Hazánkért

Újabb árulás: a “schengeni határok”

A moszkovita nemzetidegen Rákosi és Kádár után a “poszt-kommunista” kormányok

alapszerződéseikkel elárulták és cserbenhagyták Trianon áldozatait. Most a “nemzeti”

Orbán-kormány az EU-csatlakozással folytatja a hazaáruló politikát

és továbbra is cserbenhagy mintegy négymillió szenvedő testvérünket.

***

Hazánkért, 2000. július

Trianon igazságtalansága még nyolcvan év után is orvosolatlan, vérző seb a nemzet testén. Ami tovább súlyosbítja a helyzetet: a szétszaggatott és megalázott ország sorsát a háború óta számos újabb és újabb, idegen érdekeket szolgáló egyezményekkel pecsételték meg -- utoljára a “kommunizmus bukása utáni demokratikus kormányok” jóvoltából -- a szomszédos utódállamokkal, Romániával, Ukrajnával és Szlovákiával (állítólag a magyar kisebbségek védelmére) kötött alapszerződésekkel, amelyekben “Magyarország lemondott területi követeléseiről, illetve határrendezésekről”.

Az alapszerződések aláírása után jóformán semmi javulás nem történt idegenbeszakadt testvéreink sorsában!

Napjainkban mialatt az elkeseredett nemzet néhány szószólója legalább a trianoni egyezmények felülvizsgálását követeli, a színfalak mögött már készül az ország-veszejtés legújabb tragédiája, amit a jelenlegi “nemzeti” Orbán-kormány -- a magyarság rémületét elkerülendő -- a legnagyobb titokban szeretne tartani.

Hiába követelünk határrevíziót, idézzük nem-magyar politikusok, államférfiak elmarasztaló véleményét a Trianoni Egyezményekről. Hiába érvelünk azzal, hogy a megkérdezésük nélkül idegen uralom alá vetett testvéreinkkel jogunk van egyesülni, mindezt nacionalizmusnak bélyegzik, ami egyszerűen nem illik bele sem a NATO-tagságba, sem pedig az Európai Uniós igyekezetbe. Ennek ellenére, -- mivel ha akarjuk, ha nem beterelnek bennünket az Európa-akolba -- a jövőben számíthatunk határváltoztatásra a térségben, csak éppen nem a mi elképzeléseink és érdekeink szerint.

A kormány magyarázkodik

A trianoni egyezmény 80. évfordulója alkalmából otthon és külföldön számos nyilatkozat, beszéd hangzott el. Németh Zsolt a budapesti külügyminisztérium államtitkára, aki egyben megbízott a határon kívüli magyarság ügyeiben is, beszédében óvatosságra inti a magyarságot: nincs semmi értelme annak, hogy a “szentimentális megemlékezésekkel feleslegesen belegázoljunk a szomszéd nemzetek érzékenységébe...” - Érdekes, hogy sértődékeny szomszédaink már 80 éve gyakorolják a gátlástalan belegázolást magyar kisebbségeik jogaiba és érzékenységébe, de ez egyáltalán nem zavarja a nemzeti kormányt!?

Aztán a félrevezető kormánypropaganda:

“A magyarság évtizedek alatt tette túl magát a trianoni sokkhatáson. Ezt a tényt nemcsak a magyarországi stabil demokrácia igazolja, hanem az is, hogy a határon túli magyarság a kilencvenes évek folyamán szintén a stabilitás és a demokratikus politika kovászává vált a szomszéd országokban.” [Magyar Nemzet]

A MVSZ nem kér határrevíziót

A Magyarok Világszövetségének májusban megtartott tisztújító gyűlésén a Trianoni Egyezmény évfordulója alkalmából egyebek között felmerült a határrevízió kérdése is.

Az MVSZ új elnöke Patrubány Miklós megmagyarázta hogyan is áll a szénánk:

“ Az MVSZ tisztújító küldöttgyűlése nem fogadott el olyan határozatot, amely a jelenlegi európai határok felülvizsgálatát kérné. A nyolcvan évvel ezelőtt elfogadott trianoni békediktátum a magyar nemzetet szétszaggatta, máig fájó sebeket okozva ezzel. Jogos az igény, amely meg szeretné vizsgálni, hogy milliók kisebbségi sorsba taszításakor a nagyhatalmak által vállalt kötelezettségekből mára mi valósult meg. Ez a revízió pusztán morális értelmű lehet. A MVSZ soha nem hirdetett sem területi revíziót, sem határmódosítást, hanem következetesen halad az 1996-ban elfogadott világkongresszusi határozat nyomán, amely az integrálódó Európában tűzte ki célul a magyar nemzet egységesítését.”

Martonyi János külügyminiszter a trianoni dekrétumok felülvizsgálatának kapcsán kijelentette:

“... bárki bárhogyan is próbálja értelmezni a világszövetség határozatának szövegét, a magyar külpolitika minden elemében és egészében változatlan, és az is marad.”

Olyan mindegy, hogy milyen kormány van hatalmon, mert a demokratikusan megválasztott honatyák egyhúron pendülnek:

“A megoldás nem a trianoni békediktátum revíziója, hanem az egész térség integrációja Európa fejlett részébe, a belépés az EU-ba, mert ezáltal a határok elveszítik elválasztó jellegüket és jelentőségüket.” - idézte a BBC jelentése /a reform-kommunista/ Kovács Lászlót, az MSZP elnökét.

Washingtonban Jeszenszky Géza Magyarország nagykövete is mindenkit megnyugtatott a gyászos évforduló alkalmával:

“... azok a szomszédos országok, amelyekben jelentősebb létszámú magyar népesség él, történelmileg belátható időn belül (mikor, majd 3000-ben? -TJ) részesülhetnek az integráció előnyeiből, és így elkerülhető lesz, hogy újabb válaszfal emelkedjék a magyarországi és határon kívüli magyarság közé.” [MTI]

A trianoni gyalázat évfordulóján valamennyi magyar politikus optimizmussal nyilatkozott a magyarság jövőjét illetően: készek bármire csak nyugati jótevőiknek a rosszallását kerüljék el, még ha a magyarság érdekeit is kell elárulniuk. Reményeiket - habár nem merik kimondani, nehogy a nép kérdőre vonja őket a velejáró problémák miatt - a Schengeni Egyezménybe vetik.

Mi is az a Schengen?

A Schengeni Egyezményt Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg kötötték 1985-ben a luxemburgi Schengenben. Az egyezmény célja a belsőhatár mentes Európa kialakítása a szerződő felek közötti összes belső határellenőrzés eltörlése által, legyen az szárazföldi, tengeri vagy repülőtéri határ, acélból hogy lehetővé tegyék a személy, tőke és áruforgalom szabad, ellenőrzésmentes áramlását a tagállamok között.

Az egyezményhez rövidesen Portugália, Spanyolország, Olaszország és Görögország is csatlakozott, majd 1995-ben, érvénybelépési évében, Ausztria is belépett.

Az egyezmény legfontosabb tényezője a határellenőrzés hiánya a tagállamok között, amely szükségszerűvé teszi a külső határok egyforma megerősítését és a külső határátlépések megszigorítását. A közös cél érdekében minden tag aláveti saját felségjogai idevágó részeit a közösség jogainak. Ennek következtében lehetővé válik a belső határok ellenőrzésnélküli átlépése bármely tagállam közbiztonsági szervei által is, mint például bűnözők üldözése közben.

A tagállamok sajátos egyéni problémáira hatással lehetnek bármely tagállam belső törvényei, végrehajtási szervei, stb. Az is befolyásolhatja bizonyos tagállam helyzetét, ha egy másik tag kevésbé szigorúan ellenőrzi külső határait. Így tehát nagyon fontos a közös határőrzési, vízum és vámpolitika kidolgozása és működtetése. Életbevágóan fontos lehet az egyezmény államai közös politikájának kidolgozása és belső törvényeinek egyeztetése a kívülről bejutni szándékozó idegeneket illetően, legyen az turista, ideiglenes munkás vagy letelepedni szándékozó beutazó.

Mivel bizonyos tagállamoknak vannak sajátos belső népességi vagy néprajzi problémái, a közös politika súrlódásokra adhat alkalmat, mert a tagok érzékenységi foka bizonyos problémák iránt meglehetősen nagy mértékben különbözik. Komoly súrlódásokra adhat okot, például, a magyar vagy más nemzetiségi kisebbség kérdése és csoporton belüli mozgási lehetőségei. Úgyszintén föld vagy ingatlan vásárlása.

Ámbár a schengeni csoport nem azonos az Egyesült Európával, a jelen tendencia arra mutat, hogy idővel a kettő eggyé válhat. Egyre több EU-tag érdeklődik a schengeni csoport után és egyeztetési tárgyalások már jó ideje folyamatban vannak. Azok az országok, amelyeknek EU-tagsága kilátásba van helyezve az elkövetkező néhány évre (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia), bebocsátásuk feltételeként várhatóan alá kell, írják a Schengeni Egyezményt.

Az esetleges problémák magyar szempontból

Antoine Fobe a brüsszeli ‘Euro Citizen Action Service’ egyik ügyvédje így figyelmeztet:

“Azoknak az államoknak, amelyeknek fontosabbak a saját ügyeik és belső nemzeti érdekeik, a Schengeni Egyezmény halva született elképzelés.”

Az Orbán-kormánynak ezzel nyilvánvalóan nincsenek nehézségei.

Tehát, tegyük fel, hogy hazánk és Szlovákia tagja lesz a schengeni csoportnak, felvidéki testvéreink szabadon, nyílt határon át, ellenőrzés nélkül látogathatják meg az anyaországot és vállalhatnak ott munkát, stb. Így legalább az egyik kérdés -- magyar szétválasztása magyartól a Felvidék esetében -- látszólag megoldást nyerne. Természetesen marad még szentistváni hazánk területének további bitorlása stb. de az egyik tüskét kihúzzák Orbánék lábából anélkül, hogy bátor kiállást kelljen tanúsítaniuk és ezáltal elkerülik nyugati barátaik neheztelését.

Természetesen, a határnélküli tagállamok között szabadon járhatnak a bűnözők is, amely problémák megoldása szoros együttműködést tesz szükségessé a két ország karhatalma és bírósága között. Nem lehetetlen, csak fölöttébb nehézkesnek ígérkezik.

Ellenben a trianoni határ 500 kilométernyi szakaszán, az úgynevezett “schengeni határon” 500 kilométeres új vasfüggöny fogja elzárni Kárpátalja, Erdély és a Vajdaság magyarságát nemcsak az anyaországtól, hanem Európától is.

Ukrajna, Szerbia és a Fekete tenger továbbra is orosz érdekterület, a Nyugat jóváhagyásával. S mivel a Fekete tenger partján lévő Románia Ukrajna és Szerbia között van, nyilvánvaló, hogy Románia is orosz érdekterület marad.

Eddig nem úgy néz ki, hogy Moszkvának sietős lenne belépni az Európai Unióba. Erre semmi szüksége nincs, hiszen a háború óta számos egyezmény, -- beleértve a Helsinki Egyezményt is -- garantálja a Jaltában és Potsdamban odaajándékozott fél Európát.

De tegyük fel, hogy ez majd másként gondolkodó, új nemzedékkel megtörténik. Ez az elmaradott sötét keleti térség -- Románia, Ukrajna és Szerbia -- legalább még egy emberöltőt kell várjon, - talán 2020 vagy 2030 után számíthat bármiféle EU-, illetve NATO-tagságra. Idegenbe vetett testvéreink, akiknek a “demokratikus” kormányaink által megkötött alapszerződések “biztosítják” az emberi jogokat, továbbra is az utódállamok jóakaratára lesznek szorulva, ami - az elmúlt 80 év magyarellenes politikájukat tekintve - igen kevés reményre ad jogot.

Ezalatt, a Schengeni Egyezmény előírásai szerint, hazánknak kötelessége lesz a külső határok magas fokú védelme és megerősítése. Tehát, ehhez szükséges a magyar határőrség technikai fejlesztése (mondjuk ki, új vasfüggöny készül a külső határra vadászkutyákkal, őrtornyokkal stb!) és az EU vízumpolitikájának elfogadása, tekintet nélkül arra, hogy a környező államokban élnek-e magyar nemzetiségűek. Ezzel szemben mi lesz magyar testvéreinkkel, akik az éj sötétjében menekülnek az ukrán, román illetve szerb “demokrácia” elől? A magyarországi hatóságok, azzal érvelve, hogy mivel ezekben az államokban már volt demokratikus választás, visszatoloncolják őket oda, ahonnan jöttek?

Ha Magyarország egyszer belépett az Európai Unióba nincs visszaút vagy választás: el kell fogadnia ezeket a követelményeket, s ezzel megszűnik az ország függetlensége, mivel nemzetközi központi hatalom törvényeinek lesz alávetve.

Trianonban nem megsebezték Magyarországot, hanem feldarabolták! Területszerzésre kiéhezett vadkutyák marcangolták szét az ősi magyar földet. A helyzet mára semmit sem változott, ellenben a nemzetközi pénzhatalom és üzletvilág a határok eltüntetésével újabb gyarmatosításunkra készül - mégpedig a budapesti kormány közreműködésével.

A Schengen Agreement angol nyelvű szövege egy ideig itt volt, aztán valamiért törölték:

THE SCHENGEN AGREEMENT - http://spjelkavik.priv.no/henning/ifi/schengen/intro.html

N.B. – Sajnos, titkos kezek az egyezmény eredeti angol szövegét eltüntették a világhálózatról! Pedig, ha soha máskor nem, az európai nép számára éppen most lenne a legfontosabb megismerni a tartalmát.

Tóth Judit Kanada

vissza