|
Wass
Albert sírjára
Szegény, kemény,
derék legény!
Ha előre tudtad
volna,
mily kárhozott
kavalkádot
váltott ki
életműved bokra;
életben maradtál, és
buzgón
küzdöttél volna
tovább az igazságért,
legyintve közös
ellenségeinkre;
hisz népért,
erkölcsért, Istenért, hazáért
éltél, alkottál
végső szívdobbanásig;
akár mártírok,
hitvallók, s próféták,
kik az Igazságért, s
az utókorért
lelkesen az életüket
adták.
Pennád nyomán könny,
és mosoly,
magyar sorsunk
minden fájdalma
rángott lelkünkbe,
alkotott újjá,
hogy lehessünk mi is
Isten ostora;
|
jó útra terelni tétova, tékozló nyájunk,
melyet métely, s méreg tizedel;
szellemed sugallja máig, újra bennünk:
Ha szeretve küzdesz, győztes leszel!
Mit számít csökött vád, vagy gonosz férgek
érve?
A tisztaságnak ügyvédre nincs szüksége!
S lehet, hogy haldoklik romlott nemzetünk,
de végső leheletig kell érte küzdenünk!
Te példát mutattál: Krisztus nyomában járva
cipelted kereszted a magyar Golgotára!
Érdemed örök, s az üdvösségre visz,
bárhogy kárhoztatnak is hóhéraid!
Tarnóczy Szabolcs
|
