Hazánkért
Canada Online
1492 – 0956
Hazánkért, 2007. november 8. „Új hazugságok régiek
helyett” II. Gondolataim a második részhez Mialatt Golitsyn könyvéből keresem a legérdekesebb részeket, rájövök, hogy sok honfitársunkat talán nem is érdekli, mi történt a Szovjetunióval, miket írt évtizedekig ez az ex-KGB-ügynök és egyáltalán hogyan alakult a szovjet politika 1989 után. Minket, magyarokat csak a jelen idő érdekel, hogy az ország házában 1989 óta olyan elemek vannak, akiknek -- ha a kommunizmus valóban megbukott volna! -- régen el kellett volna tűnniük a közéletből. De nem, ehelyett a legfontosabb politikai állásokat töltik be. Miféle hatalom állhat mögöttük? Miféle hatalom védi őket? Kik hatalmazzák fel őket arra az önkényuralomra, amit manapság tapasztalhatunk? És mi az oka annak, hogy tehetetlenek vagyunk velük szemben? Miért nincs nemzetközi szervezet, ahol panaszkodhatunk? Ők lophatnak, csalhatnak és hazudhatnak kedvükre – büntetlenül!
Előttünk van teljes szörnyűségében a pusztulásra ítélt, országhódító urakra váró Magyarország, -- a teljesen kirabolt és eladósított ország, az egészségügyek, a közoktatás, a hazudozó milliárdos Gyurcsány miniszterelnök, az elherdált ipar, magyar gazdaság, a magyar föld. Nem utolsó sorban a tény, hogy a csupán 59 éves cionista állam, Izrael annyira meggazdagodott a «holokauszt» után, -- hogy más országokkal együtt, felvásárolhatja az eladósított Magyarországot. (Simon Peres) Ez az «eredmény». Már az «okokra, a mikéntekre, az előzményekre» nem vagyunk kíváncsiak. Hej, pedig ha egy kicsit korábban kíváncsiskodtunk volna, ha nem siettünk volna felejteni mindazt, ami 1945 óta velünk történt. Ha Csurka és Torgyán 1994-ben nem megy Debrecenbe megünnepelni a kommunista Ideiglenes Nemzetgyűlés 50 évfordulóját! Ha csillapítottuk volna a lelkesedésünket, ha húsz évvel ezelőtt tisztábban láttunk volna, ha akkor elolvashattuk volna Golitsyn könyvét, vajon ma is, itt tartanánk? Nem akartuk észrevenni, hogy mindenütt ott vannak a régi párttagok és tulajdonképpen csak «egyesítésről van szó». Vagyis magyarul: el kell fogadnunk őket minden téren, ha élni akarunk! Nem kétséges, hogy úgy jutottunk el a mai «eredményhez»,
hogy nem ismertük fel annak előzményeit. Bíztunk a szép szavakban, részt
vettünk a hazahozott Mindszenty József, a kivégzett kommunista politikusok és
Horthy Miklós dísztemetésén, gyermekeinket elküldtük tanulni Soros-pénzen és
nem utolsó sorban kemény meggyőződésünk volt, hogy megtörtént a
rendszerváltás. Pedig az egész „rendszerváltás” a történelem egyik
legaljasabb csalása volt! Szemfényvesztés, csalás, néptömegek becsapása. … „Újabb
hazugságok régiek helyett!” ◘
– Tóth
Judit Anatoly M. Golitsyn:
«New Lies for Old» Részletek a könyvből Az emberarcú kommunizmus Az első időkben, a Solidarnosc megalakulása és e
szakszervezet működése a ’lengyel újjászületési próbálkozások’ első
szakaszának tekinthető. A második szakaszhoz tartozik, amikor W. W.
Jaruzelskit kinevezik miniszterelnöknek (1981-1985), bevezetik a
rögtönítélő bíróságot és felfüggesztik a Solidarnosc működését. Ez
a lépés a mozgalmat kemény ellenőrzés alá helyezi, és megteremti a
légkört a politikai egyesüléshez. A harmadik időpontban már
koalíciós-kormány megalakítása várható, amelynek képviselői a Kommunista
A valóságban, Lengyelország koalíciós-kormánya parancsuralmi lenne az új, veszélyes és megtévesztő álarc alatt. A fél-demokratikus többpártrendszer elfogadása egyszerre ásná alá a kommunizmus iránti ellenállást, -- a kommunista tömbön kívül és belül. A Nyugat honvédelmi fegyverkezésére költött hatalmas összegek kérdése egyre gyakrabban kerülne a világ közvéleménye elé. Németország semlegesítésével új lehetőségek nyílnak Nyugat-Európa elszakítására az Egyesült Államoktól és a NATO megsemmisítésére. A politikai liberalizáció és demokratizáció után az 1968-as Csehszlovák ’főpróba’ általános irányvonalai következnek. A liberalizáció látványos és lenyűgöző lesz: bejelentik hivatalosan, hogy állítólag „a Kommunista Pártnak ezen túl kevesebb szerep jut majd.” A szovjet elnök nem lehet a Kommunista Párt főtitkára, sőt még a KGB is újjáalakul. A disszidensek vezető állásokat foglalnak el a kormányban: ~ esetleg Andrej Sakharov is valamilyen kinevezést kaphat a kormányban vagy kiutazhat külföldi egyetemekre tanítani. A szépművészet, a kultúra és tudományos intézmények, mint az írószövetség és a Tudományos Akadémia, látszólag függetlenebbé válnak akár csak a szakszervezetek. Politikai Klubok nyílnak nem-párttagok részére. A másként-gondolkodók vezetői alternatív pártokat alakíthatnak. A cenzúra is megenyhül: ~ vitakedvelő könyvek, színdarabok, filmek kerülnek előadásra, és művészi alkotásoknak rendeznek kiállításokat. A korábban külföldre távozott színművészek visszatérhetnek a Szovjetunióba és folytathatják, munkájukat, hivatásukat. A szovjet állampolgárok szabadon utazhatnak, továbbá nyugati és ENSZ megfigyelők maguk is meggyőződhetnek a reformok menetéről. Az Alkotmány módosítására is sor kerül,
kihangsúlyozva a Helsinki Egyezményekben lefektetett pontok látszólagos
tiszteletben tartását. De, mint Csehszlovákia esetében is, a
’liberalizációt’, -- ezt a kiszámított és szemfényvesztő tervezetet, -- természetesen
felülről irányítják. A Kommunista Párt kiválasztott tagjai és a
kormány –- a Legfelső Szovjet hatalom és a KGB –- képviselői, a
bíróságok, a választási gépezetek, tudósok és értelmiségiek végeznék ezt a
feladatot. [Sötét magánzárkából ki a
börtönudvarra, friss levegőt szívni! –tj] A szakadár-mozgalmat most készítik elő a legfontosabb stratégiai feladatra, amely majd meggyőzi a Nyugatot, hogy a szovjet liberalizáció, amikor bekövetkezik, valódi. További magas beosztású „hivatalos kivándorló” megjelenhet, még a nagy változás előtt. A kelet-európai liberalizációval a csehszlovák Dubcek is visszatér hatalomba, [Magyarországon rehabilitálják a kivégzett kommunistákat, Nagy Imrét és társait --tj] ha a jelenség átnyúlik Kelet-Németországba, akkor a Berlini Fall lebontása is szóba jöhet. Miután a Nyugat elfogadja a liberalizációt, mint valóságot, az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában, s talán még Japánban is kedvező helyzet alakul a kommunista stratégia beteljesedésére. Újra éledne az euro-kommunizmus. Nemzetközi szinten felerősödne a nyomás a szakszervezetek, a szocialista pártok erőinek egyesítésére. De ezúttal a szocialisták csapdába esnének. Erős kommunista nyomás alatt az egyesített kormányok kerülnének hatalomra Franciaországban, Olaszországban és valószínűleg más államokban is. Elképzelhető, hogy Európa nagy része baloldali szocializmus felé veszi az irányt, nyitva hagyva néhány jelentéktelen konzervatív ellenállási gócpontot. Nyomás alakulna ki a német-kérdés megoldására. Semlegesítenék a keleti és nyugati részt, és a Szovjetunióval kötött «barátság-egyezmény» alapján valamilyen államszövetségben egyesülnének. Azután Franciaország és Olaszország egyesített kormánya csatlakozna Németországhoz és a Szovjetunióhoz. Anglia választás elé kerülne: -- semleges Európa vagy az Egyesült Államok. A NATO nehezen élné túl az ilyen eljárást. A románok, a jugoszlávok, valamint a csehszlovákok, -- ellentétben az 1968-as szereplésükkel, -- kezdeményeznék (a Helsinki szövegből) a Varsói Paktum felbontását, cserébe a NATO megsemmisítéséért. A Varsói Paktum feloszlatásának nem lenne túl nagy hatása a kelet-európai tömb összhangba hozására, ugyanakkor a NATO felbomlása az amerikai haderők távozását jelentené az európai térségből, és közeledést a liberalizált szovjet-tömbhöz. Hosszútávon talán majd hasonló folyamat jöhet létre az USA és Japán között, ami biztonsági egyezményhez vezetne. Az Európai Unió, még ha kibővül sem okozna akadályokat Európa semlegesítéséhez és az amerikai csapatok kivonulásához. Talán még fel is gyorsítaná a folyamatot. A ’60-as évek ellenállási mozgalmai után, az Euro-Kommunista Pártokat elfogadják 1970-ben, s mindez a kommunista stratégák elveit tükrözi. A jugoszlávok és románok közeledése az EGK-hez (European Economic Community - EGK) nem szükségszerűen kedvezőtlen a szovjet érdekekre nézve, hanem vegyük úgy, ez az első lépés a COMECON és az EGK közti gazdasági alap megvalósításához. Az Európa Parlamentből szocialista parlament alakulhatna tisztán szovjet, kelet-európai, és európai képviselőkkel, illetve küldöttséggel. Európa, az Atlanti Óceántól az Urálig
semleges szocialista Európa lenne. A korábbi szövetségesei által
cserbenhagyott USA, az «Amerika-erődítménybe» kényszerülne
visszavonulni, vagy a még néhány konzervatív ország, beleértve talán Japánt,
szövetségre lépne Kínával, ami az egyetlen egyensúlytömb a szovjet-
hatalommal szemben. ◘ folytatjuk Fordítás: Tóth Judit
|
