Hogyan változott meg

a keresztény gondolkodás?

(Hazánkért Online, 2002. november 27)

A közismert LOOK nevű folyóirat 1966. január 25-i számában J. Roddy nemcsak részletesen beszámol a Rómában és New Yorkban megtartott titkos tárgyalásokról, Bea kardinális, a B'nai B'rith és az Amerikai Zsidó Bizottság (American Jewish Committee) között, hanem [anélkül, hogy objektíven a judaizmusra egy pillanatra is rávilágítana] egyértelműen kijelenti: "A modern világban az antiszemitizmusnak a fő oka a Katolikus Egyház évszázados dogmatikus tanítása."

A katolikus hívők nagytöbbsége előtt ismeretlen II. Vatikáni Zsinatot 1964. novemberében ütötték nyélbe, amelynek fő kezdeményezője még 1947-ben Jules Isaac volt, a háború utáni években Franciaország Közoktatásügyi Főfelügyelője.

A Katolikus Egyház antiszemita tanításait nemcsak Jules Isaac állította, hanem még sokan mások is. A veszélyes tanítások megsemmisítéséért mozgalom indult, amelybe számos zsidó szervezet és befolyásos személyiség is bekapcsolódott: Label Katz, a B'nai B'rith elnöke, Nahum Goldman, a Zsidó Világkongresszus elnöke... stb.

Mozgalmuk útjában különösebb nehézségekkel nem találkoztak, sőt a Vatikánban számos "haladó szellemű püspöknél leltek szimpátiára. A reformisták az Egyház tanításainak átalakítását azért tartották fontosnak, mert úgy vélték, hogy az Egyház kétezer éven át járt téves úton, amelyet jóvá kell tennie és a zsidókkal szembeni ellenséges magatartásán kell változtatnia. A keresztények vallását okolták a zsidóság minden bújáért-bajáért, beleértve "a hatmillió áldozatot."

Meggyőzvén a "haladó gondolkodású" (szabadkőműves liberális!) püspököket, valóságos reformhadjáratba kezdtek hirdetvén, hogy "a kereszténység és a judaizmus egy és ugyanazon gyökérből táplálkozik."

Több toleranciát követeltek Isten választott népe a zsidóság iránt [ami magyarul azt jelenti, hogy zokszó nélkül mindent eltűrni tőlük!]

. A reformtervek szinte a csodával határos eredményeket értek el. 1963-ban XXIII. János pápa a halála előtt már így imádkozott:

"Tudomásul vesszük Urunk, az évszázados vakságunkat, ami miatt nem láthatjuk kiválasztott néped szépségét, és nem ismerhetjük fel arcukban első szülött testvérünk arcvonásait. Tudomásul vesszük, hogy Káin pecsétje égeti homlokunkat. Évszázadokon át Ábel vérben és könnyben feküdt, mert megfeledkeztünk a Te szeretetedről. Kérünk, bocsásd meg bűnünket, hogy a zsidókra oly sok átkot szórtunk. Bocsásd meg nekünk, hogy Téged testedben másodszor is keresztrefeszítettünk, de nem tudtuk, hogy mit cselekszünk."...[S.E. Rosenberg: The Christian Problem 1986. New York. Deneau Publ.]

Így jutottunk el ahhoz a 25. évfordulóhoz: 1990. szeptember 25-én Prágában aláírták a zsidó-keresztény ökumenikus nyilatkozatot, II. János pápa jelenlétében. A Vatikán hivatalos álláspontja tehát a következő:

· Harcolni mindig és mindenütt az antiszemitizmus ellen, főleg a Kelet-Közép-Európában jelenleg tapasztalható megújuló demokráciákban.

· A katolikusok, illetve keresztények bűnbánata a történelem folyamán zsidók ellen elkövetett igazságtalanságokért és embertelenségekért.

· A Vatikán az antiszemitizmust halálos bűnnek tekinti.

* * *

Csakhogy a nagyszabású "bűnbánat" teljesen egyoldalú volt! Manapság talán már nem is olyan meglepő, hogy a pápa, a Katolikus Egyház feje, a keresztrefeszített Jézus Krisztus helytartója nem követelte azt, hogy a zsidók ismerjék be a keresztények ellen elkövetett égbekiáltó bűneiket és igazságtalanságaikat.

· Eliezer Berkovits rabbi írja: "A kereszténység Újszövetségi Bibliája a történelem legveszedelmesebb antiszemita irodalma."

· Mivel ezt az állítást a Vatikán is elfogadta, az 1964-es II. Vatikáni Zsinat egyszer s mindenkorra felmentette a zsidóságot az Isten-gyilkosság évszázados vádja alól: "A ma élő zsidóság nem felelős Jézus Krisztus keresztrefeszítéséért."

· A Kanadában élő S. E. Rosenberg rabbi írja könyvében: "A zsidók Jézust embernek tekintik, egy különös, a maga útján járó és végítéletszer zsidó embernek. Mi a keresztényektől nem tagadjuk meg a jogot, hogy tetszésük szerint imádják és szeressék őt."

[Jézust azért nem is tekinthetik Istennek, mert Krisztus tanítása egyenesen a zsidó isteni kiválasztottság tana ellen irányult, amelynek megdöntése az akkori zsidó közösség felbomlásához vezetett volna! - TJ]

"A mai judaizmus, ahogyan ismerjük, nem Mózessel, a prófétákkal vagy más nagy bibliai személyiséggel kezdődött. A mai judaizmus a Farizeusokkal, illetve az ősrabbikkal és Talmudjaikkal kezdődött, az első században a Templom lerombolása után. A Farizeusok azon igyekeztek, hogy népük visszanyerje méltó helyét a világtörténelemben. A zsidóknak a Talmud (Tan) éppolyan központilag irányadó, mint a keresztényeknek az Újszövetség." [S.E. Rosenberg: The Christian Problem 1986. New York. Deneau Publ.]

A zsidóság a judaizmust 'többféle nemzetiség vallásának' tekinti. Ugyanakkor, 'zsidó népről, mint ószövetségi választott népről' is beszélnek. [Olykor ez, olykor amaz.!?] Ha a judaizmus a Farizeusokkal kezdődött, akkor a torontói rabbi kijelentése homlokegyenest ellentétben áll XXIII. János pápa imádságával. Vajon a keresztények közül hányan ismerik a Farizeusok tanításait és a Talmudot [ezt a gyűlöletirodalmat, amit az évszázadok során tizenegy pápa égetett el]?

Hogyan fogadható el az, hogy a szerintük ugyanazon gyökérből származó két sarj közül csak az egyik, a kereszténység, ismeri be a múlt kilengéseit és a másik sarj ellen elkövetett kihágásait, miközben a másik sarj, a zsidóság, fabatkát sem tesz a másik sarj ellen sok évszázadon keresztül tanított és terjesztett vádak, ocsmány tanítások és hazugságok jóvátétele érdekében? -- Érti ezt valaki? +++

Nyitólap