|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Hazánkért Online, 2008. 02. 24.
Semjén Zsolt esete Nehemiás
prófétával
„Meddig állhat
fönn egy hazugságra épült civilizáció? Régóta tudjuk,
s csak ismételgetni lehet: föl kell készülni az azutánra. Az azután pedig most van.” - Czakó Gábor *
▓ Történelmünk
már régóta nem a karizmatikus, kultúrát s népet megtartó, csillagsorsú
egyének és az életüket e célnak áldozó ezrek, tízezrek műve. A modernkor
kohóihoz, történelme, sorsa öntővályúihoz egyre ritkábban engedik a népe
soraiból kiforrt, azt mindhalálig képviselő egyént! Pedig szinte egyedül
az ilyen személyiségek a letéteményesei annak, hogy a mára tömeglénnyé
züllött egyén otthonra leljen kultúrájában. Mert „mindenkinek a maga
kultúrájában a helye. Egy élet erőfeszítései csak akkor nem pazarlódnak
el, ha a megfelelő kultúra növésirányába esnek...”
(Németh László) Csak azok az igazi történelemformáló személyiségek egy nép
életében, akik felismerik, hogy egyedül: kultúrája, identitása,
hovatartozás-tudata adhat otthont az emberi létnek. – E végességnek, a néma,
rideg anyag tiszavirágnyi időre való átszellemülése, a világmindenség megfejthetetlen
végtelensége közepette. - Ha valami erőt, méltóságot adhat az embernek,
még vereségei, véges léte tudatában is, az a főnix módjára állandóan
újjászületni, megújulni képes kultúrája. A közösségi akarat, dac és
győzelem az egyént s népét az otthontalanság feneketlen bugyraiba
állandóan alámeríteni kész vak mindenséggel, a lét, a történelem örvényeivel,
gáncsvetéseivel szemben. Mert a kultúra háború a káosz ellen! * De vessünk pillantást a színpadra, ahol a nemzet vasakaratú -
példájukkal a vak milliók számára igazodási pontként szolgáló -
személyiségeinek hiányában, a legolcsóbb ripacsokat lökdösik be uraik a
magyar sorsdráma – tragikomédia? – soros jeleneteihez! Vessünk pillantást a
Kárpátok ölelte színpadra, melyen történelmünk annyi magasztos, fájó vagy
szégyenteljes jelenete zajlott le. Az összetöppedt, lekopasztott szegletre, a
megmaradt porondra, amelyen hitvány
szemfényvesztők kockáznak jövőnk maradékával! A ripacsok szerepében
hangoskodó, szánalmas mutatványosokra. A jelenet címe talán: ökumenizmus vagy a különbségek
megbeszélése, összehangolása lenne. - Vagy mit is véljen az ember az „Izraelita műhely
alakul a Kereszténydemokrata Néppártban” hír hallatán?
(Magyar Nemzet. 2008. 02. 19.) - Gondoltuk
volna akár néhány hete, hogy a magyar érdek mellett itt-ott tisztességesen
kiállni látszó KDNP elnöke, Semjén Zsolt egy ilyen táncba adja
derekát? Milyen táncba? A macabre-csárdásnak csak egy-két jelenetét
említve: lelkét feltárva, Semjén elmondja nekünk, hogy a "hiteles és
rabbinikus zsidó hagyományt és értékeket a KDNP képviseli", meg hogy a KDNP pártalapítványa által szorgalmazott "izraelita műhelyben", a „keresztény illetve a zsidó vallás közös elvein alapuló
társadalomszemlélet alapján kívánnak” foglalkozni a mai Magyarország égető bajaival, szándékoznak tenni "hazánk
kínzó problémáiért”. [Kiss Ádám, Hírszerző
2008. 2. 19.] Folytatva a semjéni bukfencekkel, mivel „a Biblia a
keresztények és a zsidók közös öröksége", a KDNP izraelita
származású tagjai és szimpatizánsai óhajának is eleget téve, a pártvezér azt
szeretné, hogy a párt a "vallási hagyományhoz ragaszkodó magyar
zsidóság számára legyen orientáció".[Kiemelések: B.J.] A zsidó–keresztény értékrendet ápolni hivatott szakcsoportban
olyan illusztris személyek kapnának helyet, mint pl. az Országos
Rabbiképző – Zsidó Egyetem (ORZSE) professzorainak egyike, ill.
annak egyik korábbi oktatója Halmos Sándor is, vagy pl. Weisz Péter,
a Magyar-Izraeli Baráti Társaság alelnöke, hogy csak néhányukat
említsük. Utóbbiak hangsúlyozták, hogy mivel a zsidóság a magyarság része, "azt
kell keresni, ami összeköt”. Még csak a cikk alcímét: A Barankovics Alapítvány a konzervatív Lehet-e baj egy ilyen keresztény-zsidó „szellemi
műhellyel”, főleg Semjén KDNP-jén belül? Mik is azok a „közös keresztény-zsidó értékek” és a rajtuk „alapuló
társadalomszemlélet”? Lehet-e a "vallási hagyományhoz ragaszkodó magyar
zsidóság számára orientáció" a KDNP? Más szóval, közös öröksége-e a
Biblia a kereszténynek és a zsidónak? Összeköt-e? Kardinális kérdések, és
megválaszolásuk embert követel! A válaszért vissza kell mennünk néhányezer évet a ködös „kezdetekig”,
amikor bizonyos fullánkos, végzetes hitek-babonák fogantak. – Mert hogy ezek
valaki számára végzetesek lesznek, az biztos! –
Kanyarodjunk vissza Nehemiás próféta intelmeihez, mert ezekkel kell Semjén
Zsoltnak összebékítenie Jézus tanítását. Ha ez sikerül is neki és pártjának,
vajon sikerül-e eladni a magyar keresztényeknek? Idézzük hát Nehemiás prófétát! Vajon minek a próféciája,
megjövendölése az alábbi? “(28) És a nép többi része, a papok, a Léviták, a
kapunállók, az énekesek, a Léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát
a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez [állván,] feleségeik,
fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala. (29)
Csatlakozának atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz, és átok mellett esküt
tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes által az Isten
szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak,
a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit. (30) És hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld
népeinek, sem az ő leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak..” – írta Nehemiás immár két és félezer éve. [Nehemiás 10, Károli
Gáspár fordítása - Kiemelés: B.J.] De mit is mond itt a „próféta”? Nézzük, mi van a sorok közt, ha
már balga őseink nem látták azt a fordítástól! A tolmácsolásban nem más
a segédünk, mint a zsidó történész dr. Kastein József. - Jóllehet majd
pontosítanunk kell dr. Kasteint is. - Amikor Ezra, perzsa katonasággal és
pénzzel visszatért Babilonból Jeruzsálembe – ezt hívják „babiloni fogságnak”!
-, hogy a zsidó nép ott maradt részére rákényszerítse Ezékiel törvényeit,
„rémület és aggodalom töltötte el” - írja dr. Kastein „A
zsidók történelme és rendeltetése” c. 1933-ban megjelent könyvében. A
Juda törzséből való zsidók megelégedett életet éltek és „családi
kapcsolatokon nyugvó, békés viszonyokat alakítottak ki a szomszédos
törzsekkel a fajkeveredés eltűrése által”. Dr. Kastein téved a „fajkeveredés” tekintetében, hiszen „a
szomszédos törzsek” és „tartományok népei” is éppúgy a szemita fajhoz
tartoztak, mint a zsidók! – Viszont nagyonis fején találja a szöget a levita
tanítás lényegét
illetően. „Nem Isten volt az, aki kiötlötte és akarta ezeket az
embereket és terveiket. Ezek az emberek voltak azok, akik ezt a fajta istent
akarták, ezzel az üzenettel”. „Egyetlen zsidó sem házasodhat a törzsön kívül, és aki idegen
asszonyt vesz el, Isten ellen vét, és halálbüntetést érdemel” - szólt a
Törvény! És azon a napon, Krisztus
előtt 458-ban a jeruzsálemi utcán „sírtak az emberek mind, amikor a
Törvény szavait hallották”. (Dr. Kastein) Mit, ha nem a kiválasztottság baljóslatú dogmáját – amiből
majd a más népek feletti uralkodáshoz való jog születik - kényszerítette
Nehemiás és Ezékiel próféta a jeruzsálemi zsidó népre? T. R. Glover, a máig elismert angol történész, Az
ókori világ (The Ancient World) c., 1935-ben kiadott könyvében úgyszintén
megértette - szemben keresztény prédikátorainkkal (!), fő- és alpapjainkkal,
az ún. kereszténydemokratákkal, stb Nehemiás üzenetét. „Könyvének minden
oldala olyan emberként mutatja be” – Nehemiást -, „akinek vágya a zsidó faj
tisztán tartása az idegen vérrel való keveredéstől és ugyanannyira
vallása érintetlenségének megőrzése idegen eszmék hatásától.
Kétségtelen, hogy nem ténykedett teljesen egyedül, követték mások, és noha
hatalmas fehér foltok vannak a történelemben, a zsidóság nagyonis úgy bukkan
fel ezekből, amilyennek Nehemiás látni akarta őket” – írja
Glover. Ez már 3 : 0 lenne Semjén
„ötlete” ellenében, de a „ruha” java még vissza van. – Mint szegény, csaknem
megboldogult Fradi tenné ellenük (Semjénestül, Demjánostul, Weiss bácsistól, Harasztistól,...) ha engednék, hogy valóban meglódítsa lábát! – Több mint hetven évvel T. R. Glover
észrevételei után, Naftali Kraus, a Tel-Avivban
élő izraeli író még mindig a nehemiási tanítást visszhangozza héber és
magyar nyelvű műveiben. A www.kuruc.info „Hiller haver izraeli judeonácit
tüntetett ki – heccből” c. cikkében (2008.2.14.) olvashatjuk,
hogy a „magyar hölgyekről szólva többször is a jiddis siksze szót
használja, amelynek magyar jelentései a következők: undorító, ocsmány lény, csúszó-mászó állat
és nem zsidó nő.” (Aláhúzás: B.J.) Kraus nézetei szerint, „Magyarországon
a zsidók és a keresztények közötti vegyes házasság mocsara és hínárja még a holokausztnál is nagyobb tragédiát jelent a zsidók
számára.” A „judeonáci Kraust” leközli persze az
Élet és Irodalom, ahol „nekiront Ungvári Tamásnak, kétségbe vonja annak
zsidóságát, mert az utóbbi számára fontosabb Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály
és Petőfi Sándor, mint a héber nyelven alkotó költők... Naftali Kraus rasszista förmedvényei egyébként a
Breuer Press International-ban és az Országos
Rabbiképző honlapján jelennek meg rendszeresen” – irja a kuruc.info cikkíró Emmanuel
Goldstein. (Ha már annyi sorában igaz magyar emberhez méltóan szól Goldstein,
ne vegye rossz néven tőlem a javaslatot, bárcsak magyarra cserélné
nevét! Hiszen Ő is tudja, Nehemiás jóvoltából – vagy Mózes óta? - és a
talmudi tanok vallási vagy világi követése miatt oly rossz hangzást nyert a
világban a zsidó név... Mégha ezt egyesek nem is
érdemlik ki.)
Tehát vannak magyarországi zsidó emberek,
Hering József, Ungvári Tamás és mások mellett, akiknek visszatetszik Nehemiás
próféta és annyi utóda tanításának ma is értő fülekre találása a honi
zsidóság körében, illetve azon túl, mégis kiáltásuk túl visszafogott, számuk
parányi kell, hogy legyen, mert a
2-3%-os támogatottságú SZDSZ dönt a magyarság sorskérdéseiben és az
MSZP-s „Hiller István, a jelenkori zsidó
kurzus kulturális minisztere január végén Tel-Avivban Pro Cultura Hungarica
díjat” nyújthat át a „magyargyűlölő, fasiszta nézeteket valló
izraeli írónak, újságírónak”, Naftali Krausnak. És az ügyben az „ávósivadék Breuer
Péter” lehet „Hiller István miniszteri tanácsadója”. Bármennyire is
dicsérendő a magyarországi zsidóság köréből jövő kritikus hang
a zsidó rasszizmus miatt, túl halk, esetleg felemás és kevesektől jön ez
ahhoz, hogy a magyar zsidók tömegei belátható időn belül magyarnak
vallják magukat! Márpedig fajuk vezetőinek bűnei a jelek szerint
exponenciális mértékben növekednek és lesz-e idő arra, hogy „Nehemiás
törvénye” kihaljon soraikból?
Mert hiába egy-egy eltökélt fehér holló vagy az alkalmankénti
Ungvári Tamás cikk, ha a megsértett és Naftali Kraust
beperlő Hering József ellen, Kraus magyarországi kiadója „Békés
Tamás, a PolgArt Kiadó ügyvezető igazgatója
dr. Egri Oszkárt, a Mazsihisz szóvivőjét, jogi képviselőjét, az
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem előadóját és egyben a
holokausztpénzek bevasalóját” vonultatja fel ügyvédként, „valamint Hering
József féktelen antiszemitizmusának bizonyítására tanúként dr. Haraszti
Györgyöt, az ominózus Kraus-könyv felelős szerkesztőjét,
holokauszttörténészt és az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem
tanszékvezető professzorát”! Egy Békés Tamás persze jól keveri a kártyát
ahhoz, hogy megengedhesse magának könyvkiadója felszámolását a Hering József
elleni per elvesztésénél, „csakhogy ne kelljen fizetnie a gójnak.” - Hering
József zsidó származású, de lám gój lesz, ha nem követi Ezra és a talmud
rabbijainak tanítását. „A tanulság
ebből is az, hogy a zsidók mindent megengedhetnek maguknak,
belegázolhatnak mások becsületébe, rasszista alapon sértegethetnek,
gyalázkodhatnak, de végül a felelősség alól valamilyen trükkel mindig
kibújnak. A magyarok bűnösségéről szónokló Egri Oszkárnak, Békés
Tamásnak, Haraszti Györgynek meg a bandájukba tartozó Vince Mátyásnak,
Gerő Andrásnak és a többieknek nem sokat jelent a keresztény magyarok
gyalázása, megalázása. Csak ők léteznek, csak nekik jár a jóvátétel és
az igazságtétel” – olvassuk a Kuruc.info
portálján. De hogyan várjuk, várhatjuk el a magyarországi zsidótól, hogy
magyar legyen, amikor a gój, aki segíthetné ebben, éppen Nehemiás hitét
erősítgeti majd benne, a Semjén Zsolt ún. kereszténydemokrata pártjában
formált „izraelita műhellyel”! És mit ad Isten...?
- De nem, már sokkal inkább: Jehova! - A „zsidó–keresztény értékrend
szolgálatára hivatott szakcsoportban” ott látjuk a „Kraus-könyv felelős
szerkesztőjét, holokauszttörténészt és az Országos Rabbiképző -
Zsidó Egyetem tanszékvezető professzorát”, dr. Haraszti Györgyöt.” Igen,
rázza csak fejét az olvasó – de még inkább Semjént a gatyájából...! S lám, a parlament folyosóján, mosdójában mégsem köpi
szembe senki Semjént, ha már nem szorult bele elég keresztény tartás, alázat
és bűntudat, hogy legalább önmaga tegye meg ezt tükre előtt! – Vagy elfogultak vagyunk Semjénnel és „projektjével” szemben?
Mert habár ott vannak ebben a „szellemi műhelyben” a naftalinba – még
inkább szemétdombra - kívánkozó eszméket képviselő Kraus kebelbarátai, ORZSE-beli protezsátorai, csak lennének más, domináns
színek is az „izraelita szakcsoportban”! Csak meghaladta az idő T. R.
Glover 1935-ben írt észrevételének igazát, melyek mégsem vonatkozhatnak többé
a magyarországi zsidóság tömegeire...! A zsidóság
„többé nem nemzet, szétszórva szerte a világban, mindenütt mohón felvéve a
helyi színeket, de mindenütt tudatában annak, hogy senki sem hisz az ő
helyi színükben; idegen faj, bárhová is mennek. Idegenek és keletiek még,
csak egymással házasodnak; megőrizték a törzsi szokásokat és
ceremóniákat, melyeket atyáik gyakoroltak azokban a napokban, amikor még
Priklész vezette Athént; mert tudják, hogy fajuk fennmaradása semmi máson nem
múlik, mint a rítusok és tabuk megőrzésén és gójokkal kötött házasság
elutasításán” – írta Glover. Mint láttuk, 70 évvel később, még ugyanezt
mondja Naftali Kraus. De mit mondanak a magyarországi zsidóság, idősek
és fiatalok körében végzett felmérések az ügyben? Tanulságos a zsidó Szombat
magazin 2000. márciusi számában megjelent felmérés a magyarországi zsidók
identitástudatáról, kötődéséről, értékrendszeréről. (www.zsido.hu , 2005.jan.2.) – Sokan mondanák: 2000 régen volt, így már nem vonatkoznak a
közölt felmérés adatai a jelenre! Igen, régen volt, azóta sok minden
lezajlott a világban, de még több Magyarországon! Ezekből következtetni
lehet a felmérés kérdésköreiben adott válaszok pontszámainak növekedésére
vagy csökkenésére, amelyet a tárgyilagos olvasó „kapásból” eldönthet. - A felmérés válaszaiban a maximális 5 pont
„nagyon fontosos”, míg az 1 pont „egyáltalán nem fontos” jelentéssel bír. A felmérés kérdése:
A 2000-ben vagy előtte gyűjtött válaszok vizsgálatakor
tekintetbe kell venni, hogy az elmúlt 8 évben, óriási arányban megnőtt a
hazánkba magát befészkelő, az országot - mint azt maga Simon Peresz
elismerte -, felvásárló izraeli vagy máshonnan betóduló zsidó
karvalytőke jelenléte. Az MSZP-SZDSZ szocionista páros 2002 óta végzett,
nemzeti létünket minden vonatkozásban veszélyeztető regnálása is csak a
zsidó identitás megerősödése által lehetséges, ill. azt fokozta még
inkább. Az ún. gyűlölettörvény, a közvéleményre kényszerített szájkosár
bevezetésének többszöri kísérlete már önmagában egy zsidó-cionista
fogantatású, orwelli világ árnyéka! – Tehát a számszerűleg is minden
bizonnyal ugrásszerűen - és illegálisan – megnövekedett magyarországi
zsidóság identitása is erősebb lehet, mint a fenti táblázat sejteti. Ezt
megerősíti a zsidó származású „fehér hollók” kis táborán túli nagy-nagy
csönd országhóditásuk láttán, a 2000-nél nagyobb zsidó lakosság jelenlétének
ellenére! A válaszokat egyelőre csak a zsidósággal való azonosulás, a
zsidó azonosságtudat szemszögéből vizsgálva, láthatjuk, hogy egy mainál
kisebb (2000-beli), kevésbé virulens lakosságrész rendre az átlagot messze
meghaladó válaszokat ad. minden fontos kérdéskörben. A 3.5
fölötti, 4 pont fele tendáló mutatókkal minden fontos, releváns
tudattartamban! Az
utolsó két mutató, a vallás gyakorlása, ill. a felekezeti életben való
részvétel nem ad választ a zsidósághoz tartozás fontosságára. Ugyanis
teljesen más a zsidó vallás, a judaizmus formája, szerepe, mint a
kereszténységé. Már az 1700-as évek végén így határozta meg ezt Moses
Mendelssohn: „A judaizmus nem vallás, hanem vallássá tett törvény.”
Tehát már régóta nem feltétlenül kellett zsinagógába járnia a zsidónak ahhoz,
hogy kövessen egy bizonyos gondolkodás – és cselekvésmódot, ami szabályozta,
szinte kényszerzubbonyba kötötte élete megannyi területét a gój világban. A
kereszténységet gyakorlók, templomjárók és bibliaforgatók aránya pedig
nemcsak Magyarországon, de szinte minden nyugati, liberalizált országban
alacsony. Valójában még kettő sincs öt közül, aki gyakorló keresztény
lenne! Ami pedig a zsidó házastárs választását illeti: egy elbutított, a
zsidó térhódítást mára már legtöbbször tátott szájjal vagy éppen filoszemita
érzelmekkel néző országban nem bír a múltéhoz hasonló fontossággal a
zsidó házastárs választása. Ha nem zsidó, majd mihamar csinálnak belőle!
Médiáikkal sikerülhet is nekik. Fontos
megszorítást kell tennünk az első kérdés kapcsán. Sok történész – még
mindig föld alá kényszerített, bíróságilag üldözött – meggyőződése,
hogy a „holocaust” zsidó áldozatainak és a nemzsidó elhalálozottaknak az
együttes száma nem lehetett több mint 270-280 ezer a második világháború
éveiben. Lásd erről, az elhalálozások tényleges okairól, stb. a Robert
Faurisson professzorral a 2006-os iráni
konferencián készült kimerítő interjút a National Journal honlapon. Jó kivonatozása ennek Kobzos „A történelmi tények makacs búvópatakja” c., Nemzeti Hírhálón (2008.2.8.), illetve a ♦ Lakatos Pál honlapján megjelent cikke. Tehát, amennyiben helytállóak az élenjáró revizionista történészek kutatási eredményei, márpedig mindeddig csak bírói ítéletekkel sikerült “megcáfolni” őket (!), szinte végzetes érdekkülönbség áll fenn a „600 ezer magyar zsidó elpusztításában” cinkossággal vádolt és megzsarolt magyarság, illetve a Szombat magazin felmérése szerint a „Holocaust emléke” ápolásának csaknem maximális fontosságot tulajdonító magyar zsidóság közt! Periklész óta mennyit változott és mégis mennyire hasonló maradt a zsidóság! Vagy csak egy Nehemiással elindított eszméktől szétrágott világban hull egyre ölükbe az ígért „ajándék” – amibe majd beleszakadnak? De egyelőre jogot követelnek Magyarországon, 2-3%-os hivatalos lakosságaránnyal, nemzetünk kultúrájának, történelmének, hagyományainak átírására, gazdaságának, oktatási- és egészségügyi rendszerének likvidálására…- Bocsánat: „profitelvűvé tételére”. A kárpáti-színpadocska kifosztott kulisszáján a következő felvonás tényleges neve: keresztény hit- és egyházrombolás! Felelős megbízott: Semjén Zsolt és KDNP-s társulata… De hogyan várhatnánk el többet egy Semjén Zsolttól? Ne látnánk a fától az „erdőt”? Éppen egy elénk biggyesztett faszenttől – akiben Nehemiás férge rág? És ne látnánk az erdőben Pétert, aki csalogány hangjával, a farkas világ elleni „keresztény” küzdelmével mégannyira megihletne egy Prokofjevet! Vagy mégsem? Ki is a mi „katolikus védőszentünk”, Erdő Péter bíboros, aki úgy megvezetett bennünket, hogy csak bolyongunk rengetegében, mint Ábel?
„A katolikus anyaszentegyházon belül, a papság körében közismert tény, hogy a Lékai bíborost követő Paskai László, majd az ő utódja, Erdő Péter is zsidó származásúak. Várszegi Asztrik érsekről nem is beszélve, aki állítólag a Fotex-vezér és MTK-tulajdonos Várszegi Gábor nagybátyja, és nyíltan hirdet liberális véleményeket” – olvassuk „Az Erdő Péter-jelenség: nyomuló zsidók egyházunk elvtelen kompromisszumai mögött” c. írásban. (2008.2.18. www.mariaorszaga.hu ) „Míg Lékainál anyai ágon, addig az Erdő Péter család-apai ágon hordozza magában a héber vérvonalat, sőt utóbbiaknál a kis Péter gyermekkorában héberül beszélgetett a családon belül! Milyen szép gyermekkor...” Az ember, ha legalábbis magyar, nem tudja a sorok olvastán, hogy pohár vízért nyúljon-e vagy az ebben a terrorizmus vádjától hangos nyugati demokráciában elföldelni jobbnak látott kisbaltát ássa ki! De ha már demokrácia (!) a mienk, maradjunk a toll fegyverénél, mint Lovas István is, aki néhány éve azt kutakodta, hogyan tölthette be „a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus (!) Egyetem rektori tisztségét a Hebraisztikai Tanszék vezetője, a volt főrabbi unokahúga, Fröhlich Ida”? Lovas István a teológián és sok más elmecsiszoló mutatványon képzett tudós elmék körében „értetlen fülekre talált”, így aztán megkérdezte „jogos párhuzamként, hogy mi lenne, ha a Jeruzsálemi Héber Egyetem vezetője egy kereszténységet kutató gój lehetne?!” – Azóta is hallgat a sok konok kanonok és a választ nyilvánosan csak a szélnek szabad suttognia! No és a Nehemiást „eredetiben” olvasó Péterünk? Akit az Inside the Vatican című hivatalos pápai havilap „a 10 legbefolyásosabb Vatikánon kívüli egyházi vezető közé” sorolt, s mint ilyen: akár pápavárományos! Nos, a magyar katolikus egyházat vezető Erdő bíboros egy újságíró kérdésére, „hogy mikor lesz magyar püspöke az elszakított felvidéki területeken élő magyar hittestvéreinknek” azt a választ adta, hogy „a kérdést az újságírók fújták fel, az ottaniaknak nem is kell magyar püspök, nincs rá igényük...” A csángók magyar misézéséről kérdezve Erdő bíboros vörösre válva zúgta válaszát: „hogy veszi magának a bátorságot, nincsen csángó probléma, mert ők egy román népcsoport, akik kiválóan megvannak a jelenlegi körülmények között....” - És nincs egy karakán hívő, aki püspökfalaton rúgná e felkentet! – Ilyen rendezőkkel a háttérben, csak sikeres lehet Semjén felvonása. Végülis mit üzenhetünk az ORZSE szorgalmazta izraelita körnek: Weiss bácsinak, Halmos Sándornak, Haraszti Györgynek, vagy akár a „bíborosnak”? Azt, hogy csak úgy lehet „része” a zsidóság a magyarságnak, ha mindenek előtt nem önérdekből érdekli, mi történik ebben az országban! Azt, hogy - a „saját dolgaival törődés” álarca mögé bújva - ne zsidóságának megőrzése érdekelje leginkább a már-már végsőkig kiszipolyozott magyarság rovására! Mi azt üzenjük a magyar zsidóságnak, amit Periklész kortársa: Thuküdidész talán éppen hozzájuk címzett: „A mi országunkban nem mondjuk, hogy az
az ember, akit nem érdekel országa sorsa, egyike
azoknak, aki saját dolgaival törődik; mi azt mondjuk, hogy itt nincs
helye neki”! - No és Semjén és KDNP-s csapata?
Talán jobb, ha ők is a kitelepülőkkel tartanak. ◘ Balla József
|
