G. W. Bush, aki minden áron háborút akart,

hazugságaival vezette félre az amerikai népet

és a világ közvéleményét

Régi szép idők: Rumsfeld az iraki háború atyja, itt még a diktátor barátja volt

▐ A Los Angeles County District főügyésze, Vincent Bugliosi az elmúlt negyven év alatt több mint száz rablógyilkost ítélt el, köztük a hírhedt Charles Manson-t. A ma már nyugalmazott ügyész könyvet írt „The Prosecution of George W. Bush for Murder” /Bűnvádi eljárást gyilkosságért George W. Bush ellen/ címmel, amely május 27-én jelenik meg. Hallgassuk meg hangfelvételről az ügyész történelmi jellegű könyvének kétperces bemutatóját ►www.prosecutionofbush.com

Bush: „Az Alkotmány csak egy darab rongy!”

Határozott bizonyíték van arra, hogy G. W. Bush amerikai elnök becstelen hazugságokkal vitte bele Amerikát az Irak elleni háborúba. Bush és a kormánya tudatosan hazudott a Kongresszusnak és az amerikai népnek – s emiatt több mint négyezer amerikai katona, és másfélmillió iraki vesztette életét. A Bush-háború eddig már trillió dollár államadóssággal terheli az adófizetőket, és a gazdasági élet is a tönk szélére került. És miért, kikért? Kik voltak a tanácsadói? Vagy talán régebbről „vaj” van a Bush-család fején, amiért leróni tartozik valakiknek? Ki ez az ember és honnan veszi a hatalmát? Kiknek a parancsára cselekszik?

Bush a televízióban, 2002. október 7-én, milliók előtt pontosan az ellenkezőjét mondta annak, amit október1-én kapott az Irakról szóló titkos (National Intelligence Estimate/NIE) CIA-jelentésben:

„Saddam Hussein nem jelent közelgő veszélyt az Egyesült Államokra. Hussein nem tervez tömegpusztító fegyverek használatát, erre csak akkor kerülne sor, ha Irakot megtámadnák, tehát önvédelemből.”

A Kongresszus részére Bush és tanácsadói azonban úgy írták át a NIE-jelentés szövegét – ami „White Paper” néven ismeretes – hogy a bizalmas okmány értelme teljesen megváltozott, és olyan rosszat sejtő látszatot keltett, mintha Amerikát közelgő külső veszély fenyegetné.

2003. január 31-én Tony Blair angol miniszterelnök és G. W. Bush tárgyalást folytatott a Fehér Házban. Blair külügyi tanácsadója David Manning jegyzetei szerint „a két politikus kételkedett abban, hogy Irakban bármilyen tömegpusztító fegyvereket lehetne találni. Feszültség volt közöttük, mert nem tudtak megegyezni abban, hogy milyen ürügyet találjanak a háború kirobbantására, amely más nemzetek szemszögéből is elfogadható lenne.”

Bush borzasztóan aggódott, hogy az ENSZ-felügyelőség Irakban nem talál semmilyen Rumsfeld komoly bizonyítékot Hussein ellen, ezért kieszelt három lehetőséget. Az egyik lett volna a provokáció: *Irak légterébe ENSZ-színekkel átfestett U2-es felderítőgépet küldeni, amit ha Hussein lelövet, akkor megsértené az ENSZ határozatát, és ez okot adna Irak lerohanásához.*

Micsoda fondorlatos sátáni észjárás! Bush dehogyis akadályozott meg összetűzést és Amerikát fenyegető veszélyt, ellenkezőleg: a háború kirobbantásán tevékenykedett.

Hans Blix, az ENSZ iraki főellenőre 2003. március 7-én – három héttel a Bush-támadás előtt -- a Biztonsági Tanács közgyűlésén mondta, hogy „Irak nem ellenkezik többé és minden téren beleegyezett az ellenőrzésbe, még abba is, hogy amerikai gépek berepülhessenek Irak légterületébe („no-fly” zones). Nincs jele törvényen kívüli tevékenységnek. Biológiai és vegyi anyagok előállítására használt földalatti raktárok, laboratóriumok nem léteztek.”

Saddam Hussein a legmesszebbmenőkig közreműködött a felülvizsgálatokban, és az ENSZ ellenőrök nem találtak tömegpusztító-fegyvereket. A kérdés még ma is válaszolatlan: ► miért volt olyan sietős az elnök úrnak Irak megtámadása?

Amikor egyértelművé vált, hogy Hussein lefegyverzése megtörtént, Bush újabb ötlettel jött elő: 2003. március 17-én Bush kijelentette, hogy

„Saddam Hussein és fiai 48 órán belül hagyják el Irakot. Amennyiben ez nem történik meg, katonai összetűzésre kerülhet sor.”

Végül 9/11

A Bush-kormányzat egyre nagyobb nyomást gyakorolt az amerikai titkosszolgálatokra, hogy találjanak valami ürügyet a háború kirobbantására. Bush volt titkosszolgálati ügynöke, Richard Clarke ezt mondta egy nappal 9/11 után: „Az elnök megfélemlített engem és munkatársaimat, és meghagyta: csak úgy jöjjünk vissza, ha a 9/11-es tragédiáért Irak volt a felelős.”

Bush 2002. október 7. ~ „Jól tudjuk, hogy Irak és az Al Qaeda terrorista hálózat közös ellensége az Egyesült Államok, kapcsolatuk tíz évre vezethető vissza. Irak tanította meg az Al Qaeda tagokat, hogyan kell bombát, mérgező gázokat készíteni.

Bush 2006. március 20. ~ „Módfelett ügyeltem arra, nehogy azt mondjam, hogy Saddam Hussein rendelte el az Amerika elleni támadást.” ■ [www.commondreams.org]

/A képek tőlem – tj/

Megjegyzés

Az Interneten – gúnyképekkel és szöveggel -- több mint félmillió honlap foglalkozik G. W. Bush és társasága hazugságaival. Úgylátszik, valakiknek rengeteg türelme és ideje volt ezt a sok mocskot összegyűjteni, és hála a világhálózatnak most mindez a nyilvánosság elé kerül. Nincs több mellébeszéd! Itt, a ’Bush Watch’ oldalon találhattok vaskos csokorba szedett gyalázatot. S ha már bűnvádi eljárásról van szó G. W. Bush ellen, akkor a Konzervatív kormányának többi tagja se menekülhet meg a felelősségrevonás alól, akik éppolyan bűnösök, mint a nagyfőnök.

Még egy dolog: hónapok óta figyelem a televízión az amerikai elnökválasztási népcirkuszt. A hagyományos izraeli érdekeket képviselő demokrata Hillary Clinton a Bilderberg-csoport elkötelezett ügynöke. Barack Obama a baloldali demokrata, még a köztudottan baloldali Ted Kennedy-től is baloldalibb, sőt egyértelműen marxista! John McCain a konzervatív elnökjelölt – ha beül az Oval Office bársonyszékébe -- a G. W. Bush nyomdokait fogja követni. Tehát a következő elnökválasztáson az égvilágon semmi nem változik! Egyikük sem fogja képviselni az amerikai nép érdekeit, és miattuk az emberiség is tovább csúszik lefelé a lejtőn.

- Plus ça change, plus ç’est la même chose! ■

Tóth Judit

Kanada