|
|
|
|
 Hazánkért Online, 2008. 03. 21. Mi vár délvidéki magyar testvéreinkre?Gondolatok a koszovói függetlenség
után
Tallózgatás a világhálón▓ Újabb szög a magyar koporsóban? 2008/03/19 – „Magyarország elismerte a független Koszovót” - jelentette be ez erről szóló kormánydöntés után Horváthné Fekszi Márta, a Külügyminisztérium államtitkára.
Haderőnk már nincs, ami megvédené a délvidéki Magyarokat. „A kormány Koszovó elismerésével párhuzamosan felkérte a külügyminisztert, hogy tegyen előterjesztést az államfőnek a diplomáciai kapcsolatok felvételéről az új független állammal. Szerbiát folyamatosan tájékoztattuk az eseményekről. A szerb kormány abban érdekelt, hogy ne érje atrocitás a vajdasági magyarságot” - mondta az MTI kérdésére az államtitkár. Milyen szép hazugság: először is, vajdasági magyarok nincsenek, délvidéki magyarok vannak, másodszor pedig a szerb kormány Szerbia egységében érdekelt, ami viszont tökéletesen érthető, hiszen Koszovó ősi szerb föld, melyet elfoglaltak a bevándorlók. Most Magyarország is elismerte, hogy mondjuk a kínaiak [zsidók, cigányok!] nyugodtan elfoglalhatják az országot, [országhódítás bevándorlással és betelepítéssel!] hogy egy kevésbé életképes példát mondjunk. A budapesti Külügyminisztérium felhívta a szerb hatóságok figyelmét arra, hogy „fokozott figyelmet és védelmet biztosítsanak a vajdasági magyarságnak” - tette hozzá. Megint csak nem Délvidékről beszélnek! Az államtitkár nem tartja kizártnak, hogy a kétoldalú kapcsolatok intenzitása átmenetileg csökkenni fog. Horváthné Fekszi Márta ezt arra reagálva mondta, hogy a szerb külügyminiszter szerdán kijelentette: "nem számíthatnak jó kapcsolatokra Szerbiával azok az országok, amelyek elismerik Koszovó függetlenségét." A magyar kormány a döntés meghozatala előtt egyeztetett a parlamenti pártokkal, így teljes külpolitikai konszenzus van a magyar politikában Koszovó kérdésében. Gratulálunk a parlamenti bűnszövetkezet többi pártjának az úgynevezett "jobboldalnak". [SZKR] "Magyarország azt szerette volna, hogy békében érjenek véget a március 15-i ünnepségek a magyarlakta határon túli területeken, ezért hozta meg most a döntést. A tervek szerint a Pristinában - az ENSZ koszovói missziója alatt - már ma is működő diplomáciai misszió alakul majd át magyar nagykövetséggé" - mondta az államtitkár. Koszovó február 17-én kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától. Azóta világszerte mintegy harminc ország ismerte el az új államot, köztük több mint egy tucat uniós tagállam. ◘ Koszovó
függetlensége nem az albánok érdekében jött létre!
▓ A Fehér Ház internetes portáljáról megtudjuk, hogy G. W. Bush március 20-án jóváhagyott meghatározatlan mennyiségű fegyverszállítmányt Koszovóba mondván: - „határozatunk erősíteni fogja az Egyesült Államok biztonságát, szükséges a terrorizmus elleni harchoz, és elősegíti a világbéke fejlesztését.” [Mintha Sztálint hallanánk: „Harcolunk a világbékéért!” ] Miféle „terrorizmus elleni harcot” tervez Bush Koszovóban, amikor az NATO, ENSZ, EU és USA által felállított bűnszövetkezet is terroristákból áll? A Dick Cheney (2006-ig a Bush-kormányban US alelnök) Halliburton vállalata már felépítette hatezer katona részére a Camp Bondsteel amerikai bázist. Miféle háborúra készülnek Usama bin Laden által kiképzett terroristákkal? Őrület!... ◘ ▓ (2007) „Békeidőkben Koszovó messze fekszik Magyarországtól, válságos időszakokban azonban a szomszédos Szerbia déli tartománya hirtelen mégis nagyon közelre kerül” - írta a koszovói helyzettel és ezzel kapcsolatban a vajdasági magyarok félelmeivel foglalkozó, hétfői kommentárjában a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). A tekintélyes konzervatív napilap ezzel kapcsolatban 1999-re emlékeztetett, amikor a NATO légi háborút folytatott az akkori Jugoszlávia ellen. Akkoriban sokan táplálták azt a reményt: a nyugati szövetség megkíméli a Szerbia északi részén fekvő vajdasági célpontokat, mégpedig azért, hogy ne veszélyeztesse az ott élő magyar kisebbséget. Mindez azonban már a háború kezdetén illúziónak bizonyult a Dunán átívelő híd megsemmisítésével Újvidéken.
Nyolc évvel később megint úgy tűnik, hogy az időközben ismét messze került Koszovó újból közeledik Magyarországhoz. Az elkövetkező hetekre vagy hónapokra várják ugyanis a döntést a tartomány státusáról, s nyugati értelmezés szerint ez a döntés a Szerbiától való, nemzetközi jogi függetlenedés lesz. Ez pedig - fogalmazott a német lap - közvetett hatással lehet a Vajdaságra is. Erre figyelmeztetett a közelmúltban Kasza József is, aki ugyan bejelentette, hogy hamarosan visszavonul a politika első soraiból, de még mindig a szerbiai magyar lakosság legtekintélyesebb politikusának számít. Amennyiben ugyanis Koszovó független lesz, legalábbis az elszigetelt, kis falusi enklávékban élő szerbek arra a következtetésre juthatnak, hogy - tekintet nélkül a papíron számukra biztosított, kisebbségi jogokra - el kell hagyniuk az új koszovói államot. Ha pedig Szerbiába költöznek át, igyekeznek majd vagy Belgrádban, vagy a Vajdaságban letelepedni, gazdaságilag ugyanis ezek az ország legfejlettebb területei. Ezáltal pedig tovább csökkenhet a kisebbségek aránya a vajdasági összlakosság körében - mutatott rá a FAZ, idézve Kasza Józsefet, aki szerint mindez a tartomány többnemzetiségű jellegének végét jelentené. A lap ezt követően az Újvidékről származó, jelenleg a budapesti Közép-Európai Egyetemen jogtudományt oktató Várady Tibor professzort idézte. Várady szerint Magyarország és a vajdasági magyarok elemi érdeke, hogy a Koszovó státusával kapcsolatos döntés a szerbek számára jó kilátásokat biztosítson. Ellenkező esetben a kivándorlás újabb hullámával kell számolni, ami rendkívüli módon veszélyezteteti az etnikai egyensúlyt a déli tartományban. Ha viszont a koszovói megoldás működőképes, az adott esetben egyfajta modellként szolgálhat a Vajdaságban élő magyar kisebbség jogainak biztosítása számára is - hangoztatta a vajdasági magyar egyetemi professzor. A FAZ szerint hasonlóan fogalmazott Udvardi Iván, a magyar külügyminisztérium politikai igazgatója is. "Magyarország erőteljesen szorgalmazza azt, hogy a koszovói szerbek számára átfogó kisebbségi jogokat biztosítsanak. Részben azért is, mert tartunk attól, hogy ellenkező esetben tömeges elvándorlás kezdődhet, mégpedig vajdasági céllal". Udvardi Iván szavai alapján egyértelművé válik az is, miért tanúsítja a Gyurcsány-kormány ezekben a hetekben a legnagyobb óvatosságot azzal kapcsolatban, hogy kerüljön minden félreértelmezhető kijelentést a Belgrádhoz fűződő kapcsolatokat illetően. Szerbiában ugyanis Koszovó kérdése rendkívüli politikai feszültséghez vezetett, amit Kostunica szerb kormányfő tudatosan is szít - fogalmazott a német napilap. Valami tenni kellene a kárpát-medencei
magyarság érdekében, amíg nem késő. Mindenki várja a döntést és
reménykedik, de a cselekedet késlekedik. Szimpátia-tüntetés (nem a legjobb
kifejezés) is jót tenne és mindenhol nem csak az anyaországban. Addig is
lehet hallgatni és gondolkozni. – www.disputa.org ◘ Összeírják a magyar ingatlanokat▓ Újabb atrocitásoknak vannak kitéve a vajdasági magyarok. Nem elég, hogy kiküldték a napokban a magyar fiataloknak a SAS-os, azaz a háborús katonai behívót. Most már elkezdték a magyarlakta ingatlanok összeírását és jegyzékbevételét is. A magyarok aggódnak és félnek, mert Szerbiába rövid időn belül Nyugat Európából több mint 100 ezer szerb állampolgárt toloncolnak vissza. Ismét nyugtalanok a magyarok a Vajdaságban. Már nemcsak a napokban kiküldött háborús katonai behívó, hanem más események is aggasztják az itt élő magyarokat. A rendőrség ugyanis elkezdte a magyarok által lakott, és az üresesen álló ingatlanok jegyzékbevételét is. Mindenki meg lett félemlítve ettől a fura intézkedés sorozattól. "Én nem engedtem be őket. Kérdeztem van-e bármiféle parancsuk erre, vagy házkutatási engedélyük. Sokan félnek a szerb rendőröktől. Másokhoz bementek és összeírták, hány szobájuk van és mennyien laknak egy ingatlanban. Az Unióból ugyanis hamarosan 100 ezer szerbet fognak kitoloncolni és nekik kell feltehetőleg helyet csinálni, gondolom ezért megy ez a mostani elrettentő akció" - mondta a STOP- nak a neve elhallgatását kérő Sz.
A szabadkai rendőrség az akciót egyébként azzal magyarázza, hogy az angol „bobby” rendőrségi modellt vették át, és így akarnak barátkozni a vajdasági magyarokkal. Igaz, arra nem tudott a rendőrségi illetékes választ adni, hogy miért épp este 21.00-kor mennek ki a magyar ingatlantulajdonosokhoz a rendőrök látogatóba és egyfajta háztűznézőbe. A történtek hátterében feltehetőleg az áll, hogy a szerb állam a vízumkönnyítések fejében olyan szerződést volt kénytelen aláírni, amellyel az Európai Unió országaiból mintegy 100 ezer szerbiai polgár visszafogadására kötelezi magát. A dél-szláv háború idején ugyanis ennyien kértek és kaptak menekült státuszt és tartózkodási engedélyt Nyugat- Európában. Az Uniónak azonban már terhére vannak ezen emberek, és már háború sincsen. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerint a rendőrség által Bácskában és Bánátban megkezdett üres házak nyilvántartásba vétele azonban arra utal, hogy az állam - a toloncegyezmény végrehajtásával - újabb magyarlakta települések elszerbesítésére és betelepítésekre készül. "A VMSZ parlamenti képviselői Dragan
Jocic belügyminisztertől megkérdezték, hogy mi a házak és ingatlanok
összeírásának az oka, és, hogy az ingatlanok nyilvántartásba vétele
összefüggésben van-e a toloncegyezmény végrehajtásával. A belügyminiszter
szerint nincs is ingatlan-összeírás, és a zaklatásokat is cáfolta. Ez a
válasz nem fedi az igazságot, maga a rendőrfőnök is
megerősítette, hogy a házak összeírása valóban folyamatban van. Mi ragaszkodunk az alkotmányba foglalt két alapelvhez. Konkrétan, a letelepedési jog betartásához és a nemzetiségi arányok megváltoztatásának tilalmához is" - mondta a STOP-nak Korponai Dorottya a VMSZ ügyvivő alelnöke." forrás: stop.hu ◘
Nem értem: Magyarország Koszovó függetlenségét támogatja, jobboldali magyarok (határon innen s onnan) precedenst látnának abban, ha Koszovó függetlenné válna. Pedig a magyarságnak az volna az érdeke, és azért kellene kiálljon, hogy az ottani szerbek magas körű autonómiát kapjanak, mert Koszovó jól láthatóan külön fog válni, ezt egy harmadik világháború, ha megakadályozza. Ha a szerbek ott nem érzik magukat biztonságban, akkor irány a Vajdaság. -- Ha párhuzamot akarunk vonni Erdély és Koszovó között, akkor mi ott a szerbek vagyunk, (lehet vitatni az árnyakat, de a helyzet hasonló. A románok még amúgy is mutatnak némi rokonságot az albánokkal. Tehát a szerbeknek széleskörű és a nagyhatalmak által garantált autonómiát és ez alkalommal elő lehetne húzni a Vajdaságot, hogy akkor a szerbek ugyanazt adják meg, az erdélyi ügyet hogy annak idején nekünk is megígértek stb. Ez lenne a magyar érdek, és ki tudja? Hátha ….? -- www.disputa.ro ◘ "Hol vannak a katonák?Katonák is és rendőrök is vannak szép számban,
Magyarországon, több mint 13 ezren Izraelből, -- Moszád, IN-Kal stb… akik
a magyarok haragjától védik a budapesti bűnszövetkezetet és Jahve „üldözött
népét.” ▓ 2008-01-13 Barikád.hu -- Egyre brutálisabb szerb támadások érik a délvidéki magyarságot. Az elmúlt három évben több mint 200 nemzeti indíttatású támadás vagy provokáció történt Szerbiában. A jogsértések felének kárvallottjai vajdasági magyarok. Már halálos áldozatai is vannak a szerbiai antihungarizmusnak. Magyar sírokat gyaláznak meg és fosztanak ki, magyar temetőket tesznek tönkre Szerbiában. Következmények nélkül. Mi a megoldás a támadások megszüntetése ügyében? Erre a kérdésre kerestük a választ. Utunkat az újvidéki magyar temetőben kezdtük. – „Ez a legszebb magyar temető a vidéken, és teljesen kifosztották” – panaszolja Papp Ferenc újvidéki helytörténész. – „Összehordták a fejfákat, a sírköveket, s egy kupacba rakták őket. Az elmúlt tíz évben négyszáz magyar sírkövet hordtak el, minden következmény nélkül. Volt olyan eset, hogy két tizenhat éves szerb fiú egy kétéves magyar kislány tetemét akarta kézzel kiásni a sírból, s amikor ez csak félig sikerült, bosszúból, méregből több magyar sírkövet tönkretettek. A rendőrségi vizsgálat során a rendőrfőnök ***kiváló diákoknak*** nevezte őket, és kijelentette, *véletlenül csinálták az egészet*. Az öregúr határozottan állítja, hogy mindezt nemzeti gyűlöletből tették. Papp úr mintegy 600 keresztet hozott ebbe a temetőbe, amit minden évben kiszedtek. Ő pedig újraültette azokat. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökségi tagja és önkormányzati képviselő volt sokáig. Minden bizonnyal ezért is ölték meg a fiát, Papp Csongort. Erről így beszél: – A fiam holttestét Újvidéktől 40 kilométerre találtuk meg, agyonverve, s egy dombról ledobva. Odacsalták, és szállítás közben egy kisteherautó hátsó csapóajtója rácsapódott a kezére. A holttest elszállítását követően megtaláltam három fogát és négy ujjcsontját. A gyászoló apa szerint fiát bosszúból és nemzeti gyűlöletből ölték meg Koszovóból idemenekült szerbek, a szerb maffiával együttműködve. Többszöri kérésére csupán a meghamisított boncolási jegyzőkönyvnek egy részletét adták ki neki, amelyben az volt, hogy a fia testén semmilyen sérülés nem volt. Papp Csongor gyilkosa azóta is szabadlábon van… Csak sejteni lehet, hogy milyen szálak kötik össze a maffiát a szerb állami hatalommal. Egy azonban biztos, a bizonyítékok mindig eltűnnek, ha egy magyart bántalmaznak vagy megölnek a Délvidéken, és a rendőrségi nyomozás általában eredmény nélkül zárul. A magyar–szerb határhoz közeli Horgoson is súlyos gyilkosságsorozat történt, ahol egy öttagú magyar családot öltek meg, egyetlen éjszaka leforgása alatt. A szerb igazságszolgáltatás hallgat. Az itteni magyarok állítják, hogy nemzeti színezete van az ügynek. Eddig semmi konkrétum nem szivárgott ki a rendőrségtől az ügyről, amely a horgosi és egyáltalán a délvidéki magyar polgárokat megnyugtatta volna. – Szerény, visszahúzódó emberek voltak, akik élték a mindennapi életüket. Nem nagyon jártak társaságba, nem volt ellenségük – mondja a lemészárolt öttagú magyar családról Müller Éva helyi tisztviselő. A tetteseknek nyoma sincs. A rendőrség hallgat. Magyarkanizsán szintén egy 39 éves magyar fiatalembert gyilkolt meg egy koszovói szerb menekült, aki ott teljesített rendőri szolgálatot. Montenegróban egyszer olyan verekedésbe keveredett, hogy utána félig agyonverve vitték kórházba. Most előzetes letartóztatásban van. Több pisztolylövéssel vetett véget magyar áldozata életének, mert, mint elmondta az egyik bírósági tárgyaláson: „Azért lőttem rá többször, mert még élt, s tudtam, ha életben marad, ő öl meg engem.” Az esetnek mindmáig nincs érdemi nyomozási eredménye. Hogy miért, nem tudni, bár a vádlott unokatestvére a belgrádi belügyminisztériumban dolgozik, magas pozícióban. A magyarkanizsaiak értetlenül állnak a gyilkosság előtt. Müller Éva, aki eddig az üggyel kapcsolatos valamennyi bírósági tárgyaláson részt vett, ezt mondja: – Ez a törökkanizsai szerb menekült, mint egy veszett kutyát, úgy lőtte le a magyar fiatalembert. Azt a fiatalembert, aki imádta a gyermekét, és a felesége éppen várandós volt a másik gyermekével. Megszületik egy gyermek, aki az édesapját nem is ismeri, s már élt egy néhány éves kisgyerek, aki el fogja felejteni az édesapját. Mindez csupán azért, mert a szerb nacionalizmus tombol a Délvidéken. A bírósági tárgyalások meg csak húzódnak-húzódnak, érdemi eredmény és ítélethozatal nélkül. Úgy tűnik, nemcsak rendszeresek, tudatosak is a magyarok elleni támadások a Vajdaságban. Lavró Tihamér megdöbbentő fényképe bejárta az egész világot. Bántalmazásának ügyét ma is vizsgálja a bíróság, egyelőre eredménytelenül. – Először az autónkat törte össze két szerb fiatalember, akik egyébként a szomszédaink. Ezt felvettük videóra, és bejelentettük a rendőrségen. Az eset következmények nélkül maradt – panaszolja Tihamér. Ez azonban csupán a kezdet volt, nem sokkal később úgy összeverték őt ugyanezek a fiatalok, hogy két hónapig feküdt a kórházban súlyos sérüléseivel. – A húgomat és az édesanyámat zaklatták rendszeresen. Majd engem kaptak el a házunk liftjében, és husánggal, majd vasrúddal vertek. Közben azt kiabálták: *hülye magyar, menj vissza oda, ahonnan jöttél!* Mindmáig nem született bírósági ítélet, húzódik az ügy, a tettesek több hamis tanút is felvonultattak. Három hónapja új bírónő tárgyalja Lavró Tihamér ügyét… Ha azonban magyarok vernek el egy szerb fiatalembert, annak aránytalan büntetőjogi következménye van. Ilyen például a temerini esetként elhíresült ügy, amelyben öt magyar fiatalember – a 21 éves Horváth Árpád, a 23 éves Máriás István, a 26 éves Illés Zsolt, a 28 éves Szakál Zoltán és a 32 éves Uracs József – összesen 61 év börtönbüntetést kapott azért, mert elvertek egy szerb fiatalt, nevezetesen a drogkereskedő Petrovity Zorant. Az öt fiatalembert szerettük volna megszólaltatni a szerémi mitrovicai börtönben, de ehhez Belgrádtól nem kaptunk engedélyt. Elmentünk viszont Temerinbe, ahol megszólaltattuk szüleiket. – A fiaink egyik gyülekezőhelyén egy Petrovity Zorán nevű szerb drogüzér provokálni kezdte a fiúkat: édesanyjukat szidta, édesapjukat gyalázta, a lányokat akarta fogdosni, illetve nemzeti alapon szidalmazta őket – mondja Horváth Tibor, a 13 évre ítélt Árpád édesapja, majd így folytatja: – Többször figyelmeztették őt, hogy hagyja abba. Ez nem történt meg, sőt egyre agresszívebb lett, így néhány ütéssel elkergették őt a helyszínről. Később drog és alkohol hatása alatt visszajött, ismét elkergették. Negyedszer már boxernadrágra vetkőzve jött vissza, és egyre drasztikusabb formában provokálta őket. Erre a fiúk megverték őt. Felöltöztették, ekkor esett ki a nadrágjából egy csomó kábítószer. A szülők elmondása szerint a fiúk nem voltak sem alkohol, sem kábítószer hatása alatt. – A fiainktól vett alkoholteszt, illetve a vérvizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy egyáltalán nem ittak alkoholt, és drog sem volt bennük. Egyébként a mi fiaink nem drogoznak – mondja Máriás Ilona, a 15 évre ítélt István édesanyja, aki elmondta, a fiúkat a vizsgálati fogság első hetében megverték, magánzárkába zárták, s csak akkor engedték ki őket onnan, amikor jött a következő hét szerdája, a látogatási nap… Az öt magyar fiú 16 hónapig ült vizsgálati fogságban, az újvidéki börtönben, ahol megalázták, bántalmazták, megverték őket. A lélektani terror több eszközét felhasználták megfélemlítésükre. – A fiamat hét börtönőr, a börtönlakókkal együtt ütötte, verte. A hajánál fogva húzták, taposták a gerincét, a szemét verték – meséli Horváth Tibor. Fiának egészen a lábáig megbénult a gerince. – A börtönigazgató és a börtönorvos természetesen cáfolja mindezeket. Megteheti, hiszen a Horváth fiú megveréséről nem készült jegyzőkönyv. A börtönben nem törvény a törvény – állítja Máriás István, a 15 évre ítélt Máriás István édesapja. Nem beszélve arról, hogy öten kaptak egy kirendelt ügyvédet, aki mindössze két percet beszélt velük a börtön folyosóján. Ez természetesen jogellenes, még Szerbiában is. Egyszer sem ment be hozzájuk a börtönbe. Sőt a vizsgálati fogságban a fiúk arra sem kaptak jogot, hogy a beszélőn a szüleikkel saját anyanyelvükön, azaz magyarul beszélhessenek, ez a tiltás szintén jogellenes eljárás. – Édesapámmal bementünk a fiamat meglátogatni a börtönbe. Amint elkezdtünk egymással magyarul beszélni, az őr azonnal ránk szólt, hogy ez itt Szerbia, nem Magyarország, itt nem szabad magyarul beszélni – meséli Máriás István. – Erre én azt mondtam, hogy jogom van az anyanyelvemet használni a fiammal a beszélőn. Ő csak erősködött és azzal fenyegetett: ha továbbra is magyarul beszélek, elvezetteti a fiamat. Ezt az esetet Máriás István közölte a politikai pártokkal, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanáccsal, eredménytelenül. Még a szerb kisebbségi miniszter is meglátogatta a fiúkat a börtönben ez ügyben. Mindössze annyit sikerült elérniük, hogy a Máriás szülők erkölcsi győztesként kerültek ki ebből a helyzetből, hiszen igazat adtak nekik, szinte mindenki elismerte, hogy a fiúk és a szülők jogait megsértették, de az incidensnek semmi jogi következménye nem volt, sem a börtönőrre, sem pedig a börtönre nézve. – A börtönben a fiúkat fizikailag és lelkileg is kényszerítették arra, hogy szerbül beszéljenek – konstatálta Máriás Ilona, aki aránytalanul súlyosnak és igazságtalannak tartja a büntetésüket. Mindezek miatt a szülők neves magyar jogászok segítségével beadványt nyújtottak be a szerb Legfelsőbb Bírósághoz, azzal a kéréssel, hogy legyen perújrafelvétel. Izgalommal várták tehát július 22-ét, a bírósági döntés napját. A szerb Legfelsőbb Bíróság azonban úgy döntött, hogy nem lesz perújrafelvétel az ügyben. Ezért a szülők és ügyvédeik minden törvényes lehetőséget megpróbálnak Szerbián belül a jogvédelemre. Brüsszelben, Strasbourgban is próbálkoznak a különböző nemzetközi szervezeteknél, kisebb-nagyobb sikerrel. Brüsszelbe már kijuttattak egy 25 oldalas anyagot ezzel kapcsolatban, ugyanis az ügyvédek a rendőrségi és bírósági eljárás során számos jogellenességet fedeztek fel, s ezt a Nemzetközi Bíróságon kívánják jogorvosolni. Ottjártunkkor azt is megtudtuk, hogy Újvidéken egy Bálint Attila nevű magyar fiú ellen emberölési kísérletet hajtott végre hét szerb menekült: -- elrabolták őt, csónakról vízbe akarták fojtani, levetkőztették meztelenre, megalázták, megverték. Hat szerb fiatal összesen 14 évet kapott, a hetedik semmit. – Hol van itt az igazság? – kérdik az összesen 61 évre ítélt öt magyar fiú szülei… Mindemellett egyre több a Délvidéken a magyar családok elleni betöréses támadás. Brutális rablótámadás áldozata lett a közismert szabadkai Gubás házaspár, akik a délvidéki magyarság életében meghatározó szerepet játszó Aracs Társadalmi Szervezet vezetői, valamint az Aracs című havilap készítői. Családi házukban álarcosok törtek rájuk a hajnali órákban és pénzt, ékszert követeltek. A betörők fizikailag is bántalmazták Gubás Ágotát, amit beteg, tolókocsis férje kénytelen volt végignézni. – Amíg engem az egyik álarcos betörő az ágyra lökött, és lábával leszorított, a többiek teljesen feldúlták a lakásunkat – mondja zaklatottan Gubás Ágota. – Pénzt kerestek, és nagyon dühösek lettek, amikor csak 400 eurót találtak nálunk. Erre ököllel ütlegelni kezdtek. Hiába mondtam, hogy a mi értékeink a könyvek és a festmények a falon, nem hitték el. Verték a fejemet, megkötözték a kezemet, bekötötték a szememet, majd azzal fenyegetőztek, hogy benzinnel fellocsolják a lakást, és felgyújtják. Így akartak megfélemlíteni. Egy csavarhúzót szorítottak a nyaki ütőeremhez, azzal fenyegetve, hogy ha bármivel próbálkozom, beleszúrják a nyakamba. A zaklatásunk mintegy másfél óráig tartott. Mielőtt elmentek, elvágták a telefondrótot. Gubás Ágotát be kellett szállítani a kórház sürgősségi osztályára. Az incidensnek azóta sincs semmiféle következménye. A rendőrség és a bíróság, az ügyészség hallgat. Felmerül a kérdés, mi gerjeszti a magyarellenes támadásokat Szerbiában? Sokan azt mondják, mindennek az oka a szerbek erőszakos betelepítése. Ez a folyamat teljesen megváltoztatta a Délvidék etnikai arányait, ami a jövőre nézve a magyarság szempontjából rendkívül veszélyes. Riportunk során megdöbbentő képek tárultak elénk: gyönyörű családi házakat építenek a szerb betelepültek számára, hogy aztán a magyarok számaránya minden területrészen kisebb legyen. – A szerbek számaránya egykor mindössze 30 százalék volt, ez az arány ma 60 százalék. A magyarság számaránya viszont 30-ról 10 százalékra csökkent – állapítja meg Hódi Sándor, a Széchenyi István Stratégia-kutató Intézet igazgatója. Hódi Sándor szerint olyan etnikai úthenger gördül a Délvidék északi része felé, amely még a tömbben élő délvidéki magyarságot is felmorzsolhatja. A szerb menekültek betelepítése tudatos, tervszerű, és hullámokban történik. – Ha egy nemzetet identitásában, nemzeti céljaiban túl sok kudarc ér, akkor az így kialakult társadalmi, szociálpszichológiai defektusait úgy próbálja ellensúlyozni, hogy üt egyet a közelében élő gyengébben. Ez pedig az itteni magyarság – mondja Csorba Ferenc, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke. – Az állami támogatással működő szerb nacionalizmus pedig a magyarokat tette és teszi meg bűnbaknak, hiszen a koszovói albánokkal már nem teheti. A vajdasági Civil Mozgalom megalakította Emberi Jogi Központját Szenttamáson, amely a délvidéki magyarságot érő jogsértések felkutatását és dokumentálását tűzte ki célul. Bátor, céltudatos fiatalok alkotják, akik nem félnek tevékenységük következményeitől. Elvállalták a délvidéki magyarság ügyeinek jogvédelmét, a magyarok bántalmazásától kezdve az önálló magyar egyetem megalapításán át egészen az autonómia kiharcolásáig. Tevékenységük jelentős állomása volt a 2005. október 15-ei tiltakozó nagygyűlés Szabadkán. – Elsősorban a délvidéki magyarokat ért atrocitásokkal foglalkozunk, bizonyítékokat gyűjtünk Magyarország, az Európai Unió és a szerb állami vezetés számára, hogy egyértelműen ki lehessen vizsgálni ezeket az ügyeket – mondta a Demokratának Andróczky Csaba, a Civil Mozgalom egyik vezetője, aki elmondta azt is, hogy 2004 decembere óta működő honlapjuk, amely elsősorban a magyarok elleni fizikai támadásokkal foglalkozik. – Fórumlehetőséget biztosítunk a délvidéki magyaroknak, ahol elmondhatják véleményüket, beszámolhatnak tapasztalataikról. A fizikai és verbális incidensek dokumentálása mellett foglalkozunk a negatív diszkrimináció más formáival is, mint például a munkavállalásnál előforduló megkülönböztetéssel, a nyelvhasználati jogok megsértésével és másokkal. A koszovói szerbek autonómiája, Montenegró függetlenné válása fényében a délvidéki magyarság autonómiája egyre sürgetőbb létkérdés, amelynek legfontosabb előfeltételéről egy magyarországi szakértő így nyilatkozott: – Hogy hol van a magyarok igazsága? Aki ismeri a történelmet és ismeri a szerbeket, az tudja, hogy csak egy helyen található meg: a magyar puskacsövekben. De hol vannak azok a puskacsövek? És hol vannak a katonák?" ◘ Tarics Péter, Demokrata ▓ Szerbia bátorítása főleg azon kormányok kemény munkájának az eredménye, akik "hűségesküt" tettek le a szerbeknek akkor, amikor etnikai betelepítések folytak a Vajdaságban. Ez a folyamat jelenleg is tart miközben az anyaországban drukkolnak a szomszéd országok nacionalista tobzódásainak. ◘ Délvidéki magyar tragédia:a felejthetetlen évforduló▓ Csúrog -- Január 23-án van 63 éve annak a szomorú napnak, mikor a csúrogi magyarok után örökre becsukódott az otthonuk a szülőházuk ajtaja. Nagyon hideg téli nap volt, mínusz húsz fok alatti, és térdig érő hó. Reggeli órákban megjelentek a magyar házakban puskával a vállukon a szerb partizánok, vagy magukat annak valló csúrogi szerb lakosok. Öt percet adtak a csomagolásra, és utána kihajtották a megfélemlített magyarokat a piactérre, majd a késő esti órákban elindították őket gyalogosan a térdig érő hóban Járek felé. Aki nem tudott menni azt puskatussal verték. Csak néhány kisgyerekes családot raktak a marhavagonokba. Csúrogtól Járek 30 km. távolságra van. Ezek az emberek főleg nők, gyerekek, és öregek voltak, mivel 1944 őszén az életerős férfiakat már kivégezték, minden nemű bírósági végzés nélkül. A bűnük a nemzetiségük volt, mint azoknak, akiket kiűztek a faluból. Magyarok voltak. Mi történt Csúrogon 1944 és 1945-ben? Etnikai tisztogatás? Magyartalanítás? Igen magyartalanítás történt! Kollektív bűnösnek kiáltottak ki minden magyart, élőt és holtat egyaránt. Ez volt a magyar holokauszt. Mindent megsemmisítettek, ami magyar volt. Ledöntötték a katolikus templomot, feldúlták a katolikus temetőt, ami a mai napig városi szeméttelep. A kiűzött magyarokat koncentrációs táborba zárták, ahol nagyon sok volt a halott, közöttük sok gyerek. Az első halott egy kisbaba volt, aki megfagyott az édesanyja karján. A hó alá temették. Kegyetlen embertelen sorsban volt részük a tábor lakóinak. Úgy bántak velük, mint az állatokkal, mondván, hogy ha minden nap meghal száz ember, akkor jobb sora lesz a túlélőnek. Sótlan csutkástól darált kukoricalisztet kaptak, evő edények nélkül. Mindenki abból evett, amit a padlásokon vagy a szemétben talált az elhagyott német házaknál, ahova betelepítették a magyarokat, nem nézve, hogy a családok együtt vannak-e. Nyolc kegyetlen hónap után, papírt adtak a megalázott, csontig lesoványodott magyarok kezébe, hogy szabadok lettek, mehetnek, ahova akarnak, csak éppen haza nem a szülőfalujukba. Ezt a határozatot az akkori Vajdasági Képviselőház hozta meg a belügyi szervek javaslatára. Így váltak hontalanná, földönfutóvá ezek a csonka magyar családok. Mindenükből kifosztott bűnösnek kiáltott magyarok oda mentek, ahol a munkájukért befogadták őket. Közöttük özvegyen, maradt édesanyám is, négy gyerekkel. Mi soha nem kaptunk semmit, csak megvetést és megaláztatást, hisz rongyosak, hajléktalanok voltunk. A házainkban még ma is mások laknak, a földjeinket mások szántják. 1946 februárjában a zsablyai Népbíróság hozott egy határozatot, mely kimondta, hogy alkalmazni kell a magyarok felett a kimondott kollektív bűnösséget. Ez a határozat pecséttel aláírással hitelesített. Ezzel a határozattal fosztották meg a magyarokat véglegesen a házaiktól és a földjeiktől, és osztották szét egymás között, vagy adták el. Erre a kegyetlen sorsra jutottak az életben maradt zsablyai, és mozsori magyarok is. Azóta sok idő elmúlt. A kollektív bűnösség azonban még mindig rajtunk van. Akkor kollektív bűnösnek kiáltottak bennünket a csecsemőktől az aggastyánokig, most pedig egyénileg kell kérnünk a rehabilitációt. Ami még szomorúbb, hogy több mint egy éve a kérelem a bíróságon van, és nem foglalkoznak vele. Ha netán valakinek mégis előveszik a kérelmét, akkor azt kérik, hogy mi bizonyítsuk be, hogy miért végezték ki a hozzátartozónkat és minket miért űztek ki a szülőfalunkból. Nekünk kell bizonyítanunk az ártatlanságunkat, mivel nem tudják bizonyítani, hogy bűnösök voltunk. Ez egy újabb megaláztatás, meghurcoltatás. Mintha nem lett volna már elég. 63 év után végre itt volna az ideje, hogy rehabilitálják mindazokat, akiket ártatlanul kivégeztek, és akiket ártatlanul meghurcoltak, kifosztottak, földönfutóvá tettek. A mindenkori kormánynak el kellene ismerni és kimondani, hogy a szerb partizánok nagyon sok ártatlan magyart kivégeztek. A megbékélés a békés együttélés csak akkor lehetséges, ha mindkét nemzet a magyar és a szerb elismeri egymás bűneit, és tiszteletben tartja egymás áldozatait. Ez sajnos még nem történt meg. És mindaddig, míg a történelemírásba és a tanításába nem lesz változás, míg egyes családok a gyermekeiket hamis állításokkal a gyűlöletre nevelik, nem lehet megbékélésről beszélni. Majd ha megismerik a fiatalok az érem mindkét oldalát, azt is, ami 1942-ben történt és azt is, ami 1944/45-ben, és úgy ahogy valóban történt, nem pedig ahogy a győztesek írták, akkor lassan a megbékélés felé haladunk. Azonban addig, míg Csúrogon az iskolában ott lóg a tábla a szerb partizánok és közöttük több ártatlan szerb nevével, oda írva, hogy a magyar fasiszták áldozatai, és a gyerekek minden nap ezt látják, számukra a magyarok mind fasiszták. Ha valahol azt a magyar névsort is elolvashatnák, akiket a szerb partizánok végeztek ki akkor talán kevesebb lenne bennük a gyűlölet, és talán egyszer megérnénk azt is, hogy az ártatlanul kivégzett magyarok emlékére állított kereszt a helyén maradna. A kiűzött csúrogi és zsablyai magyarok már lassan mind meghaltak vagy megöregedtek, és senki nem kárpótolta őket az elvett vagyonukért a kiontott életekért, a boldog gyermekkorért és az elveszett ifjúságért. Talán ez is a cél. Nem régen hallottam egy külföldön élő magyartól, hogy mindig szeretettel gondol szülőfalujára, mert mindenkinek van egy kistemplom torony a szülőfalujába, ami hazavárja. Sajnos a csúrogi magyarokat még a templomtorony sem várja, mert a gyűlölet és a gonosz kezek ledöntötték. Én nem tudok gondolni szeretettel a szülőfalumra, hisz elvették tőlem az apámat, megfosztottak a boldog gyermekkortól. Bár mindig valami megmozdul a szívemben, amikor meghallom ezt a szót "Csúrog" Soha nem szabad elfelejteni, hogy mi történt velünk, hogy volt magyar holokauszt. [Ezt a kifejezést még kölcsönbe se venném, inkább használjuk ezt: ► „magyarok tömeges pusztítása”. -tj Meg kell ismerni a múltunkat, azért, hogy soha ne ismétlődjön meg se velünk se mással, ami 1942-ben és 1944/45-ben történt. ◘ Teleki Júlia, Nemzeti Hírháló
|
