt, hogy „a demagóg zsidóságnak és a bolsevizmusnak” Genfre gyakorolt befolyása növekedőben van. Nagytekintélyű katolikus személyiségek szerint ezeknek az áramlatoknak a győzelme a genfi intézmény siralmas kimúlását jelentené. Az a Magyarország, amelyet a háború után barbárnak, békétlennek és műveletlennek neveztek a láthatatlan szálakkal izgatott világsajtóban, a fenti állásfoglalásban nem lát semmi újat. A szabadkőművesség – bármik legyenek is papíron azok az eszmék, amelyek szolgálatában áll – minálunk a forradalom szálláscsinálója volt. A forradalom alatt pedig alkalmunk volt látni, hogy hová vezet „a demagóg zsidóság és a bolsevizmus”. Nem újság ez. Legfeljebb csodálkozunk azon, hogy az egyszerű igazságok milyen lassan hatják át a külföldi közvéleményt. Régóta látjuk már és tudjuk, hogy a genfi intézményt halálos betegség emészti, titkos betegség és nyílt nyavalya. A bolsevista veszélyt már felismerte a világ, hiszen ez álarc nélkül nyíltan jelenik meg a nemzetek színe előtt. A moszkvai politikai törekvések és célok eléggé világosak, még akkor is, ha az Internacionálé felveszi a zsakettet, és cilindert tesz a fejére. A másik befolyás azonban, amely a zárt ajtók mögött működik, még ma is bujkál. Az Egyház hosszú évtizedek óta állandó harcban áll a szabadkőművességgel. Kiközösítéssel sújtja azokat, akik a titkos mozgalomhoz csatlakoznak. Tudjuk, hogy a Vatikán csak nagyon fontos elvi kérdésekben folyamodik a lelki megbélyegzésnek és a kitaszításnak ehhez a végső eszközéhez. De szükség volt erre, mert a szabadkőművesség befolyása alatt már az egész háború előtti Európa nyíltan, vagy burkoltan ellensége volt a tételes kereszténységnek és a nacionalizmusnak. Ezt alkalomadtán nyíltan is bizonyította. Manapság pedig, amikor az idegen zászlók alatt hajózó páholy-mozgalom közéleti exponensei [szószólói] olyan sokszor szeretnék egymással végleg szembeállítani az új nacionalizmust és a katolicizmust, s a hajdan gyűlölt, nevetségesség tett, gúnyolt kereszténységért glicerinkönnyeket hullatnak, jókor jön az idézett katolikus állásfoglalás. Elmúltak már azok az idők, amelyekben ártatlan álmodozóknak, jóhiszemű haladó honfiaknak lehetett tekinteni a hárompontos urakat. Egyszer velük is le fog számolni a világ!» (….) Könyvemet azzal a – hiszem, minden hazáját és faját izzón szerető magyar becsületes testvérem – hú óhajtásával bocsátom útjára, vajha mielőbb megértve a nemzetünket, fajunkat és hazánkat egyre nagyobb végveszedelemmel fenyegető nemzetközi zsidó-szabadkőműves aknamunkát és bolseviki agitációt, testvérként összefogva, egyszersmindenkorra véget vet a magyar fajiságtól teljesen idegen elemek garázdálkodásának. Mert ha most sem tanulunk, és ismét csak felejtünk, akkor
méltán megérdemeljük azt a sorsot, amelyet legádázabb ellenségeink
osztályrészünkül kitervelt. Si via pacem,
para bellum! Mi mindannyian magyarok és
keresztények, békét és boldogságot akarunk a magyar firmamentum alatt, de
ennek a békének az ára: harc és végső leszámolással a nemzetközi
zsidó-szabadkőművességgel! Palatinus József Budapest, 1938 * Megjegyzés Palatinus József könyvét a háború utáni bolsevizált Magyarországon -- természetesen – az országban fellelhető politikailag helytelen irodalommal együtt teherautó-számra vitték a zúzdába. Benito Amilcare Andrea Mussolini (1883. július 29. – 1945. április 28.) fasiszta elveket valló olasz politikus, Olaszország egykori miniszterelnöke 1922–1943 között, 1943–1945 között a nemzetiszocialista Németország által támogatott állam, a Salói Köztársaság miniszterelnöke. A legmegalázóbb, legembertelenebb módon, nagy nyilvánosság előtt partizánok ölték meg. További olvasmányok itt találhatók Mussoliniről ► http://mussolini.lap.hu/ Mussolini fasizmusa nem maradhatott meg a Palatinus József könyvében leírt tények miatt. Mussolini ismerte a zsidó-szabadkőművesség erejét, társadalom-romboló hatását, és minden erejével harcolt is ellene. De a háttérben tevékenykedő mérhetetlen nagy erőre nem számított. Ellenben létezik ma egy bizonyos sátáni fasizmus, amit az eredeti elvek alapján terveztek meg, nem tegnap vagy a mult héten, hanem jó 200 évvel ezelőtt. Ezt úgy nevezném, hogy „negatív fasizmus.” Érdekes könyvismertetőre bukkantam a
világhálózaton, amit bizonyos Marton László szabadkőműves ír
Párizsból, a „Magyar szabadkőművesség - angol szemüveggel” címmel. ▐ KRITIKA - 2006. július-augusztus -- Jászberényi József könyve, A magyarországi szabadkőművesség története. Az írásból megtudjuk, hogy „jelenleg négy szabadkőműves szervezet működik Magyarországon, s úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb közös alapértékük, a testvériség az együttműködést írja elő valamennyiük számára.”
Igen, ez a „negatív fasizmus”, ami nélkül
nem lenne lehetséges elvégezni mindazt, ami manapság nemzetünkkel történik! A
pártok, a kormány, a köztársasági elnök, a rendőrség, a különféle
intézmények és szervezetek csak egyszerű jól fizetett bábuk a
sakktáblán, akiket ide-oda tologatnak a sakkozó nagymesterek. Az igazi
diktátorokat senki nem láthatja.
|
