Hazánkért Online, 2008. 04. 22.

---

Széljegyzet a „strassbourgi hozzászóláshoz”

Forrás: Nemzeti Hírháló

▓ A nürnbergi perrel ellentétben "a kommunizmus perére"

még mindig nem került sor

Tőkés László EP-képviselő 2008. április 21-i strassbourgi hozzászólása a totalitárius rendszerek által elkövetett népirtás bűntettei, valamint az emberiség elleni bűntettek és a háborús bűntettek kapcsán a következő volt:

- „Mérsékelt elégtétellel üdvözölhetjük, hogy az Európai Unió figyelme ismét a totalitárius rendszerek által elkövetett bűntettek felé fordul. Nagy szükség van erre, hiszen a volt kommunista országok terhes múltjukkal mind a mai napig nem voltak képesek szembenézni, és a diktatúra visszahúzó örökségétől sem voltak képesek szabadulni.

     A nemzeti szocializmus és a kommunizmus idején elkövetett emberiség elleni bűntettek dolgában a világ még mindig kettős mércével mér. A nürnbergi perrel ellentétben "a kommunizmus perére" még mindig nem került sor. Mindkét diktatórikus rezsim egyként elnyomta a szabadságot, az emberi jogokat, az egyházakat, és megnyomorította a nemzeti kisebbségek életét. Emberi és közösségi tragédiák sokasága kapcsolódik a kommunizmus és a fasizmushoz.

     A történelmi, politikai, emberi és erkölcsi jóvátétel alig elkezdett folyamatát tovább kell folytatni. A romániai Tismăneanu-jelentés példamutató ebben a tekintetben. A kommunizmus több százezernyi áldozatáról és a diktatúra romániai rémtetteiről fest hiteles képet.

     Meggyőződésem, hogy az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozás a múlttal való szembenézés nélkül nem lehet teljes. A volt kommunista országok tényleges európai integrációja is megköveteli a diktatúra elítélését, valamint az igazság- és jóvátételt. Ehhez kérem az Európai Parlament hatékony közreműködését” - mondta Tőkés László EP-képviselő hozzászólásában. ◙

Továbbította:

Frigyesy Ágnes

▓ Kezdem azzal, hogy felesleges várni a „kommunizmus perét”! -- A fenti hozzászólásból nem tudható, hogy az Európai Unió figyelme ismét (?) melyik „totalitárius rendszerek” egyikét vette nagyítóüveg alá. A „volt kommunista országok”-ról pedig olyan értelemben van szó, mintha azok népei képtelenek lennének szembenézni a múltjukkal, mintha saját maguk kérték volna a szovjet horda felszabadítását. [Itt bizony jó hosszú névsorra lenne szükség, hogy kik is ülnek a strassbourgi bársonyszékekben!]

Aztán a második bekezdésben egykalapba kerül „a nemzeti szocializmus és kommunizmus”, amit „kettős mércével mér a világ.” Tudjuk, hogy van új elképzelés is: - a legnagyobb és legtökéletesebb emberi szabadságot biztosító szabadkőműves-marxista Új Világrend, amelyben majd nincsenek határok, olyannyira megszűnik a nemzeti függetlenség, hogy a tagállamok törvényei az EU-EP törvényei alá esnek. Világvallásként a Vatikán buzdítására, mint kényszerű prozeliták a judaizmust üdvözöljük, megszűnnek a színes népfajok, s csak egyetlen bőrszín marad: - a sárgával kevert tejeskávé! Kultúra? Kábítószerek és a rock-zaj! Nő és férfi? Se nem, se nem, úgy együtt a kettő.

Hogy az Európai Unió eddig miért méregetett kettős mércével? Ez nagyon is érthető! Mert kedves magyar testvéreim, amíg nem figyeltetek oda, a kígyó ott is levedlette a bőrét. Miért támadna nemzetközi vakoló-intézmény olyan rendszert, amely ránézve nem ellenséges, és mellette vannak olyan haszonleső ingcserélgetők, akik korábban mindkét fent említett rendszerben remekül érvényesültek.

A Nürnbergi Perben a mai EP és EU ősei ültek és ítélkeztek a kommunizmus ellen harcoló „háborús bűnösök” felett. Tehát gyerekség elvárni azt, hogy a strassbourgi emberbarátok most kommunistákat ültetnének a vádlottak padjára.

„Mindkét diktatórikus rezsim egyként elnyomta a szabadságot, az emberi jogokat, az egyházakat, és megnyomorította a nemzeti kisebbségek életét.” – Bocsánat, de a történelmet azért ennyire nem lenne szabad hamisítani a mai időkben, főleg amikor a társadalom agymosása már a csillagos egeket súrolja!

A nemzeti szocializmus és kommunizmus közti különbséget bízzuk a jövő történészeire, akikről egy napon majd úgyis lehullik a szájkosár. Jeles napokra várunk valamennyien, -- talán már nem a mi időnkben, -- amikor napfényre kerül a „totalitárius rendszerek” történet: - kik voltak a felelősök, mekkora hasznot húztak a háborúkból és 1989 után miért nem volt számonkérés. Addig, amíg az Európa Parlamentben és Európai Unióban olyan elemek vannak, amelyeknek nem érdeke az erkölcsi jóvátétel, az igazságosság és a diktatúrák elítélése, addig minden hiába. A hal, amit naponta szagoltatnak velünk, a fejétől bűzlik és mostmár szinte elviselhetetlen!

Nem akartam borúlátó lenni, de azt sem ajánlanám, hogy színes álmokat szövögessünk, mialatt szép, de hamis szavakért lelkesedünk ◙

Tóth Judit, Hazánkért

Kanada