|
Melyik ‘Hungarian’ diaszpóra? (Hazánkért,
2003. november) Centiméter nagyságú betűs címmel olvasom a Montréal Gazette 2003. szept. 29-i számában: Karl P. Kirk, “Restoring the Hungarian diaspora” (A magyar diaszpóra visszaállítása). Először azt hittem, hogy a világon szétszórt több mint 15 milliónyi magyarságról van szó, -- végre egyszer! Kigyulladt bennem a reménység szikrája, hogy talán a kibővített történelmi ismeretekkel felfegyverzett szerző most a kanadai olvasók elé tárja: miért is lett a magyarság diaszpóra. Tévedtem...! w Írók a kifejezést már nemzetiségekre, népcsoportokra is használják. Az Idegen Szavak Szótára szerint diaszpóra: “valamely vallás követőinek szétszóródása más vallású népek közé.” ~ Mivel itt a kifejezés csak vallásra vonatkozik, kérdezem: talán van “országuktól szétszóródva élő katolikus vagy evangélikus diaszpóra”? Miért nem olvassuk soha, hogy “a román diaszpóra”, vagy “francia diaszpóra”, amikor a világon szétszóródott zsidókról van szó? Miért “Hungarian” a zsidó-diaszpóra? De akkor hogyan értelmezzük ezt a meglehetősen félrevert című írást, amiben *a magyar judaizmus legfontosabb központjáról, Mádról* van szó? Talán a “magyar judaizmus” az a bűvös eszköz, ami jogot ad az Izraelből Magyarországra bevándorlásra váró félmillió (!) magyarajkú *új honfoglalásához*? Vagy azzal, hogy a magyar nyelvet a judaizmushoz használják, s ezzel már mi is zsidók lettünk? Mert kevesen tudják, hogy létezik az emberiség elzsidósítására készített tervezet! Tudniillik, ha valaki magyar nemzetiségű, ugyanakkor nem lehet zsidó nemzetiségű is! Mint ahogy nincs ”magyar zsidó” ugyanúgy “palesztin zsidó” sem lehet. Még Herzl is “zsidó népet” említ, amelynek “zsidó hazára” volt szüksége. De hol van a keresztények hazája? Nem lett volna helyesebb a Gazette-ben ezt írni? “A magyarajkú zsidó diaszpóra” A vallás-cserére a legjobb példa Párizsban Lustiger bíboros, aki maga mondta, hogy bár ő áttért a keresztény vallásra, mégis örökre megmarad zsidó népének hűséges fia. Igaz, hogy valaki szívvel-lélekkel szeretheti a magyarságot, de ez még nem jelenti azt, hogy magyar. És ez vonatkozik más nemzetiségekre is: valaki Izraelben tökéletesen magáévá teheti a héber nyelvet, de még nem jelenti azt, hogy zsidó lesz belőle, -- de nem ám! -- mert ott még a vérség tisztasága is fontos tényező: tudvalevő, hogy *csak az lehet igazán zsidó, akinek zsidó az anyja.*
Aztán a cikkíró Karl Peter Kirk megkezdi a szokásos számokkal való dobálózást és féligazságokkal való magyarázkodást. Honnan is tudna mást, ez a politikailag helyes vonal: Associated Press - “[...]A második világháború kezdetén a náci-holocaust elsöpörte Magyarország közel egymillió zsidóságának kétharmadát. Ma Magyarországon kevesebb, mint 100 ezer zsidó él a 10 milliós lakosság között.” [Nem tudhatjuk, hogy ma Magyarországon valóban hány zsidó él, mert a hivatalos megszámlálásuk szinte lehetetlen; még ma sem határozták el magukról, hogy a zsidóság vallás, faj vagy nemzetiség. Hol ez, hol amaz, attól függően, hogy az adott pillanatban melyik az előnyösebb. -tj] “Sehol sem volt a zsidóság érvényesülése olyan heves és rohamszerű, mint nálunk, az igaz, a zsidóság arányszáma is Magyarországon a legnagyobb. Nálunk például míg 10 évvel előtt [a két háború között - tj] kb 16 lakosra esett egy, Angliában 600-ra, Norvégiában 6000-re stb. A térfoglalás is nálunk volt a legnagyobb.” [1] (MTI 1999.11.17) - “A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) korábbi határozott tiltakozása ellenére, a 2001-ben esedékes népszámlálás próbakérdőívén az öt, konkrétan megnevezett magyarországi felekezet között, az izraelita is szerepel. Zoltai Gusztáv a Mazsihisz ügyvezető igazgatója megerősítette, hogy *véleményük nem változott, felekezetük feltüntetéséhez nem járultak hozzá.*” Tehát nagy bajok csak akkor támadnak, amikor hivatalos népszámlálásra kerül sor. Jogos lehet-e tiltakozás abban az országban, ahol a lakosság pénzéből építik újjá a zsinagógákat? Ami pedig az idézett “számokat” illeti, egymillió zsidóságból elsöpört kétharmad az a 666-os bűvös létszám, ami után a többszörösen kirabolt magyar nemzettől kártérítést követelnek, - valószínűleg hetedíziglen! -- pedig még a Jad Vashem Holocaust Múzeum is csak 334 ezer magyarországi áldozatot tüntet fel a márványlapokon. Tehát, a számok könnyen változnak. Jehuda Bauer professzor szerint,“Auschwitzban az áldozatok négymilliós számát nem lecsökkentették 1.3 millióra, hanem csak helyesbítették.” ~ Ha a négymillió nevet le is kaparták a márványtáblákról!] »“Az életben maradottak közül sokan elmenekültek a szovjet-uralom elleni ‘56-os felkelés idején, miután rájöttek, hogy a kommunisták eltökélt szándéka a vallásukat eltörölni. w ¨ [Ha valaki fellapozza a még mai is létező Új Élet nevű zsidó hetilapot a háború utáni évekből, meglepődve olvashatja a vörös hadsereget éljenző dicshimnuszokat! Érdekes, hogy sem a háború előtt, sem utána nem aggódtak a vallás miatt.] “Mindenek előtt köszönet és hála a felszabadító vörös hadseregnek, mert a végső pusztulásra ítélt pesti zsidóság valóban életét köszönheti a győzedelmes orosz katonának, s ezt feledni soha nem fogjuk.” [Az Izraelita Hitközség elnöke
Stockler Lajos, Új Élet 1945. 11. 1.] ¨ Ilya Ehrenburg: ~ “A Vörös Hadseregben minden zsidó a szovjetért harcolt. A magyarországi zsidóknak tudniok kell, hogy életüket egyedül a Vörös Hadseregnek köszönhetik.” [Új Élet 1945.11.27.] ¨ Az állítólag “antiszemita” … Béria szerint a „zsidó kiskirály” Rákosi Mátyás: [Új Élet 1946.03.28.] ~ “Az eddiginél nagyobb rendet kell tartanunk a saját sorainkban. Elsősorban élesen fel kell lépni mindenütt a fasizmusnak leggyakoribb megnyilvánulása, az antiszemitizmus ellen.” ¨ Sós Endre: [Új Élet 1946.07.11.] ~ “A szovjet-rendszer felszabadította a zsidóságot is, melynek félelemmentes életét a leninizmus és sztálinizmus teremtette meg.” A
zsidók kulcsszerepe a vörös hadseregben a második világháború idején
[forrás: The Canadian Jewish News, 1989.
04.19] ¨ A háború idején a szovjet hadseregnek sokkal több zsidó származású magasrangú tisztje volt, mint bármelyik más szövetségi hadosztálynak. Ezt a kevésbé ismert tényt nemrégiben Jitzhak Arad, a Jad Vashem elnöke hozta nyilvánosságra Izraelben, ‘Zsidók közreműködése a keleti fronton’ című előadásán. J. Arad elmondta, hogy a vörös hadsereg létszámát a háború alatt 25 milliónyira értékelik. A Szovjetunió lakosságának 1.78%-a zsidó származású. Ezt figyelembe véve, J. Arad szerint, a vörös hadseregben résztvett 450 ezernyi zsidó, mely számba beleszámítandó az 1939-40-ben a balti tartományokból elmenekült 60 ezer is. A Nagy Hazafias Háborúban mintegy 205 ezer zsidó vesztette életét. A zsidókat nemcsak a hűséges hazaszeretet küldte a harcokba, hanem maga az a tudat is, hogy Hitler teljesen el akarja pusztítani a zsidóságot. A vörös hadsereg kétszáz zsidó származású tábornoka közül 186 rangját a háború alatt szerezte....” És még egy idézet Karl Peter Kirk cikkéből: » “A kommunizmus alatt az elhagyott imaházakat és zsinagógákat raktáraknak vagy istállóknak használták, vagy csak egyszerűen hagyták elrothadni. Mádon, a régi zsinagóga újjáépítéséhez a new yorki ‘World Monuments Fund’ alap 80 ezer US dollárral járult hozzá, amit ugyanolyan összeggel a magyar kormány is kiegészített. [...]” [Barbár “felszabadítóik” nem sokra becsülték a vallásos intézményeket, mert a keresztény templomokat valóban istállóknak és raktáraknak használták fel. A múltban a hazai sajtó is közölte, hogy a budapesti kormányok több millióval járultak hozzá zsinagógák újjáépítéséhez. -tj] Míg a kommunisták üldözték a keresztényeket és lebontották, megcsúfították templomaikat -- beleértve a lerombolt Regnum Marianumot, aminek a felépítését a mai katolikus egyház megtagadta! -- addig Budapesten három nagy működő zsinagógájuk van, több mint 3000 befogadó képességgel.
Egyszerre zsidók, szemiták és magyarok?A téma kapcsán néhai dr. Seifert Géza (1906-1976) a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének (MIOK) elnöke többek között ezeket mondta az akkori MVSZ hetilapja, a Magyar Hírek 1971. május 15-i számában: “Lehetséges,
hogy egyesek még mindig antiszemiták, az antiszemita jelenségek netán
előforduló megnyilvánulásai ellen azonban kormányzatunk intézményesen,
preventív és represszív módon küzd. A megelőzés, amely kizár mindenfajta
antiszemita uszítást, filmjeinkre, könyvkiadásunkra, a sajtóra és az iskolai
oktatásra vonatkozik. S ha valakit elkövetett antiszemitizmussal vádolnak,
azzal szemben megtorló intézkedést foganatosítanak, s mint bűncselekmény elkövetőjét
börtönbüntetésre ítélik. Ismétlem:
a magyar zsidóság, mint felekezet, ragaszkodik ősi zsidó vallási tradícióihoz,
s amellett, hogy az izraelita hitfelekezethez tartozik, a magyar államnak
egyenrangú polgára. Izraelita vallású magyarok vagyunk, magyar
állampolgárságunkat jól összeegyeztetjük zsidóságunkkal. Hittel
és meggyőződéssel mondhatom: mindannyian részt veszünk a Hazafias Népfront
programjában meghirdetett magyar nemzeti egységben, és közösen fáradozunk
országunk gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésén. A célok
egyszerűek. Olyan társadalmat épít népünk, amely megszüntette az embereknek
világnézetük, fajuk, felekezetük szerinti hátrányos megkülönböztetést és
következetesen küzd a békéért. A
fővárosban élő zsidóság -- amennyiben elkerülte a deportálást -- megmenekült,
a gettót, ahol 70 ezer ember volt bezárva, az utolsó percben, 1945. január
18-án a szovjet hadsereg felszabadította. Az ország felszabadulását követően
megszűntek a zsidókkal szemben a fasizmus idején alkalmazott diszkriminációk,
hátrányos megkülönböztetések. 1948.
decemberében került sor a magyar állam és a magyar zsidóság közötti egyezmény
megkötésére. Ez az egyezmény biztosította -- és biztosítja ma is -- az
izraelita hitfelekezet részére a legteljesebb vallás- és lelkiismereti
szabadságot s az ősi tradíció fenntartásának minden lehetőségét. Ezt az elvet
generálisan 1949. augusztusában a Magyar Alkotmány is megerősítette.
Kulturális életünk eleven. Könyvkiadásunk említésre méltó...” [A magyar
zsidóság 1971-ben. Magyar Hírek, 1971. május 15] Magyarországon a hetvenes években azzal dicsekedett Salgó László budapesti főrabbi: “A magyar zsidóknak
sohasem volt ilyen jó dolguk. Történelmünk folyamán ez az első alkalom, hogy
úgy érezzük ez a mi országunk. Ma sok rangidős zsidó származású egyén van a
Kommunista Pártban és a kormányban, akik marxisták, akiket mi nem tartunk a
zsidó közösség tagainak.”[Jews prosper amid new religious
tolerance in Hungary ~ The Washington Post, 1977.11.05] Magyarul beszélő, zsidó vallású kazárokMert ez az igazság. Az Amerikában élő askenázi Jack Bernstein szerint “ma az Izraelben élő zsidók 94%-a askenázi, akik elnyomják a szemita szefarád zsidókat.” A világon, bizonyos politikai okokból elterjedt antiszemita kifejezés helytelen. A mai világban élő zsidóság nagy része nem héber-izraelita-zsidó származású, tehát nem tartoznak a szemita népfajokhoz. A legnagyobb szemita népfajcsoport az arab. Ezt írja a budapesti születésű, később Angliában élő író Arthur Koestler (1905-1983) A Tizenharmadik Törzs [2] című könyvében is úgy magyarázza, hogy “... az európai zsidók, Kr.u. 600 és 1000 között, a török fajú kazárok a Káspi-tenger térségében, Oroszország déli részén lévő hatalmas birodalmából származnak. A zsidó kereskedők hatalmas gazdaságra és befolyásra tettek szert, 740-ben a kazár uralkodókat sikerült meggyőzniük, hogy vegyék fel a zsidó vallást. Egy évszázaddal később különböző vándornépek megtörték a kazárok uralmát, és a népet szétszórták Kelet és Közép-Európa minden sarkába, ahol zsidóknak ismerték őket. Manapság, legtöbb zsidó kelet-közép-európai eredetű, úgynevezett *askenázi zsidó*, akik a zsidó vallást felvett kazárok leszármazottai, tehát nem is lehetnek szemiták.” Tehát a kérdés jogos: ha a magyarországi
zsidók nem szemiták, hanem izraelita vallású kazárok leszármazottai, akkor
miért kell aggódniuk az “antiszemitizmus” miatt? +++ --------------- 1. Buday Barna volt országgyűlési képviselő, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a nagybirtokosok érdekvédelmi szervezete szerkesztő titkára. ~ idézet: ‘Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Gondolat Kiadó, 1984. Bp. 54. oldal. 2. Arthur Koestler könyve angolul olvasható az Interneten: <http://www.christusrex.org/www2/koestler> |
