Hazánkért
Canada Online
1492 – 0956
Hazánkért, 2007. szeptember 29.
Mit adtak a magyarok
a románoknak?
Részlet a szerző, dr. Fall Endre: „Jogunk
Erdélyhez” címmel
Budapesten
1940-ben megjelent művéből
Az erdélyi fejedelmek mindent elkövettek, hogy a
nomád és műveletlen (román) pásztornépet emberi kultúrközösségbe vonják.
E gondoskodásnak és fáradozásnak egyik eszköze volt az erdélyi protestáns
fejedelmeknek – Bethlen Gábornak, I. Rákóczi Györgynek és Apafy Mihálynak
– az a kísérlete, hogy a románságot a művelődés érdekében
megnyerjék a protestantizmusnak. Bár e kísérletnek a románságra nézve azon
eléggé meg nem becsülhető eredménye lett, hogy megtörte egyházukban a
szláv liturgikus nyelv uralmát és bevezette helyébe a nép nyelvét: a románt,
megvetette alapját egy román nemzeti irodalomnak. A dákoromán szellemű
történetírás ezt mégis úgy igyekszik feltüntetni, mint a románságnak
nyelvétől és ősi hitétől való megfosztására és
elmagyarosítására vonatkozó erőszakos kísérletet. A dákoromán történetírásnak ez a törekvése annál
kevésbé helytálló, mert az erdélyi fejedelmek nem a magyar nyelvet, hanem a
román nyelvet tették meg liturgikus nyelvvé, s ezzel lehetővé tették a román irodalmi nyelv kifejlődését is.
A magyar nép lelkisége a román kultúra fejlesztésében
tükröződik vissza élesebben. Ez a lelkiség nem a népek elnyomásába,
hanem felemelésében és megnyerésében mutatkozik nagynak. A román nép
kulturális fejlődését elsősorban az erdélyi magyar fejedelmek
segítették elő. Alig alakult meg Erdélyben a magyar református egyház,
amikor János Zsigmond és az erdélyi országgyűlés az oláhok részére
püspököt rendelt ki, aki 1567-ben zsinattal határoztatta el, hogy az oláh istentisztelet nyelve a szláv
helyett ezután oláh legyen. Már 1544-ben megjelent Szebenben egy oláh katekizmus, Benkner János brassói bíró pedig
1559-ben az ottani ortodox oláh templomba bevezeti Luther katekizmusát, majd oláh könyvnyomdát állít fel, ahol Coresi
tergovistyei diakon vezetése alatt kezdődik meg tulajdonképpen az oláh nyelvű könyvirodalom. A «Palia» megjelenése korszakot alkotott az oláh
művelődéstörténetben. Ennél a döntő lépésnél az elmaradottabb
oláh nemzetnek erdélyi magyarok nyújtanak segédkezet. Ők vezetik be azt
az európai népek általános kultúrájába, és ők tanítják meg a szentírásnak
anyanyelven való olvasására. Ugyanezen az úton haladnak a XVII. század nagy
erdélyi fejedelmei: Bethlen Gábor oláh
bibliafordításon dolgoztat, Rákóczi György Gyulafehérvárott oláh könyvnyomdát alapít, oláh nyelven
kálvinista Kátét adat ki s mikor ezt az ortodox jászvásári metropolita
elítéli, az oláh nyelvű viszonválaszt az erdélyi ortodox püspök írja
meg. Így a polemikus és tudományos oláh irodalom megindításakor is ott állt
segítő kézzel az erdélyi magyarság. Ebben a korszakban a bevett vallások rendszere
következtében nemcsak mindegyik befogadott vallás volt alávetve a
fejedelemnek, hanem a megtűrt ortodoxia, amelynek püspökei – fejedelmi
megerősítésük alkalmából -- elfogadták azokat a fejedelmi feltételeket,
amelyek megkövetelték az oláh nyelv gyakorlását és a szláv egyházi nyelv
kiküszöbölését. I. Rákóczi György 1641-ben az általa kinevezett bihari
vladikának elrendelte, hogy «a szegény
oláhságnak maguk született nyelvükön prédikáljon, hogy abból naponként
épülést vehessenek az üdvösséges tudományban és vallásban és így a babonás
tévelygésnek homályából napról napra, világosságra vezéreltessenek.» Utóbb, 1643-ban Rákóczi György letette az
egyik, általa kinevezett görög és rác ritusú oláh püspököt, és az új
püspöknek kötelességévé tette, hogy a vasár- és ünnepnapi istentiszteletet és
minden egyéb szertartást oláh nyelven tartsa és tartassa az alája tartozó
pópákkal, de elrendelte azt is, hogy a pópáknak babonás szokásait szüntesse
meg. Ezek a feltételek benne találhatók minden későbbi fejedelmi
kinevezési okmányban, amelyekben tehát mind megkövetelik az oláh
püspököktől és papoktól az oláh nyelvű istentiszteletet és a hívek
anyanyelvi tanítását. Különösen Apafy Mihály fejedelem hajtott
végre nagy oláh kultúrprogramot: ~ 1686-ban az oláhok, a
görögök és a rutének vladikájává Vaszilie Varlámot
nevezte ki, s meghagyta neki, hogy székhelyén, a gyulafehérvári monostorban,
továbbá Hunyadban és Máramarosban iskolákat tartson, amelyekben mindenki oláh
nyelven részesüljön az írás és olvasás tudományában. A haladottabbakat latin
nyelvre is tanítani kellett, magyar nyelvről szó sem esik. Maguk a tárgyilagos román történetírók sem tagadják,
hogy Erdélyben a magyar fejedelmek pártfogásával indult meg az a művelődési
és irodalmi áramlat, amely kiszorította az egyházi használatból a szláv
nyelvet, s a román nyelvet tette a
vallás és az irodalom nyelvévé és ezzel megelőzte a két vajdaságbeli
román életet. Az erdélyi fejedelmeknek ama kísérlete, hogy a
reformációt az oláhság között terjesszék, hiábavalónak bizonyult; a románok
érzéketlenek voltak a szabadság és önkormányzat ama elemei iránt, amelyek a
protestantizmus jellemző tartalmát képezik. A Habsburg-császárok
törekvése, hogy katolikusokká tegyék őket, látszólag eredményesebb volt.
a XVII. század végén megalakult a görög-katolikus egyház. Ezek a
görög-katolikusok voltak a román
művelődés első úttörői. 1754-ben Áron Péter oláh püspök Balázsfalván
papnevelő iskolát és főiskolával egyenrangú kollégiumot állított
fel. Az itt használt tankönyveket Moldvában és Havasföldön is tankönyvekül
fogadták el. Balázsfalva, ez az erdélyi magyar város, a magyar
fejedelmek áldozatkészsége következtében, és a magyarok testvéri
támogatásával az egész román nemzeti kultúra tudományos bölcsőjévé lett.
Ugyanakkor, amikor a moldvai és havasalföldi vajdaságokban a román lakosság
még templomaiban is csak a görög-szláv nyelvet használhatta. II. József császár és király idejében már
Balázsfalván és Szebenben is egyre-másra jelentek meg a román nyelvű
könyvek, sőt Budán, a magyar királyok koronázó városában, a magyar királyi egyetemi nyomda készítette a román iskolai és
egyházi könyveket teljesen ingyen, a műveletlen román
lakosság kulturális nevelése érdekében. Mi sem jellemzőbb erre az
előzékenységre, minthogy Romániának ma sincs terjedelmesebb és jobb
egyházi szertartáskönyve, mint az a tizenkét kötetes nagy román nyelvű
munka, amelyet a magyarok Budán ingyen adtak ki a román nép számára. Klein Samuel
alkotta meg a latinos román nyelv rendszerét (Elementa linguae Daco-Romanae
sive, Valachicae, Wien, 1780); Sinkai György a dákoromán
történetelmélet alapjait (Cronica Romanilor, I. kiadása kiadva Jassy 1850,
II. kiadás 1886.); Maior Péter pedig annak szintézisét, a románok
történetét (Istoria pentru inceputul Romanilor in Dacia. Buda, 1812), amely
Budán jelent meg. Mint ahogyan az első román nyelvű folyóirat
Budapesten indult meg a múlt század elején, ugyanúgy az erdélyi Nagyszebenben
jelent meg az első és a mai napig (1940-ig) egyetlen román enciklopédia
is. Balázsfalván felépült a nagy román székesegyház, amelynek gyönyörű
belső oszlopai román nemzeti színű szalagdíszítéssel pompáztak
háborítatlanul a magyar uralom alatt. * Az 1848-as szabadságharc nemcsak a magyar
jobbágyságot szabadította fel, hanem a Magyarországon élő
nemzetiségeknek is biztosította a teljes politikai, kulturális és
vallásszabadságot. Az erdélyi románság kulturális életének fejlődésében
tág lehetőségek nyíltak meg és a fejlődés minden eszközével
rendelkeztek. Ezt a tényt maguk a románok is elismerik. Erről
tanúskodnak Ghibu Onisifor-nak, a kolozsvári román egyetem tanárának
megjelent könyvei. (Viata si organizatia
bisericeasca si scolare in Transilvania si Ungaria. Scoala romaneasca diu
Transilvania si Ungaria.) Őt senki sem vádolhatja
elfogultsággal a magyar ság javára, mert a háború alatt régi erdélyi
inspektori állását otthagyta, Romániába szökött, ahonnan heves propaganda
tevékenységet fejtett ki Magyarország ellen. Mióta kolozsvári professzor
lett, minden tevékenysége arra irányult, hogy a magyar kisebbségi egyházak
kezéből kicsavarja a még megmaradt kulturális fegyvereket s e téren
odáig ment, hogy saját kezdeményezésére és felelősségére elkoboztatta,
illetve a román államra átíratta a nagyváradi római katolikus premontrei rend
összes vagyonát. Ez a Ghibu a következőket írja az oláhok
magyarországi helyzetéről: «A
magyarországi és erdélyi román görögkeleti egyház, mint autonóm egyház az
1868. évi IX. törvénycikkben is biztosított egyházjoga alapján -
őfelsége legfőbb felügyeleti jogának teljes fenntartása mellett –
önmaga kormányozza, igazgatja és vezeti függetlenül egyházi, iskolai és
alapítványi ügyeit minden lényeges részében és tényezőiben a képviseleti
formának megfelelően.» «Az ortodox
román egyház híveinek száma 1913-ban 1, 875, 000 volt… ez az egyház 1536
elemi iskolát 1780 tanítóval, továbbá 6 középiskolát és 1 internátust tart
fenn.» «A román
görög-katolikus egyháznak összesen 1475 parókiája van és 1600 leányegyháza.
1146 elemi iskolát 1120 tanítóval és 9 középiskolát tart fenn…» «A román
felekezeti iskolákban a tanítás nyelve mindenütt román.» A ’Lex Apponyi’
[1]
[törvénycsomag] értelmezésére nézve az erdélyi görögkeleti román érseki
főegyházmegye 1910. szeptember 30-án kiadott rendelete is külön hangsúlyozza,
hogy «a román felekezeti iskolákban a tanítási
nyelv az 1907. évi XXVII. t. c. (’Lex Apponyi’) 18. szakasza értelmében az
egyház hivatalos nyelve: a román. Az összes tantárgy valamennyi felekezeti
iskolában, akár államsegélyesek, akár nem, kizárólag románul taníttatnak,
kivéve a magyar nyelvet…» Ghibu Onisifor
könyveiből és az erdélyi görögkeleti román érseki főegyházmegye
rendeletéből a következőket állapíthatjuk meg: 1. A román nyelvű iskolák tanítási nyelve a
román volt 2. Az egyházak messzemenő autonómiával
rendelkeztek. Szabadon állíthattak fel iskolákat. 3. A felekezeti iskolákat és az egyházak papjait a
magyar állam, segélyben részesítette. 4. Az egyházak szabadon fejthették ki
működésüket. 5. A felekezeti egyházak birtokait a magyar állam nem
bántotta. 6. A felekezeti egyházak püspökei a magyar
főrendiház tagjai voltak. A történelmi Magyarország tehát mindenkor híven
töltötte be hivatását: ~ a civilizációt, a haladást szolgálta és
lehetővé tette nemzetiségeinek gazdasági és kulturális fejlődését.
A magyar állam intézményei és a magyar kormányzat, valamint Erdély kulturális
intézményei az erdélyi románságot a civilizáció olyan fokára emelték, amely
civilizáltság távolról sem éri ugyan el az erdélyi magyarokét és szászokét,
de messze felülmúlja az óromániai románokét. E megállapításunkat megint Ghibu
Onisifor-ral igazoljuk: ~ munkáiból kimutatható, hogy 1914-ben a magyar
uralom alatt, minden 1016 lélekre jutott egy tisztán román nyelvű
iskola. Minden 945 görögkeleti lakosra jutott egy görögkeleti tanító, akinek
fizetését nagyrészt, s az összes görögkeleti tanító fizetésének egyharmadát a
magyar állam fedezte. Ugyanebben az évben, Romániában csak minden 1418
lakosra jutott egy elemi iskola (Anuarul
Statistic al Romaniei, 1924. /10. & 234. oldal)
◘
Magyar Társaság – Hungarian Association, 1979 XVIII. Magyar Találkozó, Árpád Akadémia 1450 Grace Avenue, Cleveland, Ohio 44107. U.S.A.
|
