|
|
Hazánkért Online, 2006-02-16 Isten
ostorától a metróig
A History Television (BBC) adásában “Barbarians” (Barbárok) címmel újabb filmet láthattunk, amelyben
Atillát, a hunok királyát mutatják be szokásos magyarázatokkal, de
meglepetésemre azzal a változattal, hogy abban az időben éppen a Vatikán
bélyegezte Atillát “a megtestesült sátán”-nak. (Atilláról
más szemszögből a következő számban.) Filmet közvetített a kanadai televízió. Tel-Avivban
játszódik a földalatti útvonalak sötét zeg-zugaiban, a forgalmas peronok
mocskos alvilágában, ahol koszos ruhákat viselő, káromkodó
ellenőrök és jegyszedők verik véresre azokat, akik jegy nélkül
próbálnak utazni. Visszataszító kétes alakok, csavargók ténferegnek a sötét,
piszkos folyosókon. Látunk metró lócákon alvó, véresre vert csőlakókat.
A hálátlan munkakör miatt elmegyógyászt látogatnak az ellenőrök, akiknek
— a vallomásaikból kiindulva, — a bolondok házában lenne a helyük. Bocsánatot kérek: készakarva írtam Tel-Aviv várost. De a
bevezető után elárulom, hogy a film nem Tel-Avivban készült, hanem Budapesten! A fent leírt rövid ismertető után
ugyanis, megkérdezhetnénk: ilyen film az izraeli város metrójáról vajon
vászonra kerülhetne-e külföldön? Kételkedem benne, hiszen a rendezőt, ha
zsidó, akkor „öngyűlölő zsidónak,” ha pedig gój, akkor antiszemitának
bélyegeznék, amiért rossz fényben mutatja be az izraeli várost. Soraimat a néző szemszögéből írom: borzasztó nagy csalódást okozott a magyarul beszélő, angol feliratokkal szerkesztett film, és akárcsak a ‘Barbarian’ miatt, most nem merek idegenek előtt dicsekedni, hogy magyar vagyok, nehogy megtámadjanak! A másfél órás „R” (restricted) kategóriás filmet ugyanazzal az undorral néztem, mint amit a hollywoodi szennyáradat termékei idéznek elő.
Tehát a filmet a budapesti metróban forgatták. A
rendező, aki a forgatókönyv szerzője a 33 éves Antal Nimród Los
Angelesben született és nevelkedett, magyar emigránsok gyermekeként. Saját bevallása
szerint „14 évesen sokat bulizott és
nem csinált semmit”. Tizenhét éves korában
költözött Magyarországra, ahol tovább bulizott, s közben a Színház- és
Filmművészeti Főiskolán tanult. 1995-ben végzett, majd
reklámfilmeket és videoklipeket kezdett készíteni. Hullák, vérben tocsogó mentősök, láncfűrészes
zombik, androidok, kullancsemberek és hajléktalanok között játszódó klipjeit
fekete humor jellemzi…” E témák megtalálhatók a gyerekeknek drága pénzekért
tonnaszámra gyártott videojátékokban! Érthetetlen, hogy a film milyen alapon nyert elismerést
2004-ben a Antal Nimród kétségtelenül tehetséges fiatalember. De az,
hogy elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, még nem
jelenti azt, hogy a történelem és irodalom ismerete nélkül akármit vászonra
vetíthet. De miért éppen a budapesti metrót választotta filmje témájának?
Miért nem a los angelesit, vagy párizsit? A nézők nagy százaléka nem nézi szívesen a hullák,
vérben tocsogó mentősök stb. borzasztó képeit. Az ilyen típusú
filmrendezés, hollywoodi elmebetegek filmre feldolgozott agyrémei,
amelyekből köszönjük, de nem kérünk! Nincs még a világon elég
vérben-tocsogás? Első tizenhét évét Nimród külföldön töltötte,
főleg a zsidó Hollywood tőszomszédságában szívta magába azt a
“kultúrát”. Nem vette észre milyen káros népünknek a sok hazugságokra
alapozott, szenzációt hajszoló film? Hiszen a hazánkról iskolában édeskeveset
tanuló gyerek politikailag helyes tankönyvekből és a filmekből
szerzi az eltorzított ismeretségét mindenről, ami magyar. Borzasztó az egész film és lehangoló. A véres fejek,
csőlakók, verekedések, erőszak és a többi jelenet mellett az egész
film magyar vonatkozása kifogásolható. Mivel nem élek Magyarországon, nyilván
nem ismerem a metró világát. Azt sem tudom, hogy a rendező valóban az
ellenőrök igazi képét mutatja be a filmen, vagy pedig a nagyobb hatás
érdekében még jobban megtoldja – hiszen annyira kedveli a „fekete humort.”
Egy dolog bizonyos: az Amerikában nevelkedett Antal Nimród hazavitte a
hollywoodi szennyet, amire semmi szükség otthon nincs! De arra sincs szükség,
hogy az így bemutatott „magyar valóságot” külföldi közvélemény elé tárja. Kanadai látogatók szerint a budapesti metró tiszta, modern
és világos. A szennyes és visszataszító képek filmezéséhez valószínűleg
külön kellett előteremteni. A személyzeti részletek is nagymértékben
torzítottak. De akkor miért forgatta Antal Nimród ezt a filmet? Mi volt az
igazi célja? Hogy lejárassa a magyar fővárost, hiszen a külföldi idegen
látogatók mind elismeréssel nyilatkoznak fővárosunkról és
Magyarországról szerzett benyomásaikról.
Ha annyira imádja a véres dolgokat, akkor például valódi
témákat is feldolgozhatott volna, (amihez némi olvasottságra lenne szükség a
magyar történelemből!), hogyan mészárolták az oláhok az erdélyi
magyarokat a 18. században, vagy a délvidéki magyarok kegyetlen pusztítását,
és nem utolsó sorban a mai magyargyilkolásokról Szlovákiában és Délvidéken.
Mindez legalább nem fantázia, hanem valóban megtörtént és történik! A napokban, televízióban Atilláról bemutatott, őseinket
gyalázó film mellé sorolhatjuk Antal Nimród „alkotását”, ami a magyar történelmet
és igazságot nem ismerő idegenek előtt igen rossz képet alkot
rólunk. Filmek, mint pl. a
magyarországi ‘zsidóüldözésről és erőszakos pusztításukról’ szóló Sunshine
(Napsugár), meg a Music Box, és az
állítólag most készülő Kertész Imre-féle holocaust-film ...
sorozatban kerülnek külföldön bemutatásra, mondván, hogy a ”magyarok háborús
bűnösök, barbárok, koszos erőszakos népség,” akik nem érdemlik meg
az életet! Mi lesz, ha mi magyarok is egyszer elkezdjük a filmgyártást Kun
Béla, Rákosi, Kádár és a zsidók terroruralmáról, no meg a többi hazugságról
és gyilkosságról! Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy szeretne
Magyarországra látogatni, de a Kontroll furcsa szájízeket hagyott nála, mit
kellene mondanom? Megmagyarázzam az érdeklődőnek, hogy hazugság,
kiszínezett fantázia és féligazság mindaz, amit ez a rendező ifjú filmre
vett? S hogy semmiképpen nem fedi a valóságot, amit külföldi kritikák róla
írnak, hogy „ügyesen elkészített sötét, jópofáskodó és karakán jellegű,
erőszakkal és szexualitással fűszerezve”? Hollywoodi filmek már hozzászoktatták a nézőt a “Fxxx k” szavak bőséges használatához. Milyen szomorú,
hogy éppen magyar származású egyén vitte haza Magyarországra a hollywoodi
szennyvilágot. +++ Tóth Judit
|
|
