|
|
Hazánkért Online, 2006. 02. 15. Ady és a hazafiasság Ady versei bizonyítják, hogy gyűlölte a kizsákmányoló úri világot. Tiltakozott a rendszer ellen, mert látta, hogy a magyarság jövőjét veszély fenyegeti. Új világért, új Magyarországért, a szolgaság rabláncaiból kiszabadult, és felvilágosult emberek országáért kiáltozott. És talált is megoldást! A hazafiság számára elválaszthatatlan volt a társadalmi haladástól, amit szerinte majd csak a felszabadító “Lenin, az új Krisztus” hoz magával. Magyarságát és hazafiasságát elhatárolta a nacionalizmustól. De mivel zsidó-bolsevista környezete erősen befolyásolta a világnézetét, sajnos nem láthatta a fától az erdőt. Mint írta: “(...) A mi
saját külön nacionalistáink ujjongása komikus és bárgyú, de nagyon
tanulságos. Nyomorult liberálisok, kozmopoliták, zsidók és ti többiek: íme
lássátok a nemes erkölcsöknek, a tradícióknak, a hazafias érzelmeknek
privilegizált őreit, a magyar nacionalistákat. Ez a hazafiság.
Belgiumban a lelketlen klerikálisok leigázzák a munkások százezreit. A magyar
nacionalisták kitűzik a trikolort s esetleg melléje a pápai zászlót. Ez
a magyar nacionalizmus. És ilyen az új nacionalizmus világszerte. A
legförtelmesebb hazugság s a legveszedelmesebb nyavalya. Kiaknázza a tömegek
vad butaságát, a félműveltek szenvedélyeit. A nacionalizmus voltaképpen
internacionális szövetkezete a sötétségnek, butaságnak s a gonosz tekintélyek
önzésének. A magyar nacionalizmus még
veszedelmesebb talán a többinél, mert ez áll legintimebb viszonyban Rómával,
s mert kibővült a porosz junkerek veszedelmes ostobaságával.
A magyar nacionalizmusnak mindenütt van
rokonsága, mert nagyon sokszínű. Leghasonlatosabb a spanyolhoz, mert a
papok malmát hajtja. Rokon a porosz junkerekével, mert a föld zsarnokságát
célozza. Testvériségben él az osztrák keresztény szocialistákkal, mert a
római vezetés közös s mert ostoba és galád módon
gyűlölködő, antiszemita. Talán közelebb áll még az orosz cézárizmus
szelleméhez is, mint azokhoz, kik a humanizmust és a haladást szolgálják. Bizonyítanunk sem kell, hogy a magyar
nacionalistákban nincs egy csöpp igaz és hívő hazafiasság. A magyarfaló Stadler nekik szentebb, mint a magyar irodalom, kultúra
legnagyobb élő alakja, Jókai Mór. A magyar görög katolikusok ügye nekik Hekuba, de vérkönnyeket sírtak a francia szerzetrendek
vagyonáért. A magyar nép pusztul, kivándorol, ám azok, kik Rómába mennek egy
kis pápai áldásért, ügyet sem vetnek ilyen csekélységre. Az ország a
csőd szélén áll, ám a magyar nacionalisták a magyar imperializmus
hóbortjait hirdetik. Ez valami éhségfelejtető, speciális magyar gloire
volna, de hihetőbb, hogy egy régi ideának a jelszava, a Marianum regnumnak. Ez a magyar nacionalizmus. Egy nagy
reakciós, nemzetközi szövetkezésnek a csapata. Nem csoda s úgy is lesz, hogy
a nacionalizmus nemzetközisége a szociáldemokráciát fogja növelni, mely
szintén nemzetközi. A
szociáldemokraták legerősebb támogatója a reakciós nacionalizmus. És ez
az egyetlen reménységünk és erősségünk a nacionalisták ellen...” [Ady E. - Nacionalisták,
Nagyváradi Napló 1902. 04. 30.] *** “A lelki
betegségek között a leggonoszabb az
erkölcsi téboly, mert ragadós is.” /Kovách Géza/
Próféta, aki ‘a felvilágosult alsó réteg’ forradalmától várta az emberiség megváltását, és halvány sejtelme sem volt a magasabb rendűeknek kiteljesülést hozó forradalmáról. Se szeri se száma a hazaellenes és istentelen gyalázkodásainak.
A szavak jelentősége „Nacionalizmus: a nemzeti érzületnek és öntudatnak fokozottabb és határozottabb formája. Megnyilvánulási módja a nemzeti jogok, önállóság és célok megvalósítására irányuló törekvés a politikai és gazdasági életben, a nemzeti szellem követelése az életnek mennél tágabb területén: az irodalomban, művészetben, szokásokban, divatban stb. A nacionalizmus ébredését az európai kultúrnépek történetében először a Renaissance-korban és a Reformáció-korban észlelhetjük. Fokozódott a nacionalizmus a francia forradalom és a napóleoni háborúk után, és a XIX. századi nagy nemzeti államok kialakulásához vezetett. Az újkori nacionalizmus eredetileg a szabadelvűség
egyik követelése volt: a szabadelvűek szabadságjogokat követeltek mind
az egyes individuum, mint pedig a nemzeti individuum számára. A
nacionalizmustól meg kell különböztetni a sovinizmust, amely más nemzetek
lenézésében nyilvánul.” [Új Idők Lexikona, 17-18. kötet. Singer
és Wolfner Kiadás, Bp. 1940.] „Hazafiság, hazaszeretet: a hazához, ennek földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez stb. érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez (hazafiság) és tettekben is nyilatkozik: a haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetében saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is, érte való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Az egyesekből az együttélés, a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés és gondolkodásmód, közös erkölcs, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések és örömök népet alkotnak, azaz oly közösség jő létre, mely nélkül az egyén semmi, mely az egyénre évezredek kultúrmunkájának eredményét származtatja, melyben az egyén erejének főforrása van. Ösztönszerű viszonzása e sokféle jótéteménynek a haza iránt érzett szeretet, amely tudatossá téve, az erkölcsi erények egyik legfőbbike. Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, kap lábra az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közönség előtt, a magánérdekek kielégítésének hajhászása, a hazaszeretetnek szóval vallása, tettel való megtagadása. De a hazaszeretet érzésének gyengültével a nép erkölcsi
ereje is gyengül, összetartása lazul, képtelenné lesz nagy fellendülésre,
nagy tettekre.” [Révai Nagy Lexikona, 9. kötet, 633. oldal. Révai
Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Bp. 1913.] „Internacionálé: néven szerepelt az a félelmetes hírű szövetség, amely a szocialisztikus eszmék terjesztését és gyakorlati keresztülvitelét tűzte ki célul, és amelynek angol neve International Working Men’s Association, a munkások nemzetközi egyesülete. Alapítását az 1863-ban, Brüsszelben tartott demokrata gyűlésen pendítették meg, amelyhez Garibaldi küldte szét a meghívókat. Ott határozták el egy nemzetközi gyülekezetnek megtartását Lengyelország érdekében. A gyülekezet megtartatott 1864. szeptember 28-án, Londonban. Jelen voltak Marx Károly, Mazzini, Wolff stb. ... A kommunisták Marx vezetésével többségben voltak és a szocialisztikus bélyeget nyomták a társulatra. A szövetség Manifesztumot adott ki, amely egészen Marx tanain alapszik. A mai, (i.e. 19. századi) helyzetet a magántőke uralmára vezeti vissza, mely megszüntetendő, ez pedig csak a világ összes munkásainak egyesülése által érhető el. Ezért az Internacionálé jelszava: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Évenként kongresszusokat tartottak, ahol megvitatták a társadalmi reform összes, gazdasági, vallási, közoktatásügyi, hadügyi kérdéseit. Az Internacionalizmus törekvései és jelszavai olyan félelmetesek voltak, hogy az csakhamar a békés polgárok réme lett… Marx keresztülvitte, hogy a főtanács székhelyét áttegyék New Yorkba, de 1876-ban feloszlott. (..) „
[Révai Nagy Lexikona, 10. kötet, 594. o. Bp. 1912] „Nemzetköziség: korunk egyik legjellegzetesebb vonása, amely az emberi tevékenység
minden területén állandóan tért hódít. A nemzetköziség egyetemes
nézőpontból tekinti az embereket, dolgokat, eseményeket, szemben a
nacionalizmussal, amely nemzeti korlátokat állít fel. Amannak túlzása a
kozmopolitizmus, ezé a sovinizmus…(…)” [Révai Nagy Lexikona, 14. kötet.
402. o. Bp. 1914] „Kozmopolitizmus: világpolgárság. Kozmopolita, akinek érzelmei és érdekei számára a haza kicsiny, aki ennél fogva az egész világ, az emberiség céljait és érzelmeit tartja szem előtt és ezek vezérlik cselekedeteiben.” [Révai Nagy Lexikona, 108. o. 12. kötet, Bp. 1915]
|
|
