|
|
||||||
|
„Ha késön, ha csonkán, ha senkinek Írjad!” – Arany János Hazánkért Online, 2008. április 26. Benešék propaganda-ügynöksége
▓ Beneš, gróf Tisza Istvánra (1861-1918) fogta az első világháborús felelősséget, de mire leleplezték, a rágalomhadjárat elvégezte a munkáját. Benešék klubtársa, Ernest Denis készségesen el is vállalta a rágalom népszerűsítését: - „A háborús felelősök egyike Tisza István” – dobta a közvéleménybe Denis, aki megírta a csehek történetét, anélkül, hogy egyetlen eredeti forrást is látott volna! A valóságban az ő dolga volt, a könyvjegyzés s hogy felvegye a zsíros tiszteletdíjat. Hamisításaiban Beneš, akit a barátai az ilyen ballépések következményeitől mindig megvédelmezték, megfeledkezik a legelemibb óvatosságról és 1916-ban ezt írja: „Ha Európa ma nyög a germán-osztrák-magyar brutalitás alatt, meg kell említeni, hogy a csehszlovák nemzet 12 évszázad óta nyög alatta.” Azután 5 lappal később már ezt írja: „1526-ban, amikor a cseh nemzet szabadon elfogadott egy Habsburgot uralkodónak, teljes függetlenséggel cselekedett. A cseh területek szabad és hatalmas országot alkottak, amelynek a nemzeti érzése mélységesen tudatos volt. Ezek a területek nagyon rokonszenveztek minden vallási reformmal szemben.” Masaryk és Beneš nagy államférfiak lettek. Miután berendezkedtek a gazdag Csehszlovákiában és minden ment, mint a parancsolat. Interjúkat adtak, borravalókat osztogattak. Olyan jól sikerült minden, hogy nem kellett tartaniuk a rosszul összetákolt építmény összedőlésétől. Igen sok volt a
munkatárs, a lepénzelt erő, akik mind iparkodtak
elterelni a figyelmet a kártyavárról.
Beneš „nagy európéer” lett, műve megvédésére megszervezte a
börtönőröket. Minden ellenvéleményt elnémított. A Népszövetségben
teljhatalommal uralkodott. Soha ilyen jó keresete az ügynököknek nem volt,
minden jól ment, a magyarság megrablása, ősi, tiszta magyar területek
elszakítása a népek önrendelkezési jogainak ellenére. Kinek fájt? Elintézték
a magyar-faló Tardieu leleményes
megfogalmazásával: „Választanunk
kellett Csehország megteremtése és a népszavazás között.” *„A mi propagandánk mindenütt arra törekedett, hogy Amerikával megismertesse politikai és művelődéstörténetünket. Valamit tudtak az emberek a csehekről, a régi cseh királyságról, de nagy nehézségeik voltak mihelyt a szlovákokról volt szó. Az amerikaiak nem ismerték őket és nehezen értették meg, hogy a mi nemzetünk egy részét alkotják”, -- -- írta Masaryk az emlékirataiban. *
Természetesen továbbra is osztogatták maguknak vége-hosszát nem érő szónoklataikban mindazon jelzőket, amelyeket az „új idők”, a „jog uralma”, egyszóval a saját uralmuk biztosítására szemhunyorítás nélkül kieszeltek. Csehszlovákia „demokrata berendezkedésű” állam volt, ahol nem a feudális földbirtokosok uralkodtak, -- azzal a kis megszorítással, hogy a földbirtokreformot csak a magyarságra nézve hajtották végre. Tőle elvették a birtokot, de már a magyar földművesek a magyaroktól elvett birtoknak csak 20.63 %-kát kapták meg. Jan Masaryk, aki a Párizsi Béketárgyalásokon a kiűzési javaslatot előterjesztette és védelmezte, képmutató kenetességgel jelentette ki: - „Magyarország háborút izent. Lesújtó, hogy így kellett beszélnem, mert mi Párizsba gyűlölet nélkül jöttünk.” Nyilván elfelejtette Beneš és atyja, T. G. Masaryk hamisításait! De aztán végre megtört a varázs, a nyelvek megoldódtak. Miksche cseh ezredes írja: „Világos, hogy a Masaryk által történt megszabadítás Középeurópa balkanizálódását jelentette. A tapasztalat után nyugodtan lehet mondani, hogy egyedül a rossz csehek jó szlovákok.” (World Review, 1951. november.) Beneš, amikor e nagy államférfiú és gondolkodó művére szakadtak a nehézségek, csak a következő gondolatot hagyhatta az utókorra: „Ha a német fenyegetéssel szemben magunkra maradunk, akkor meglepjük a világot a Németországgal szemben tanúsított alázatosságunkkal.” (The Totalitarian War and After) Eddy
Bauer írja, ismertetve a német és cseh ügyekre
vonatkozó okmánytárat (Les
Archives Secrčtes de la Wilhelmstrasse, II. L’Allemagne és la
Tchécoslovaquie): „Minden azt bizonyítja, hogy a jog nem
Beneš, Hodza és a többi Krofta oldalán volt. A mi francia nyelvű
katonáink sohase tűrték volna el a felét sem azoknak a megalázásoknak,
amelyekkel Prága elhalmozta németnyelvű alattvalóit.” - [Hát
még milyenek voltak azok, amelyekkel a magyarságot nyomorgatták!] - „Éppen ezeknek a nagy cseh igazságtalanságoknak az érzése
irányította a párizsi és londoni tisztességes kormányoknak a viselkedését a válság alkalmával.” -Journal de Genčve, 1951. 10. 7-8. A nagy ember 1938-ban végre leszállt az emelvényről, de a süllyesztőbe kerülvén se szűnt meg az emberiség romlásán dolgozni. „Nem
egyedül Roosevelt szolgáltatta ki Csehszlovákiát az oroszoknak, mikor
megtiltotta Patton generálisnak, hogy Prága felé vonuljon, hanem a prágai
kormány és Beneš is, akik megjátszották a Kremlin kártyáját is. Beneš
elfogadtatta saját felfogását Roosevelttel, amikor e még habozott aláírni az
oroszokkal azokat az egyezményeket, melyeknek még sokáig kell szenvednünk
súlyos következményeit.” – R.F.
Lombard, Gazette de Lausanne, 1948. 09. 04. Aztán mégegyszer felemelkedett a süllyesztőből; ő és jelentkező szövetségesei mindent elkövettek, amire csak képes lehet a rossz lelkiismeret szolidaritása. Ennek a következménye lett a Párizsi Béke minden igazságtalanságával; a szudéta németekkel szemben való viselkedés, a felvidéki magyarság gyilkolása, kifosztása és kegyetlen kiűzése. Mindez az életét, művét elhibázott beteg lelkű politikus bosszúállása volt. Ez a lelkület egyre mélyebbre süllyesztette; eltűnt a közéletből.
A térképen látható, hogy a Müncheni Egyezmények alapján visszacsatolt területeket -- jogosan -- az eredeti országok kapták meg, -- sajnos csak ideiglenesen. A szláv emigránsok ezt nem hagyták annyiba, és 1941-ben, Londonban ismét megalakították a Csehszlovák Nemzeti Nagypáholyt, amely aktívan együttműködött a Beneš-vezette emigráns kormánnyal, és akkor megkezdődött a felvidéki magyarság kálváriája. Amikor 1944 őszén a szovjet hadsereg elérte Szlovákia keleti határát, Szlovák Nemzeti Tanácsok alakultak, amelyek határozatokat hoztak magyar birtokok elkobzására. 1944. december 27-én Nagymihályban a Tanács kimondta: “A szlovák földnek, amelyet szlovák őseink szereztek, szlovák utódok kezébe kell kerülnie! Nem marad ezen a földön egyetlen magyar birtokos, egyetlen áruló sem. A magyarok földjét kártérítés nélkül sajátítjuk ki.” [Czambel Samuel: Ceskoslovensky Casopois Historicky, 1976.] *Európa legtöbb országában államférfiak, jelentős közéleti és politikai személyiségek jelentős irányító szerepet játszottak: ► Stresemann német külügyminiszter, Masaryk és Beneš csehszlovák, I. C. Brătianu, I. E. Rădulescu román politikusok, Sándor jugoszláv király stb. A két háború között a Beneš-Masaryk propaganda elhitette a külföldi közvéleménnyel, hogy Magyarországon azért követelik a revíziót, mert el akarják venni a csehektől azt, ‘ami évszázadok óta jogosan a cseheké’. Aljas hazugság! Éppenséggel a csehek vették el a magyaroktól azt, ami ezer évig Magyarországhoz tartozott. De hogyan is lehetne elvárni az agymosott Nyugattól azt, hogy ennek éppen az ellenkezőjét ismerje, amikor a külföldi könyvtárak polcain nagyrészt szláv-propaganda található!? Beneš 1943-ban kijelentette: “Magyarország nem tarthatja meg azokat a területeket, amelyeket Németországtól kapott jutalmul, mert megszegve szerződéseit, részt vett a bűnös háborúban.” Beneš a szövetségesekkel tudatta, hogy a csehszlovák kormány olyan közép-európai rendezést óhajt, amelyben Csehszlovákia lenne a vezető, irányító és végrehajtó rendőrhatalom. Terve volt Magyarország feldarabolása, a magyar történelmi állam teljes kiküszöbölése Európából. Mint később kiderült, Sztálinnak is ez volt a terve! 1945. február 4-én a kommunista párt irányítása alatti Szlovák Nemzeti Tanács bejelenti: “Az új csehszlovák köztársaság szláv népidemokratikus állam lesz. Az ukránok nemzeti jogait teljes egészében biztosítja. A magyarizálás és a feudális rendszer képviselői, akik Csehszlovákia szétzúzása után jöttek a megszállt területekre, a szlovák nép ellenségei. Ki kell takarodniuk Szlovákiából. Az erőszakos propagandával magyarosított szlovák eredetű polgároknak lehetővé tesszük, hogy visszatérjenek a szlovák nemzet életébe.” (u.o.) 1945. február 27-én a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. évi 4. sz. rendelete kimondja a szlovákiai németek (szepességi cipszerek, mánták) és magyarok birtokainak elkobzását. A rendelet indokolásában részletezi az okokat: “A magyar és a német nemzetiség mindig a reakció és a fasizmus bástyája, az irredentizmus és szeparatizmus alapja volt az első köztársaság idején.” (u.o.) Micsoda frázis, demagógia és gyűlöletuszítás! Nos, ki az igazi fasiszta? Emlékezzünk arra, hogy Mach és Tiso már 1943-ban meghirdette a magyar nemzetiség felszámolását. A kommunista Szlovák Nemzeti Tanács 1945. februárjában hozott rendelete történelmi hagyományt örökölt a nemzetiszocialista szlovák kormánytól. A Kassai Kormányprogram -- A Szlovák Kommunista Párt 1945. március 1-én, Kassán megjelent kiáltványának egyik fejezetében, “a szlovák nemzeten elkövetett magyar bűnök jóvátételéről” tesz említést: “A magyarok az elmúlt hat esztendő alatt újabb gaztetteket és bűnöket követtek el a szlovák nemzet ellen. A Szlovák Kommunista Párt álláspontja a szlovák területen élő magyarokkal kapcsolatban: ‘Szlovákia déli vidékeit, amelyeket a múltban vagy az elmúlt hat év alatt erőszakosan megmagyarosították, tervszerűen és fokozatosan el kell szlovákosítani. Szlovákia földje oszthatatlan.” [Historicky Casopis Bratislava, 1976.] Ilyen előzmények után került sor 1945.
április 5-én a Kassai Kormányprogram meghirdetésére, amely a magyar
nemzetiség három évig tartó jogfosztottságának, szülőföldjéről való
kiüldözésének és embertelen megalázásának lett a forrása. Egy hónap múlva
Beneš kijelentette: “Ez az állam csak
a csehek és a szlovákok állama és senki másé.” A Kassai Kormányprogram értelmében, valamennyi Csehszlovákiában élő magyar elvesztette állampolgárságát, kivéve azokat, akik részt vettek az ellenállási partizánmozgalomban. A Kormányprogram a Csehszlovákiában élő magyarság 98 százalékát ítélte hontalanságra és mintegy 30 ezer magyart, elsősorban értelmiségit utasítottak ki, mint háborús bűnösöket. A pozsonyi parlamentben Zora Lazarová, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke ezt mondta 1998-ban a kormányprogram teljesítéséről szóló vitában: “Szlovákia és Magyarország viszonya csak akkor javulhat, ha Budapest bocsánatot kér a szlovák néptől a második világháború alatti szenvedéseikért.” A cseh és szlovák sajtó, pártállásra való tekintet nélkül, nagy nemzeti ünnepnek tartotta az 1947-ben megindított erőszakos lakosságcserét. 1948. áprilisáig 105 017 magyart köteleztek Magyarországra való áttelepedésre. A kommunista hatalomátvétel (1948. február 25) után fokozódik a magyarellenes uszítás, erőltetett ütemben folytatják a magyarok ki-, és széttelepítését, a magyar helységneveket rendeleti úton szlovákosítják. Csehszlovákia, ez a szörnyű hazugságokra alapozott, de már szétbomlott műállam, hivatalosan elutasította a Beneš-féle dekrétumok hatályon kívül helyezését: “Ilyen követelések elfogadhatatlanok. A
dekrétumok történelmi tények és a jogrend szilárd alkotórészei. Eduárd Beneš
a második világháború idején a londoni emigráns csehszlovák kormány élén
állt. Hazatérése után, 1945-ben írta alá azt az öt dekrétumot, amelyek
elsősorban az országban élő német és magyar kisebbséget vették
célba és egyebek között tulajdonuk kisajátítását és csehszlovák
állampolgárságuktól való megfosztásukat, rögzítették” - mondta 1998-ban Milán Tokár szlovák külügyi szóvivő. A világ számos városában tüntettek a magyarok a Beneš-Dekrétumok ellen. Évtizedek óta járunk tüntetni, tiltakozni, és ilyenkor lenne nagy szükségünk magyar érdekeket képviselő és erős hangú kormányra Budapesten. Persze, vannak sokkal fontosabb ügyek intézése, mint a magyarság ellen elkövetett igazságtalanságok orvoslása. A Beneš-Masaryk propaganda nem ment volna olyan símán nemzetközi vakolótestvérek közreműködése nélkül. Azoknak, akik ott ülnek a budapesti Parlamentben, és a nevünkben intézkednek, ma ugyanezen intézmények adják a hatalmat felettünk! Nekik nem fáj a magyar sors, mert teljesen más világban élnek: fizikailag és szellemileg. Azt akartam írni, hogy „lelkileg”, de ilyesmi bennük nem létezik. ◙ Forrás: részletek Szalay Jeromos műveiből Olvasmány: ►EU Alkotmány = Beneš-dekrétumok Tóth
Judit Kanada ►
|
