Orwell megvalósult fantáziaregénye

“A kormányok élén hazudozók állnak, és akármit mondanak,

semmit sem szabad elhinni!” (I. F. Stone)

(Hazánkért Online, 2004)

George Orwell (1903-1950) angol író “1984” című, 1946-ban írt fantáziaregényének tulajdonképpen az “1948” címet szánta. E tényt érdekes módon a politikailag helyes újságírók valamenynyien (bizonyára megvan az okuk rá!) elhallgatják.

Hogy 1946-ban mennyire volt igaza Orwellnek, azt a történelem bizonyítja!

Könyvében a jóslatok nagy része -- a mindent és mindenkit megfigyelés alatt tartó “Big Brother” /Nagy Testvér/ a köznyelv romlása, a történelem bizonyos érdekek szerinti hamisításokkal, ferdítésekkel való beállítása, a mételyszerű kultúrmarxizmus elterjesztése, -- megvalósult az egykori szovjet megszállás alatti rabnemzetek országaiban, sőt részben még a szabadnak mondott Nyugaton is.

Ma már nem fantázia, hogy az Angliában felállított Echelon-hálózatrendszer telefonbeszélgetéseket, fax-, és E-mail-üzeneteket tárol, illetve alkalmasint megfigyelt személyek ellen bizonyítékként felhasznál. A nyugati államok nemzetbiztonsági szolgálatai magánleveleket kobozhatnak el, a különféle rendőrségi szervek törvénytisztelő állampolgárokról adatokat gyűjthetnek, hatósági ügynökségek bírósági rendelkezés nélkül (!) házkutatás céljából bármikor bemehetnek magánlakásokba, elkobozhatják komputerek merevlemezeit, könyveket stb...

A gondolatrendőrség külön figyelemmel kíséri mindazokat, akik a hivatalos irányelvektől eltérnek, és más fényben világítják meg a világ folyását. Az irányított hírközlőszervek új szókincsével -- “demokratikus, szocialista, fasiszta, háborús bűnös, fajgyűlölő” stb... -- , a széles tömegek között állandó hisztériát, nyugtalanságot, csoportok, népfajok közti gyűlöletet teremt.

A múlt bitorlói

“Akik a múltat irányítják, azok a jövőt is. Akik a jelent irányítják azok a múltat is.” (O’Brien, 1984)

Orwell regényének fő témája a történelem feletti hatalom, a megtörtént események meghamisítása. A könyv egyik szereplője Winston Smith, aki az “Igazság Minisztériumban” dolgozik, ahol népeket, nemzeteket egyszerűen kihagynak a történelemből, mintha nem is léteztek volna, ugyanakkor népeket találnak ki, amelyek sohasem léteztek, történelmi alakokat elevenítenek meg, akik sohasem éltek.

Ha a hírközlőszervek nem lennének politikai érdekcsoportok irányítása alatt, akkor az alábbihoz hasonló őszinte nyilatkozatok egész sorozata nem eldugva könyvek mélyén, hanem vezércikkekben jelennének meg mindenütt:

“[...] A Nyugat kétszínűsége és a saját maga iránti elfogultsága Európában veszélyes helyzet kialakításáért felelős. Az Egyesült Államok maga is részt vett ezen veszélyek létrehozásában. Az elnyomás borzalmai, amelyeket személyesen is tapasztaltam Kelet-Európában, azért léteznek, mert az Egyesült Államok elárulta e térség népeit Jaltában a második világháború után és Magyarországot 1956-ban. A mi hagyománnyá vált árulásunk miatt szenvednek ők.

Kelet-Európa ötven évig gyógyulatlan seb volt az Európai Közösség testén, amely örök időkre kimeríti a szellemi forrást. Az európai nemzetek összejátszottak velünk, amikor e népeket odaajándékoztuk Sztálin hóhérainak akkor, amikor mi (USA) erősek voltunk Európa pedig gyenge. Tehát a felelősség a miénk.

Miért kell olyan sokszor beszélni erről az árulásról? Azért, mert eddig elhallgatták! Ha meg akarjuk érteni az Európai Közösséget, akkor ezt a bűnt információból belső tapasztalattá kell átalakítani![...]” (R. Patton Howell: War’s End/New York, 1989, 203.old.)

Ezért van az, hogy az elmúlt háborúk győztesei a világ közvéleménye előtt égbekiáltó bűneiket úgy próbálják szépítgetni, hogy az elárult nemzetek politikusait kitüntetésekkel hallgattatják el.

Valaki egyszer azt mondta, hogy ...

... “a történészeknek megadatott az a hatalom, ami a Mindenható Istennek nem, hogy a múltat megváltoztassák.”- [A történészekhez feltétlenül hozzá kell adnunk a tömeges hírközlőszerveket is!]

Orwell a második világháború alatt egy ideig a BBC-nél dolgozott, és a könyvében szereplő “Ministry of Truth”(Az Igazság Minisztérium) bizonyos fokig a BBC-re alapozott. Orwell észrevette, hogy a BBC a háború idején hamis híreket terjeszt és a történelmet úgy alakítja, hogy a híreket cenzúrázza, átszűri, tényeket elhallgat a szövetségesek népirtási politikáját -- pontosabban német városok szőnyegbombázásait -- illetően.

A 20. század a tömeges agymosás évszázada volt. A világtörténelem értelmezése a közvéleményben attól függ, hogy a hírközlőszervek és a történészek mennyire végzik jól a tömegek agymosását a közoktatásban, az öncenzúrára kényszerített televízió-műsorokban és a hollywoodi filmipar “dokumentumfilmjeinek” gyártásában. Csak néhányat a sok közül: The Winds of War, Gandhi, Schindler’s List, a Napfény íze... stb valamennyi vélt vagy valós tények, féligazságok keveréke. Hihető, ugyanakkor megtévesztő is, mivel hamis képben állítják be a történelmet.

Orwell könyvének fénypontja, hogy feketelistán lévő-, az igazság elhallgatása céljából betiltott műveket majdnem lehetetlen beszerezni. Bizonyos politikai érdekcsoportok gondolatrendőrség mentalitása elfojtja a szólás- és sajtószabadságot. Itt gondolnunk kell, nemcsak a magyaroszági könyvek feketelistázására, betiltására, elkobzására, könyvesboltok ellenőrzésére, hanem a szabad Nyugaton folytatott ugyanazon politikára.

A televízión közvetített Winds of War című 18 órás “történelmi dokumentumfilm”-nek nevezett propaganda ékes példája annak, hogyan lehetséges megváltoztatni a múltat tények és kitalált mesék keverékével. A filmsorozat szerzőjének Herman Wouk ortodox zsidónak célja egyértelmű: felhasználva az elektronikus médiát propagandára, a történelem durva elferdítése a nemzetiségek közti gyűlölet szítására. Az egyoldalúan kiagyalt film amerikai-zsidó szemszögből készült -- zsidó szenvedések, üldöztetések -- ugyanakkor a győztes szövetségesek szőnyegbombázásairól, polgári személyek ellen elkövetett kegyetlenkedéseiről egyetlen szó sem esik. A Washington Post írta egyszer a filmről, hogy “ha valaki nem nézte végig a 18 órás filmsorozatot, akkor 18 évvel hosszabbította meg az életét.”

Az örök háborúk világa

George Orwell, 1984 c. könyvében az országok közti állandó háborús állapotokat is kitűnően rajzolja meg.

Manapság olyan zavaros értelmű propaganda-kifejezéseket használnak, mint “békefenntartó csapatok”, “védelmi stratégia”... valamennyi mögött pusztító háborúk dúlnak.

A nemzetközi bankároknak különös szerepe van a háborúk és forradalmak -- sokszor egymással szemben harcoló felek -- finanszírozásában, amit már számos politikailag helytelennek nyilvánított könyvben ismertettek. Ez történelmi tény, amelyet a történész urak előszeretettel söpörnek szőnyeg alá.

Az igazság az, hogy valódi béke nem kifizető a nemzetközi bankároknak, ezért rájuk nézve pénzkérdés a gyűlölet-propaganda és a viszály állandó életbentartása és szítása népcsoportok, népfajok és vallások között.

Annak ellenére, hogy a nyugati civilizált világban a polgári jogokat törvények biztosítják, bizonyos érdekcsoportok minden eszközt felhasználnak -- és ez Orwell 1984 c. könyvének a fénypontja -- a múlt illetve a történelem, főképpen a második világháború átfestése érdekében, amit Napóleon egykoron úgy hívott, hogy “hazugságok, amelyekben a győztesek megállapodtak.”

A hazugságok szüntelen ismételgetésével a háborúban elkövetett tömegmészárlásokat akarják igazolni, és a győztes szövetségesek által követelt feltétel nélküli megadás politikájának szükségességét.

A “hatmillió holocaust-áldozatot” propaganda eszköznek használják fel Izrael érdekeihez. (Ajánlott irodalom: Norman G. Finkelstein: The Holocaust Industry. Otthon is megjelent magyarul! – szerk.) Félő, hogy efelett szemet hunyni -- főleg az Egyesült Államok részéről -- hozzájárulhat a harmadik világháború kirobbantásához. +++

Nyitólap