Hazánkért
Canada Online
1492
– 0956
Hazánkért, 2007. szeptember 23. Gondolatok
az esélyegyenlőségről,
törvényről,
népek barátságáról
Amikor az Úristen megengedte, hogy megérjük
az 1989-es „nagy rendszerváltozást”, sokan megkérdezték: -- most ugye lesz
majd számonkérés a magyar nép ellen elkövetett bűncselekményekért? A
budapesti zsidó hitközségek azonnal válaszoltak: ►„íme az új demokráciában felszínre törnek az
antiszemitizmus baktériumai.” Miután
rájöttek, hogy ez a nyilatkozat tulajdonképpen öngól is lehet, hangnemet
változtattak: ►„zsidók ugyanúgy szenvedtek a kommunizmus alatt, mint a
magyarok.” – Ezzel sikerült a
hangoskodókat elhallgattatni, -- legalább ideiglenesen!
„Tudomásul kell venni a szomorú tényt, hogy ami
Magyarországon történt, azért nem csupán a csendőrök és a nyilasok
felelősök! Ami Magyarországon történt, azért a magyar nép a
felelős! Nem lehetett volna a magyar nép aktív és őszinte segítsége
nélkül, pár hét alatt hatszázezer (sic!) embert bevagonírozni, és halálba küldeni.” Zsidók ezreinek a bevagonírozása vajon nem Izrael benépesítéséért történt, amit most másképpen magyaráznak? Egyesek azt javasolják, hogy ►„magyarok és zsidók legyenek jó barátok, nem pedig ellenségek.” Hogyan? Milyen alapon? Vallási, gazdasági, jogállami, történelmi, magyar-gyalázási alapon? Esélyegyenlőségi alapon? De mi a barátság? Az Értelmező Szótárunk szerint „Két vagy több személy közötti baráti érzelem, viszony. Népek között történelmileg kialakult jó viszony. Jóindulat, szívesség. Két vagy több nép politikai, gazdasági stb vonatkozású barátságát kifejező, érvényesítő…” Ennek alapján keresnék valamilyen közös dolgot, ami összeköt, ha mást nem, legalább a közös nyomort, vagy a közös tiltakozást a budapesti kormány ellen, közösen gyakorolt esélyegyenlőség, de akárhogy nézem, kemény sziklafal előtt állok. Akik keresgélnek, előbb-utóbb találnak. -- Megvan! – rajongtak magukban nagy örömmel, -- a Vatikánban, ahol már korábban, 1964-ben kitalálták a «zsidó-kereszténységet». Mert hogy Jézus Krisztus is zsidó volt, és akkor így szegről-végről tán’ még «rokonok» is lehetnénk. Nem is beszélve arról, hogy «a kazár testvérek, Árpád-fejedelemmel velünk együtt jöttek honfoglalni.»[1] Esélyegyenlőség, egyenjogúság Felhozok erre két példát. A ’80-as években a politikailag helyes sajtó nem győzte elég hangosan világgá kürtölni a dél-afrikai «rasszista fehér-kormány apartheid-politikájának
megkülönböztető igazságtalanságait.» A szovjet-féle „világbéke” élenjáróját, az ANC-t, (African National Congress) a dél-afrikai Kommunista Párt irányította. Ez utóbbi Moszkva teljes befolyása és irányítása alatt állt, két vezetője pedig a két zsidó lángész, Albie Sahcs és Yossel Mashel (Joe) Slovo (1926-1995) volt. Járatos volt a Talmudban és a KGB-ben ezredesi rangot viselt – [bár a rangot életrajzában tagadják.] A parancsokat, utasításokat egyenesen Moszkvából kapta. Az ANC-ben elvtársai a fegyveres ellenállást és terrort fokozatosan a ’70-es években kezdték, amikor a marxista-leninista elveket visszautasító, másként gondolkodókat a legnagyobb kegyetlenséggel gyilkolták meg a „felszabadulás, forradalom és emberi jogok” nevében. Az amerikai és a kanadai sajtó ezeket a borzalmakat elhallgatja, sőt úgy állítja be, hogy a rengeteg vérontásért, gyilkosságért kizárólag a rasszista fehér („apartheid”) kormány a felelős! Az Izrael által felállított választófalról gyakorlatilag semmi nem hallunk! E kettőre a legjobb példa a 8 méter magas és 703 kilométer hosszú választófal, aminek a felét már megépítették. Például az esélyegyenlőség, a jog, az igazság, a haza iránti állampolgári kötelesség már eleve füstbement terv, mert amikor zsidók – i.e. galíciai kazárok, askenázik -- rossz fát tesznek a tűzre, akkor ►„hitehagyottak és nem igazán zsidók” tehát mentesülnek a felelősség alól. Különben is, a Talmud szerint – amely nekik államot az államban biztosít -- a gójok igazságszolgáltatása nem szükségszerűen alkalmazandó zsidókra. Nézzük mit ír Huber Lipót az igazságszolgáltatásról: ◘ «Az országos törvényeket
illetően a Talmudban ezt a meglepő jogi elvet olvassuk: ’az álamnak
törvénye törvény, vagyis a nemzsidó országok törvényei a zsidókra nézve is
kötelező törvények.’ (Babá kammá 113b) ◘ «A Talmud
mondja: Ha zsidó bizonyítékot tud nemzsidó javára, s elmegy, és bizonyságot
tesz mellette nemzsidók bírósága előtt zsidó ellen, az kiközösítik.»
(Chósem ha-mispát 2, 1) A rabbinizmus azonban csak abban az esetben ismerte el az állam törvényeit
a zsidókra nézve kötelezőnek, ha ezek nem ellenkeztek a zsidók
törvényeivel, amint azok különösen a Misné
Tórában és a Sulhán Arúkban le vannak téve. Éppen ezért összeütközések és kellemetlenségek elkerülése végett
azt akarja a rabbinizmus, hogy zsidó, zsidó ellen ne pereskedjék nemzsidó
bíróság előtt; aki ez ellen vét, azt a bét-din kiátkozhatja,
sőt halálra is ítélheti. Tiltja azt is, hogy zsidó, zsidó ellen nemzsidó
javára tanúskodjék. Zsidó bírónak pedig meghagyja, hogyha zsidó és nemzsidó
perlekedik, minden áron a zsidó javára döntsön, [volt egyszer egy tiszaeszlári vérvád! –tj] ha másként nem lehet,
hát csel és furfang útján is. [2]
Visszatérve a felelősségrevonáshoz: ► a téma kapcsán, amikor a magyarság hangja felerősödött, akkor ők, a főrabbik és a zsidó újságírók tucatjai hangnemet változtattak: ►„Kun Béláék, Rákosiék, Gerőék nem igazán voltak zsidók, mert hűtlenek lettek a vallásukhoz.” Tessék mondani, lett volna különbség, ha ezek az ember-formájú állatok vallásosak lettek volna és követik a fajgyűlölő Talmud tanításait? De ami lényeg, hogy nevezett bűnözők – a Talmud tanítása szerint – tulajdonképpen ’nem is vétkeztek’ a nemzet ellen. Ha ma élnének, a bíróság minden bizonnyal felmentené őket. A viták, a kérdések, a tiltakozások lassan elcsendesedtek, mert a magyarok belefásultak a véget nem érő harcba. Senki nem kérdez tovább, ha csak nem akarja, hogy az ’antiszemitizmus’ vádjával pecsételjék meg. 1989 óta olyanok kapnak ’56-os kitüntetéseket, akiknek semmi közük nem volt ’56 szelleméhez. Demszky főpolgármester katonákkal őrizteti a magyar nőket megerőszakoló a vörös horda emlékműveit, zsidóság felszabadítóit. (Azon már annyit elgondolkodtam, zsidó nők miért nem panaszkodnak soha azért, mert szovjet katonák megbecstelenítették őket? Őket talán a gettó védelme alatt talán megkímélték a felszabadítók? Vagy talán, csak nem, vagy mégis? Vajon honnan jön az a sok «pornó-szépség» az Interneten? Ah! ne legyünk rosszmájúak! …. .Hm…!
Aztán itt van az «esélyegyenlőség» másik témája, a zsidó irodalomban folyton felmerülő Numerus Clausus – zsidóellenes törvények:
Vajon a mai Közel-Kelet „legdemokratikusabb országa” Izrael, megtűri, hogy a palesztinok hasonló arányban érvényesüljenek? A mai magyarországi arányokra már gondolni se merek! Mostanában, sokat töprengek azon, mi lett volna, ha az 1944-es hungarista hatalomátvétellel megvalósulhatott volna az igazi tiszta magyar állam? Ma milyen életünk lenne, ha a történelem kerekei, akkor másképpen forogtak volna? Napjainkban, amikor atomháború veszélye fenyeget -- megintcsak Izrael érdekében, -- elmélyülök hasonló gondolatokban, mert nem tudom, merre van a kiút ebből a sátán-világból. Mert látom, hogy a magyarságnak – ha csak nem történik valami csoda -- egyre kevesebb az esélye a megmaradásra. A magas létszámú halálozás és a művi elvetélések miatti súlyos népesség-csökkenés nagyon szomorú a nemzet életére nézve. A nemzet megmaradása és boldogulása kizárólag új nemzet-érdekű kormánnyal javulna. De amíg ez nem lehetséges, addig a lejtőn lefelé csúszunk a sír felé. Ezt
akarjuk? Nem hiszem! Kérdés, hogy meddig engedjük? ◘ Tóth Judit Kanada
|
