N E M Z E T I  H I T E L

 

ELŐSZÓ

 

             Történelme során a magyar nemzetnek szinte állandóan küzdenie kellett a szabadságáért, akár külső ellenség vagy belső elnyomás ellen. Nemzetünk ma csak látszólag szabad, míg a valóságban könyörtelen gazdasági elnyomás alatt él. S ez ellen a küzdelem nem lehet fegyveres, mert az egyenlő az öngyilkossággal.

Ma küzdeni a kamatgyarmati elnyomás ellen csakis értelembevetett hittel, erős akarattal és bajtársias összefogással LEHET. Mindamellett azonban az igazságos Isten segítsége is szükséges. Közönnyel vagy nyájszellemmel a ránk kényszerített pénz-, és gazdaságrendszertől sohasem fogunk megszabadulni!

Ez a zsebkönyv nem a Közgazdasági Egyetem előadásaira készült. Nyelvezete őszintén egyszerű, szakkifejezések és idegen szavak hemzsegésétől mentes. Tartalma gyakorlati ténye­ken alapuló ismeretekkel felvilágosít és ezzel kamatgyarmati helyzetünkön akar változtatni.

Miután senki sem ellensége a saját érdekeinek - csak a szellemileg sérültek - ezért az itt leírtak tudatos megemésztése és gyors terjesztése biztosítani fogja a sikert. Azonban feltétlenül számolnunk kell azzal, hogy a Pénzhatalom, amely kamatgyarmatává tette hazánkat, óriási erőfeszítést fog kifejteni az itt leírtak terjesztésének gátlására, mert önérdeke erre kényszeríti.

Éppen ezért, ennek a tanulmánynak írásában és terjesztésében csakis olyan gyakorlatot alkalmazhatunk, amelyet a külföldi Pénzhatalom nehezen tud majd megtámadni. Tehát elenged­hetetlenül fontos, hogy a saját érdekedben és a családod jövőjéért megértsd a következőket:

 

1. A Pénzhatalom átfogó kifejezés. Mi azok ellen küzdünk, - mert ehhez jogunk van - akiket ez a kifejezés takar. Aki a NEMZETI HITEL elméletének terjesztése alkalmával mások előtt olyan kifejezést használ, amellyel valamely nép, felekezet vagy faj ellen gyűlöletet kelthet, az a személy csak árt a nemzetnek. Kerüld a beugratókat! Ne vitatkozz velük, hanem azonnal fordíts hátat nekik és hagyd őket magukra, mert különben hamis vádakkal meghurcoltatnak!

2. E könyvecske tartalmát sohase használd politikai vitára. A NEMZETI HITEL nem lehet egyetlen politikai pártnak sem a cégtáblája, mert akkor elbukik. Előbb hazánk lakosságának legalább a 60 %-a kell, hogy megismerje ezt a pénz-, és gazdaságrendszert és magáénak vallja, mert ez megélhetési érdek és nem pedig pártpolitika!

3. A bankok tisztviselőit ne tekintsd ellenségnek, mert ők a mindennapi kenyerükért

utasításra dolgoznak. Ők éppúgy nem ismernek jobb gazdasági rendszert, ahogyan Te sem ismersz mindaddig,  amíg el nem olvasod ezt a való tényeken alapuló tanulmányt.

4. A közgazdasági egyetemet végzettekkel se vitatkozz, mert tanulmányaik során, őket a jelenlegi Pénzhatalmat kiszolgáló rendszerrel táplálták. Nem adtak nekik lehetőséget arra, hogy Clifford Hugh Douglas skót mérnök és közgaz­dász rendszerét tüzetesebben tanulmányozhassák, akinek első könyve már 1918-ban foglalkozott a Federal Reserve Bank, U. S. A. (magyarul: Szövetségi Tartalék Bank, Amerikai Egyesült Államok) világcsaló pénzrendszerével.

5. A NEMZETI HITEL terjesztését a magyar falvakban kell kezdeni azért, mert:

a.) a gabona példáján kell okulnunk, amely a föld alatt megerősödve, a természet ébredésekor, tavasszal kidugja zöld fejét a földből, majd szárbaszökken, mert csak így tud életadó termést hozni.

b.) ha Budapesten kezdenénk a NEMZETI HITEL elméletének terjesztését, akkor hírközlő eszközeivel a Pénzhatalom már csírájában elfoj­taná azért, hogy ismerete ne juthasson el a magyar tömegekhez. Kerüld az újságírókat!

 

A valóság ismerete és bizonyítható tények alapján, az itt leírt tanulmány két részből áll.

Az első részben írottak röviden bemutatják a pénzzel történő világcsalást, amely a nép saját vagyonára adott hitellel, kényszerítő erőszakkal irányítja annak mindennapi életét.

A tanulmány második része tárgyalja azt a pénz-, és gazdaságrendszert, amelyet a már említett skót mérnök/közgazdász kidolgozott, és amelynek igazát az 1929-30-as gazdasági világ­válság tökéletesen igazolt.

A nemzet vagyonára adott hitel csakis azoké lehet, akik dolgoztak és verejtékeztek a vagyonért, vagyis a magyar népé.

 

Saját hazájában, a saját vagyonának hitelfedezetével

senkise tartsa nyomorban a magyar népet!

 

A nemzet egyetlen tagja sem lehet szabad, ha belső igényeinek kielégítését más irányítja, nem pedig saját maga. Tehát, a nemzet szabadsága az egyén belső igényeiből fakad. Minél több igényét képes kielégíteni az egyén, a család, a nemzet, annál nagyobb a szabadsága.

Ezért, a nemzet érdekeit védő, mindenkori magyar kormánynak az a kötelessége, hogy minden eszközzel és minden magyarnak ezt az igyekezetét állandóan elősegítse. Ha ezt megteszi, akkor majd valóra válik Széchenyi István mondása: "Magyarország nem volt, hanem lesz."

 

A Nemzeti Hitel Mozgalom, elméletének terjesztésével kapcsolatban figyelembe veszi és igyekszik betartani a mindenkori magyar törvényeket. Azonban, ha az általános emberi jogokat bárhonnan is érné sérelem, akkor kész lesz azok érvényesítése érdekében, nemzetközi fórumokhoz fordulni. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy az emberi jogok alapján a nemzetek által megegyezett és aláírt szerződés szerint

AZ ÖNVÉDELEMHEZ NEKÜNK IS JOGUNK VAN!

 

Madarasi R. István

 

 

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK PÉNZÜGYVITELE

 

Hazánkban az USA-dollár beképzelt értékével fertőzött közvélemény - a felvilágosítás hiánya miatt - képtelen felfogni, hogy mindennapi nyomorának okozója a közgazdaságunkat önkényesen irányító pénzrendszer, annak a magánvállalatnak a pénzrendszere, amelyik 1913­-ban - többéves fondorlatos előkészítéssel ­magához ragadta a pénz kibocsátását és a hitel ellenőrzését.

Már a nevében is a félrevezetés ördöge rejtőzik!

Federal Reserve Bank, vagyis Szövetségi Tartalék Bank, az USA lakosságának csak parányi százaléka tudja, hogy gazdasági, azaz mindennapi életünket az Egyesült Államok Szövetségi Kormányától független és magánkézben lévő bank irányítja!

Ennek az írásnak nem célja részleteiben tárgyalni azt a fondorlatos előkészítő munkát, amellyel a Federal Reserve Act-ot, azaz Szövetségi Tartalék Törvényt a Pénzhatalom bankárai keresztül vitték. Azonban azt meg kell említeni, hogy 1913-ban az USA akkori elnöke Woodrow Wilson a Pénzhatalom bankárainak a "zsebében volt". Tőlük kapott ígéretet arra, hogy 1914-ben újra elnökké választják őt, ha aláírásával hitelesíti az általuk kidolgozott "új banktörvényt".

Wilson jellemére fényt vet az, hogy választási beszédeiben állandóan hangoztatta:

" olyan banktörvényt tervez létrehozni, amellyel az USA­-ban megszünteti a Wall Street (Fal utca) bankárainak uralmát."

A gondosan és ravaszul előkészített banktör­vényt a karácsonyi szabadságra készülő képviselőház – éppenhogy törvényesen elegendő számmal ­megszavazta és az ugyancsak karácsonyi hangulatban lévő kongresszus is jóváhagyta. Wilson elnök ezt 1913. december 23-án aláírásával törvényerőre emelte. Ezzel a banktörvénnyel a nép által szabadon választott Kongresszusnak az Alkotmányban biztosított jogát, a pénzkibocsátásra és a hitel ellenőrzésére, Wilson magánvállalatra ruházta át!

A Pénzhatalom a beígért jutalomként Wilsont másodszor is az Egyesült Államok elnökévé (28-ik) választatta. A Wall Street bankárai uralmának megszüntetése helyett, azoknak hatványozott formájú hatalma világviszonylatban is megnőtt.

Az Egyesült Államok adóssága az első világháborúba való belépésig (1917) kevesebb volt, mint 1 milliárd dollár, de azt követőleg az adósság 25 milliárd dollárra ugrott. A második világháború előestéjén már $49 milliárd volt az adósság! 1942 és 1952 között $265 milliárdra emelkedett. 1962­ben $303 milliárd, majd 1971 és 1976 között $409 milliárdról tovább nőtt $631 milliárdra.

Pastor Sheldon Emry 1977-ben az USA adósságát 1978-ra 800 milliárd dollárra becsülte, amelyre a következő 6-10 évben, ha az adósság továbbra is ilyen gyorsan nő, akkor a kamat egyedül 400 milliárd dollár lesz! Ezt írta Pastor Sheldon Emry 1977. március 26-án a NEWS nevű újságban [Lynchburg, VA. USA]  A NEMZET ADÓSSÁGA címmel.

Az Egyesült Államok adósságát ma már trilliókban számolják! Több mint 3 trillió dollár! Nehéz elképzelni, hogy az egész világot behálózó USA-beli Wall Street –féle Pénzhatalom állandó adósságra épített pénzrendszere képes lesz még "átvészelni" egy újabb évtizedet!

Hazánknak szabadulnia kell a Fal utca urainak rabságából, amíg nem késő!

 

Lyndon H. Larouche Jr. közgazdász és elnökjelölt az Egyesült Államokban, az 1994. augusztus hónapban megjelenő "9TH FORECAST" [Előjelzés] című 9. számú füzetében a 17. és 19. oldalon a következőket írja:

"A Szövetségi Tartalék Rendszer a kulcsa a mai szappanbuborékszerű, származtatott spekulá­ciónak. Romlott, gyakorlatilag hazaárulóan bűnpártoló tisztviselők nélkül, akik a Szövetségi Tartalék Bankot vezetik, a spekulációs mánia, ami tönkretette nemzetünket és nagy részét a világnak, nem lett volna lehetséges. A Federal Reserve nem egyéb, mint magántulajdonban lévő központi bank a Szövetségi kormány által engedélyezve, amelyik növekvő, törvényellenes, erőszakos hatalmat nyert még a saját kormányunk felett is."

 

Ugyancsak érdemes megjegyezni: a 18 éven felüli amerikai állampolgárok majdnem 10 %-a analfabéta. Nem tudnak olvasni és írni! A szám visszataszító, de nem új, vagy megdöbbentő. Sokkal jobban kijózanító az a felfedezés, hogy 90 millió amerikai - a 191 milliós felnőtt polgári lakosság fele! - lehet, hogy szintén írástudatlan. Ezeket az adatokat ötévi adatszerzés tanulmányozása után az USA közoktatás ügyeivel foglalkozó minisztériumi osztály hozta nyilvánosságra. [Forrás: Geoffrey Stevens THE GAZETTE, Montreal, 1993. szeptember 12.]

 

A fentiek tudatában azt hiszem most már érthető, hogy a tömegek tudatlanságára épített banktörvényekkel, "az írástudók" miként szereztek vagyont és hatalmat az Egyesült Államokban.

A legutolsó (1989) gazdasági adatok szerint, az Egyesült Államokban a lakosság 1 százalékának van tulajdonában az USA vagyonának a 40 százaléka! A többi 60 % vagyonon a lakosság 99 %-a osztozik. Saját érdekünkben feltétlenül szükséges az Amerikáért rajongókkal megértetni azt a magyar közmondást, hogy "nem mind arany, ami fénylik!"

 

A RIDEG VALÓSÁG HAZÁNKBAN

Hazánkban a mindennapi élet jellegzetesen magán viseli az amerikai Szövetségi Tartalék (FED) gazdaságrendszerét. A pénzhatalom üzleti tevékenysége főleg a pénzkölcsönzés, hitel formájában. Igaz ugyan, hogy a Kádár-kormány is kapott készpénzben kb. 24 milliárd dollárt.  Ez azt bizonyítja, hogy a Pénzhatalom bankjait nem érdekli a kölcsönt felvevő állam politikai rendszere, hanem csupán a vagyona, ami biztosíték a kölcsönre.

Ennek az írásnak nem célja vizsgálni, hogy a Kádár-kormány vajon mennyit használt fel a kapott kölcsönökből építkezésre és munkalehetőségek teremtésére. Azonban tény, hogy nem volt munkanélküli az országban, amivel a rendszer büszkélkedett is, és az is tény, hogy ennek most isszuk meg a levét. E rideg valóság ellenére az ország vezetői "a jólétet" még mindig külföldi kölcsönökkel és külföldi befektetőkkel akarják létrehozni!

  Emlékeztetőül ismétlem: a nemzet egyetlen tagja sem lehet szabad, ha belső igényeinek kielégítését más irányítja, nem pedig saját maga.

Mindannyian tudjuk, hogy hazánk gazdasági helyzetét, vagyis a mindennapi életünk idegtépő voltát az eddig használt módszerekkel képtelenek vagyunk megváltoztatni. Éppen ezért el kell, hogy fogadjuk azt a tényt, miszerint egy új, jobb gazdasági rendhez új módszereket kell alkalmaznunk, és új fogalmakkal kell megbarátkoznunk. Nos, tegyük azokat magunkévá, tekintet nélkül újszerű mivoltukra.

 

A CÉDULA

Tegyük fel, hogy gazdálkodó vagyok a saját húsz holdas birtokomon. Szükségem van segítségre, munkásra. A talány azonban az, hogy miből fizetem a munkásomat, mert nincs pénzem. Talán megegyezek vele, hogy másban fizetem a munkadíját, mint készpénzben?

Például adhatok neki 5 kg krumplit, l kg húst, 1/2 kg vajat, 2 liter tejet és tíz db tojást a napi nyolc órai  munkájáért. Ezek a termékek mind az én saját gazdaságomból valók.

Azt is megtehetem, hogy az előbb említett termékek értékét kiszámolom pénzben és adok a munkásomnak egy cédulát, amelyre a kiszámolt értéket számokkal felírom, s amellyel ő a hét végén szabadon válogathat a gazdaságomban található termékekből és javakból. A cédulára felírt számok forintban képviselik a becsületesen elvégzett munka értékét.

Azonban nem adhatok a munkásomnak olyan cédulát, bármilyen érték is legyen számokkal ráírva, amellyel ő más gazdaságból vagy más iparostól kérhet termékeket vagy árút ugyanúgy, mint tőlem. Az általam kiállított cédulával csak az én gazdaságomban termelt, készített termékeket lehet igényelni.

Ha pénzzel tudnám őt fizetni, az már nagy különbség lenne! Ebben az esetben ő az országban óhaja szerint bárhol és bármit vásárolhatna a becsületes munkájával keresett pénzzel. Ahhoz, hogy pénzzel fizessek, nekem is előbb pénzhez kell jutnom.

Az én cédulám, s a bankjegy, mindkettő lehet egyenlő nagyságú papíros, ugyancsak egyforma számokkal ellátva. Például, az én cédulámra lehet 5 000 forint éppúgy ráírva, mint a Nemzeti Bank által nyomtatott papíron az 5 000 forint.

Az én cédulámmal azonban csak az én termékeimet lehet megvenni. Míg a bankjegy ugyanolyan névértékével az egész országban vásárolhatunk árút, vagy szolgáltatásokat, amelyek a hozzám hasonló, becsületes munkával előállított honfitársaim termékei és szolgáltatásai.

 

A PÉNZ, MINT TÁRSADALMI ESZKÖZ

Nyugodtan állíthatjuk, hogy a pénz a minden­napi életben nélkülözhetetlen társadalmi eszköz, mindenki által elfogadott és használt "értékmérő", a bankjegyekre nyomott számértékben.

     Miután a nemzet tagjai által termelt, gyártott javakat és szolgáltatásokat pénzzel lehet megvenni, ezért annak kibocsátása és a vele kapcsolatos hitel felügyeleti, ellenőrzési joga nem tartozhat senki másra, csakis a magyar nemzetre!

Az én cédulám - amit a munkásomnak adtam - hasonlóan papír, mint a bankjegy. Az általam kiállított cédulával annak jogos tulajdonosa jogot formál az én gazdaságomban lévő javakra. Míg a bankjegy tulajdonosa jogot formál a nemzeti közösség által termelt, gyártott javakra és szolgáltatásokra.

 

A PÉNZ NEM VAGYON

A cédula és a bankjegy egymagában - mint papír - ráírt számok értékjelzéséhez mérten szinte semmi, vagyis nem érték. Tehát a pénz nem vagyon, hanem csak jelképe a vagyonnak.

Pontosan olyan jelkép, mint az államférfiak képei a bankjegyeken! Miután az egyik legnagyobb gazembersége pénzrendszernek éppen itt van elrejtve, azért ismétlem: a pénz nem vagyon! Éppezért, a becsület védelmében és az igazság értelmében: a pénzt nem szabad árulni, mint a krumplit, vagy a tökmagot a heti piacon! A Pénzhatalom világcsalása pedig pontosan ezen a trükkön alapul:

Bankjain keresztül árucikket csinált a pénzből, mintha az valódi érték, vagyon lenne. Ma már számológépek és telefax készülékek segítségével, futószalagon 24 órán át történik a spekulációs "vagyongyártás". A New York-i tőzsdén például huszonnégy óra leforgása alatt 1 trillió amerikai dollár értékű valuta cserél gazdát.

Ha az én cédulámat valaki akaratom ellenére bitorolja, akkor azt feljelentem lopás, vagy csalás miatt. Ugyanis a cédula természetbeli értékéért a munkásommal együtt én dolgoztam, küzdöttem és nem egyeztem bele, hogy más adja-vegye. Ha a nemzet "céduláját" vagyis pénzét a nemzet beleegyezése nélkül olyan magánszemélyekből álló társaság bitorolja, amelyik azt elsősorban és csakis a saját vagyona gyarapodására használja, az pontosan olyan lopás, vagy csalás, mint az én cédulám esetében.

A hazánkban lévő javak előállításáért a magyar nép verejtékezve dolgozott. Tehát elsődleges és egyedüli joga van a saját vagyonához és annak jelképéhez, a pénzhez.

 

A SAJÁT HAZÁJÁBAN, SAJÁT PÉNZÉVEL NE TARTSA SENKI

NYOMORBAN A MAGYAR NÉPET!

 

Ha szabadon és boldogan akarunk élni, akkor nem tűrhetjük tovább, hogy a Pénzhatalom, a Federal Reserve (Szövetségi Tartalék) saját pénzrendszerével a bankjain keresztül kamatgyarmatként tartsa meg magának hazánkat.

Az emberi jogok törvényei alapján, a nemzetek által megegyezett és aláírt szerződés szerint az önvédelemhez jogunk van!

Cseréljük ki a nyüzsgő hisztériává fajult és már a szerencsejáték határát súroló, spekuláns Pénzrendszert és ügynökeiket leplezzük le!

A PÉNZ TEREMTÉSE

Mindenki tudja, hogy kétféle pénz létezik. Az egyik a közforgalomban lévő bankjegyek és érmék. Ezt legtöbbször magunknál tartjuk s ezért zsebpénznek, vagy készpénznek hívjuk. A másikféle pénz a bankszámlánkon lévő és csupán csak számokban létező összeg. Ha takarékoskodni akarunk, akkor takarékbetét számlát nyitunk a bankban. Ha pedig számláink kifizetésére akarjuk használni a bankban lévő pénzünket, akkor folyószámlát nyitunk. Amikor a folyószámlánkon nincs elég számokkal jelzett pénzünk és szükségünk van nagyobb összegre, akkor a bankárhoz fordulunk kölcsönért.

 

v

Ügyvitel a kölcsönzésnél:

A bankok kölcsön formájában pénzt teremtenek. A bankkölcsön az egyetlen dolog, amit az ember teremteni képes. Minden mást az Isten teremt. Vegyünk példának 100 000 forintot, amit én kölcsön kérek a banktól. A bankban így történik az ügyvitel:

a. A banktisztviselő először is biztosítékot -- jelzálogot -- kér a százezer forintra. Ha erre én egyedül képtelen vagyok, akkor „kezest kell kerítenem”, ami legtöbbször eléggé kellemetlen dolog.

b. Miután a kért biztosítékot átadtam a banktisztviselőnek – ami tulajdonképpen az én saját tulajdonom hitelértéke – a tisztviselő aláírat velem egy szerződést, amely szerint meghatározott idő multával, ha részletekben is – visszafizetem a banknak a százezer forintot és azon felül 15%-os kamatot. Tehát többet kell visszafizetnem, mint amennyit kaptam.

c. Ezek után a tisztviselő a folyószámlára ír 100 000 forintot. Ezt teheti anélkül, hogy bárkinek is megcsonkítaná a bankszámláját, akár egy fillérrel is. A banktisztviselő 100 000 forintot teremtett a részemre!
             Ezzel a „pénzteremtéssel” a bankár jogot adott nekem arra, hogy – nem a bank által – hanem a többi magyar honfitársam által termelt, gyártott javakat, vagy szolgáltatásokat megvegyem.

Emlékeztetésként ismétlem: A nemzet vagyona azoké, akik megdolgoztak érte!

Ha a nemzet „céduláját,” vagyis pénzét a nemzet beleegyezése nélkül bárki is bitorolja, éppolyan lopás, vagy csalás, mint az én cédulám esetében.

 Ügyvitel a kölcsön visszafizetésénél:

d. Egy év múlva sikerült visszafizetnem a banknak a 100 000 forint kölcsönt a 15%-os kamattal együtt. Tehát 15 000 forinttal többet fizettem vissza, mint amennyit kaptam. (E pillanatban ez természetesnek látszik.)

e.  A banktisztviselő „egyenleget” készített,  és ezzel a varázsszóval megsemmisítette az egy évvel ezelőtt teremtett 100 000 forintot. A 15 000 forint kamat -- természetesen -- a bank jövedelmévé vált.  Képzeljük el ezt a vagyonszerzést milliárdokkal, bármilyen más valutában!

Gondolkozzunk: a Pénzhatalom bankja biztosítékra, jelzálogra – vagyis az én saját vagyonomra – jogot adott nekem arra, hogy – nem a bank által – hanem a többi magyar honfitársam által termelt, gyártott javakat, vagy szolgáltatásokat megvegyem. A Pénzhatalom bankja, a saját hitelem értékére jogot adott nekem arra, hogy 100 000 Forint értékig megvegyem azt, ami nem is az övé, hanem a magyar nemzeté. Méghozzá a nemzet céduláján, azaz pénzén adta meg ezt a jogot! S ezzel a csalással még 15 000 forinttal gyarapodott is a kasszája!

Ne értsük félre a dolgokat! A bankra szükség van, mint bármilyen más szolgáltatást nyújtó üzletre, vagy intézményre. Azonban a magyar nemzet közgazdaságában a bank nem "teremthet vagy semmisíthet meg" hitelt (pénzt) kénye-kedve szerint, amely áltat "diktálja, ahelyett hogy szolgálná" az egyén, a család, a nemzet igényeinek kielégítését. Vagyis, elveszi a nemzet szabadságát, és kamat­gyarmattá teszi a saját gyarapodására. A legközelebbi választáson, titkos szavazással ezen változtatni kell!

Visszatérve az előbb említett 100 000 forintos példához, amit a bank teremtett nekem majd az "egyenleggel" megsemmisített:

Tegyük fel, én a 100 000 forinttal kis üzemet létesítettem. Először egyedül a már meglévő eszterga-, és fűrészgépemmel gyermekjátékokat kezdtem gyártani, majd az év végére három munkással szaporodott a kicsiny, de sikeres üzem. A banktól kapott pénzzel a raktáramat is feltöltöttem áruval, hogy az üzletektől kapott rendeléseket gyorsan leszállíthassam, hogy hamarabb kapjam meg tőlük a nekem járó pénzbeli ellenszolgáltatást.

Figyeljük csak ezt a példának felhozott esetet. A teremtett 100 000 forinttal árut gyártottam, termeltem és amikor a banknak visszafizettem, megszűnt létezni. Tehát a forgalomban százezer forinttal kevesebb maradt, míg a forgalomba kerülő árúval legalább 150 000 Forint értékkel lett több. E forgalomból kivont pénzrövidülésen kívül a 15 000 forintos kamat, amit a banknak fizettem további forgalomból való pénzkivonást idézett elő, mert a bank "nem teremtette", tehát mástól kellett elvennem. Ebből a példából világosan kitűnik, hogy ha egy hónap alatt minden magánszemély és üzem visszafizetné a banktól kapott kölcsönét a kamattal együtt, akkor a következő hónapban alig maradna forgalomban pénz, s a városban élő nép még az élelmét se lenne képes megvenni.

Szeretném, ha saját érdekében minden magyar megértené, hogy a Federal Reserve (Szövetségi Tartalék) pénzrendszere a Pénzhatalom titkos fegyvere, amellyel bankjain keresztül (az ’International Monetary Fund’-ot /IMF/ és ’World Bank’-ot is beleértve) hazánkat könyörtelen elnyomás és kizsákmányolás alatt tartja.

v

FURCSA BANKTÖRVÉNY

Úgy látszik, hogy a Pénzhatalom "vagyon­gyártó" tevékenysége nem elégíti ki a kapzsiságot, mert még olyan banktörvényt is létrehoztak, amely meghatározza, hogy a bank a bankbetéteknek hány százalékát adhatja ki kölcsönbe. (Kanadában a bankbetétek 95 %-át)

Tessék megkérdezni az illetékes országgyűlési képviselőt, hogy a magyar banktörvény hány százalékot engedélyez? Ismétlem: ez a pénz, amit a nép a bankszámlájára tesz, nem a bank nehéz testi munkájával szerzett vagyona.

A kölcsönző a kapott pénzösszeget elkölti, hisz azért kért kölcsönt, mert szüksége volt a pénzre. Ebből a pénzből ismét bankbetét lesz (miután azok, akiknek a pénzét kifizette ismét beteszik azt a bankba), amelynek 95%-át ismét kölcsönadja. Ez a folyamat az eredeti bankbetéttel legalább hússzor megismétlődik. Milliárdos összegekkel ez a "játék" valóban jövedelmező, bármilyen pénznemmel (valutával) teszik!

 INGADOZÓ KAMATLÁB

A bank által ellenőrzött kölcsönző jelöltnek a banktisztviselő megmagyarázza, hogy sokkal jobban jár, ha változó kamatlábbal fizeti vissza a banktól felvett összeget. A kamatláb ugyanis "money market", illetve a pénzpiac le és fel való ingadozása szabja meg, ami a tőzsde-spekulánsok tevékenységétől függ. Vagyis, ebben az esetben ­még inkább - a gazemberektől függ a sorsa a becsületes alkotómunkával foglalkozó magyarnak, aki kölcsönt vesz fel a banktól.

DERIVATIVE

Miután hazánkban az idegen szavak használata valami "felsőbbrendűségre" utal, feltételezem, hogy a derivative kifejezést a pénzüzlettel foglalkozó szakemberek nem cserélték át magyarra. Lehet, hogy a "származtatott spekuláció" elnevezés megfelelne erre a szerencsejáték határát erősen súroló vagyon­szerzésre. A termékekkel, állatokkal, gyártott javakkal való derivative üzletkötések talán még elfogadhatók lennének - figyelembe véve a becsületesség szintjét - mert az ilyenfajta spekuláció az említett esetekben, aránylag csak kisebb csoportokat boldogít, vagy károsít. Azonban a nemzet vagyonát jelképező pénzzel való és ilyen fokon történő üzérkedés már egyenlő a nyílt rablással!

AZ ÁRAK ÉS A VÁSÁRLÓERŐ VISZONYA

Fogyasztás nélkül a gyártás és termelés értelmetlen! Vagyis a javakat el kell fogyasztani mielőtt újakra lenne szükség. Legalább 60 %-át kellene állandóan elfogyasztani a piacra kerülő javaknak ahhoz, hogy a közgazdaság kereke megszakítás nélkül, sírván forogjon. Ez azonban a Federal Reserve (SZTB) pénzrendszere által diktált módszerrel mennyiségtani képtelenség.

Nézzük miért az? Gyártsunk bármilyen szükségleti cikket, akár cipőt, hűtőszekrényt, vagy autóbuszt, stb. valamennyinek a gyártása költségekkel, kiadással jár mielőtt piacra kerül.

A könnyebb megértés miatt csoportosítsuk a kiadásokat: "A" és "B" csoportra.

"A" csoport = egyének részére fizetett kiadások: bérek, fizetések, jutalékok, részesedések, stb.

"B" csoport = vállalatok részére űzetett kiadások: nyersanyag, gépek hajtóerő (villany), üzem kar­bantartása, bankkamat, stb.

Mármost világosan látható, hogy a készpénz, ami a dolgozók kezébe kerül, vagyis ami a vásárlóerőt képviseli, az „A” csoportban van.

Az eladási árban azonban a "B" csoport kiadásai is, sőt az üzem haszna is kell, hogy képviselve legyen.

Tehát: "A" + "B" + haszon = ÁR (fogyasztói ár).

A technika fejlődésével a "B" csoport kiadásai állandóan növekednek új, modern gépek vásárlásával (pl. elektronikus irányítású). Míg az "A" csoport kiadásai - a vásárlóerő, a kevesebb munkással ­állandóan csökkennek.

Például, ha egy óra alatt egy csoport munkás gépekkel képes tízszer annyit termelni, mint gépek nélkül, akkor világosan érthető, hogy vagy tízszer nagyobb lesz a gyártott áru mennyisége, vagy pedig egy tizedannyi munkásra lesz csupán szükség, ha nem akarunk többet termelni. A több termelés pedig csak akkor szükséges, ha képesek vagyunk elfogyasztani azt, amit termelünk. Amint már említettem: a gyártás és termelés, fogyasztás nélkül értelmetlen!

 

AKKOR  ÁLL  BE  A  NYOMOR,

AMIKOR  BŐVEN VAN

MINDEN AZ ÜZLETEKBEN

 ÉS  A RAKTÁRAKBAN!

 

Vásárlóerőnk csökkenéséhez még hozzájárul az a tény, hogy takarékoskodnunk is kell, mert ki tudja mit hoz a holnap. A takarék bankszámlánkra tett pénzzel is csökkentjük a vásárlóerőt. Azután különféle szolgáltatásokra kiadott költségek is hozzásegítenek ahhoz, hogy a gyártott, termelt javak az üzletekben és a raktárakban várják sorsuk beteljesedését.

Nem fogy az árú, a kereskedő nem rendelhet újat, az üzemnek, gyárnak szüneteltetni kell a termelést, nem kell a munkás, nincs jövedelem, pénz, vagyis vásárlóerő.

                  

Magyar Testvér! A saját érdekedben kérlek, értsd meg: a Federal Reserve pénzrendszerével diktált közgazdaság nem a TE érdekeidet szolgálja. Azon felül még mennyiségtani képtelenség az, hogy ezzel a pénzrendszerrel a mindennapi életben szükséges igényeidet (akár anyagi, akár szellemi) kielégíthesd. Tehát nem vagy szabad! A bizonyítható tények alapján tisztán érhető, hogy egy idegen Pénzhatalom utasításától függ az, hogy hazánkban a bankok mennyi pénzt teremtenek a kölcsöneik (hitel) által. Vagyis, hogy "mennyire engedik, vagy húzzák meg a gyeplőt" a nemzet gazdasági életében.

 

 

 

AZ ORDÍTÓAN FÁJDALMAS KOMÉDIA EBBEN AZ,

HOGY MINDEZT A NEMZET SAJÁT HITELÉVEL TESZIK, AMELYNEK SEMMI JOGI ALAPJA NEM LEHET, MERT A NEMZET

NEM EGYEZETT BELE A SAJÁT ANYAGI MEGCSONKÍTÁSÁBA!

 

 

A "privatizálási” törvény leple alatt elkövetett társadalmi igazságtalanságokért és főleg a közfontosságú "energia" külföldi tulajdonba való juttatásáért valakik felelősek! Bárkit is küld a nép az Országházba, hogy érdekeit képviselje, annak nincs jogosítványa arra, hogy kiárusítsa az országot. Az elszámolás és elszámoltatás 1990-ben érdekes módon elmaradt!

 

A KORMÁNY ÁLTAL FELVETT KÖLCSÖN

Amikor a kormánynak szüksége van pénzre, akkor - beidegzett szokás szerint - a bankárhoz fordul kölcsönért éppúgy, mint az állampolgár. Mégpedig nemzetközi bankárhoz, mert "valutára" van szüksége. A kormánynak adott kölcsön esetében, bálmelyik nemzetközi banknál (az IMF és a Világbank a legdivatosabb) az ügyvitel ugyanaz, mint a nekem adott százezer forintos kölcsönnél. Csupán annyi a különbség, hogy a kormány valutahitelt kap, amelyre a biztosítás az ország (a nép) vagyona! Meg azután az is, hogy a külföldi bankszerződésben kiköti a kormánnyal a kölcsön felhasználási módját (IMF). Természetesen és elsődlegesen a bank érdekei kerülnek az előtérbe, mert különben nincs hitel, illetve kölcsön.

Bosszantóan nevetséges, amikor a kormány azt mondja polgárainak: „fogyasszatok kevesebbet, mert nincs elég pénzünk”. Ez a "nadrágszíj szorosabbra való húzása" pontosan olyan kijelentés, mintha a MALÉV (Magyar Légi Közlekedési Vállalat) elnöke kijelentené: "Gépeink készen állnak a felszállásra, de sajnos nem tudunk utasokat vinni, mert nincs több jegyünk."

Gondolkozzunk: a Pénzhatalom bankárjai valutakölcsönt adnak az államnak. A kölcsönt nem szép szóra, vagy mosolyra, hanem a magyar nép hitelére, vagyis vagyonára adják. A nép vagyona a biztosíték a kölcsönre és annak kamatjára.

Miért kell hazánknak külföldi kölcsön, vagy befektető? Micsoda ostoba kérdés? - mondja a Pénzhatalom "szakembere a közgazdász". Az országnak külföldről kell megvenni mindazt, ami hiányzik az országban és szükségünk van rá. Vajon csak külföldi kölcsönnel tudunk valutához jutni, avagy van erre más lehetőség is? Igenis van és arra még kamatot sem kell fizetni:

Gyártsunk az országban olyan javakat, amelyek külföldön könnyen eladhatók.

Ja, de a gyártáshoz is pénz kell. "Segíts magadon, az Isten is megsegít", így szól a magyar közmondás. Adjunk tehát kölcsönt saját magunknak! Ha hazánk vagyona a Pénzhatalom részére jó biztosítéknak, akkor ugyanerre a célra miért nem jó nekünk? -- Erre a kérdésre ad választ e könyvecske a következő oldalakon.+++

 

 

 

                                                                                       

      »Kattints a második részhez                                           

        »Nyitólap