Hazánkért
Canada Online
1492
– 0956
Hazánkért, 2007. augusztus 24.
Egyszer majd szobrot emelnek Szálasi Ferencnekhttp://web.cetlink.net/~szittya/Szalasi%20(Frater%20Piroska).htm Fráter Piroska írása
Akik nem ismernék, így hangzik az igazság Szálasi tudja, hogy ebben az előre megszervezett mesterséges zűrzavarban a Hungarista Mozgalom nem vállalhatja felelősségteljesen a vezetést, de mint Koós Kálmán írja a Voltunk, vagyunk, leszünk c. munkájában: - "És mégis vállalta, sokkal nehezebb körülmények között. Akkor, amikor az orosz már betört az országba, akkor, amikor Horthynak távoznia kellett, s amikor már a németek sem taktikázhattak [ügyeskedhettek] tovább. Végeredményben egy vesztes háború ódiumát vette magára Szálasi Ferenc. ő és mozgalma lett a bűnbak, akit a háború után mindenért felelőssé lehetett tenni. De a magyar jövő előtt... Szálasi Ferenc és a Hungarista Mozgalom ugyanazt a szellemiséget fogja jelenteni, mint amely a törökkel szemben vívott reménytelen harcot másfél évszázadon át indított súlyos küzdelmeket a Habsburg-elnyomás ellen és nem utolsó sorban, amely Dózsa tüzes trónján égett bele a magyar fájdalmak emlékezésébe."
Tegyük ehhez hozzá: az 1944. október 15-i hungarista hatalomátvétellel egy olyan küzdelem vált erőteljesebbé, amely - a harcolók szándékaitól függetlenül - ismét a Nyugat, ismét Európa védőbástyájának a szerepében láttatja a magyarságot. Mert ha Magyarország is a román útra lépett volna, akkor kérdés, hogy a bolsevista haderő meddig jut el Európa elnyelésében. A németek szempontjából sikeres debreceni páncélos csatán kívül bizonyosan a hungarista harckészséget illeti az elismerés azért, hogy Ausztria messze nagyobbik része és Bajorország, Észak-Olaszország, esetleg további európai területek megmenekültek a szovjethódítástól és a sztálini bolsevizálástól. (Azok az osztrákok, bajorok, északi olaszok, akik az elmúlt évtizedek alatt megtapasztalhatták azt a hatalmas különbséget, ami országuk és a szovjet megszállás alá került szomszéd országok között megmutatkozott s az idők folyamán csak nőttön nőtt, hű szószólói lehetnének annak, hogy mindezért hálából - Bécsben, Münchenben, Milánóban vagy Salzburgban - szobrot emeljenek Szálasi Ferencnek.) A hungarizmus és a zsidóság sorsa 1944-ben és 1945 elején Nem kerülhetjük meg, de nem is akarjuk megkerülni a kényes kérdések legkényesebbikét, a "zsidóüldözést a nyilasok részéről". A kérdés megválaszolása során sok mindent figyelembe kell venni. Így a hungarizmusnak azt az alaptételét, hogy a Kárpát-Duna medence zsidósága nem gyökeresedett meg e honterületen s így nem "honképes és talajgyökeres népcsoport", jóllehet népcsoportnak tekintendő (s ilyenként nem tévesztendő össze a mózeshitűek felekezetéhez tartozók összességével, hiszen pl. a szombatisták is ennek a hitfelekezetnek a hívei voltak). Ennek az alaptételnek a magyarázata Szálasi szerint a zsidóság pályaválasztásában, vándor-, sőt bevándorló természetében és kozmopolitizmusában, vagyis abban a tulajdonságában rejlik, hogy oda vándorol, ahol "jól" élhet, s ha már nem él meg egy adott területen a tőle elvárt szinten, akkor egyszerűen odébbáll. Nem kötődik a befogadó nemzethez, hazához, valósággal "állam az államban" s mindez megakadályozza abban, hogy - más népek gyermekeivel ellentétben, akik egy-két nemzedék után következmények nélkül fel tudnak olvadni népi környezetükben - asszimilálódjék [beolvadjék] a környezetébe. Nincs kötődése a túlvilági üdvösséghez sem. Teljesen evilági lény, a nyugati civilizáció modern irányzatainak legfőbb képviselője, mert ezek az irányzatok a legnagyobb mértékben, összhangban vannak tulajdonságaival. Az újabb időkben egyre inkább szerephez jut a földrajzi, a gazdasági mozgékonyság, a szellemi és társadalmi élet változékonysága, az emberek közötti - felszínes - érintkezés, a kereskedés, a közvetítés, a gazdasági tevékenységben a pénz hatalma, az információs [tájékoztatás] és kapcsolati tőke. Ha ezeket az irányzatokat, mint a "civilizáció" előrehaladását értelmezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy e folyamat népi motorja, a zsidóság, nem más, mint egy "túlcivilizált" népcsoport. Mindezt, a 30-as években ékesszólóan bizonyították a statisztikai adatok, amelyekből kiderül, hogy a hazai zsidóság részesedése a nemzeti jövedelemből, az ingatlanvagyonból, súlya bizonyos igen jól jövedelmező szakmákban (a hiteléletben, a nagykereskedelemben, az ügyvédi pályán, stb.), ill. kiemelten a véleményformáló tevékenységben (az újságírásban, a reklámiparban, a szórakoztató iparban, bizonyos irodalmi és művészeti körökben, a színház és a film területén, stb.) messze felülmúlta a lakosságon belüli arányszámát, ahhoz képest kb. ötszörös-tízszeres volt, miközben a röghöz kötődő foglalkozások körében csupán elvétve lehetett találkozni zsidó emberrel. Ráadásul - Szálasi szerint - gazdasági túlerejükön, véleményformáló hatalmukon és - összefogásukon is alapuló - kiváló "érdekérvényesítő" képességükön kívül gyakorlati materialista [anyagias] beállítottságuk s az ennek megfelelő eszmei-politikai nézeteik is a magyar nemzetet veszélyeztető irányba mutatnak: egyfelől a szabad kizsákmányolásos liberális demokráciák, a "plutokrata" pénzkapitalizmus irányába. Másfelől az utópisztikus baloldali, marxista irányba, amely pl. a szovjet gyakorlatban egy egyszerre embertelen és rossz hatékonyságú rendszert hozott létre.
Mindebből Szálasi eleinte a zsidóság korlátozásának, a későbbiekben az ún. aszemitizmusnak (a zsidómentes Magyarország eszméjének) a helyességére következtetett. A háború előtt, pl. arra inti a jó magyarokat, hogy ne vásároljanak zsidótól, pénzüket ne vigyék zsidó bankárokhoz. A hungarista programról, pl. ezt mondja: "a hazánkban élő zsidóságot gazdaságpolitikai eszközökkel rávesszük arra, hogy orcájuk verejtékével részt vegyenek a közvetlen termelési ágakban, hogy a jelenlegi pozíciójukat [beosztásukat] a külföldről hazatérő fajmagyarok vehessék át. Azon zsidókat, akiknek ez nem tetszik, cionista törekvéseikben támogatni fogjuk." (Az idézetben szereplő népcsere gondolat a XIX. századra is utal, arra a korszakra, amikor a Galíciából, stb. bevándorolt zsidók gyors felemelkedést értek el hazánkban, miközben "kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk".) A háború kitörése, majd valódi világháborúvá, ill. világnézeti és totális háborúvá válása (főként az USA nyílt hadba lépése) nyomán azután Szálasi - minthogy a háború világnézetivé és totálissá eszkalálásának bűnében egyértelműen a nemzetközi zsidóságot marasztalta el - ugyancsak egyértelműen az ország zsidómentessé tétele mellett foglalt állást. E szerint a tengely győzelme után a zsidó népességnek távoznia kell Európából, ami a végeredményt illetően egyébként továbbra is jó összhangban volt a cionizmus törekvéseivel, azzal, hogy a cionisták Palesztinában létre kívánták hozni (s a háború után létre is hozták) a zsidóság népi-faji, vallási-egyházi és nemzeti államát, Izraelt.
A három magyarországi zsidótörvény, amelyet a hungaristák ugyanúgy helyeseltek, megszavaztak, mint a jobboldali kormánytöbbség, a magyarság önvédelmében tulajdonképpen erre, a zsidóság eltávozásának ösztönzésére irányult. Téves az a napjainkban oly gyakori érvelés, hogy e törvényeket az akkori politikai elit német nyomásra hozta meg. Szlovákiában, pl. a sárga csillag kötelező viselésének elrendelése két évvel megelőzte a hasonló németországi rendelkezést. Valójában abban az időben a fasiszta Olaszországtól északra és keletre, valamint a Szovjetuniótól nyugatra a zsidóság gazdasági stb. megszorításának, majd e megszorítások folyamatos fokozódásának irányzata teljesen általános volt (magyarországi viszonylatban a megszorítások fokozódásának irányzatát szemléltetően mutatják az egymást követő "zsidótörvények", majd a front közeledtével a nemzetvédelmi intézkedések szigorodása). Tény, hogy a hungarizmus, - noha a faji gondolatot a magáénak vallotta - aszemitizmusát, a zsidómentes Magyarország eszméjét, elsősorban nem népi-faji, hanem - összhangban általános világnézetével - nemzeti szempontokra és erkölcsi-szellemi okokra támaszkodva, a zsidóság anyagelvűségére, gazdasági-hatalmi helyzetére hivatkozva hirdette. E tekintetben, különbözött a hitleri népi mozgalomtól, amely - éppen a népi-faji tényezőnek az elméletben játszott döntő szerepe folytán - az ún. biológiai hivatkozásoktól sem idegenkedett (bár maga Hitler a zsidó fajiságot a zsidó lelkiségben látta elsősorban). Az is tény, hogy a hadsereg kötelékében alkalmazott munkaszolgálat korántsem csak a zsidóságra terjedt ki, hanem minden olyan népcsoport vagy társadalmi réteg tagjaira (így pl. adott esetben a hungaristákra) is, akiket a kormányzat nem tekintett politikailag teljesen megbízhatóknak. (Németországban a zsidósággal szembeni bizalmatlanság a háború alatt már oly mértékű volt, hogy e népcsoportot kizárták a haza fegyveres védelmére kötelezettek köréből, ami azt is jelentette, hogy a zsidóságot - az árjának tekintett németektől eltérően - nem fenyegette az a "veszély", hogy a hazáért az életüket kell áldozniuk, pl. a bolsevizmus elleni küzdelemben. Ennek esélye a magyarországi zsidóság számára viszont adva volt, ami azt is jelentette, hogy magyarországi zsidók is válhattak hősi halottá. Egyébként a háború előtt ezt Németországban sem gondolták elképzelhetetlennek, hiszen még 1939-ben is szolgáltak a Wehrmachtban zsidó származású tábornokok.) Az is tény, hogy a magyarországi németbarát fordulatot követően a hazai vidéki zsidóság külföldre deportálását a Gestapo irányításával ugyan, de a Magyar Királyi Csendőrség végezte s abban a hungaristáknak nem volt szerepük. Szálasi ebben a deportálásban a magyar honvédelem rendelkezésére álló munkaerőnek (naponta kb. négymillió munkaórának) az országból való kivonását is meglátta, nehezményezve egyúttal a deportálások feltétel nélküliségét is. Ezért olyan tervet dolgozott ki, amelynek értelmében a deportálás csak a munkaképes korú zsidó népesség egy részére - mégpedig mint ún. kölcsön-zsidókra - vonatkozhatott. A vidéki zsidóság deportálása során a magyar hungaristák Hubay Kálmán vezette csoportja - Lits Ernő eskü alatt tett vallomása értelmében - a budapesti zsidóságnak a Birodalomba való deportálása ellen szót emelt a németeknél. Téves tehát az a vélemény is, mintha kizárólag Horthy Miklós vagy Koszorús Ferenc páncélos parancsnok "érdeme" lett volna a budapesti zsidóság külföldi munkatáborokba deportálásának megakadályozása. Tény az is, hogy a hungarista hatalomátvétel egyet jelentett a szovjetellenes harc további következetes folytatásával, a nem harcoló erők fokozott munkaszolgálatával, kivált azután, hogy a szovjetek megindították offenzívájukat Budapest ellen. A németek igényt tartottak arra, hogy a budapesti zsidóság a maga munkaerejével a Német Birodalomban létrehozott munkatáborokban járuljon hozzá a további harcokhoz. Ennek következtében megkezdődött a budapesti zsidóságnak a Birodalomba irányuló deportálása.
Ezt azonban Szálasi néhány héten belül leállíttatta, részint
emberiességi, részint magyar nemzeti megfontolásokból. Kétségtelen, hogy a
hungarista hatalomátvétel után például Budapesten atrocitások
[bántalmazások, sérelmek] is történtek a zsidó lakossággal szemben. Ezt azonban egyrészt nem
meggyőződéses hungaristák követték el, hanem olyan
csőcselékelemek, akik újonnan csatlakoztak a nyilasokhoz, mert úgy
gondolták: -- a fegyveres hatalomhoz való csatlakozásuk örve alatt
fosztogathatnak, erőszakoskodhatnak. („A
csőcselék, - mint Koós Kálmán kifejti - sohasem csatlakozik
hátrányos helyzetű ellenzéki párthoz. Márpedig a hungaristák a
hatalomátvétel előtt ellenzékben voltak.”) Másrészt olyan nyilas
érzelmű fiatalok (akkori szóhasználattal: fegyveres suhancok) is részt
vettek egyes atrocitásokban, [bántalmazásokban], akiket a
közeledő harcok fanatizmussal töltöttek el s úgy gondolták: bosszút
állhatnak az ellenséggel rokonszenvező, sőt, "cimboráló"
zsidóságon. Az atrocitásokat a hungarista kormányzat
természetesen nem tűrhette és nem is tűrte: -- adott esetben drákói
ellenlépésekkel igyekezett az ilyesmiknek útját állni. Ezek a suhancok (pl.
Major Tamás testvére) átálltak, a Rákosi-Róth Manó féle nácizmusban
folytatták szadista ösztönüktől hajtott életvitelüket.
Üdvözlet a magyaroknak: Fráter Piroska _____________________________________________________________ Ajánlott olvasmány ▐ Megjegyzés Ahogy telnek az
évtizedek, úgy változnak az idők és az új nemzedékek – ha képesek a
gondolkodásra – talán egészen más szemszögből, tárgyilagosan vizsgálják
majd a történelmet. Az égbekiáltó sok hazugság, történelemhamisítás miatt
ehhez hosszabb időre van szükség. De a kételkedő nemzedék rájön,
hogy valami nincs egészen rendben a tények körül: - ahhoz, hogy megérthessék
a háborúkat, valahol meg kell keresniük a történelemkönyvek üresen hagyott
oldalait. S amikor megkezdődik ez a párhuzamvonás, akkor fogják
újra írni a történelmet, és a könyvtárakból zúzdákba szállítják a
hazugsághalmazt. Az igazi történelmet fogják megírni, minden színezés,
szépítgetés és hazugság nélkül, ahogy a valóságban megtörtént. De addig? .... A mi feladatunk kutatni, és írásba rögzíteni az
elhallgatott történelmet, ahogy azt Marschalkó Lajos, Alföldi Géza, Fiala
Ferenc és még nagyon sok más magyar tette. Az új évszázad kutatói
és történészei majd fellapozzák a cionista, kommunista kiadványokat és
összehasonlítják „az érem másik oldalával.” A hazugság olyan, mint
a vízbefulladt ember teteme, amit rövid időn belül partrasodornak a
hullámok. –TJ
|
