|
Különjáratok (Hazánkért Online, 2004) Keveset hallani arról, hogy az erdélyi születésű zsidó Rudolf (Rezső) Kasztner a második világháború idején hogyan és miért kötött 1, 5 millió dolláros egyezményt -- nem a magyar nyilasokkal, hanem a gyűlölt “holocaust atyjával” Adolf Eichmann-nal, mely cselekedet egészen az élete végéig kísérte. Ma már mindketten halottak, mert vagy túl sokat tettek vagy nem tettek eleget. Nos, Kasztnert, -- akiről még évtizedek multával sem határozták el, hogy hős volt-e avagy áruló, -- 1957-ben agyonlőtték Izraelben a bírósági tárgyalása idején, Eichmannt pedig mint náci háborús bűnöst felakasztotta a zsidó állam igazságszolgáltatása. Eichmann /The Eichmann Confessions/így vélekedett Kasztnerről a Life Magazine 1960. november 28-án és december 5-én megjelent számaiban: “(...) A velem egyidős dr. Kasztner jéghideg szívű ügyvéd és fanatikus cionista volt, akivel egyenlő partnerként tárgyaltunk. Az emberek ezt elfelejtik. Mint politikai ellenfelek valamilyen megoldást kerestünk, és teljesen megbíztunk egymásban. Nagy műveltségével és fegyelmezettségével ideális Gestapo-tiszt lehetett volna belőle. Mi több, sok volt a hasonlatosság az SS és a határtalanul idealista cionista vezetők között, akik talán az utolsó harcukat vívják. Én azt mondtam Kasztnernak: ‘Mi is idealisták vagyunk, és nekünk is véráldozatra volt szükségünk mielőtt hatalomra jutottunk.’ - Hiszem, hogy Kasztner akár százezreket is feláldozott volna ahhoz, hogy elérje a célját. ... Kasztner közreműködését ajánlotta fel, hogy a zsidók között ne legyen ellenszegülés a deportálásoknál. Ígérte, hogy még a rendre, a fegyelemre is ügyel majd a gyűjtőtáborokban, amennyiben szemet hunyunk afelett, hogy néhány ezer fiatal zsidó Palesztinába mehessen. Igazán jó egyezmény volt. (...)” Hős volt-e vagy áruló?Kasztner nem minden hitsorsos testvér szemében “nemzeti hős”, attól függően, hogy melyik oldalon áll az illető, a híres zsidómentő cionista vezér lehet “áruló” is! Például a budapesti születésű, ma Miamiban élő Ernest Stein a cionista ellenállás egykori partizánja szerint: “...Kasztner, aki megkapta az Auschwitzról szóló információkat, de senkinek se mutatta meg, kevesebb volt, mint egy patkány. Biztos vagyok benne, hogy egyezményt kötött a nácikkal... Mindent megtett a különvonat érdekében. Az ő szemében a többi zsidó nem volt fontos. Úgy gondolta, hogy ha meg tud menteni vagy 2000 embert, akkor a többi mehet a pokolba...” Kasztner nemcsak ügyvéd és újságíró volt, hanem mint fanatikus cionista a Segélyszolgálat és Mentőbizottság/The Zionist Vaad/ feje is. “Dr. Kasztner Rezső (1906-1957) cionista vezető. A ‘Joint’ magyarországi megbízottja. [A ‘Joint Distribution Committee’-t Amerikában alapították 1914-ben, rászoruló zsidók támogatására.] A Budapesti Mentőbizottságban Komoly Ottó helyettese volt. 1944-ben tárgyalt az SS-képviselőivel, hogy a ‘Jewish Agency’ Törökországon és Svájcon át érkező jelentős anyagi javak ellenében rábírja az SS-t a magyarországi zsidók kivándorlásának engedélyezésére. Részeredményeket sikerült is kivívnia: pl. az úgynevezett bergen-belseni csoport, 1685 fő. A háború alatt többször volt Svájcban tárgyalni. 1944.decemberében már nem sikerült visszatérnie az ostromgyűrűbe zárt fővárosba. A háború után Izraelbe ment, ahol fontos állásokat töltött be és az Új Kelet c. lapban publikált. 1952-ben megrágalmazták, és kezdetét vette egy öt és fél éven át húzódó per, amelyben első fokon elmarasztalták, másodfokon viszont felmentették. Felmentő ítéletét azonban már nem érte meg, merénylet áldozatává lett.” (2) A magyarországi születésű, Izraelben élő zsidó Malchiel Grünwald 1952-ben egy cikkben Kasztnert a nácikkal való együttműködéssel vádolta s hogy a magyarországi zsidók vagyonát Kurt Becher SS-tiszttel [Kasztner a háborúsbűnösséggel vádolt Becher mellett mint tanú jelent meg] együtt ellopták, mire Kasztner beperelte őt becsületsértésért. A bíró, Benjamin Halevi is azzal vádolta Kasztnert, hogy “a nácikkal kötött egyezmények miatt eladta a lelkét az ördögnek”. Márpedig Kasztner nem volt akárki! A tárgyaláson Kasztner védőügyvédje Chaim Cohen államügyész ezt mondta róla: “Az ember Kasztner nem magánszemélyként áll itt, hanem mint a palesztinai Zsidó Nemzeti Intézmények elismert hivatalos és nem-hivatalos képviselője, és cionista végrehajtó ügyintézője. Idejöttem, hogy a vádlottat, mint nemzeti intézményeink képviselőjét megvédjem.” (3) Ne feledjük, hogy a második világháború idején a dúsgazdag európai zsidóság jelentős része nem volt cionista, és nem osztozott Herzl “Zsidó Ország”-ának nagy tervében. A Zsidó Ország megvalósításához tömeges kivándoroltatásra volt szükség, s legalább egy Hitlerre, -- nomeg, Herzl szavait idézve -- “az antiszemitizmusra, mint hajtóerőre”. A tömeges kivándorlást az akkor még maréknyi cionista vezetőség képtelen lett volna egymaga megoldani. Hogy volt-e közös cél Hitler és a cionisták között? Erre itt van két példa: Berend
főrabbi levele a
Nyilaskeresztes
Párt - Hungarista Mozgalom
legfőbb pártvezetőségének
“Alulírott, főrabbi
vagyok, a Zsidó Tanács tagja, meggyőződéses cionista. Fajnak tartom a
zsidóságot, külön nemzetiségnek és végleges megoldásnak a Zsidó Országot. Célom
azonos az Önökével: a zsidóság kivándoroltatása. De ez csak a háború után
lehetséges. Ha ezer évig tudtak várni a zsidókérdéssel, várjanak még néhány
hónapot, amíg elül Európában a harci lárma és ezt a problémát az összes
érdekelt nemzetek és a világzsidóság hivatott képviselőinek bevonásával,
egész világra szóló érvényességgel rendezni lehet. Hiszen nyilvánvaló, hogy
ez nem egyedül magyar, hanem európai, sőt világkérdés. Ennek megfelelően,
véglegesen és közmegnyugvásra csakis nemzetközi úton oldható meg. (...)” (4) A cionista vezér Vlagyimir Jabotinsky 1936-ban mondta: “Nekünk nem célunk Palesztinában népünkből
kiválasztottak részére, vagy akár egy kis csoport részére otthont teremteni.
Minden erőnket a különböző országokban élő zsidók tömeges és tervszerű
elszállítására összpontosítjuk...”(5) Jabotinsky 1940. áprilisában így nyilatkozott New Yorkban: “Zsidók millióinak
áthozatala a saját hazájukba, majd megmenti az európai zsidóságot a végpusztulástól.
Ismétlem: a tömeges kiürítés az egyetlen megoldás a zsidókatasztrófa
elkerülésére.” /u.o./ 1944 nyarán Kasztner leült Eichmannal tárgyalni, hogy 1.5 millió dollár fejében különvonattal hogyan szállítsanak ki Svájcba 1,685 kiváltságos (valamennyi cionista) zsidót, köztük voltak a saját családtagjai és barátai valamint számos cionista vezető. Az egyezmény létrejött és a különvonat 1944. június 30-án éjjel elindult Svájc felé... Eichmann belegyezésével Kasztner kiválasztott 380 zsidót: “Kolozsvár zsidóságának legjobb vezetőit, köztük saját családtagjait és barátait, nagyrészt cionistákat, a többit Budapestről és vidékről.”/Ben Hecht/ De voltak még más családok is, akik kikerülve a deportálásokat -- ezt meghagyták a nem-cionista kis-zsidóknak, akikről az 1948. májusában létrejött Izrael első miniszterelnöke Chaim Weizmann 1937-ben azt mondta, hogy ‘csak gazdasági és erkölcsi porszemek egy kegyetlen világban’(6). Ők, mert megtehették, inkább a biztonságot választották. Róluk ezt olvassuk Horthy Miklós titkos irataiban (7): “Az SS-sel kötött megállapodás aláírása, 1944. május 17. után az SS-tisztek azonnal Bécsbe vitték, személygépkocsikkal a családokat. A Weiss- és Chorin-család 32 tagja 1944. június 25-én a német Lufthansa nagy, külön repülőgépén megérkezett Lisszabonba. 1210 kg csomagot vittek magukkal. (OL Küm.res.pol 1944-43-234/402.) A Reuter angol hírügynökség jelentése szerint ‘a lisszaboni vámhivatalnokok életükben még nem láttak együtt annyi ékszert’, mint a külön repülőgép utasainál. [OL MTI Bizalmas külpolitikai szemle, 1944. július 1.]” “Magyar, kösd fel a bőgatyát és fizess!” (...?)Svájc fizet, Németország már évtizedek óta, úgyszintén az amerikai nép is milliárdokat, és természetesen “a magyarok, akik tétlenül nézték Közép-Kelet-Európa legelitebb zsidóságának az elpusztítását.” S ha magyar te mindezért nem tudsz fizetni, akkor -- ahogyan az írva vagyon a Tórában -- viszik, azaz már el is vitték az országodat, és a benne lévő ingó és ingatlanságokat. Itt-ott, már internetes honlapokon is, ad nauseam szinte tervszerűen jelennek meg hosszabb írások -- az írók már kívülről fújják a szöveget, általában források megjelölése nélkül -- az 1967 óta és nem korábban feltámasztott, a kártérítésekhez szükséges épületes kérdések: t.i. “a 800 ezer magyar állampolgár elkobozott ékszereit és más értéktárgyait, a 600 ezer (sic!) magyarországi zsidóság szenvedése illetve elpusztítása és az elrabolt zsidó vagyonok”. Újabban Schindler-filmek és cikkek helyettesítik a holocaust-könyveket, mivel ezeket már senki sem olvassa. Tagadhatatlan, hogy az írások egyre színesebbek és fordulatosabbak, egyre több bennük a tonna mennyiségű ládaszámra felsorolt briliáns, arany, műkincs stb...- tény, hogy a témát egyszerűen nem engedik kihűlni..., mert aki hallgat, bűnös és nem lehet követelni valója. Nemde mindig a nyikorgó kerék kapja az olajat? És nem veszik észre, hogy a propagandából elege van a világnak? Mert meddig lehetséges ugyanazon étellel etetni az emberiséget? “Az 1944-es, mintegy 770 ezres lélekszámú magyar zsidóság teljes vagyona mai értéken számolva, a becslések szerint 20 milliárd dollárral volt egyenértékű.” - írja Kádár Gábor és Vági Zoltán történész a Népszabadság internetes lapján megtalálható terjedelmes cikkben, amiben legalább egy őszinte részletet találtunk: “[...] A jellemzően filoszemita vagy a zsidók irányában pozitívan semleges, (főleg északi) országokban a zsidók száma rendkívül alacsony volt. A norvég, dán, finn, holland, olasz, belga állampolgárságú, illetve itt élő bevándorló zsidók száma összesen sem érte el a 270 ezer főt. Ezekben az országokban gyakorlatilag nem volt <zsidókérdés>, azt a németek és cinkosaik kreálták. Magyarországon a helyzet teljesen más volt. Létszámát tekintve itt élt Európa (Lengyelország és a Szovjetunió után) harmadik legnagyobb, a lakosságarány szempontjából (Lengyelország után) második legnagyobb zsidó közössége. Míg a fajtörvényeket és az Endlösungot ‘feltaláló’ Németországban minden százhuszonötödik, addig Magyarországon minden huszadik lakos volt zsidó. Németországban az orvosok nyolc, Magyarországon ötvenöt százaléka volt zsidó, de hazánkban szintén zsidó volt minden második ügyvéd és kereskedő, minden harmadik mérnök, tudós vagy író. Ráadásul Magyarországon a zsidó származású nagytőkések irányították a hazai ipar majdnem felét, és zsidók birtokolták vagy bérelték a megművelhető mezőgazdasági földterületek ötödét. Ha tehát a nácizmus bölcsőjében volt zsidókérdés, akkor Magyarországon jóval inkább lehetett. Auschwitzot mégsem a magyarok, de nem is a lengyelek, oroszok vagy amerikaiak építették. (Ez is jelzi, hogy az antiszemitizmus intenzitása nem egyenesen arányos az adott országban élő zsidók számával.) [...]”
Ez már igazi matematika!„Az Amerikai Zsidó Évkönyv /5702/ 1941. szeptember 22-től 1942. szeptember 22-ig, 43. kötet, amelyet Philadelphia-ban adott ki a The Jewish Publication Society of America (Amerikai Zsidó Kiadó Társaság), a 666. oldalon közli, hogy a legnagyobb náci terjeszkedés után egészen Oroszországig, beleszámítva a Németországban maradt zsidókat is, a Németországnak alárendelt Európában, 1941-ben 3, 110, 722 zsidó volt. Kérdés: hogyan lehetett a 3, 110, 722 zsidóból 6 milliót elpusztítani? Ezekből a zsidókból még mindig maradt annyi, hogy közvetlenül a háború után több mint 2 millió kivándoroljon Palesztinába, és ott létrehozza az Izrael nevű államot. A zsidó fajelmélet az összes többi fajelmélet modelljét képezi, egy ideológia, amely arra szolgál, hogy igazolja a különböző népek feletti uralmat. Az Ószövetség betű szerinti értelmezése ugyanazoknak a mészárlásoknak az elkövetéséhez vezet, amelyeket Josué végrehajtott.” [Idézet Roger Garaudy, Az Izraeli politikát megalapozó mítoszok című, magyar nyelven is megjelent könyvéből.] +++ Jegyzetek: 1. A fényképet Schmidt Mária: “Kollaboráció vagy kooperáció?” c. könyvéből másoltuk ki (A kép csak a nyomtatott kiadványunkban van benne.-szerk.) 2. Schmidt Mária: Kollaboráció vagy ko-opercáció?/ A budapesti Zsidó Tanács, Minerva Kiadó Bp, 1990 - 222.old. 3. Ben Hecht, Perfidy 268. old. 4. Idézet Schmidt Mária könyvéből, 343.old. - Berend főrabbi képe u.o. 5. Ben Hecht, Perfidy/254. old. 6. Ben Hecht, Perfidy, 170. old./ Julian Messner, Inc. NY, 1961 7. Horthy Miklós titkos iratai, Kossuth Kiadó/1972, Bp. - 443-444. old. |