|
Hazánkért Online, 2008. január 29.
ÚTBAN AZ
EGYVILÁG-VALLÁS FELÉ
A cserbenhagyott Isten és a meghódított
Egyház
 ▐ Vatikáni Rádió/Magyar Kurír -- Az
elmúlt év őszétől folyik az Agostino Bea bíborosról elnevezett
központ szervezte konferenciasorozat, amelyre a római Pápai Gergely Egyetemen
kerül sor, és amelynek témája zsidó-keresztény párbeszéd múltja és
jövője. A konferencián Erdő
Péter bíboros a keresztény-zsidó párbeszéd jogot
és erkölcsöt érintő
vonatkozásairól tartott előadást:
„A zsidóság és kereszténység erkölcsi
értékítéletei közös erkölcsi örökségre, a Tízparancsolatra
épülnek, amelyet "Jézus nem lerombolt, hanem beteljesített.
Természetesen nekünk keresztényeknek sajátos kincsünk Jézus Krisztus személye
és az, amit tőle tanultunk. Mondhatnánk, a »Messiás Tórája«, amint a
Szentatyának a Názáreti Jézusról szóló könyvében is olvashatjuk a hegyi
beszédre utalva. A jog és az erkölcs vonatkozásában is közös a megközelítés. Mind
a katolikus egyházjog, mind a zsidó vallási jogrend egyszerre hordoz magában
morális, jogi, liturgikus örökséget. A katolikus keresztény egyházjognak
a legősibb gyűjteményei nem is választották még el egymástól ezeket
a síkokat. A későbbi idők során differenciálódott ez. Kiindulhatunk
egy másik premisszából is, ez pedig a valóság ismerete. Ebben zsidó és
keresztény szemlélet megint teljesen közös. A minket körülvevő
valóságból merülnek föl kérdések, amelyeket úgy kell megfogalmazni, hogy az
megfeleljen az emberiség mai természettudományos, társadalomtudományi,
történettudományos ismereteinek. Ha a kérdéseket így tudtuk megfogalmazni,
akkor kereshetjük rájuk a konkrét erkölcsi választ."
Végül, a jövőbeni
együttműködés lehetőségeit érintve Erdő Péter azzal
zárta a beszélgetést, hogy "ezek a kérdések a maguk módján a zsidó
teológusokat, illetve rabbikat is foglalkoztatják, és a
halachikus-törvénykezés, joggyakorlat mind a mai napig létezik, mely ilyen
jogi és morális válaszokat keres a mai kérdésekre. Tehát van a módszertani
együttműködésnek is egy bizonyos területe, amelyet mindezidáig nem
aknáztunk ki eléggé, de amely ígéretesnek látszik." (…) ◘
 „A jog és
erkölcs” közös megközelítése?
Az elmúlt héten sárga festékkel öntötték le
az 1956-os forradalom és szabadságharcnak emléket állító kereszt
márványtábláját Vácott. Ugyanitt a volt agyagbánya felett álló fakeresztet is
megrongálták ismeretlenek, ez utóbbit már nem először. Az ügy
érdekessége, hogy az önkormányzat részéről senki sem tiltakozott. Nem
lett országos ügy, nem harsogott ettől egyik kereskedelmi televízió sem.
-- 2006. novemberében a Pest-megyei városban ismeretlenek horogkeresztet
firkáltak a helyi hitközség zsinagógájának oldalára. Akkor az összes
országos média beszámolt az ügyről, Bóth János, a város szocialista
polgármestere "szégyenteljes cselekménysorozatról", és az
"antiszemitizmus nyílt és brutális kifejezéséről" írt, Alexy
Norbert, az SZDSZ helyi elnöke pedig arról beszélt, hogy "városunkban is
felütötte fejét a nyílt antiszemitizmus". "Izrael magyarországi
nagykövete is részt vett abban az akcióban, amely során eltávolították a Váci
Zsidóhitközség váci, Naszály utcai (régi nevén Temető út) imatermének
falán éktelenkedő antiszemita jelképeket és feliratokat".
[Barikád.hu]
A „Zsidó Lexikon”-ból vett idézet
szerint:
„Az Új Testamentum hőse, Jézus, ugyanaz
a Jézus, akit a Talmud több helyen galileai nőnek római katonával való
házasságon kívüli viszonyából született, tehát nem zsidó származású
személynek nevez valamint hagyományozói és leírói zsidók voltak és így
érthető, hogy egész képzeletviláguk a rabbinikus zsidóság
gondolatvilágából való volt, amely később a Talmudban, illetve
Midrásokban rakódott le.”
 Talmud vagy Torah?
Nincs szándékomban a bíboros urat
leckéztetni, de nincs más út. Elegünk van a békepapokból, a haza- és
nemzetárulókból. Őfelsége, aki állítólag a katolikus magyarok
lelkipásztora, ismeri a világvallásokat, tudja mi az erkölcs, és tisztában
van a joggal is. Ha mindezt tudja, akkor azt is tudja, hogy mi keresztények –
a Talmud szerint -- nem vagyunk azonos szinten a magukat
„felsőbbrendűeknek” tekintő zsidókkal, sőt „nem emberek,
hanem barmok” vagyunk. Mégis, szomorú, hogy tudatosan félrevezeti a
magyarságot. A „pogánynak” mondott nemzeti vallásunkat egyszer már
erőszakkal elvették tőlünk, és most újabb idegen isten vallásába
terelnek bennünket. Szeretnénk tudni, hiszen jogunk van hozzá: -- mikről
tárgyalnak ezeken a „keresztény-zsidó párbeszédes” konferenciákon? Mert
elképzelhető, hogy a nevünkben hoznak határozatokat, ahogyan azt tették
a II. Vatikáni Zsinat nyélbeütése idején.
▓ Részlet dr. Huber Lipót prelátus,
teológiai tanár könyvéből:
Zsidóság
és kereszténység Krisztustól a Középkor végéig, I. Kalocsa, 1936
«Ortodox zsidók
előtt a Talmud, amelyet a Biblia mellett a legfontosabb és legszentebb
könyvnek tartanak, a legnagyobb tisztelet tárgya, sőt nem hiányoznak
közöttük, akik ezt még manap is mint a bölcsesség és legtisztább etika
kincsesbányáját magasztalják, s majdnem a tévmentesség trónjára helyezik.
Keresztények között azonban alig akad a Talmudnak magasztalója, hanem annál
több az ellensége, akik a Talmudot teszik felelőssé mindazért a bajért
és bűnért, amit valahol zsidó elkövet. S ha ez az állítás némileg túlzás
is, mégis sok esik a Talmud teherlapjára.
Mert tagadhatatlan,
hogy a Talmud megmételyezte az ószövetségi erkölcstant és fogtant,
amennyiben más-más követendő elvei vannak a zsidóval és a nemzsidóval
szemben, s így erkölcstanában és jogtanában sok a kivetnivaló, sok az, ami
éppenséggel nem egyeztethető meg a keresztény morálissal. De nemcsak
etikája és jogtana, hanem általában egész szelleme és világfelfogása is homlokegyenest
ellenkezik az evangéliummal, a kereszténységgel, amelynek valláserkölcsi és
társadalmi alapelveivel a Talmudot soha sem lehet összhangba hozni, minthogy
a Talmud, néhány szebben hangzó helye ellenére, nem az evangéliumi általános
felebaráti szeretet, hanem a zsidó és nemzsidó közti legélesebb ellentétet,
Izrael örökérvényűnek képzelt prerogativáját, kiválasztottságát,
szűkkeblű exkluzív partikularizmusát hirdeti.
A Talmudnak hittana
pedig torzképe az ószövetségi kinyilatkoztatásnak. Egészen sajátságos módon
elhomályosította a Talmud az Istenről, az angyalokról, a rossz
szellemekről, a lélekről, a bűnről, a túlvilági
életről és más hasonló dologról szóló tanokat. Istenről sok olyant
is tanít, amit káromlásnak kellene mondanunk, ha fantasztikus allegóriáknál
többet akarnánk benne látni. Különösen a messiási profetizmus az, amit
nemcsak elferdített, hanem valósággal elnyomorított, mert a legvilágosabb
jövendöléseket is teljesen fonákul magyarázza. Amit pedig ha szórványosan
is, a názáreti Jézus Krisztusról és anyjáról, a B. Sz. Szűzről
mond, az egyenesen égbekiáltó blaszfémia. […] Társadalmi vonatkozásban a
zsidóság nemcsak nem iparkodott magát beleélni a keresztény világnézetbe,
hanem a különböző országokban nyert emancipációja óta annak éppen az ellenkezőjére
törekszik, arra, ami a Talmudnak in ultima
analysi célja és eszménye: a talmudizmus vallás-erkölcsi és Izrael
korlátlan világuralma a többi népek fölött.» (V. ö. Kmoskó Mihály, A
zsidóság világuralmi törekvései, Budapest 1921.)
▓ Dr.
Huber Lipót az „Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról” című munkájában írja:
„...
a mai zsidó vallás, amelyet közönségesen judaizmusnak, későbbi
fejleményében rabbinizmusnak szokás nevezni, nem Istentől
kinyilatkoztatott vallás, hanem emberi alkotás, a mozaizmus,
farizeus-rabbinikus továbbfejlesztése. Ezért nem is a mozaizmus név illeti
meg, hanem megalkotói után rabbinizmusnak kell neveznünk, vagy, mert lényege
főként a Talmudban van megörökítve, talmudizmusnak is nevezhető.”
Talmudizmus
Az Egyház, a Vatikán és a „zsidó-keresztény
párbeszéd” témáját már többször tollhegyre vettem, mert ami szerintem olyan
félrevezetett, becsapott milliókat érintő, kétmércével feltálalt ügy,
hogy nem lehet szó nélkül hagyni. Még most sem értem, hogy a nemzsidókból
lesznek zsidó-szellemiségű bárányok, vagy zsidók változnak át
keresztény-szellemiségű „testvéreknek”? A két vallás – még szakértő
rabbik szerint is – „soha nem keverhető tűz és víz.”
A
Vatikáni Rádióban elhangzott budapesti bíboros beszéde – fennkölt teológiai
magyarázatokkal színezve -- a magyarok álcázott félrevezetését és
megtévesztését szolgálja. A zsidó Élettörvénykönyv, a Talmud szerint „a
nemzsidók barmok és azért születtek a földre, hogy a zsidó népet szolgálják.”
Tehát, akkor hogyan beszélhetünk „jogról”? Az erkölcsöt már nem is érintem..!
Érdekes lenne meghallgatni a „keresztény-zsidó párbeszédben” hogyan tálalják
és vitatják a „jogot és az erkölcsöt”. Ugyanis, a Talmud, a külön nemzsidókra
vonatkozó szabályokat tartalmazó gyűlölet-irodalma miatt semmiképpen nem
maradhat ki konferencia-asztalról! Lehetséges az, hogy Erdő Péter
elfelejti vagy nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a Talmudot,
a zsidóság Élettörvénykönyvét használják
ellenünk?
A torontói S. E. Rosenberg rabbi
írja:
“A
zsidók Jézust embernek tekintik, egy különös, a maga útján járó és végzetes
zsidó embernek. Mi a keresztényektől nem tagadjuk meg a
lehetőséget, hogy tetszésük szerint imádják és szeressék őt.” “A
mai judaizmus, ahogyan ismerjük, nem Mózessel, a prófétákkal vagy más nagy
bibliai személyiséggel kezdődött. A mai judaizmus a Farizeusokkal,
illetve az ősrabbikkal [Szánhedrin] és Talmudjaikkal kezdődött, az
első században a Templom lerombolása után. A Farizeusok azon igyekeztek,
hogy népük visszanyerje méltó helyét a világtörténelemben. A zsidóknak a
Talmud (Tan) éppolyan központilag irányadó, mint a keresztényeknek az
Újszövetség.” [S. E. Rosenberg: The Christian Problem, 1986 New York.
Deneau Publishing]
A Talmud
szerint Jézus korbáccsal verte ki a kufárokat a templomból és ezért nem
tekinthető Istennek. Krisztus tanításai egyenesen a zsidó isteni
kiválasztottság tana ellen irányulnak, amelyeknek a megdöntése az akkori
Szánhedrin – a zsidó bölcsek tanácsa -- által vezetett zsidó közösség
felbomlásához vezetett volna! Ha ma „párbeszédeken” a judaizmust
„keresztényesítenék”, akkor ugyancsak a zsidó közösség felbomlásához vezetne.
A zsidóságot a Talmud és a Tóra idegen népek ellen hozott törvényei tartják
össze
A zsidóság a judaizmust ‘többféle
nemzetiség vallásának’ tekinti. Ugyanakkor, ‘zsidó népről, mint
ószövetségi választott népről’ is beszélnek. Ha a judaizmus a
Farizeusokkal kezdődött, akkor a torontói rabbi kijelentése
homlokegyenest ellentétben áll XXIII. János Pál pápa imádságával. Vajon a
keresztények közül hányan ismerik a Farizeusok tanításait és a Talmud
tartalmát? Vagy egyáltalán a keresztényekhez közelebb fekvő II. Vatikáni
Zsinat (1964) tartalmát? Ezekről hallgat a budapesti bíboros úr! Miért?
 És a vakolók?
|
|
|
Agostino Bea, SJ
1881 - 1968
|
A fent nevetett „konferenciasorozat” nem
véletlenül kapta a nevét. A jezsuita rend szerzetese néhai Agostino Bea,
S. J. püspök zsidó származású, szabadkőműves, eredeti neve Behar,
aki ugyanúgy felvette a keresztséget, mint valamikor Loyolai Szent Ignác
és Párizs bíborosa, a nemrégen elhunyt Jean-Marie Lustiger, és életük
végéig hűségesek maradtak hitsorsosaikhoz és a judaizmushoz.
Agostino Bea püspök XXIII. János és VI. Pál pápa egykori államtitkára többek között
felelős volt a II. Vatikáni Zsinatba, titokban beiktatott »Nostra Aetate« /Napjaink/
című, másvallásúakra vonatkozó fejezetért, ami alapjaiban változtatta
meg az Egyház hagyományait, nem utolsó sorban a zsidóságot felmentette az
“istengyilkosság” bűncselekménye alól. II. János Pál 1997. november 2-án
kijelentette, hogy ‘a keresztények, akik egyetértenek a zsidóellenességgel,
azok az Egyházat, sőt magát az Istent támadják.’ És mit tesznek azok,
akik a judaizmusban egyetértenek a keresztény-gyűlölettel, sőt
aszerint élnek?
A Vatikáni Zsinat (1964) során Bea bíboros a Vatikán egyik legfőbb potentátja
közreműködött a new yorki B’nai B’rith zsidó
szabadkőműves páhollyal, ahonnan a Zsinaton való tevékenységére az
utasításokat kapta és szolgalelkűen teljesítette. Természetesen mondani
sem kell, hogy a B’nai B’rith annyira elégedett volt Bea bíboros munkájával,
hogy megajándékozta a páholy Aranyérmes kitüntetésével.
Egyesek kérdezhetnék, hogy mi baj van
azzal, ha valaki a judaizmus törvényei szerint zsidó anya gyermeke, de
felnőtt korában felveszi a keresztséget és pappá lesz a katolikus
Egyházban? Nincs ezzel semmi baj, mindaddig, amíg azt az intézményt szolgálja
hűséggel, ahová belépett, és bizonyos érdekcsoportok nyomása ellenére
sincs szándékában szétrobbantani. (Hogy a gyengébbek kedvéért példát hozzak fel: ► valaki
konzervgyárban kap állást, de mivel neki nem tetszik az élelmiszerrel való
foglalkozás, a belépése pillanatától kezdve arra törekszik, hogy bútorgyárat
csináljon belőle! Pedig a  dolog nagyon egyszerű: munkahelynek inkább keresett volna
bútorgyárat! Tudna valaki példát arra, hogy keresztény ember áttért volna
zsidó vallásra, majd rabbi lett és elhatározta, hogy átalakítja mivel a
judaizmus sértő a keresztényekre nézve? Hm! … Kezdem azzal, hogy (a) a
rabbinátus intézménye szóba sem állna vele, amíg át nem esne néhány
kellemetlen „avatáson”, és a származás miatt még azután sem, (b) ha egyszer
már bent van, az illetékesek a keresztény-rabbi mesterkéléseit ne vennék
észre?
Mi baj van azzal,
hogy valaki a katolikus Egyház szerzetese és egyben szabadkőműves?
Ezzel nagy baj van, mert az egyházi törvények tiltották a
szabadkőműves páholyokba való belépést, legalábbis amíg II. János
Pál pápa 1983. november 27-én meg nem semmisítette a tilalmat! Erre már nagy
szükség volt a nagy létszámú szabadkőművesek jelenléte miatt a
Vatikánban. 1978. október 16-án Karol Jozef Wojtyla püspököt az a Sebastino Baggio (becenevén „Seba”)
szabadkőműves püspök nevezte ki, akinek a „2335-as számú Egyházi
Törvény/1917” szerint már semmi keresnivalója nem volt a Vatikánban.
|
 «Mindazon személyek, akik nevüket az Egyház
vagy valamelyik törvényes polgári hatóság ellen összeesküvő
szabadkőműves szektának, vagy valamelyik hasonló jellegű társaságnak
adják, automatikusan kiközösítettnek: a felmentéshez a Szent Szék
jogosult.» (Canon 2335, 1917 Code of Canon Law -
Effective 1918. 05.19.)
 «Those
who give their name to (who are members of) the Masonic sect, or other
societies of the same nature, that scheme against the Church or lawful
civil authority, ipso facto (automatically) contract excommunication [the
absolution from which is] reserved to the Holy See.» (Canon 2335, 1917 Code of
Canon Law) Effective (May 19, 1918)
|
Félő, hogy ezekre a kérdésekre
Erdő Péter bíborostól soha nem fogunk választ kapni! A vakoló
szellemiségű konferenciától szeretnénk megkérdezni, hogy végül is a
keresztények térdelnek majd le a judaizmus előtt, vagy a közjó érdekében
a zsidók szakítanak a talmudizmussal? ◘
Tóth Judit
Kanada
▓ AJÁNLOTT OLVASMÁNY
► A List of Masons in the Hierarchy of the
Catholic Church
|
